Békés Megyei Népújság, 1990. december (45. évfolyam, 282-305. szám)
1990-12-20 / 298. szám
Hatvanöt önálló orosházi Négy K. Tóth is fújta... Századunk húszas éveiben, pontosan 1929-ben egy zeneszerető ember, K. Tóth László kovácsműhelyében megalakult az Orosházi Tűzoltózenekar. A muzsika, a hangszerek iránti mozgalom apáról fiúra szállt, sőt, a családtöbb tagja is bekapcsolódott a zenekar munkájába. Volt időszak, amikor négy K. Tóth zenélt Orosházán. Az évek elszálltak, de az együttes tovább dolgozott. Az öregek nyomdokaiba a fiatalok léptek. Az unoka — aki már maga is őszülő halántékú, meglett korú férfi — szívén viseli a fúvósok baját-baját, örömét. K. Tóth László 32 éve tagja, jelenleg vezető karnagya az Orosházi Városi Fúvószenekarnak, amely nemrég alakult egyesületté. Ebből az alkalomból kerestük fel munkahelyén, a zeneiskolában a zenekarvezetőt. — Az őszi alakulóülésünkön 43-an léptünk be az egyesületbe, ma már 05-en vagyunk. A zenekar minden tekintetben függetlenné vált. Ez a hirtelen nyakunkba szakadt önállóság kezdetben hátrányt jelentett, de később előnyünkre válik majd. örülünk, hogy vannak a városban olyan cégek, akik támogatnak bennünket — mint például a Barnevál. Bizonyára az önkormányzat is ránk figyel, hiszen hatvan év óta a városért dolgoztunk és dolgozunk. — A zenekar komoly nemzetközi sikereket könyvelhet el magának... — Augusztusban Finnországban jártunk. Hét nap alatt kilenc koncertet adtunk, s akkora sikerünk volt, hogy a napilapok sorra jelentették meg cikkeiket a „bűbájos” orosháziakról. Jó érzéssel töltött el bennünket az elismerés, hiszen itthon ez nem jellemző. — Az örömben van némi keserűség is. A fellépésekre van hangszerük, de nincs ruhájuk. — Tíz éve kapott a zenekar sötétkék egyenruhát. Azóta a tagok is kicserélődtek, az anyag is elkopott, egyszóval, nincs tisztességes egyenruhánk. Igaz, tavaly kaptunk 200 ezer forint ruhapénzt, de ebből mi még semmit sem láttunk. Írja oda legyen szíves azt, hogy állítólag, mert ez ügyben már nyilatkoztam, s voltak, akik zokon vették az állításomat. A tény így is tény marad: nincs fellépőruhánk. . — A zenekaron nem akarnak segíteni, ennek ellenére a fúvósok jótékonysági estre készülnek... — A városi Vöröskereszttel közösen szilveszteri hangversenyt rendezünk 29-én, a Petőfi Művelődési Központban, ahol Suppe-, Offenbach- és Strauss-műveket játszunk. A bevételt a rászorulók között osztják szét. — Az új esztendő új feladatok elé állítja a zenekart ... — Nincs megállás, dolgoznunk kell tovább. Csernai Lajos segítőtársammal már a tavaszi hangversenyre készítjük fel a zenészeket. Április 23-án, az evangélikus templom kertjében adunk hangversenyt, ahol Mozart-, Muszorgszkij-darabokat szólaltatunk meg. Ezzel a mércét magasra állítottuk, innen csak előre lehet (és kell) lépnünk. Bármi áron! Csete Ilona Lámminhenkinen puhaHmkűnsertti uükarHaisitíain A finn sajtó figyelt a fellépésükre Fotó-reprodukció: Szűcs László Boross Géza elmondta... A rendőrség nem „kisasszonycsapat” (Folytatás az 1. oldalról) jogszabálytervezet-titkolási ambíciót nem ismer el, hiszen senkinek nem érdeke, hogy a törvények állandóan „éles pengeváltások közepette, tűzben és dühvel szülessenek meg”. A bizottság Boross Péter kinevezése ellen nem emel kifogást. Hetilap lesz: Magyar gazda Megjelent a Magyar gazda második próbaszáma, amely mind ez ideig a legnagyobb példányszámú agrárgazdasági hetilap. Januártól negyvenezer példányban kerül az újságárusokhoz. Az agrár üzleti életet is segítő-bemutató újság második próbaszámában olvashatnak arról, milyen fordulópont van földügyben, mit tervez a herceghalmi kísérleti gazdaság új vezérigazgatója. Miért van padlón a csirke? Hogyan kezdett egy lovasi gazda magán borpalackozó építéséhez. A gazdasági építészet című állandó rovatban most egy külterületi parasztgazdaság tervrajzát találja az olvasó. Emellett pénzügyi, vállalkozói, illetve tőzsdei tanácsadóval, üzleti ajánlatokkal is a magyar gazdák segítségére kíván lenni a hetilap. 1990. december 20., csütörtök o Az RMDSZ sajtótájékoztatója Budapesten Nem hiteles kormány A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége megítélése szerint ,Románia jelenlegi kormánya nem képviseli hitelesen az ország érdekeit. A szervezet kifejezésre juttatta ezt a véleményét a bukaresti Parlamentben is — tájékoztatta a sajtó képviselőit szerdán a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének székházában Bodó Barna, az RMDSZ alelnöke. Románia jelenlegi kormánya — mint mondotta — legitim, de nem hiteles, politikája nem segíti elő az ország súlyos gazdasági problémáinak megoldását. Az ország, a romániai magyarság érdekei azt kívánják, hogy mielőbb alakuljon nemzeti egységkormány és tartsák meg a helyhatósági választásokat. Rendkívül nagy az elégedetlenség az országban — mutatott rá. — Temesváron a tavalyi decemberi események évfordulóján a diákok, a munkások és értelmiségiek tízezrei követelték az ország jelenlegi vezetőinek távozását. Más városokban azonban az elégedetlenség nem nyilvánul meg ilyen erőteljesen. A Parlament ülésén megbélyegezték a temesvári tömeges megmozdulást. A szenátus elnöke elutasította azt a javaslatot, hogy elemezzék a kormány politikáját. Az újságírók kérdéseire válaszolva az alelnök elmondta: az RMDSZ bekerült ugyan a Parlamentbe, de ez ideig nem tehetett mást, mint védekezett a mindennapi támadások ellen. A jövőben aktívabban kíván részt venni a nagypolitikában, annak ellenére, hogy háttérbe akarják szorítani. Romániában vannak királypártiak, akik visszavárják Mihály királyt, az alkotmányos monarchia létrehozásának azonban nincs reális alapja. Románia vezetői nem kívánnak szembenézni az ország súlyos gazdasági helyzetével — mondta Bodó Barna. Erre vall az is, hogy nemrég lehetővé tették: az országból elmenekült román állampolgárok visszakaphatják tőlük elvett javaikat, ha rendezik státuszukat és nem tekintik magukat menekülteknek. Petre Roman miniszterelnök németországi tárgyalásai során azt kívánta elérni, hogy a Romániában élő mintegy 200 ezer német nemzetiségű lakos ne vándoroljon el. A nemzetiségi létük megőrzéséhez szükséges feltételekről viszont nem gondoskodnak. A romániai magyarság számára fontos lenne, hogy láthassák a magyar és a jugoszláviai televízió adásait. Az RMDSZ azonban most elsősorban a román televízió magyar adásának megtartásáért küzd. Arra a kérdésre, hogy növekedtek-e a kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállításának esélyei, miután Tom Lantos, az amerikai képviselőház magyar származású tagja, emberi jogi testületének társelnöke romániai látogatásakor bejelentette, hogy a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok, Alapítvány nemzetközi gyűjtést kezdeményezett az egyetem megnyitására, az alelnök azt válaszolta: a román kormány nem akadályozhatja meg, hogy a Bolyai Egyetem magánegyetemként létrejöjjön. A gerlai gyerekek ajándéka: zene + mosoly Magányos idős embereket várnak a templomi hangversenyre Egyetem, főiskola után, fiatalon és friss diplomával a zsebben, annyi még a lelkesedés, a tenniakarás. Szép időszak a legtöbb ember életében, nem csoda, ha szívesen emlékezünk rá. Az emlékezés olykor még erőt is adhat, amire kinek ne lenne szüksége manapság?! Szerencsés, boldog ember, aki az életet olyan munkahelyen kezdheti, ahol lendülete, tettvágya összecseng másokéval, ahol örömmel fogadják az ötleteket, ahol szívesen látnak hozzá a közös munkához, az álmok megvalósításához. Szeretet kicsengetés után is Történetünk egyik szereplője Fodor Zsuzsanna, ma már tanítónő, amikor megismerkedtünk, még főiskolai hallgató volt Békéscsabán. Akkor nagy társadalmi átalakulásainkról, a KISZ felbomlásáról, az értelmiség szerepéről beszélgettünk, most a közelgő karácsonyról, a gyerekekről és a zenéről. Zsuzsa szerencsés ember: Gerlán tanít, olyan általános iskolában — ez történetünk helyszíne —, ahol a kicsengetéssel nem ér véget a tanítás, a törődés, a szeretet. Kis település, kis iskola, a legtöbb osztályból csak egy van, talán ez az egyik oka annak, hogy a légkör olyan családias, itt mindenki otthon érzi magát. Délután is zajlik az élet: kóruspróba, könyvtár, pingpongozás. Sárándi Zsófia igazgatónő elmondja, hogy rendszeresek az esti rendezvények, egyik „öreg diákjuk” például katonaruhában jött vissza diszkóba... Az iskola és a család közös karácsonya pedig már kifejezetten hagyomány náluk. De maradjunk a kóruspróbánál, hiszen ez történetünk apropója! Fodor tanítónő azt gondolta, énekkart kellene alapítani. Leveleket írt, kérdőíveket küldött a felsőtagozatosoknak, minden osztályba. A negyedikesekből, ötödikesekből és hatodikosokból hamar öszszeállt egy 37 tagú kórus. Nem jelentett gondot a karnagy személye sem, mert dr. Sárhelyi Jenőné (ha úgy tetszik, a történet „kulcsa”) tanította Zsuzsát a főiskolán, csak szólni kellett, és Lenke néni örömmel jött, hogy felnevelje, ki tudja, már hányadik kórusát. Karácsonyi premier Ezekben a napokban nagy az izgalom Gerlán: próbálnak, premierre készülnek a gyerekek — a történet főszereplői —, karácsonyi koncertre. December 22-én, szombaton délután fél 5-kor Békéscsabán, a katolikus templomban énekelnek, méghozzá közös hangversenyen, a 38 tagú pécsi Kolping Gyermekkórussal. A profinak számító vendégkar egyházi zenével, a gerlai Napsugár — népi csokorral lép fel. — A karácsony a közösség ünnepe. Elsősorban a családé, de sajnos, sok a magányos ember, aki még az ünnepeken is egyedül van — mondja Fodor Zsuzsanna.— Úgy gondoltuk, nagyon fontos a gyerekeket erre időben rádöbbenteni, és a zene, mint értékközvetítő segíti a gyerekeket, hogy megtanuljanak odafigyelni a körülöttük élő emberekre, hogy segítsenek nekik, ahol lehet. — A gerlai gyerekek karácsonyi ajándéka mindenekelőtt a zene, „és a mosolyuk” — tette hozzá Zsuzsa. A városi Vöröskereszt, illetve a Békéscsaba és Vidéke Áfész támogatásával arra is lehetőség nyílik, hogy a hangversenyre érkező idős embereknek, magányosoknak csomaggal is kedveskedhetnek. A két gyermekkar egyébként csütörtökön Mezőhegyesen ad közös koncertet, a katolikus templomban, utána Gerlára utaznak, ahol három napig családok látják vendégül a pécsi énekeseket. Érthető, hogy otthon is nagy a sürgés-forgás, elvégre ajándékokat kell készíteni az új „családtagoknak” is. „Nagy siker lesz” „Ha zenét hallgatok, akkor vidám vagyok, felfrissülök, jobb kedvvel fogok hozzá a tanuláshoz”. „A karácsony a béke, a szeretet ünnepe, ilyenkor jobban figyelünk egymásra, ajándékokat adunk és kapunk." „A zene nagyon szép ajándék." Erzsi, Magdi, Zoli, Jancsi, Zita és a többiek szeretnek énekelni — ehhez nem kell kommentár. „Mindent beleadunk, és „nagy siker lesz” — így mondták. Jó kezekbe kerültek, annyi bizonyos. Hogy is történt? — Nemcsak a személyes rokonszenv miatt jöttem és vállaltam el ezt a kis csapatot — hangsúlyozta dr. Sárhelyi Jenőné. — Sok mindent tudok a megye iskoláinak életéről, és tudom azt, hogy sajnálatos módon egyre több az olyan iskola, ahol nincs énekkar, annak ellenére, hogy van szaktanár. Arra gondoltam, ha egy ilyen pici iskolában akad valaki, aki nem énekszakos, és ezt mégis megszervezi, akkor bármi áron támogatni kell. Időm van, és szívesen segítek. Szeptember óta foglalkozom a gyerekekkel, nagyon szeretem őket. Meglep a lelkesedésük, a ragaszkodásuk, az, hogy menynyire fogékonyak a zene iránt. Aktívak, figyelmesek, az első szóra igyekeznek mindent megcsinálni — emellett nem lehet elmenni érzéketlenül. Az akaratuk megfog, és néha meg is hal... Niedzielsky Katalin Amikor Lenke néni vezényel... Fotó: Kovács Erzsébet