Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)

1990-12-20 / 298. szám

Hatvanöt önálló orosházi Négy K. Tóth is fújta... Századunk húszas éveiben, pontosan 1929-ben egy zene­szerető ember, K. Tóth Lász­ló kovácsműhelyében meg­alakult az Orosházi Tűzoltó­zenekar. A muzsika, a hang­­sz­erek iránti mozgalom apá­ról fiúra szállt, sőt, a csa­lád­­több tagja is bekap­csolódott a zenekar munká­jába. Volt időszak, amikor négy K. Tóth zenélt Oros­házán. Az évek elszálltak, de az együttes tovább dolgo­zott. Az öregek nyomdokaiba a fiatalok léptek. Az unoka — aki már maga is őszülő halántékú, meglett korú fér­fi — szívén viseli a fúvósok baját-baját, örömét. K. Tóth László 32 éve tagja, jelen­leg vezető karnagya az Oros­házi Városi Fúvószenekar­nak, amely nemrég alakult egyesületté. Ebből az alka­lomból kerestük fel munka­helyén, a zeneiskolában a zenekarvezetőt. — Az őszi alakulóülésün­kön 43-an léptünk be az egyesületbe, ma már 05-en vagyunk. A zenekar minden tekintetben függetlenné vált. Ez a hirtelen nyakunkba sza­kadt önállóság kezdetben hátrányt jelentett, de később előnyünkre válik majd. örü­lünk, hogy vannak a város­ban olyan cégek, akik támo­gatnak bennünket — mint például a Barnevál. Bi­zonyára az önkormányzat is ránk figyel, hiszen hatvan év óta a városért dolgoztunk és dolgozunk. — A zenekar komoly nem­zetközi sikereket könyvelhet el magának... — Augusztusban Finnor­szágban jártunk. Hét nap alatt kilenc koncertet adtunk, s akkora sikerünk volt, hogy a napilapok sorra jelentették meg cikkeiket a „bűbájos” orosháziakról. Jó érzéssel töltött el bennünket az el­ismerés, hiszen itthon ez nem jellemző. — Az örömben van némi keserűség is. A fellépésekre van hangszerük, de nincs ruhájuk. — Tíz éve kapott a zene­kar sötétkék egyenruhát. Az­óta a tagok is kicserélődtek, az anyag is elkopott, egyszó­val, nincs tisztességes egyen­ruhánk. Igaz, tavaly kaptunk 200 ezer forint ruhapénzt, de ebből mi még semmit sem láttunk. Írja oda legyen szíves azt, hogy állítólag, mert ez ügyben már nyilat­koztam, s voltak, akik zokon vették az állításomat. A tény így is tény marad: nincs fel­lépőruhánk. . — A zenekaron nem a­kar­nak segíteni, ennek ellenére a fúvósok jótékonysági estre készülnek... — A városi Vöröskereszt­tel közösen szilveszteri hang­versenyt rendezünk 29-én, a Petőfi Művelődési Központ­ban, ahol Suppe-, Offenbach- és Strauss-műveket­ játszunk. A bevételt a rászorulók kö­zött osztják szét. — Az új esztendő új fel­adatok elé állítja a zene­kart ... — Nincs megállás, dolgoz­nunk kell tovább. Csernai Lajos segítőtársammal már a tavaszi hangversenyre ké­szítjük fel a zenészeket. Áp­rilis 23-án, az evangélikus templom kertjében adunk hangversenyt, ahol Mozart-, Muszorgszkij-darabokat szó­laltatunk meg. Ezzel a mér­cét magasra állítottuk, in­nen csak előre lehet (és kell) lépnünk. Bármi áron! Csete Ilona Lámminhenkinen puhaHmkűnsertti uükarHaisitíain A finn sajtó figyelt a fellépésükre Fotó-reprodukció: Szűcs László Boross Géza elmondta... A rendőrség nem „kisasszony­csapat” (Folytatás az 1. oldalról) jogszabálytervezet-titkolási ambíciót nem ismer el, hi­szen senkinek nem érdeke, hogy a törvények állandóan „éles pengeváltások közepet­te, tűzben és dühvel szüles­senek meg”. A bizottság Boross Péter kinevezése ellen nem emel kifogást. Hetilap lesz: Magyar gazda Megjelent a Magyar gazda második próbaszáma, amely mind ez ideig a legnagyobb példányszámú agrárgazdasági hetilap. Januártól negyven­ezer példányban kerül az újságárusokhoz. Az agrár üzleti életet is segítő-bemu­tató újság második próba­számában olvashatnak arról, milyen fordulópont van föld­ügyben, mit tervez a herceg­halmi kísérleti gazdaság új vezérigazgatója. Miért van padlón a csirke? Hogyan kezdett egy lovasi gazda ma­gán borpalackozó építésé­hez. A gazdasági építészet című állandó rovatban most egy külterületi parasztgazda­ság tervrajzát találja az ol­vasó. Emellett pénzügyi, vál­lalkozói, illetve tőzsdei ta­nácsadóval, üzleti ajánlatok­kal is a magyar gazdák se­gítségére kíván lenni a heti­lap. 1990. december 20., csütörtök o Az RMDSZ sajtótájékoztatója Budapesten Nem hiteles kormány A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége megíté­lése szerint ,Románia jelenlegi kormánya nem képviseli hi­telesen az ország érdekeit. A szervezet kifejezésre juttatta ezt a véleményét a bukaresti Parlamentben is — tájékoztat­ta a sajtó képviselőit szerdán a Magyar Szakszervezetek Or­szágos Szövetségének székházában Bodó Barna, az RMDSZ alelnöke. Románia jelenlegi kormá­nya — mint mondotta — le­gitim, de nem hiteles, poli­tikája nem segíti elő az or­szág súlyos gazdasági prob­lémáinak megoldását. Az or­szág, a romániai magyarság érdekei azt kívánják, hogy mielőbb alakuljon nemzeti egységkormány és tartsák meg a helyhatósági választá­sokat. Rendkívül­ nagy az elége­detlenség az országban — mutatott rá. — Temesváron a tavalyi decemberi esemé­nyek évfordulóján a diákok, a munkások és értelmiségiek tízezrei követelték az ország jelenlegi vezetőinek távozá­sát. Más városokban azonban az elégedetlenség nem nyil­vánul meg ilyen erőteljesen. A Parlament ülésén megbé­lyegezték a temesvári töme­ges megmozdulást. A szená­tus elnöke elutasította azt a javaslatot, hogy elemezzék a kormány politikáját. Az újságírók kérdéseire válaszolva az alelnök el­mondta: az RMDSZ bekerült ugyan a Parlamentbe, de ez­ ideig nem tehetett mást, mint védekezett a mindennapi tá­madások ellen. A jövőben aktívabban kíván részt ven­ni a nagypolitikában, annak ellenére, hogy háttérbe akar­ják szorítani. Romániában vannak királypártiak, akik visszavárják Mihály királyt, az alkotmányos monarchia létrehozásának azonban nincs reális alapja. Románia vezetői nem kí­vánnak szembenézni az or­szág súlyos gazdasági hely­zetével — mondta Bodó Bar­na. Erre vall az is, hogy nem­rég lehetővé tették: az or­szágból elmenekült román állampolgárok visszakaphat­ják tőlük elvett javaikat, ha rendezik státuszukat és nem tekintik magukat menekül­teknek. Petre Roman minisz­terelnök németországi tár­gyalásai során azt kívánta elérni, hogy a Romániában élő mintegy 200 ezer német nemzetiségű lakos ne vándo­roljon el. A nemzetiségi lé­tük megőrzéséhez szükséges feltételekről viszont nem gondoskodnak. A romániai magyarság számára fontos lenne, hogy láthassák a magyar és a ju­goszláviai televízió adásait. Az RMDSZ azonban most elsősorban a román televízió magyar adásának megtartá­sáért küzd. Arra a kérdésre, hogy nö­vekedtek-e a kolozsvári Bo­lyai Egyetem visszaállításá­nak esélyei, miután Tom Lantos, az amerikai képvi­selőház magyar származású tagja, emberi jogi testületé­nek társelnöke romániai lá­togatásakor bejelentette, hogy a New York-i szék­helyű Magyar Emberi Jogok, Alapítvány nemzetközi gyűj­tést kezdeményezett az egye­tem megnyitására, az alel­nök azt válaszolta: a román kormány nem akadályozhat­ja meg, hogy a Bolyai Egye­tem magánegyetemként lét­rejöjjön. A gerlai gyerekek ajándéka: zene + mosoly Magányos idős embereket várnak a templomi hangversenyre Egyetem, főiskola után, fiatalon és friss diplomával a zsebben, annyi még a lel­kesedés, a tenniakarás. Szép időszak a legtöbb ember életében, nem csoda, ha szí­vesen emlékezünk rá. Az emlékezés olykor még erőt is adhat, amire kinek ne lenne szüksége manapság?! Szerencsés, boldog ember, aki az életet olyan munka­helyen kezdheti, ahol lendü­lete, tettvágya összecseng másokéval, ahol örömmel fogadják az ötleteket, ahol szívesen látnak hozzá a kö­zös munkához, az álmok megvalósításához. Szeretet­­ kicsengetés után is Történetünk egyik szerep­lője Fodor Zsuzsanna, ma már tanítónő, amikor meg­ismerkedtünk, még főisko­lai hallgató volt Békéscsa­bán. Akkor nagy társadalmi átalakulásainkról, a KISZ felbomlásáról, az értelmiség szerepéről beszélgettünk, most a közelgő karácsony­ról, a gyerekekről és a ze­néről. Zsuzsa szerencsés em­ber: Gerlán tanít, olyan ál­talános iskolában — ez tör­ténetünk helyszíne —, ahol a kicsengetéssel nem ér vé­get a­ tanítás, a törődés, a szeretet. Kis település, kis iskola, a legtöbb osztályból csak egy van, talán ez az egyik oka annak, hogy a légkör olyan családias, itt mindenki otthon érzi ma­gát. Délután is zajlik az élet: kóruspróba, könyvtár, pingpongozás. Sárándi Zsó­fia igazgatónő elmondja, hogy rendszeresek az esti rendezvények, egyik „öreg diákjuk” például katona­ruhában jött vissza diszkó­ba... Az iskola és a család közös karácsonya pedig már kifejezetten hagyomány ná­luk. De maradjunk a kórus­próbánál, hiszen ez történe­tünk apropója! Fodor taní­tónő azt gondolta, énekkart kellene alapítani. Leveleket írt, kérdőíveket küldött a felsőtagozatosoknak, min­den osztályba. A negyedi­kesekből, ötödikesekből és hatodikosokból hamar ösz­­szeállt egy 37 tagú kórus. Nem jelentett gondot a kar­nagy személye sem, mert dr. Sárhelyi Jenőné (ha úgy tetszik, a történet „kulcsa”) tanította Zsuzsát a főisko­lán, csak szólni kellett, és Lenke néni örömmel jött, hogy felnevelje, ki tudja, már hányadik kórusát. Karácsonyi premier Ezekben a napokban nagy az izgalom Gerlán: próbál­nak, premierre készülnek a gyerekek — a történet fő­szereplői —, karácsonyi kon­certre. December 22-én, szombaton délután fél 5-kor Békéscsabán, a katolikus templomban énekelnek, még­hozzá közös hangversenyen, a 38 tagú pécsi Kolping Gyermekkórussal. A profi­nak számító vendégkar egy­házi zenével, a gerlai Nap­sugár — népi csokorral lép fel. — A karácsony a közösség ünnepe. Elsősorban a csalá­dé, de sajnos, sok a magá­nyos ember, aki még az ün­nepeken is egyedül van — mondja Fodor Zsuzsanna.— Úgy gondoltuk, nagyon fon­tos a gyerekeket erre idő­ben rádöbbenteni, és a ze­ne, mint értékközvetítő se­gíti a gyerekeket, hogy megtanuljanak odafigyelni a körülöttük élő emberekre, hogy segítsenek nekik, ahol lehet. — A gerlai gyerekek ka­rácsonyi ajándéka minde­nekelőtt a zene, „és a mo­solyuk” — tette hozzá Zsu­zsa. A városi Vöröskereszt, illetve a Békéscsaba és Vi­déke Áfész támogatásával arra is lehetőség nyílik, hogy a hangversenyre érke­ző idős embereknek, ma­gányosoknak csomaggal is kedveskedhetnek. A két gyermekkar egyébként csü­törtökön Mezőhegyesen ad közös koncertet, a katolikus templomban, utána Gerlára utaznak, ahol három napig családok látják vendégül a pécsi énekeseket. Érthető, hogy otthon is nagy a sür­gés-forgás, elvégre ajándé­­­kokat kell készíteni az új „családtagoknak” is. „Nagy siker lesz” „Ha zenét hallgatok, ak­kor vidám vagyok, felfris­sülök, jobb kedvvel fogok hozzá a tanuláshoz”. „A ka­rácsony a béke, a szeretet ünnepe, ilyenkor jobban fi­gyelünk egymásra, ajándé­kokat adunk és kapunk." „A zene nagyon szép ajándék." Erzsi, Magdi, Zoli, Jancsi, Zita és a többiek szeretnek énekelni — ehhez nem kell kommentár. „Mindent bele­adunk, és „nagy siker lesz” — így mondták. Jó kezekbe kerültek, annyi bizonyos. Hogy is történt? — Nemcsak a személyes rokonszenv miatt jöttem és vállaltam el ezt a kis csapa­tot — hangsúlyozta dr. Sár­helyi Jenőné. — Sok min­dent tudok a megye iskolái­nak életéről, és tudom azt, hogy sajnálatos módon egy­re több az olyan iskola, ahol nincs énekkar, annak elle­nére, hogy van szaktanár. Arra gondoltam, ha egy ilyen pici iskolában akad valaki, aki nem énekszakos, és ezt mégis megszervezi, akkor bármi áron támogat­ni kell. Időm van, és szíve­sen segítek. Szeptember óta foglalkozom a gyerekekkel, nagyon szeretem őket. Meg­lep a lelkesedésük, a ra­gaszkodásuk, az, hogy meny­nyire fogékonyak a zene iránt. Aktívak, figyelmesek, az első szóra igyekeznek mindent megcsinálni — emellett nem lehet elmenni érzéketlenül. Az akaratuk megfog, és néha meg is hal... Niedzielsky Katalin Amikor Lenke néni vezényel... Fotó: Kovács Erzsébet

Next