Békés Megyei Népújság, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-21 / 93. szám

április 21­, szombat SPORT SPORT SPORT Szenti szerint fut a szekér f Az egy pontnak már örülnének a békéscsabaiak Az NB I 24. fordulójának párosítása. Szombat: Veszp­rémi SE—Haladás VSE, 17.00. Vasas—Rába ETO, 17.00. Debreceni VSC—II. Dózsa, 17.00. Pécsi MSC—Bp. Hon­véd, 17.00. Ferencváros—Csepel, 19.00. Videoton-Walt­ham—Siófoki Bányász, 19.00. Vasárnap: MTK-VM—Ta­tabányai Bányász, 11.00. Váci Izzó—Bes. Előre Sparta­cus, 17.00. Stamler (Vágner, Horváth Gy.). — Vitatkoznom kell a leg­utóbbi, Pécs­i 11601 mérkő­zésről a sajtóban megjelen­tekkel, ugyanis én magam úgy láttam, hogy taktikusan játszottunk, számomra , nem volt unalmas a találkozó. A zárt védekezésekből próbál­tunk meg kitámadni, s ilyen értelemben nagy harc folyt a pályán — summázta az egy héttel ezelőttieket Vígh Tibor, az Előre Spartacus labdarúgóinak vezető edzője. A vasárnapi mérkőzésről pedig így beszélt: — Belvont a héten az influenza kerül­gette, ki hagy­ott edzéseket, úgy tűnik, nem számíthatok játékára. Pásztor szerdán, a 4—0-ás győzelmünkkel vég­ződött, Nagyszénás elleni felkészülési meccsen meghú­zódott, a derekát fájlalja. Csató kisebb Achilles-ín bán­­talommal bajlódik, de való­színű, hogy játszik Vácott. Hegyi, a Szarvasról jött vé­dő öt kilót fogyott az el­múlt 10 napban, és fáradtan mozog. Jó sorozatot fogott ki csapatunk, ennek folyta­tását várom. Idegenben is megfelelő teljesítményt nyújtottunk, remélem, ez most eredményességgel is párosul. Bizakodó a hangu­lata a csapatnak, ugyan­akkor úgy vélem, bravúr lenne a váciak részéről, ha egymás utáni negyedik mér­kőzésüket is megnyernék... Szenti Zoltán, aki mosta­nában többet játszik a kö­zéppályán, mint a védelem­ben, hasonlóképpen látja az esélyeket: — Úgy érzem, döntetlennél rosszabb ered­ményt nem érünk el, régi edzőnk új csapatának ottho­nában. Fut a szekér, együtt van a csapat, még gólra is képesek leszünk. Ha tippel­nem kell, 1—1 lesz az ered­mény. A békéscsabaiak várható kezdő csapata: Gulyás — Mracskó, Ottlakán, Csató, Fabulya — Szenti, Pásztor vagy Takó, Csanálosi, Hor­váth — Zsinka vagy Keme­­nes, Miklya. 1987—88 MÉRLEG Vácott 1—1 Bcs.-n 1-0 1988—89 1—0 2—0 1989—907 0—0 Az eredmény a pályaválasz­tó szemszögéből értendő. Óv a Veszprém együttese Bartalfi Károly, az NB I- es Veszprém labdarúgó­szakosztályának vezetője pénteken délelőtt arról ér­tesítette az MTI sportszer­kesztőségét, hogy megóvják a Rába-ETO elleni, 1990. április 14-én, a 23. forduló­ban, Győrött lejátszott baj­noki találkozó végeredmé­nyét. A győriek 2—1 arány­ban verték a bakonyi gár­dát. — Most adom postára az óvást — újságolta Bartalfi Károly. — Azért fordulunk a Magyar Labdarúgó­ Szö­vetséghez, mert a találkozó előtt, számunkra érthetetlen módon megvonták csatá­runk, Petres Tamás játék­jogát. Véleményünk szerint a szövetség jogtalanul járt el, ezért a mérkőzés újra­játszását kérjük. Bartafalvi Károly* szerint a Petres-ügy*— és persze az óvás is — jövő kedden, az MLSZ elnöksége előtt is témaként szerepelhet. Ki az a Lennart Iohansson? A francia Jacques Georges hétéves „uralkodása” után a máltai La Valetta városában tartott vezetőségválasztó kongresszust az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA). Az elnöki tisztségre két jelölt között választhattak a tanács­kozás résztvevői: a svéd szövetség elnöke, Lennart Jo­hansson 20 szavazatot kapott, míg a svájci szövetségi el­nökre, Freddy Rumóra 15-en voksoltak. Így a következő években a skandináv sportvezető tölt­heti be az európai szövetség elnöki tisztét, mandátuma­­ 1994-ben jár le. Lennart Johansson 1929. november 5-én született Solna városában, munkáscsalád gyermeke. Ak­tív labdarúgóként egy ötödosztályú stockholmi csapat színeiben szerepelt, de szervezőkészségére, ügyes diploma­taképességeire hamar felfigyeltek. Miután búcsút mon­dott a futballpályának, az AIK Solna együttesénél dol­gozott, tagja volt a klub igazgatóbizottságának 1978-tól a svéd labdarúgóliga elnökeként tevékenykedett, majd 1983-ban megválasztották az országos szövetség első szá­mú emberének Szövetségi elnökként legfőbb feladatának a sportág népszerűsítését tekintette, s a női futballisták is sokat köszönhetnek Lennart­­Johanssonnak, hiszen a svéd sport­diplomata mindig is elkötelezett híve volt a szakágnak Tekintélye jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az 1992-es Európa-bajnoki döntőt Svédország rendezheti. A hazai játékvezetők győztek Negyvenkét tagú NSZK- beli, a hesseni tartomány­hoz tartozó Gross Gerau városából érkezett labdarú­gó-játékvezető delegáció töl­tött egy hetet hazánkban. A főhadiszállásuk Békés me­gye volt, ahol megnézték Gyula és Mezőberény neve­zetességeit, jártak Mezőhe­gyesen, ahol egy NB III-as találkozót láttak. Sarkadon, egy nemzetközi nagypályás tornán vettek részt, végül, csütörtökön. Kamután, a Békés megyei játékvezető­­kerettel mérkőztek meg. A 2—2-es félidő után, 5—4-re a házigazdák bizonyultak jobbnak. A kamuti záró­vacsorát és bankettet köve­tően, péntek délelőtt utaz­tak el megyénkből. • A Tótkomlósi Torna Klub a­ helyi Dem­isszel karöltve, nagy sikerű kispályás labdarú­gó húsvéti tornát rendezett. A rendezvényen kilenc együttes vetélkedett. A vérgső győzelmet az Sport Büfé együttese szerezte meg. A további sorrend: 2. La­za SC, 2. Áfész. 0 Körversenyt rendeztek a gyulai vár körül az olimpiai próbát szervező művelődési és sportosztály munkatársai és a helyi kerékpárosklub tagjai, a legutóbbi 30 km-es táv teljesítői között. A díjakat és a tombola­tárgyakat a helyi kerékpár­sport megalapítója, a 80. évét betöltött Jánosi Imre adta át, aki könnyedén teljesítette a 30 km-es távot. A kategóriák leg­jobbjai: Szeniorok: Ollári Ist­ván (Bes.), Brumár Mihály. Fel­nőttek: Japort Géza, Perlaki Csaba. Serdülők: Flinta Attila, Becsy Sándor, Pálfy Ferenc. Al­só tagozatosok: Demeter József, Christián Ágnes (valamennyien gyulaiak).­­ Az Országos Sporthivata­l — a hagyományokat folytatva — ismét meghirdeti az EZÜST­­GERELY­ pályázatait. Pályázhat minden olyan művész, aki pá­­lyamunkájáival a meghirdetett kategóriák valamelyikében az egészséges életmódot, a tested­zést, a sportot népszerűsíti. A pályázattal kapcsolatban érdek­lődni lehet a Testnevelési és Sportmúzeumban (1143 Buda­pest, Dózsa György út 1—3., te­lefon: 1830-794). A pályázó mű­veket a Testnevelési és Sport­múzeum gyűjti. A beküldési ha­táridő: 1990. szeptember 30-a. Ahogy Királyvári Károly látja II. „Privatizált” testvérvárosi kapcsolat Mint azt az április 13-án megjelent,­­azonos című írá­sunk végén jeleztük a Békéscsabai Előre Spartacus kontra Királyvári Károly témával kapcsolatban helyt adunk az utóbb érintett véleményének is. Azóta haza­érkezett külföldről, és a következőket tartotta fontosnak elmondani: „Tavaly egy november 24- én keltezett levelet kaptam Finnországból, Tauno Rehn úrtól, a Mikikoial Palloilljat Klub elnökétől, aki egyéb­ként nem a város polgár­mestere. . Ebben közölte ve­lem, hogy 1990. április 1-jé­­re és április 8-ára már meg­vásárolták a Magyarországra szóló repülőjegyeket, s egy­ben megkért arra is, hogy programjukat tervezzem meg. A kérése en nem­ lepett meg a legjobban. Abban biz­tos voltam, hogy kapcsolata­im, tapasztalatom, és nem utolsósorban végzettségem alapján egy­­ilyen edzőtábort­­ meg tudok szervezni. Ugyan­akkor kötelességemnek is éreztem, hogy kívánságuk­nak eleget tegyek, hiszen nem csak a játékosuk vol­tam két évig, hanem, nyu­godtan mondhatom, barátsá­got is kötöttünk. Döntésem­ben fontos­ szerepet játszott még az is, hogy bár sérülé­sem miatt egyetlen bajnoki mérkőzésen sem szerepeltem csapatukban, velem szemben minden vállalásukat teljesí­tették, és még ezen felül is támogattak. Tehát számomra természetes volt, hogy elvál­lalom a megbízatást, s ezt meg is írtam nekik. Három edzőmérkőzést, egy általuk elküldött tervezet szerint ed­zéslehetőségeket,­ megfelelő szállást, étkezést, szállítást és néhány kiegészítő prog­ramot kértek. Mindent meg­oldottam, és mint azt a búcsú­­záskor elmondták, sikerült elképzeléseiket megvalósíta­niuk, elégedetten utaznak haza. Szállásuk és étkezésük a békéscsabai Körös Hotel­ben volt, edzéseiket Békésen tartották, játszottak Oros­házán, Gyulán és Békéscsa­bán is. Szállításukra a taní­tóképző főiskola buszát bé­reltem ki. Minden problé­mamentesen bonyolódott, és nagyon meglepődtem, ami­kor az a bizonyos cikk meg­jelent Különösen nem ér­tem Annus Vincét, miért mondta ,azt, hogy csak né­hány nappal a mérkőzés előtt szerzett tudomást a dolgokról? Hiszen március 13-án ő is ott volt a labda­rúgó-szakosztály irodájában, amikor Miklya Jánostól, a szakosztály titkárától átvet­tem azt a levelet, amelyben az Előre vállalja az április 3-ai mérkőzést. (Valóban van ilyen levél, de nincs rajta iktatószám — a szerk.) Egyébként feltétlenül tudni kell azt is, hogy a Mikkelin Palloilijat csak labdarúgó­csapatot működtető rész­vénytársaság. Nekik sem mindegy, hogy mennyit köl­tenek. Például 1988-ban, amikor nem jártak Békés­csabán,­ Angliában edzőtábo­roztak, de az drága volt, és­­a körülmények sem­­voltak megfelelőek. Az idén Portu­gália és Magyarország közül döntöttek javunkra. Itt min­dig jól érezték magukat, és anyagilag is kifizetődőbb volt számukra, hogy most fedezték saját költségeiket. Az sem igaz, hogy 1982 óta minden évben voltak Békés­csabán. Ugyanis a testvér­­városi kapcsolat keretében ők csak kétévenként­­kapnak támogatást városuktól arra, hogy vendégül lássák az Előre Spartacust. Ha jól utá­nanéznénk, kiderülne, hogy eddig maximum négyszer jártak nálunk, utoljára ta­valy. A bejáratott, és valós mechanizmus szerint legkö­zelebb 1991-ben fogadhatták volna egymást. Egyébként pedig mint azt Tanno Rehn úr nekem elmondta, tudott a békéscsabai egyesület anyagi nehézségeiről, és eb­ben a közbenső évben nem akarta ezzel a többletkiadás­sal megterhelni kasszájukat .A kölcsönösség az ilyen kapcsolatokban azt jelenti, hogy a­­vendéglátás költsé­geit mindig a fogadó fél fi­zeti. A finneknek egy hét Békéscsabán 300 ezer forint­ba, 20 ezer finn márkába került Ugyanilyen körülmé­­nyeket Finnországban körül­belül három-négyszer több finn márkáért tudnak bizto­sítani az Előre Spartacus­­nak. Mivel az idén a Mik­kelin Palloilijat nem kapott támogatást a városi tanács­tól, ezért nem csak a csa­baiak pénztárcáját, hanem sajátjukat is kímélték — a szerk.) Ezért fordultak hoz­zám, mint magánemberhez, hogy segítsek nekik. Én ezért a munkámért egy fil­lért sem kaptam sem forint­ban, sem valutában. A meg­rendelőiket a szállodába, és a busz bérléséhez a saját nevemen írtam, de a szám­lákat már ők fizették ki fo­rintban. A békési pályát ré­gi kapcsolataim alapján in­téztem el, a busz költségei­nek fedezésére pedig hagy­tak nálam pénzt. Valóban privatizáltam, de nem a testvérvárosi kapcsolatot. Mert ennek keretein­­belül jövőre ugyanúgy megláto­gathatják egymást, mint ed­dig. Tehát én nem rontot­tam el a Békéscsabai Előre Spartacus összeköttetéseit. Nem történt semmi más, csak annyi, hogy privát em­berként, ellenszolgáltatás nélkül segítettem­­barátai­mon. Azt pedig végképp nem értem, hogy amíg itt volt a finn delegáció, miért nem tisztázták egymással a kér­déseket. Amikor külföldről hazajöttem, és elolvastam a tulajdonképpen rólam, illet­ve nekem szóló cikket, már tudtam, hogy a volt csapa­tom, az Előre Spartacus kö­vetkező bajnoki mérkőzésére meg kell váltanom a belé­pőjegyemet. Ügy is volt. A jegyszedőket utasították, hogy csak jeggyel engedhet­nek be a pályára. Nem ar­ról a hatvan forintról van szó!” Ferencz Rezső * Csepel bringákkal Orosházától Portugáliáig Fiatalság, bolondság — legyintenek­­az idősebb korosztály tagjai, ha gyermekeik világmegváltó ötletekkel állnak elő. Manapság az ifjúi tervek többnyire álmok maradnak, mert a szűkös anyagiak a tehetősebb szülőket is a zsebpénz ada­golásának mérséklésére késztetik. Az édesanyák, édesapák pedig, akiknek a mindennapi betevője is csak alaposan ki­számítva futja, igyekeznek lebeszélni forrófejű fiaikat — sokszor eredménytelenül. Gurmai Sanyit, Szekeres Gyurit és Fiam Zsoltot is sokan próbálták — úgymond — jobb belátásra bírni, de hiába. A három fiatal hajt­hatatlan. Kitalálták, elter­vezték és szeretnék megva­lósítani álmukat: kerékpár­ral bebarangolni Jugoszlávi­át, Olaszországot, Franciaor­szágot, Spanyolországot, Por­tugáliát, a Benelux Államo­kat és Svájcot. — Egyszer vagyunk fiata­lok, nem igaz?! — mondja magabiztosan Gyuri, majd társától várja a megerősí­tést. Zsolt azzal érvel, hogy neki ez az utolsó nyara, ki kell használnia. Azután el­viszik katonának, munkába áll, soha nem lesz alkalma világjárásra. Sanyi érveit nem tudom meghallgatni, ő gyulai srác, ezért csak a két orosházival beszélgetek tovább a helyi tanács sport­osztályán, Andrékó Mihály irodájában, aki maga is sze­retné segíteni a fiúkat . A terv nem kivitelez­hetetlen. De nektek, 16-18 éveseknek nem túl hosszú ez az út? Próbálkoztatok már rövidebb túrákkal is? — Tavaly Jugoszláviában jártunk kerékpárral. Ez volt a leghosszabb utunk. Úgy érezzük, az erőnket be tud­juk majd osztani, időnk lesz bőven, mert az indulást jú­lius elsejére tervezzük és augusztus 31-én térnénk ha­za. Addig rendszeresen edzünk, kerekezünk, szer­vezzük az utat — tájékoztat Szekeres Gyuri. — Az ötlet kitől szárma­zik? — Túravezető táborban jártunk, a televízióban p­e­dig útifilmek csábítottak el bennünket. Mehetnénk vo­nattal, vagy motorral, de kerékpárral mégiscsak ol­csóbb, ráadásul szabadabb az ember — próbál meg­győzni Zsolti. — Hogyan fogadták a hírt a szülők? — Először azt hitték, hü­lyéskedünk. A jugoszláviai út idején egymáshoz szalad­gáltak, hogy­­ki mit tud ró­lunk. Amikor épen, egész­ségesen hazaértünk, azt mondták, nincs akadálya az újabb túrának — mesélik nevetve a fiúk. — Egy vala­mi azonban mégiscsak van: az anyagiak. Szüleink né­mi készpénzzel „megtámo­gatnák” mindhármónkat, de szívesen vennénk szponzo­rok segítségét is. Mivel ez a Csepel bringa próbája is lesz, arra gondoltunk, írunk a gyárnak. De ez még csak egy lehetőség a sok közül.. — A fiúknak szeretnénk segíteni mi is, itt a sport­­osztályon — mondja beszél­getésünk végén Andrékó Mi­hály. — Akik úgy érzik, hogy­­Orosháza jó hírét kelt­heti ez a három fiú világjá­rás közben — legyenek ma­szekok vagy állami vállala­tok —, keressenek meg ben­nünket! Csete Ilona Gyuri és Zsolti az útvonalat tervezgeti Fotó: Szucs Lászlóné Politikai napilap. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Megbízott főszerkesztő: dr. Serédi János. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Igazgatóhelyettes: Adamik Tiborné. Kiadja a Békés Megyei Lapkiadó vállalat. A szerkesztőség és a kiadó címe: Békéscsaba, Munkácsy u. 4. sz., Pf. m­. 5801. A szerkesztőség telefonszáma: (66) 27-844, főszerkesztő: (66) 21-401, a kiadó telefonszáma: (66) 26-395. Telexszám: 83-312. Telefax: (66) 21-401. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 105 forint, egy évre 1260 forint. Készül: a Kner Nyomda lapüzemében, Békéscsaba, Lenin u. 9—21., 5600. Vezérigazgató: Balog Miklós. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next