Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-31 / 26. szám
1990. január 31., szerda SPORT SPORT SPORT SPORT Női röplabda „B” világbajnoki selejtező Magyarország—NSZK — Békéscsabán azt is, hogy „oldják görcseiket” és próbáljanak meg fejben is egy igazi örömjátékra felkészülni. Úgy gondolom, ha mindenki azt játssza, ami tehetsége és formája alapján elvárható tőle, jó mérkőzést vívunk, és akár nyerhetünk is. Erre annál is inkább megvan az esélyünk, mert az NSZK múltkori csapatából két olyan kezdőjátékos is hiányzik, akiik egyébként Olaszországban profik. És akik megpróbálják győzelmükkel meghálálni a várhatóan nagylétszámú közönség remélt biztatását (zárójelben a mezek számozása) : Fekete (2), Fésűs I. (3), Halász (4), Nyári (5), Messzinger (6), Szikora (7), Benőfi (8), Demeter (9), Fésűs (10), Fellegvári (11), Királyné (12) és Erdősné Ma este Békéscsabán, a városi sportcsarnokban 17.30 órakor női „B” világbajnoki selejtező mérkőzésen Magyarország együttese az NSZK csapatát fogadja. Első találkozójukon az NSZK- beli Mindenben válogatottunk 3:0 (6, 5, 10) arányú vereséget szenvedett, így kevés reménye maradt arra, hogy kiharcolják a részvételi jogot a májusi spanyolországi világbajnokságra. Tavaly szeptember 15-e óta Tatár Mihály irányítja legjobbjaink munkáját. Kedden, délelőtti edzésük után a nyugatnémetország elleni mérkőzésről és a visszavágó esélyeiről kérdeztük. — Sajnos, január 10-én első meccsünkön simán kikaptunk. Igaz, nem voltak vérmes reményeink, mert az NSZK jelenleg jobb, mint mi, amit a tavalyi EB-n elért hatodik helyezésük is bizonyig Ezenkívül összesen csak egy hetet tudtunk készülni a feladatra, ami talán bajnokság közben elegendő lett volna, de a lányok január 2-án, hosszabb pihenő után érkeztek meg a mátraházi edzőtáborba. Valószínűleg ennek következtében kulcsjátékosaink „betliztek”, és ez meg is látszott az eredményen. Ezért a továbbjutás majdnem eldőlt, de a csapatsportágakban minden előfordulhat. Legjobb példa erre a debreceni női kézilabdások sikere, akik nyolc gólos vereségük után, 16 góllal nyertek KEK- mérkőzésen a világ egyik legjobb klubcsapata, a Radnicki Beograd ellen. Ezt a lehetőséget próbálom tudatosítani a lányokban. Meg Tatár Mihály, egykori 265- szörös válogatott, olimpiai és világbajnoki hatodik, Európa-bajnokságokon 2., 5. és 6. helyezett csapatok tagja. Ma: női röplabdázóink szövetségi kapitánya Sarkadról a válogatottba „Eredetileg tornásznak készültem, de ahhoz túl ,testes’ voltam. Sarkadon jártam általános iskolába, ahol Fodor Pál nagyon jó röplabdacsapatot hozott össze. Bekerültünk az úttörőolimpia döntőjébe is. Felfigyeltek rám Békéscsabán, így lettem az 1. számú általános iskola tanulója, ahol Nagy Gyula volt az edzőm. Tizenöt évesen már az Előre 11-es csapatában játszottam, ahonnan két év múlva azNB I-es Szolnokhoz kerültem. Négy éve azonban Egerben lakom, ahol igazán jólérzem magam az ország legjobb vidéki csapatában. Tavaly nagyon boldog évem volt, hiszen a bajnokságban bronz-, a Magyar Kupában ezüstérmet nyertünk, és májusban bekerültem a válogatottba is. Nagyon szeretek edzeni, és szeretném állandósítani helyem a legjobbak között, és minél többet tudni a röplabdázásról. Szerencsés vagyok, mert Egerben Torma Ági, a válogatottnál Tatár Mihály az edzőm, akiktől nagyon sokat tanulhatok. Tavaly nyáron férjhez mentem, és úgy érzem, minden feltétel adott ahhoz, hogy sikereket érjek el a sportban. Rajtam nem múlik” — mondta el mindezt magáról Fésűs Erzsébet, hússzoros válogatott. fi Téli Kupáért Mezőhegyesen, a Téli Kupa teremkézilabda-torna harmadik fordulójában a következő eredmények születtek: Férfiak: I. osztály: Kondoros —Murony 29—19 (13—10). Ld.: szigeti 11. Skulkéti 6, ill. Egeres 16. Mezőhegyes—Oh. Honvéd Dózsa 20—17 (9—9). Ld.: Házi 7. Kozák 6, ill. Czurpás 6. Tömegsportcsoport: Mezőhegyesi SE II.—Székkutas 14—14 (7—6). Ld.: Karancsi, Magyar 4—4, ill. Márton 5. Úttörők: Kunágota—Mezőhegyes 16—16 (7—7). Ld.: Gyura 9, al. Madar 9. Székkutas—Kunágota 19—11 (7—6). Ld.: Borsodi u. 111. Gyura 7. Nők, I. osztály: Bcs. MÁV— Bcs. Agyagipar 19—11 (7—6). Ld.: Filyó 13, 111. Matvan 9. Kamut-Murony—Bcs. MÁV 19— 17 (9—9). Ld.: Nagy E. 6, Nagy A., Maczkó 3-5, 111. Filyó, Bánszki 6-6. Ifjúságiak: Oh. Táncsics Gimnázium—Kamut-Murony 11—10 (3—5). Ld.: Varga G. 111. Bondár, Képíró 3-3. Üttörök: Székkutas OH-Kulich Gy. Iskola 11—11 (3—5). Lad.: Balogh Z. 111. Rácz 7, Makó—Mezőhegyes 14—4 (7—4). Ld.: Pásztor 6, ill. Csabai 2. A forduló játékvezetői: Nyári, Veszter, Nagy. C. Veress és Varga N. voltak. 24 órás futás Londonban Újabb, embert próbáló verseny előtt áll Bogár János, a Békéscsabai Előre Spartacus szupermaratonistája, aki erre a különleges — de világszerte egyre népszerűbb — sportágra tette fel az életét. Tavaly nyáron nem egészen 31 óra alatt jutott el Athéntől Spártáig, és ezzel kilencedik lett a „Spártai Hősök” között. Ennek a teljesítményének köszönheti, hogy ötvenedmagával meghívták a február 3-ai, londoni 24 órás futásra, melynek fővédnöke az angol királyi pár lesz. Részvételének anyagi feltételeit a Hungarocamion és a békéscsabai Barnevál biztosítja. A verseny különösen nehéznek ígérkezik, hiszen nem kijelölt útvonalon, hanem egy 878 méter hosszú pályán kell körözniük, ami nemcsak fizikai felkészültséget igényel, hanem sok múlik azon is, hogy ki, hogyan bírja a monotóniát. Teljesítményéről, hazaérkezése után, természetesen beszámolunk. FR Emléktúra a Bandikafához A Békés Megyei Természetbarát Bizottság a Természetbarátok Turista Egyesülete megalakulásának 80. évfordulója alkalmából február 4-én, emléktúrát szervez a Bandikafához. Az ünnepségen adják át a 10. sz. általános iskola természetjáró csoportjának a Kék- Túra teljesítéséért kiérdemelt jelvényeket. A résztvevők Békéscsabán, az evangélikus nagytemplom mögötti autóparkolónál találkoznak 9 órakor. Túravezetők: Tóth Anna és Kiszely Györgyné. Totótíppjeink Az ötütdik hét szelvényeihez: I. Cesena—Róma Z Z. Atalanta— SampdorU x 1 3. Fiorentlna— Milan 2 4. Udinese—Lecce 1 x 5. Genoa—Bologna 1 X 6. Cosenza—Cagliari x Z 7. Messina—Regglana x 8. Llcata—Avellino x * 9. Torino—Brescia 1 10. Barletta—Ancona X 11. Monza—Regglna x Z 12. Foggia—Trlestlna I X 13. Padova—Pescara 1 x -f 1 MÉRKŐZÉS: 14. Barl—Juventus I Hi Hi WK Ii K! Szomorú ősz után... ...az Előre Spartacus férfi kézilabdázói Folyamatos — 1985 óta tartó — NB I-es tagságának leggyengébb fél szezonját zárták a Békéscsabai Előre Spartacus férfi kézilabdásai. Azok a kevesek, akik ennek ellenére is rendszeresen kijártak a sportcsarnokba, négy vereség mellett mindössze két győzelemnek örülhettek. Idegenben sem termett sok babér számukra — bár ez a nehezebb —, hiszen csak Pécsről sikerült két ponttal hazatérniük. A korábbi évekhez képest alaposan átalakított kerettel dolgozták át a nyári alapozó időszakot, és úgy tűnt, ha vérmes reményei nem is lehetnek a fiataloknak, a bentmaradás nem okozhat gondot. Az események azonban másképp alakultak. Csulik János edzővel azokra a kérdésekre kerestünk választ, amelyek a mélyrepülés okait előidézték. Remények és a valóság • Szeptemberben arról beszélgettünk, hogy a felkészülés felemásra sikerült, és a fiatalítást sérülések akadályozták. Olyan kényszerhelyzet alakult ki, ami egy több éves NB I-es tapasztalattal rendelkező edzőnek is kemény dió lett volna. Te viszont, akkor csak néhány hónapja dolgoztál a legmagasabb osztályban. Mik voltak az elképzeléseid? Hogyan próbáltad megoldani ezt a nem könnyű feladatot? — Amikor a tavaszi, ideiglenes megbízatásom után ténylegesen kinevezett edző lettem, tele voltam ambícióval. Tudtam, hogy a nyárimunkákat már az én irányításom, az új bajnokságra már az én elképzeléseim sszerint készülhetünk. Nagy fantáziát láttam új szerzeményeinkben is. A jövőben bízva építettem azt a csapatot, amelyik a bajnokságban is szerepelni fog. De már az első mérkőzésünkre sem tudtunk az általam legjobbnak ítélt összeállításban kiállni, összetétel szempontjából a legkritikusabb helyeken, a két átlövő posztján kellett változtatnom, mert Csuvarszki külföldre szerződött, Tóth L. pedig súlyos térdsérülést szenvedett, ami miatt egyébként a teljes fél évet kihagyta. Maradtak a régi emberek, a régi szerkezet, és maradt a régi játék is. Ezért azt a célt tűztem magam elé, hogy mindenki a lehető legtöbbet „hozza ki magából”. Keményen edzettünk, és megpróbálkoztunk néhány új játékelem bevezetésével is, de ezeket az „öregek” már nem tudták hatékonyan megtanulni. A legfontosabbnak azonban aközösségi szellem erősítését és a mérkőzésekre való „ráhangolást” tekintettem. A kényszer nagy űr • Tehát úgy érzed, hogy amit a lehetőségeitek engedtek, azt megtettétek. Az eredmények mégis elmaradtak. Mit gondolsz, miért? — Való igaz, hogy a pályán eredménytelenek voltunk, de ez azért ennél öszszetettebb dolog, mert a szigorúan vett sportszakmai kérdések mellett olyan gondok is felmerültek, amilyenekre egyáltalán nem voltam felkészülve. Vezetőségünk egyre jobban eltávolodott a csapattól, és nekem olyan ügyekkel is foglalkoznom kellett, ami egyáltalán nem edzői feladat. „Működött” a bundaügy, az egyesületről rémhírek terjedtek el, és senki nem volt, aki megnyugtatta volna a játékosokat. Én sem éreztem erőt magam mögött. Úgy érzem, nagy magányunkban sikerült baráti közösséggé formálódnunk, ami jó alapot nyújtott a mindennapi edzésekhez. Az más kérdés, hogy ez az igazán profik között mire volt elegendő? Tehát sikertelenségünk egyik okát amenedzselésünkben látom.. Másrészről, mint már említettem, a kényszerűség volt az, ami megakadályozta elképzeléseink megvalósítását. Ha az eredetileg tervezett csapattal tudtunk volna játszani, valószínűleg több pontunk lenne. Ebben az esetben biztos vagyok abban is, hogy azok, akik első számú emberré léptek elő, Debnár, Kiss, Bogárdi, és nem tudtak igazán megbirkózni a hirtelen jött felelősséggel, nagyobb hasznára lehettek volna a csapatnak. Szélesebb lehetett volna a skála a védekezésben és támadásban egyaránt. Sajnos ez csak álom maradt. Ennek ellenére, véleményem szerint, nagyon jó meccseket játszottunk itthon is és idegenben is. Nagyon sokszor kaptunk ki úgy, hogy 50 percig mi voltunk a Jobbak. Például hazai pályán az Elektromos, a Tatabánya, vagy a Rába ETO elleni mérkőzésünkön. Ilyenkor a kívülállók a csapat erőnlétét kifogásolták. Pedig azt hiszem, hogy ezzel nem volt probléma. Az viszont igaz, hogy ellenfeleink magassági és erőfölényét sokmozgásos, nagyon nyitott védekezéssel próbáltuk ellensúlyozni, ami az általában szükségesnél sokkal több energiát emésztett fel. Támadáskor erőltettük a lerohanásokat, a gyors indításokat, mert felállt védelem ellen, lövőerő híján, nem voltunk igazán hatékonyak. És ez a rengeteg pluszmunka, amit a gólok elhárításáért, illetve megszerzéséért tettünk, oda vezetett, hogy az utolsó 10 percre elfáradtunk. Nem beszélve arról, hogy nekünk jelenleg nincs olyan játékos egyéniségünk, aki „könnyű” gólokat tudna dobni. Mint az ■Elektromosban Horváth A., Tatabányán Marosi, Borsos, vagy Győrben Polgár. Minket tulajdonképpen ők vertek meg. • Beszéltünk már a vezetők felelősségéről, a játékosok korlátairól, de mit vállal a kudarcból az edző? Természetesen hibáztam én is. Magamban ezerszer kielemeztem már az elmúlt szezont. Például Pocsainak többször kellett volna játéklehetőséget adnom, hiszen, amikor 10-15 percekre pályára lépett, nagyszerű egyéni dolgokat mutatott be. De abból indultam ki, hogy abban a rendszerben, amelyet játszottunk, Bene hasznosabb lehet. Aztán a kapusok cseréjével sem voltam mindig szerencsés. Néha róluk, a mérkőzéseken szinte elfeledkeztem, annyira lekötötték figyelmemet a cserék, valamint a védekezés és a támadás irányítása. Viszont többször előfordult az is, hogy csere után sem javult a kapusteljesítmény, de ekkor már nem módosítottam, mert ez kapkodásnak tűnt volna. A mai napig nem tudom eldönteni, hogy mi lett volna helyes a Dunaújváros elleni hazai vereségünk előtt. Akkor, pénteken bravúros játékkal nyertünk Pécsett, a kritikus mérkőzés pedig vasárnap volt. Szombaton hajnalban érkeztünk haza, és én délelőtt átmozgató edzést tartottam. Talán más eredmény születik, ha ez elmarad ... Egy váratlan vidéki siker után „kötelezően” győznünk kellett volna. Megmaradás bentmaradás!? • Lehet, hogy a kérdés furcsának tűnik, de egy ilyen fél év után voltál-e elégedett valakivel? Rögtön ehhez kapcsolódik az is, hogyan képzeled el a jövőt? — Természetesen most is értékeltem az egyéni teljesítményeket. Ezek alapján kialakult egy sorrend, mely szerint Balogh és Tóth Gy. produkciója bizonyult a legjobbnak. A többiek csak közepes átlagot nyújtottak. Sajnos, szinte egyszer sem volt példa arra, hogy valaki, esetleg egyszerre többen, önmagukhoz képest kiváló teljesítményt nyújtsanak. Mert, ha lett volna ilyen, az most pontokban is jelentkezne. A jövőre vonatkozóan mindenképpen fejlődést várok. Már csak azért is, mert Bogárdi végre végigdolgozta az elmúlt szezont, és edzettségi állapota lassan megfelelő. Ugyanakkor műtétje után remélhetőleg Tóth L. is teljes értékű lesz, és ez jelentősen megnöveli lehetőségeinket. Ha a pályán dőlnek el a dolgok, akkor bizakodó vagyok. De ennél sokkal fontosabb kérdés szerintem ma, a csapat megmaradása. Ha ennek feltételeit sikerül megteremtenünk, akkor mi biztosan bentmaradunk! Ferencz Rezső Ahol felőrlődtek az energiák: a védekezés. Tavasszal „csak” tíz perccel kell tovább bírni az öngyilkos tempót Fotó: Fazekas Ferenc BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap, szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tiborné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, szerkesztőbizottság: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.