Békés Megyei Népújság, 1988. április (43. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-08 / 83. szám
1988. április 8., péntek Kettős kötődés Kétegyházán Kétegyházára az 1700-as években telepítettek románokat, tehát a mai nemzetiségnek már az ősei is itt születtek. Az 1985-ös népszámlálás során a lakosság 63 százaléka vallotta magát románnak, de a valóságban ennél inkább többre, úgy 75 százalékra tehető a számuk. A községben 1950 óta van román tanítási nyelvű iskola, akkor 75 tanulóval és összevont osztályokkal indult, ma már nyolc osztályba, négy napközis csoportba 130-135 tanuló jár. Tizenöt pedagógus tanítja a gyerekeket. Isztin Györgyné igazgató örömmel mondja, hogy igen jó a szakosellátottságuk, egyedül ének- és technikatanáruk nincs, de ezt a szakot is végzi éppen egy gyesen levő kolléganő. Itt óvodában kezdődik — 1978-ban mélypontra süllyedt a beiskolázás, akkor a demográfiai hullám is mélyponton volt — tájékoztat az igazgatónő. — De talán azért is, mert az akkori szülők még nem fogták fel olyan helyesen, hogy a két nyelv ismerete milyen előnynyel járhat a gyermekeiknek. 1978-tól azután fokozatosan nőtt az iskolánk létszáma. Három óvoda van a községben, mindegyikben tanítanak románt is. A gyerekek ott kezdenek ismerkedni a nyelvvel. — Otthon a szülőkkel, a nagyszülőkkel nem beszélnek románul? — Sajnos keveset. A szülők általában románnak vallják magukat, de nem beszélik a nyelvet. A legtöbben eljárnak dolgozni, kevés idejük marad a családra. S gyakori az olyan házasság, ahol vagy az anyuka, vagy az apuka magyar. Ám az a tapasztalatunk, hogy az igényesebb családokban, ahol szívükön viselik, hogy román anyanyelvűek, vagy még inkább azt, hogy ezzel a gyereküknek egyfajta pluszt adnak, ott foglalkoznak a gyerekekkel. Én is pusztaottlakai vagyok, s ahol nevelkedtem, a szomszédban magyar gyerek volt, velünk szemben meg szlovákok laktak. Gyerekkoromban bizony szlovákul is beszéltem, s most felnőtt fejjel sajnálom, hogy a kapcsolat és a nyelvgyakorlás megszakadt. Szerencsés környezet volt az, mert a gyerekek nem foglalkoztak azzal, hogy én román vagyok, te meg magyar, én román iskolába járok, te meg magyarba. A gyerekek egyszerűen együtt éltek — szépen, barátságban. S egyszerre sajátították el a nyelveket, anélkül, hogy ez nekik fáradtságot okozott volna. Azonos tanterv Az óvodások körülbelül egyharmada jön a román tanítási nyelvű iskolába, a többi a magyar iskolába. A román családok többnyire a román iskolát választják, de nem mindenki. Jár ide viszont olyan kislány is, akinek anyja, apja magyar, de fontosnak tartják a nyelvtudást. A tanterv azonos a többi iskoláéval. Annyi a különbség, hogy a készségtárgyakat — éneket, technikát, rajzot — csökkentett óraszámban oktatják, s az így nyert időt szánják az anyanyelvi foglalkozásokra. Meglepett viszont, hogy a felső tagozatban szinte mindent, a történelmet, a földrajzot is magyarul tanítják. — Ezeket a tantárgyakat hivatalosan románul kellene oktatnunk, de ehhez a gyerekeknek nincs meg a kellő szókincsük. S az első négy osztályban nem minden tanulót tudunk ilyen szintre felhozni, így kénytelenek vagyunk azt az utat választani, hogy magyarul tanítjuk a tárgyat, de a szakkifejezéseket románul is tudniuk kell a gyerekeknek. — Van-e olyan tanulójuk, aki könnyebben fejezi ki magát románul? — Ma már nincs. Valamikor, talán húsz évvel ezelőtt volt ilyen. A kétegyházi román iskolások továbbtanulási lehetőségei olyanok, mint a bármely másik iskolából kikerülőké. A legjobbak a gyulai román gimnáziumba mennek, s érettségi után szép számmal felsőbb iskolákba. Természetesen erre is büszke az iskola igazgatója. S még valamire, ami különösen megkapott kétegyházi látogatásunkkor, egy csúnya, esős napon. — Fegyelmezett gyerekeket tudunk kibocsátani, s ez nekünk nagyon fontos. Adódik ez biztos abból is, hogy kis iskola vagyunk, ahol jobban lehet fegyelmezni, szeretetre, barátságra nevelni, s — hogy nagy szót használjak — internacionalizmusra is. A gyerekek valahogy másképp fogják fel, hogy valaki nemzetiségi... — Hogyan? — Nem csinálnak belőle ügyet. Talán azért sem, mert minden, egyes családnak van kötődése ide is, oda is. Kétegyházán nincs olyan család, ahol ne lenne valaki román. — Huszonhét éve tanít az iskolában, tíz éve igazgató. Attól, hogy nemzetiségi iskola, könnyebb vagy nehezebb a dolga? S változott-e valami az évek során? — Hátrányba sosem kerültünk, de előnyünk se volt emiatt, hogy ez nemzetiségi iskola. Azt kapjuk, amit más, se többet, se kevesebbet. A változás anynyi, hogy korábban megilletett bennünket a nemzetiségi pótlék, egyfajta nyelvpótlék. Ez most, január elsejével megszűnt. Előny a nyelvtudás A pedagógus véleménye mellett érdekelt a gyerekeké és a szülőké is. A hetedik osztályban beszélgettünk arról, miért fontos a nemzetiségi hagyományok ápolása és a nyelvtanulás. Ottlakán Péter elmondta: a román nyelvnek köszöni, hogy megismerhette a családfáját. Vámos szeretne lenni, tehát a későbbiekben is szüksége lesz a nyelvtudásra. Szekán György is a román gimnáziumba készül, családjában mindenki román. Tripon Péter inkább csak a nagyszüleivel beszél románul. Isztin István tudja, hogy a román nyelv a latin nyelvcsaládhoz tartozik, s aki románul beszél, könnyebben megtanul franciául vagy spanyolul is. Brád Annamáriától hallottam egyedül, hogy néha-néha osztálytársával románul beszélget a szünetben. A kislány beavatott egy picit a kétegyházi román tájszólás jellemzőibe. A tanárnő besegített, s elmondta, hogy ez a tájszólás közelíti meg legjobban az irodalmi nyelvet, s a méhkeréki áll a legtávolabb. Bandula Ágnes arról beszélt, hogy Aradra jár a rokonaihoz, s többször hasznát vette már a nyelvtudásnak. Abrudán Györgyné az óvoda javaslatára íratta kislányáta román iskolába, hogy ott az irodalmi nyelvet tanulja meg szépen a gyerek. Otthon tájszólásban beszélnek, s féltek, hogy ezzel nem lesznek segítségére. Petró Ferencné kisfia másodikos. Otthon apukával magyarul, anyukával románul beszélget. Krizsán Györgyné fia már érettségizni fog az idén Gyulán. Anya és fia itt végezték az általánost, a szülők otthon románul beszélgetnek, kérdeznek, gyerekük magyarul válaszol. Kétegyházán az emberek, főleg az idősebbek az utcán, az üzletben, a munkahelyen inkább románul beszélgetnek. A fiatalabbak az iskolában tanulják az irodalmi nyelvet, de egymás között magyarul folyik a társalgás. Nemzetiségi hovatartozásról és nyelvápolásról különböző érveket hallottunk pedagógustól és szülőtől. De egyvalamiben megegyeztek a vélemények: a gyerekek érvényesülését tartják szem előtt, s helyesen látják, mennyire fontos az összetartozás és a nyelvtudás. A széles utcák, az egymástól messze eső telkek, házak pihentető látványt nyújtanak a városi szemnek. Tavasztól őszig szép lehet a füves utca az árokparttal, a sok fával. De most esik az eső, és ilyen időben az iskola földes utcája nem túl csalogató ... Niedzielsky Katalin Matekóra magyarul — de román szakkifejezésekkel Szünetben: egy kis eszmecsere, utána irány az udvar Fotó: Gál Edit Hétvége Okányban — Ó, de kár, hogy nem a múlt héten jöttek! — sajnálkozik Szeretva Istvánná, az okányi művelődési ház népművelő előadója, amikor a hétvégi programjaikról érdeklődöm. — Két bálunk is volt! Az egyiket a Vörös-? kereszt rendezte, a másikat a KISZ. Rengetegen jöttek el, igazán rendkívüli volt a bevétele. A Vöröskereszt aztán ebből a pénzből szokta a véradóit megvendégelni, de az idén még arra is futotta, hogy az épülő óvodánknak is tegyenek egy kis felajánlást. A mostani hétvége viszont kevésbé látványos. Inkább csak a megszokott programjaik várják a fiatalokat . . . — Csak fiatalok járnak, a művelődési házba? — Van egy jól működő nyugdíjasklubunk is, de a rendezvényeink többsége után inkább az ifjúság érdeklődik. Ilyen például a hagyományos szombat esti diszkó, este fél 8-tól éjfélig. Mivel rengetegen jönnek át Vésztőről is, nemrégen kötöttünk egy megállapodást az ottani művelődési ház vezetőjével, hogy náluk péntekenként, nálunk pedig szombatonként legyen a diszkó. Így mindkét intézmény jól jár, és a fiataloknak se fő a fejük, hogy hová is menjenek ... A másik hagyományos programunk a péntek esti videovetítés. Volt olyan nap, amikor több mint százan néztek egy filmet. Sőt, olyan is van, hogy közkívánatra újra levetítjük valamelyiket. Most a tavaszi szünet miatt kicsit korábban kezdtük a hétvégét. Ugyanis már csütörtök estére beiktattunk egy rendkívüli videózást. — Az említettek mind esti programok. Szerveztek-e valamit napközben az általános iskolások számára? — Reggeltől általában este tízig tartunk nyitva, és az asztalitenisztől kezdve a társasjátékokig minden a rendelkezésükre áll. — Ki is használják ezt a gyerekek? — Ez leginkább az időjárás függvénye. Ma például olyan jó volt az idő, hogy még akik eljöttek is, hamarosan kimentek a játszótérre ... Már későre jár, így a beszélgetést megköszönve indulni készülök. Mivel mára nincs esti program, Szeretva Istvánná is rendezgetni kezdi az asztalát — elkísér egy darabon —, mondja. Fiókba kerül a sok papír, rajtuk a falusi szocialista brigádok versenyéről szóló munkaterv, amin együtt dolgoznak a könyvtárral. Elmenőben még megmutatja az amatőr képzőművészek vándorkiállítását, amely április 9-éig lesz Okányban. — Nagyon jó a kapcsolatunk a környékbeli művelődési házakkal — mondja még a pedagógusból lett népművelő. — Ha kevés a pénzünk, egy-egy ilyen kiállításért közösen fizetünk. _rja_ Költészet napja — idén huszonötödször József Attila születésének napja, április 11., 25. alkalommal ünnepe a magyar lírának. Ez alkalomból az idén is országszerte író-olvasó találkozókat tartanak, s a hagyományokhoz híven a könyvkiadók ezúttal több új kötetet jelentettek, illetve jelentetnek meg. A Magvető Könyvkiadó az ünnepre adja közre népszerű antológiáját, a Szép versek 1987 kötetét, ez alkalommal Vas István előszavával. A válogatásban hatvankét költő versét közük Alföldy Jenő összeállításában. Megjelent már a Költői jelenlét című könyv is, amely a kiadónál tavaly közreadott versekből válogat. Az ünnepi alkalomra adták ki a fiatalabb költőnemzedékhez tartozó Kántor Péter Hogy nő az ég és az idősebb költőtárs, Tóth Bálint Nyiss kaput, angyal! című könyvét. A köznapi lét szakadékai című kötetben Parancs János új versei és műfordításai olvashatók. A Magvető Könyvkiadó a költészet napja alkalmából április 8-án, pénteken 20 órai kezdettel „ ... hallgatag király" címmel irodalmi estet rendez Budapesten, a Fészek Művészklubban. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó négy, elsőkötetes szerzőt avat. Fabó Kingának Anesztézia, Lázár Júliának Ujjnyomok, Faludi Ádámnak Szögletes virág, Koppány Zsoltnak pedig Költői színjáték címmel jelent meg verseskötete. A Magyar Irodalom Gyöngyszemei sorozatban látott napvilágot Elefántszerelem címmel Jékely Zoltán új verseskötete. A Szépirodalmi Könyvkiadó Bihari Sándor Summa, Niklai Ádám írott kő, Mátyás Ferenc Tiszavirág életünk, Petőcz András A jelentés nélküli hangsor, Tóth Eszter A várt váratlan és Zirkuli Péter A fényes pillanat című verseskönyvét jelentette meg. A magyar líra ünnepe alkalmából az állami Könyvterjesztő Vállalat a Fókusz Könyváruházban április 11- én rendez író—olvasó találkozót.. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat közreműködésével április 7-én Iszkázon rendezik a Nagy Lajos szavalóverseny megyei döntőjét. Lillafüreden a Palota Szálló kertjében április 11-én megkoszorúzzák József Attila emléktábláját. A költészet napján Veszprémben a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsa Központi Könyvtára és Művelődési Házában a tavaly megjelent legszebbnek ítélt magyar könyvekből nyílik kiállítás. Károsok a három tavaszról 1848. március 15-e, 1919. március 21-e és 1945. április 4-e mind megannyi lehetőség, hogy zenei megemlékezésre késztesse a kórusokat. Békéscsabán március 27-én a Szabó Pál Téri Általános iskola aulájában megtartott úttörőkórusok bemutatóján ezt a gondolatot emelte ki Birkásné Hajtman Ildikó városi úttörőelnök. Szavait közös éneklés követte, melyet maga a zsűri elnöke, Balázs Ferenc személyesen irányított, mintegy felhangolva a résztvevőket a várható feladatra. Elsőként a már régi ismerős, a vésztői kórus lépett fel Kiss Józsefné vezetésével. Hangszínük csiszolt, minden regiszterben kiegyenlített. Jó volt hallgatni Kodály: Zöld erdőben és Karai: Kicsi Dávid spirituáléját. Ezután a békéscsabai 3-as számú iskola maroknyi csapata következett Raffainé Fábián Edit vezetésével. Kiemelkedő volt műsoruk zárószáma, Kodály Békedala. A kórusvezető életében ez volt az első szereplés, dicséret illeti vállalkozását. A 2-es iskola Galambosné Ivacska Hajnalka vezetésével emelkedett létszámmal, lágy, egyenletes hangszínnel, szép műsort adott Szőnyi, Balázs és Lóránd műveiből. A 11-es iskola Miklyáné Fejes Gabriella vezetésével szintén következetes résztvevője a kórusi mozgalomnak. Műsoruk kedves színfoltja Kodály Juhász nótája volt. Az 1-es számú iskola kórusában fiúk is énekeltek, dr. Lipták Pálné vezetésével. A kórusra a nagy vivőerejű hangzást volt a jellemző. Műsorukat furulya- és zongorakíséret tette színessé, változatossá. A környékbeli iskolák közül Kondoros is régi szereplője a rendezvénynek. Népes kórus, szép hangzás jellemzi őket, Dankó Jánosné vezetésével. Abékéscsabai Padrach Lajos Iskola kórusa is régi szereplő. Jellemző rájuk a lágy, hajlékony éneklés. Műsorukat Tímár Péterné vezetésével stílusosan adták elő. A 9-es iskola (karnagy: Széplakiné Lakos Mária) lágy hangon, kitűnő szövegmondással Mozart-, Kodály-, Daróci- és Bárdosműveket adott elő rendkívül fegyelmezetten, kidolgozottan. A távolabbi Szeghalom is régi szereplő Imre Mária vezetésével. Műsoruk fénypontja a három szeghalmi népdal volt Czövek Lajos feldolgozásában. Befejezésként a kétsopronyiak jöttek Szák Kocsis Péter vezetésével. Műsoruk megválasztása és kivitele egyaránt magas színvonalú. Méltán ítélte nekik a zsűri a vándorserleget. A nyári zenei tábor díját a 9-es iskola kapta. Az ünnep Békésen folytatódott március 31-én délután a kosárgyár munkásklubjában. A dalosünnep életrehívója az ének szakmai munkaközösség vezetője, Pocsai Antalné nyugdíjas, segítői és szervezői a művelődési központ és a művelődési osztály voltak. A dallástalálkozó rendhagyó volt abban, hogy nem volt zsűri, a kórusok egymásnak énekelték azt, amit legjobban szerettek. Szívderítő látványt és igazi hallásélményt nyújtottak az 1. sz. iskola kicsinyei, az érett hangú, zeneileg jól képzett úttörők (Sz. Bakos Magdolna). A 2. sz. iskola muzikális, képzett énekeseivel (Pócsai Antalné), a dr. Hepp Ferenc Általános Iskola tiszta intonációjával, jó ritmikájú megformálásával (Királyné Fehér Ágnes). Külön szót érdemel a két „kis iskola”, Murony és Kamut kórusainak magas színvonalú, igényes bemutatkozása, Kökéndy József és Földesi István karvezetésével, őket hallgatva önkéntelenül is arra gondoltunk, milyen kár, hogy nem hallják őket a „nagy iskolák” évek óta éppen csak vegetáló kórusai. Jó színfoltja volt a találkozónak a Szegedi Kis István és a Fehér Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskola kórusainak bemutatkozása. Megkapó volt a 48-as népdalok közös éneklése, a Nyárkánont pedig Gellén János szívből jövő, meleg szavai után nem lehetettmég egyszer el nem énekelni. (Vezényelt: Sebestyénné Farkas Hana.) Viva la musiica! Visszhangzott sokáig az ugyancsak közös szám. De azokon a helyeken, ahol évek hosszú során át nem rendeznek kórusbemutatót, miért nem zeng? Dr. Sárhelyi Jenőné