Békés Megyei Népújság, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám

1990. január 31., szerda SPORT SPORT SPORT SPORT Női röplabda „B” világbajnoki selejtező Magyarország—NSZK — Békéscsabán azt is, hogy „oldják görcsei­ket” és próbáljanak meg fej­ben is egy igazi örömjátékra felkészülni. Úgy gondolom, ha mindenki azt játssza, ami tehetsége és formája alapján elvárható tőle, jó mérkőzést vívunk, és akár nyerhetünk is. Erre annál is inkább meg­van az esé­lyünk, mert az NSZK múlt­kori csapatából két olyan kezdőjátékos is hiányzik, akiik egyébként Olaszország­ban profik. És akik megpróbálják győzelmükkel meghálálni a várhatóan nagylétszámú kö­zönség remélt biztatását (zárójelben a mezek számo­zása) : Fekete (2), Fésűs I. (3), Halász (4), Nyári (5), Messzinger (6), Szikora (7), Benőfi (8), Demeter (9), Fésűs (10), Fellegvári (11), Királyné (12) és Erdősné Ma este Békéscsabán, a városi sportcsarnokban 17.30 órakor női „B” világbajno­ki selejtező mérkőzésen Ma­gyarország együttese az NSZK csapatát fogadja. El­ső találkozójukon az NSZK- beli Mindenben válogatot­tunk 3:0 (6, 5, 10) arányú vereséget szenvedett, így ke­vés reménye maradt arra, hogy kiharcolják a részvéte­li jogot a májusi spanyol­­országi világbajnokságra. Tavaly szeptember 15-e óta Tatár Mihály irányítja leg­jobbjaink munkáját. Ked­den, délelőtti edzésük után a nyugatnémetország elleni mérkőzésről és a visszavá­gó esélyeiről kérdeztük. — Sajnos, január 10-én első meccsünkön simán ki­kaptunk. Igaz, nem voltak vérmes reményeink, mert az NSZK jelenleg jobb, mint mi, amit a tavalyi EB-n el­ért hatodik helyezésük is bi­zonyig Ezenkívül összesen csak egy hetet tudtunk ké­szülni a feladatra, ami ta­lán bajnokság közben ele­gendő lett volna, de a lá­nyok január 2-án, hosszabb pihenő után érkeztek meg a mátraházi edzőtáborba. Va­lószínűleg ennek következté­ben kulcsjátékosaink „bet­liztek”, és ez meg is látszott az eredményen. Ezért a to­vábbjutás majdnem eldőlt, de a csapatsportágakban minden előfordulhat. Leg­jobb példa erre a debrece­ni női kézilabdások sikere, akik nyolc gólos vereségük után, 16 góllal nyertek KEK- mérkőzésen a világ egyik legjobb klubcsapata, a Rad­­nicki Beograd ellen. Ezt a lehetőséget próbálom tuda­tosítani a lányokban. Meg Tatár Mihály, egykori 265- szörös válogatott, olimpiai és világbajnoki hatodik, Euró­­pa-bajnokságokon 2., 5. és 6. helyezett csapatok tagja. Ma: női röplabdázóink szövetsé­gi kapitánya Sarkadról a válogatottba „Eredetileg tornásznak készül­tem, de ahhoz túl ,testes’ vol­tam. Sarkadon jártam általá­nos iskolába, ahol Fodor Pál nagyon jó röplabdacsapatot ho­zott össze. Bekerültünk az út­törőolimpia döntőjébe is. Fel­figyeltek rám Békéscsabán, így lettem az 1. számú általános iskola tanulója, ahol Nagy Gyu­la volt az edzőm. Tizenöt éve­sen már az Előre 11-es csapa­tában játszottam, ahonnan két év múlva az­­NB I-es Szolnok­hoz kerültem. Négy éve azon­ban Egerben lakom, ahol iga­zán jól­­érzem magam az or­szág legjobb vidéki csapatá­ban. Tavaly nagyon boldog évem volt, hiszen a bajnokságban bronz-, a Magyar Ku­pában ezüstérmet nyertünk, és májusban bekerültem a válogatottba is. Nagyon szeretek edzeni, és szeretném állandósítani helyem a legjobbak között, és minél töb­bet tudni a­­ röplabdázásról. Szerencsés vagyok, mert Egerben Torma Ági, a válogatottnál Tatár Mihály az edzőm, akiktől nagyon sokat tanulhatok. Tavaly nyáron férjhez mentem, és úgy érzem, minden feltétel adott ahhoz, hogy sikereket érjek el a sportban. Rajtam nem múlik” — mondta el mindezt magáról Fésűs Erzsébet, hússzoros válogatott. fi Téli Kupáért Mezőhegyesen, a Téli Kupa teremkézilabda-torna harmadik fordulójában a következő ered­mények születtek: Férfiak: I. osztály: Kondoros —Murony 29—19 (13—10). Ld.: szigeti 11. Skulkéti 6, ill. Ege­res 1­6. Mezőhegyes—Oh. Hon­véd Dózsa 20—17 (9—9). Ld.: Házi 7. Kozák 6, ill. Czurpás 6. Tömegsportcsoport: Mezőhe­gyesi SE II.—Székkutas 14—14 (7—6). Ld.: Karancsi, Magyar 4—4, ill. Márton 5. Úttörők: Kunágota—Mezőhe­gyes 16—16 (7—7). Ld.: Gyura 9, al. Madar 9. Székkutas—Kun­ágota 19—11 (7—6). Ld.: Borso­di u­. 111. Gyura 7. Nők, I. osztály: Bcs. MÁV— Bcs. Agyagipar 19—11 (7—6). Ld.: Filyó 13, 111. Matvan 9. Kamut-Murony—Bcs. MÁV 19— 17 (9—9). Ld.: Nagy E. 6, Nagy A., Maczkó 3-5, 111. Filyó, Bánszki 6-6. Ifjúságiak: Oh. Táncsics Gim­názium—Kamut-Murony 11—10 (3—5). Ld.: Varga G. 111. Bon­­dár, Képíró 3-3. Üttörök: Székkutas OH-Ku­­lich Gy. Iskola 11—11 (3—5). Lad.: Balogh Z. 111. Rácz 7, Ma­kó—Mezőhegyes 14—4 (7—4). Ld.: Pásztor 6, ill. Csabai 2. A forduló játékvezetői: Nyá­ri, Veszter, Nagy. C. Veress és Varga N­. voltak. 24 órás futás Londonban Újabb, embert próbáló verseny előtt áll Bogár János, a Békéscsabai Előre Spartacus szupermaratonistája, aki erre a különleges — de világszerte egyre népszerűbb — sportágra tette fel az életét. Tavaly nyáron nem egészen 31 óra alatt jutott el Athéntől Spártáig, és ezzel kilence­dik lett a „Spártai Hősök” között. Ennek a teljesítmé­nyének köszönheti, hogy ötvenedmagával meghívták a február 3-ai, londoni 24 órás futásra, melynek fővédnö­ke az angol királyi pár lesz. Részvételének anyagi felté­teleit a Hungarocamion és a békéscsabai Barnevál biz­tosítja. A verseny különösen nehéznek ígérkezik, hiszen nem kijelölt útvonalon, hanem egy 878 méter hosszú pá­lyán kell körözniük, ami nemcsak fizikai­ felkészültséget igényel, hanem sok múlik azon is, hogy ki, hogyan bírja a monotóniát. Teljesítményéről, hazaérkezése után, ter­mészetesen beszámolunk. F­R Emléktúra a Bandikafához A Békés Megyei Termé­szetbarát Bizottság a Ter­mészetbarátok Turista Egye­sülete megalakulásának 80. évfordulója alkalmából feb­ruár 4-én, emléktúrát szer­vez a Bandikafához. Az ün­nepségen adják át a 10. sz. általános iskola természet­­járó csoportjának a Kék- Túra teljesítéséért kiérde­melt jelvényeket. A részt­vevők Békéscsabán, az evangélikus nagytemplom mögötti autóparkolónál ta­lálkoznak 9 órakor. Túrave­zetők: Tóth Anna és Ki­­szely Györgyné. Totótíppjeink Az ötütdik hét szelvényeihez: I. Cesena—Róma Z Z. Atalanta— SampdorU x 1 3. Fiorentlna— Milan 2 4. Udinese—Lecce 1 x 5. Genoa—Bologna 1 X 6. Cosenza—Cagliari x Z 7. Messina—Regglana x 8. Llcata—Avellino x * 9. Torino—Brescia 1 10. Barletta—Ancona X 11. Monza—Regglna x Z 12. Foggia—Trlestlna I X 13. Padova—Pescara 1 x -f 1 MÉRKŐZÉS: 14. Barl—Juventus I Hi Hi WK Ii K­! Szomorú ősz után... ...az Előre Spartacus férfi kézilabdázói Folyamatos — 1985 óta tartó — NB I-es tagságának leggyengébb fél szezonját zárták a Békéscsabai Előre Spartacus férfi kézilabdásai. Azok a kevesek, akik ennek ellenére is rendszeresen kijártak a sportcsarnokba, négy vereség mellett mindössze két győzelemnek örülhettek. Idegenben sem termett sok babér számukra — bár ez a nehezebb —, hiszen csak Pécsről sikerült két ponttal hazatérniük. A korábbi évekhez képest alaposan átala­kított kerettel dolgozták át a nyári alapozó időszakot, és úgy tűnt, ha vérmes reményei nem is lehetnek a fia­taloknak, a bentmaradás nem okozhat gondot. Az ese­mények azonban másképp alakultak. Csulik János edző­vel azokra a kérdésekre kerestünk választ, amelyek a mélyrepülés okait előidézték. Remények és a valóság • Szeptemberben arról beszélgettünk, hogy a felké­szülés felemásra sikerült, és a fiatalítást sérülések aka­dályozták. Olyan kényszer­­helyzet alakult ki, ami egy több éves NB I-es tapaszta­lattal rendelkező edzőnek is kemény dió lett volna. Te viszont, akkor csak néhány hónapja dolgoztál a legma­gasabb osztályban. Mik vol­tak az elképzeléseid? Hogyan próbáltad megoldani ezt a nem könnyű feladatot? — Amikor a tavaszi, ide­iglenes megbízatásom után ténylegesen kinevezett edző lettem, tele voltam ambíció­val. Tudtam, hogy a nyári­­munkákat már az én irá­nyításom, az új bajnokságra már az én elképzeléseim sszerint készülhetünk. Nagy fantáziát láttam új szerze­ményeinkben is. A jövőben bízva építettem azt a csa­patot, amelyik a bajnokság­ban is szerepelni fog. De már az első mérkőzésünkre sem tudtunk az általam leg­jobbnak ítélt összeállításban kiállni, összetétel szempont­jából a legkritikusabb he­lyeken, a két átlövő poszt­ján kellett változtatnom, mert Csuvarszki külföldre szerződött, Tóth L. pedig súlyos térdsérülést szenve­dett, ami miatt egyébként a teljes fél évet kihagyta. Ma­radtak a régi emberek, a ré­gi szerkezet, és maradt a ré­gi játék is. Ezért azt a célt tűztem mag­am elé, hogy mindenki a lehető legtöbbet „hozza ki magából”. Kemé­nyen edzettünk, és megpró­bálkoztunk néhány új játék­elem bevezetésével is, de ezeket az „öregek” már nem tudták hatékonyan megta­nulni. A legfontosabbnak azonban a­­közösségi szellem erősítését és a mérkőzések­re való „ráhangolást” tekin­tettem. A kényszer nagy űr • Tehát úgy érzed, hogy amit a lehetőségeitek enged­tek, azt megtettétek. Az eredmények mégis elmarad­tak. Mit gondolsz, miért? — Való igaz, hogy a pá­lyán eredménytelenek vol­tunk, de ez azért ennél ösz­­szetettebb dolog, mert a szi­gorúan vett sportszakmai kérdések mellett olyan gon­dok is felmerültek, amilye­nekre egyáltalán nem vol­tam felkészülve. Vezetősé­günk egyre jobban eltávo­lodott a csapattól, és ne­kem olyan ügyekkel is fog­lalkoznom kellett, ami egy­általán nem edzői feladat. „Működött” a bundaügy, az egyesületről rémhírek ter­jedtek el, és senki nem volt, aki megnyugtatta volna a játékosokat. Én sem éreztem erőt magam mögött. Úgy ér­zem, nagy magányunkban sikerült baráti közösséggé formálódnunk, ami jó ala­pot nyújtott a mindennapi edzésekhez. Az más kérdés, hogy ez­ az igazán profik között mire volt elegendő? Tehát sikertelenségünk egyik okát a­­menedzselésünkben látom.. Másrészről, mint már említettem, a kényszerűség volt az, ami megakadályoz­ta elképzeléseink megvaló­sítását. Ha az eredetileg ter­vezett csapattal tudtunk vol­na játszani, valószínűleg több pontunk lenne. Ebben az esetben biztos vagyok abban is, hogy azok, akik első szá­mú emberré léptek elő, Deb­­nár, Kiss, Bogárdi, és nem tudtak igazán megbirkózni a hirtelen jött felelősséggel, nagyobb hasznára lehettek volna a csapatnak. Szélesebb lehetett volna a skála a vé­dekezésben és támadásban egyaránt. Sajnos ez csak álom maradt. Ennek ellené­re, véleményem szerint, na­gyon jó meccseket játszot­tunk itthon is és ide­genben is. Nagyon sok­szor kaptunk ki úgy, hogy 50 percig mi voltunk a Jobbak. Például hazai pá­lyán az Elektromos, a Ta­tabánya, vagy a Rába ETO elleni mérkőzésünkön. Ilyen­kor a kívülállók a csapat erőnlétét kifogásolták. Pedig azt hiszem, hogy ezzel nem volt probléma. Az viszont igaz, hogy ellenfeleink ma­gassági és erőfölényét sok­­mozgásos, nagyon nyitott védekezéssel próbáltuk el­lensúlyozni, ami az általá­ban szükségesnél sokkal több energiát emésztett fel. Támadáskor erőltettük a le­­rohanásokat, a gyors indí­tásokat, mert felállt véde­lem ellen, lövőerő híján, nem voltunk igazán hatéko­nyak. És ez a rengeteg plusz­munka, amit a gólok elhá­rításáért, illetve megszerzé­séért tettünk, oda vezetett, hogy az utolsó 10 percre el­fáradtunk. Nem beszélve ar­ról, hogy nekünk jelenleg nincs olyan játékos egyéni­ségünk, aki „könnyű” gólo­kat tudna dobni. Mint az ■Elektromosban Horváth A., Tatabányán Marosi, Borsos, vagy Győrben Polgár. Min­ket tulajdonképpen ők ver­tek meg. • Beszéltünk már a ve­zetők felelősségéről, a já­tékosok korlátairól, de mit vállal a kudarcból az edző?­­ Természetesen hibáz­tam én is. Magamban ezer­szer kielemeztem már az el­múlt szezont. Például Po­­csainak többször kellett vol­na játéklehetőséget adnom, hiszen, amikor 10-15 percek­re pályára lépett, nagyszerű egyéni dolgokat mutatott be. De abból indultam ki, hogy abban a rendszerben, ame­lyet játszottunk, Bene hasz­nosabb lehet. Aztán a kapu­sok cseréjével sem voltam mindig szerencsés. Néha ró­luk, a mérkőzéseken szinte elfeledkeztem, annyira lekö­tötték figyelmemet a cserék, valamint a védekezés és a támadás irányítása. Viszont többször előfordult az is, hogy csere után sem javult a kapusteljesítmény, de ek­kor már nem módosítottam, mert ez kapkodásnak tűnt volna. A mai napig nem tu­dom eldönteni, hogy mi lett volna helyes a Dunaújváros elleni hazai vereségünk előtt. Akkor, pénteken bra­vúros játékkal nyertünk Pé­csett, a kritikus mérkőzés pedig vasárnap volt. Szom­baton hajnalban érkeztünk haza, és én délelőtt átmoz­gató edzést tartottam. Talán más eredmény születik, ha ez elmarad ... Egy váratlan vidéki siker után „kötelező­en” győznünk kellett volna. Megmaradás bentmaradás!? • Lehet, hogy a kérdés furcsának tűnik, de egy ilyen fél év után voltál-e elégedett valakivel? Rögtön ehhez kapcsolódik az is, ho­gyan képzeled el a jövőt? — Természetesen most is értékeltem az egyéni telje­sítményeket. Ezek alapján kialakult egy sorrend, mely szerint Balogh és Tóth Gy. produkciója bizonyult a leg­jobbnak. A többiek csak kö­zepes átlagot nyújtottak. Sajnos, szinte egyszer sem volt példa arra, hogy vala­ki, esetleg egyszerre többen, önmagukhoz képest kiváló teljesítményt nyújtsanak. Mert, ha lett volna ilyen, az most pontokban is jelent­kezne. A jövőre vonatkozó­an mindenképpen fejlődést várok. Már csak azért is, mert Bogárdi végre végig­dolgozta az elmúlt szezont, és edzettségi állapota lassan megfelelő. Ugyanakkor mű­tétje után remélhetőleg Tóth L. is teljes értékű lesz, és ez jelentősen megnöveli lehető­ségeinket. Ha a pályán dől­nek el a dolgok, akkor biza­kodó vagyok. De ennél sokkal fontosabb kérdés szerintem ma, a csa­pat megmaradása. Ha ennek feltételeit sikerül megterem­tenünk, akkor mi biztosan bentmaradunk! Ferencz Rezső Ahol felőrlődtek az energiák: a védekezés. Tavasszal „csak” tíz perccel kell tovább bírni az öngyilkos tempót Fotó: Fazekas Ferenc BÉKÉS MEGYEI Politikai napilap, szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc, dr. Serédi János. Igazgatóhelyettes: Adamik Tiborné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz. Pf. 111. 5601. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, szerkesztőbizottság: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin út 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next