Békés Megyei Hírlap, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-22-23 / 145. szám
1991. június 22-23., szombat-vasárnap SPORT Bemutatjuk kézilabda NB II bajnokait Jól vizsgáztak, magasabb osztályba léphetnek • A közelmúltban fejeződött be az NB II-es I . kézilabda-bajnokság. A nőknél és a férfiaknál — a délkeleti csoportban — egyaránt Békés megyei siker született: a nőknél a Szarvasi Szirén SE gárdája, míg a férfiaknál az A ** újonc (!) Békéscsabai Mirelite SE együttese lett a bajnok, s jutott fel az NB I B csoportba. A sikercsapatok edzőinek három kérdést tettünk fel: 1. Milyen célkitűzéssel vágtak neki a bajnokságnak? 2. Egész éves teljesítménye alapján kiket emelne ki a játékosok közül? 3. Hogyan tovább a magasabb osztályban? 1. Csery István (Szirén SE): — A bajnokság kezdetekor a szakosztályvezetés és a játékosok a dobogós helyezés elérését tartották reálisnak. Ezekkel a lányokkal már évek óta együtt dolgozom, megyei bajnokságot nyertünk, majd fokozatosan felfelé vezetett az utunk az NB II- ben. A győzni akarás volt a legnagyobb hajtóerő, mivel a mienk egy teljesen amatőr csapat. A szezon elején megkérdeztem a játékosokat, bajnokságot akarnak-e nyerni? A 12 lányból tízen igennel feleltek. Kolarovszki Mihály (Mirelite SE): — A bajnokság elején, mivel újoncok voltunk, a tisztes helytállást, a középcsapattá válást tűztük ki célul. Fontos volt a jó csapatszellem kialakítása, az idősebb és fiatalabb játékosok összhangjának megteremtése. Amikor a megmérettetés megtörtént, megismertük a megyén kívüli csapatokat, s a 17. fordulóig veretlenek voltunk, újra, megfogalmaztuk a célt, amely a dobogós helyezést jelentette. Az utolsó három fordulóban „nem várt” eredmények születtek, mi vereséget szenvedtük az Orosházától, míg a Lajosmizse Szentesen pontot szerzett, így izgalmassá vált a véghajrá. Az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa, már egy ponttal is elsők lettünk volna, de a csapat — magának is bizonyítva — jó játékkal Szegeden is győzni tudott. 2. Csery István: — Nincs a csapatban kiemelkedő tudású játékos. Valamennyien a mérkőzések többségén tudásuk legjavát nyújtották, így születhetett meg a közösség erejéből a siker. Nem szeretnék senkit sem kiemelni, hiszen valamennyien fejlődőképes, fiatal játékosok még. A 12-es keretből kilencen 20 évnél fiatalabbak. A jövőben a feltételek megléte esetén szorgalmas gyakorlással, töretlen akarattal a magasabb osztályban is helyt állhatnak a lányok. Kolarovszki Mihály: — A mi játékosaink teljesen amatőrök, dolgoznak, s emellett eredményesen helytállnak a bajnokságban, a sportág szeretete miatt játszanak. A munkahelyi elfoglaltság, a családi kötelezettségek ellenére a bajnokság során rendelkezésemre állt 15 játékos a mérkőzésekre. Szorgalmasan küzdöttek a fiúk, az elért eredmények önmagukért beszélnek. Egyénileg a volt válogatott házi gólkirályt, Oláh Bélát, az öreg róka Arkus kapust, a rutinos Komáromit, Szentmihályit és Szilágyit, a fiatalabbak közül a nagy munkabírású Kovács Z.-t emelném ki. A jövő játékosai lehetnek: Murányi, Molnár és Kaiszler, akik az idén kevesebbet játszottak, de a jövőben számítok rájuk az NB I B-ben. 3. Csery István: — Még a Szirén elnökével nem tudtunk beszélni a hogyan továbbról. A játékosok közül nyolcan igent mondtak a magasabb osztályban való szereplésre. Egyelőre még nem látjuk a jövőt, mivel anyagi gondjaink vannak. A csapatban jelenleg, is három munkanélküli van, illetve lesz a közeljövőben. Sajnos Szarvason nem támogatják szponzorok, vállalkozók a sportot, így érthető, hogy a bajnoki aranyérem ellenére kicsit keserű szájízzel gondolunk a jövőre. Kolarovszki Mihály: — A magasabb osztályban is biztosítottnak látom a csapat működtetését, a feltételek adottak. Szükség van fiatalításra, néhány poszton erősítésre, az edzésintenzitás fokozására. Sajnos nincs termünk, nem hiszem, hogy van még egy olyan csapat a bajnokságban, amely nem abban a teremben edz, ahol játszik. Mi a Belvárosi Általános Iskola tornatermében edzünk, s a mérkőzéseket a 2. Számú Általános Iskolában játsszuk. Verasztó A Szarvasi Szirén SE bajnokcsapata. Állnak balról: Jansik Szilvia intéző, Hajdúné szakosztályvezető, Hegedűs, Nyergesné, Mikolik, Szabó, Csery L, Csery NI., Csery István edző. Elöl: Hajdú, Perger, Neller, Juhos, Gyebrovszki, Szilágyi, Magyar, Lázár Fotó: Gál Edit A Békéscsabai Mirelite SE NB II-es bajnokcsapata, állnak balról: Kolarovszki Mihály edző, Szilágyi, Oláh, Kovács Z., Komáromi, Szentmihályi, Bacsa, Rácz, Manczur, elöl Lukács János technikai vezető, Szőke, Árkus, Murányi, Kaiszler, Molnár, Kovács Gy. Dukát Zoltán szakosztályvezető. A képről hiányzik Bene A., Orosz, Bánfi. Fotó: Fazekas Ferenc Befürdünk h a azt mondom Szabados Béla, akkor a sportot csak felületesen ismerők is kapásból rávágják: Békéscsaba, sőt, Békés megye minden idők legkiemelkedőbb úszó egyénisége. Ha egy kisgyermeknek azt mondom fürdés, akkor fölcsillan a szeme, s mindenre rávehető, ha ígéretet kap arra, hogy néhány órát lubickolással tölthet egy medencében. Ha csak úgy általában kiejtem a számon, hogy strand, fürdés, uszoda, mindenki arra gondol: nyár, kikapcsolódás, úszás, testmozgás. Vagy tél, fedett uszoda, sátortető, mozgás, sportolás. És sorolhatnánk... Jóllehet, most éppen a nyár kellős közepén járunk, ki-ki gondtalanul lubickolhat a kék ég alatt, az olykor verőfényes napsütötte strandokon — bárhol az országban. Viharfelhőt sehol sem találni, a meteorológusok is arra biztatnak, hogy keressük föl az uszodákat, élvezzük a nyarat, a mozgást... Ám mindenféle pozitív meteorológiai előrejelzés ellenére a strandoktól nem messze viharfellegek gyűlnek, ami alól nem kivétel a békéscsabai Árpád fürdő sem. Egyelőre csak az utcai szóbeszédben hallani: a téli időszakra nem állítják föl a sátortetőt. Mi több, egyáltalán ki sem nyitnak, nem lesz téli üzem. Se uszoda, se meleg vizes medence, se kádfürdő... Mert nincs rá pénz! Pedig mennyit várt rá a város, míg a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat, az Árpád fürdő üzemeltetője, kialakította —jelentős anyagiak árán—a téli működtetés feltételeit. Megvásárolták a Graboplast sátrat, nagyarányú rekonstrukciót hajtottak végre, beépítették a legkorszerűbb vízvisszaforgató berendezést. S idestova egy évtizede élvezheti a város és környékének apraja-nagyja a téli fürdés lehetőségét is. Hozzászokott számos lakos, hogy itt elégítse ki mozgásigényét. A testnevelő tanárok mind szélesebb köre élt a lehetőséggel, s itt tartották az iskolai testnevelésórákat. A tárgyi feltételek javultával óriásit fejlődött a viharsarki úszósport, sohasem tapasztalt eredményeket produkál a csaknem kétszáz sportoló. Az idén már az ausztráliai felnőtt világbajnokságra is delegáltak versenyzőt, jövőre hasonlóképpen olimpiai várományos élsportolójuk, Szabados Béla, aki számtalan gyermek példaképe. Egyszóval, nehéz lenne ma a megyeszékhelyet úgy elképzelni, hogy az Árpád sori létesítményt bezárják. Márpedig nagyon is megvan ennek a reális veszélye. Nem volt gondtalan Hosszú Szilárd, a Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója, amikor fölkerestem, s rákérdeztem: igaz-e a szóbeszéd? Már elöljáróban leszögezte: sajnos igen. „Az anyagiak az okai”— mondta. A számtalan kimutatás ellenére fejből sorolta: tavaly az országos büdzséből 20 millió forint támogatást kapott Békés megye úgynevezett fürdőár-kiegészítésre, amelyből 8,2 millió jutott az Árpádnak. Ennek ellenére nem lehetett nyereségessé tenni a működtetést, még így is hat és fél millió körüli volt a ráfizetés. Az idén viszont ezt a támogatást megvonják tőlük, pontosabban az országos költségvetésben nem szerepel olyan nevű tétel, mint tavaly — mármint a fürdőárkiegészítés. Ráadásul időközben az energiaköltségek megkétszereződtek. Számításokat végeztek, s eszerint 1991- ben — új energiaárakon számolva — 30 millió forintba kerül fönntartani az Árpád fürdőt. Az előkalkulált veszteség 20 millió forint (lenne). Ennek csaknem harmada az energiaköltség. Mint megtudtuk, a vállalat vezetői még januárban jelezték a megyei és városi önkormányzatnak a problémákat, segítséget kérve. Mind ezideig nem kaptak érdemi választ. Sem igent, sem nemet. Áprilisban megismételték a kérést. Azóta sem történt változás. Az idő viszont szorít. Ha nem lesz téli üzemmód a megszokott időben, októberben, akkor csaknem ötven dolgozónak föl kell mondani. Azt viszont legalább három hónappal előbb jelezni kell a munkaügyi hivatalnak. Tehát júliusban. Azaz néhány nap múlva. Ezért dönteni kell! Már most, nyáron, a kánikulában arra kell gondolni, mi lesz ha beköszönt az új tél. S mit várnak a vállalatnál? A korábbihoz hasonló támogatást és megértést. Úgy fogalmaznak: „lenyelnek” egy bizonyos mennyiségű veszteséget, de az egész már sok lenne. S igyekeznek tovább csökkenteni a költségeket, ésszerűsítéssel. Mint mondják, ebben még kétmillió rejlik. A világon sehol sincs olyan hasonló strandegyüttes, mint az átlag magyar, s amelyik nyereséggel dolgozna, így miért is éppen a viharsarki lenne ez alól kivétel. De a világon mindenütt — ahol adnak a nép egészségére — fenntartják, támogatják a strandokat. A sötét korként emlegetett magyarországi török iga idején első dolguk volt a megszállóknak, hogy fürdőket építsenek a pasáknak és a népnek. A századfordulót követően gombamód szaporodtak hazánkban az új uszodák. Az utóbbi évtizedekben számtalan tan- és úszómedencét építettek városainkban, falvainkban. Éppen azért, hogy mind több gyermek (és felnőtt) tanuljon meg úszni, legyen meg a lehetősége az egészséges életre, a testmozgásra. Azok építését, üzemeltetését is támogatták. Japánban már a harmincas évek közepén kijelentették (s meg is valósították), hogy iskolát uszoda nélkül nem lehet építeni. Amerikában egy valamire való lakóház, intézmény már uszoda nélül nem épül. Egy ismerősöm hosszú ideje az egyik arab országban dolgozik, családostól kint él. Gyermekei ugyan még itthon születtek, de jobbára ott nevelkedtek. Amikor hazajöttek, a két csöppség első kérdése — miután kiléptek a repülőgépből — az volt: hol van az uszoda? Tudom, ma csak álom Magyarországon, hogy minden településnek legyen több strandja, uszodája, a lakóházakba építsenek be medencét, az üzemek területén is biztosítsák a sportolást. Ha viszont egy hetvenezres városnak egyetlen jelentős létesítménye van — olyan, amelyre ráfogható a jó értelembe vett „néplavór” kifejezés — azt dőreség lenne bezárni tudom, ördögi a kör. A vállalatnak nincsen annyi pénze, hogy kigazdálkodja a teljes veszteséget, az önkormányzat sem dúskál az anyagi javakban, ám mégis meg kell találni a megoldást: hogy megtanulhasson minden ma született gyermek úszni; hogy az iskolai testnevelésórákon a sokoldalú képzést, fejlesztést megvalósíthassák pedagógusaink; hogy a szabadidőt ésszerűen, kellemesen tudja eltölteni minden család; hogy kikapcsolódhasson, aki a strandot választja; hogy örülhessünk és tapsolhassunk Szabados Béla és társai sikerének; hogy EGÉSZSÉGESEK legyünk! Jávor Péter Akikre büszkék Földváron ? A színvonalas ok- futató-nevelő munka mellett a Pusztaföldvári Általános Iskolában évtizedek óta kiemelt szerep jut a sportnak és a testedzésnek. Az intézmény lehetőséget biztosít tanulóinak a szabadidő értelmes eltöltéséhez, az egészséges életmód kialakításához. Kiemelt szerepet kap a versenysport, a labdarúgás, a kosárlabda a kézilabda és az atlétika sportágakban. A labdarúgás az iskola nagy múltú és legeredményesebb sportága. Sok megyei és országos versenyen szerepeltek eredményesen a földvári gyerekek, közülük többen eljutottak a minőséget jelentő NB-s színvonalig. (Például Sitkei Endre, aki jelenleg a Békéscsabai Előre FC tehetséges játékosa.) Jelenleg a nyolcadik osztályos Szabó Csaba a futball kiemelkedő képviselője az iskolában, aki több ízben volt megyei válogatott és a labdarúgótornák legjobb mezőnyjátékosa. A megyei tehetségkutatón Hié Károly és Szalter Ferenc került Földvárról a legjobbak közé. A nyár folyamán az iskola — eddigi eredményei alapján — rangos nemzetközi tornára kapott meghívást, ahol profi nyugati egyesületek utánpótláscsapatai is szerepelnek. Az utazás és a részvétel anyagi feltételeit a Békés Szevket és a helyi önkormányzat vállalta magára. Cs.L OBRF.KÉS MEGYEI HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Árpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen és dr. Serédi János ügyvezető igazgatók. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66)27-844; főszerkesztő: (66) 21-401; telefax: (66) 21-401; kiadó: (66) 26-395. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 205 forint, egy évre 2460 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068