Békés Megyei Hírlap, 1991. augusztus (46. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-03-04 / 181. szám

SPORT „Mesterhármas” után, Hungaroring előtt Nigel Mansell vallomása A 37 esztendős brit For­ma–1-es gyorsasági autóver­senyző, Nigel Mansell megállít­hatatlan — állítják a száguldós sportág szakírói. Szó mi szó, mindennél többet jelez, hogy Mansell pályafutása első „mesterhármasára” lehet büszke. Megnyerte a Francia, majd a Brit GP-t, s a múlt vasár­nap Hockenheimben, a Német Nagydíjon is csak követni tud­ták kocsiját a riválisok. S most közeledik az augusztus 9­-11-i Magyar Nagydíj, s a Hungaro­ring csatái előtt igencsak érde­kes helyzet állt elő. A vb össze­tett pontértékelésében a mosta­nában balszerencsésen verseny­ző brazil Ayrton Senna áll az élen (51 pont), de Mansell 43 pontja igencsak szép gyűjte­mény. Az első helyért tíz pont jár, s feltételezve, hogy a Hun­­garoringen újra Mansell Rea­­nult-ja halad át elsőnek a célvo­nalon, és Senna újfent pont nél­kül zár, akkor... —A Magyar Nagy­díj után Ön lesz az éllovas? — kérdezte a brit pilótától Raf Casert, az AP szakírója. — Minden megtörténhet — válaszolta Mansell. — De elha­tároztam, pályafutásom alatt soha többé nem tippelek. — Miért? — Mert — ezt Ön is ugyan­olyan jól tudja, mint én—ebben a sportágban minden előfordul­hat, emlékeztetem arra, hogy Hockenheimben Senna kocsijá­ból kifogyott az üzemanyag... Vagy az idény elején úgy nyitot­tam, hogy három GP-met nem tudtam befejezni... Hadd mond­jam ki: haragszom a brit újság­írókra! Amikor rosszul rajtoltam a szezon elején, olyanokat írtak rólam, hogy „fogatlan oroszlán” vagyok már. Most meg „váltot­tak”, hiszen azt írják: „Mansell újra megindult felfelé, a csúcsra tart”... — Hogyan fogalmazná meg érzéseit a Hungaroring előtt? — Azzal a jóleső érzéssel fekszem és kelek Hockenheim után, ezt is megéltem, triplázni tudtam. És nagyon büszke va­gyok a kocsimra. Ha fellengző­sen kívánnék nyilatkozni, azt mondanám: a Williams Renault mérnökeié, a kocsié az érdem. De ahogyan Senna peches volt, úgy lehet, én sem tudok végig­menni a magyar pályán. Ki lát a jövőbe? A Forma–1-ben a mo­tor sokszor rossz tréfát űz a ver­senyzővel. A szerelőbrigád hoz­záállásán is sok múlik. Hocken­heim előtt elhatároztuk, egy ke­rékcserére kiállok. Hét másod­perc alatt tették fel a négy újat. Ez fantasztikus, ha nem sikerül ilyen gyorsan a csere, akkor aligha nyerhettem volna! — Ön dicséri a Renault-t, Senna pedig hetek óta panasz­kodik. Hondája nem rendelke­zik kellő erővel ahhoz, hogy megismételje év eleji sorozatos győzelmeit. Valóban bealkonyul a Hondának, már nem gyors? — Fogalmam sincs, mi a Honda jövője. Hallottam, Aki­­sama Yasuoka, az egyik japán mérnök átmenetinek nevezte a bajokat. Ez a McLaren-istálló belügye. Tény, a Honda most arra összpontosított, hogy gyor­sabbak legyenek a kocsijaik, de ez—úgy tűnik—a motor erejé­nek rovására ment. Nálunk a Williams-nél a Renault-k „küz­dő típusú kocsik”. Más jobb jel­zőt nem tudnék jellemzésként kitalálni. Gyors is, kitartó is a Renault. Most ennyit, ne többet. Azt pedig véletlenül se kérdezze meg, ki lesz a világbajnok. Az utóbbi három futamot az angol Nigel Mansell nyerte, aki nagy riválisával, Sennával társalog A legnagyobb ellenfél a Hungaroringen is minden bizonnyal Ayrton Senna lesz 1991. augusztus 3-4., szombat-vasárnap© Egy Békés megyei az újkori olimpiai mozgalom bölcsőjénél Késői emlékezés Justh Zsigmondra Alig több, mint három hónap múlva rendezi meg Békés megye a Magyar Olimpiai Akadé­mia XVI. Vándorgyűlését. A nevezetes ese­mény alkalmával érdemes foglalkozni me­gyénk olimpiai múltjával. A kutatómunka szá­mos érdekességet tárt fel. Nemcsak az meglepő, hogy nyolc olimpiai bajnok kötődik valamilyen módon a megyénkhez, hanem az is, hogy az újkori olimpiai mozgalom kezdeteiről a Békés megyei Justh Zsigmond is bizonyíthatóan tu­dott. Nézzük a tényeket! Justh Zsigmond író, földbirtokos 1863. február 16-án született az Orosháza melletti Pusztaszente­­tomnyán. Felvidéki nemesi családból származott. Jogi és nemzetgazdasági tanulmányokat folytatott Német- és Franciaországban. Kiemelkedett főúri társai közül. Tájékozott, jól képzett gondolkodó volt. Párizsi tartózkodásának idején báró Pierre de Coubertin baráti köréhez tartozott, akit az újkori olimpiai mozgalom elindítójaként ismert meg a világ. Justh Zsigmond 1888. január 1-jén érkezett Párizsba. Naplója öt hónapot ölel fel. Halász Gá­bor, aki a Naplót sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel látta el, így emlé­kezett meg az íróról: „Hazája Európa, fővárosa Párizs, a Cosmopo­­lis, ahová összegyűlnek amerikai pénzmágnások és európai arisztokraták, forradalmárok és főleg minden rendű és rangú írók és művészek, akik egyedül éltető levegőjüknek érzik a párizsi at­moszférát. Maguk a franciák pedig, hogy teljes, legyen a nemzetköziség, modorban, szokásokban, politikai intézmények tekintetében anglománok, de friss erőkért keletre is néznek. ...Jönnek és tűnnek az ismerősök, ahogy a társas élet beosztott szeszélye elénk sodorja őket.” A Napló tanúsága szerint 1888. január 8-án, vasárnap ez történt: „...11-kor Baronne de Coubertin-hez (sgb. St. Germain) villásreggelire. Pierre fia azóta, amióta elváltunk, elérkezett az első stállóra, utolsó bro­chure-jeinek, amelyeket az angol nevelésről írt, nagy sikere volt. A villásreggeli után Pierre-rel egy közös barátunkhoz, Daniel de la Chausséh­­­ez, ki most a londoni francia nagykövetségnél attasé, s csak olyan angolmán, mint Pierre.” Tudjuk, hogy Coubertin Angliában a pedagógia tudományát tanulmányozta. A sportpályákat és az egyetemi előadótermeket felváltva látogatta. Megismerkedett az egészséges versengés szelle­mével, érzéke volt a fair play iránt. Említett, nagy­sikerű munkájában „A kollégiumi és egyetemi ne­velés Angliában” című értékelésében a pedagó­giáról és a sportról írt, mintegy megalapozva az újkori Olimpiai mozgalom eszméjét. Justh Zsigmond tehát tudott barátja terveiről, azonban a Napló egyébről nem árulkodik. 1888. május 26-án, néhány nappal hazaindulása előtt kiderült, hogy miért nem: „Villásreggeli Baronne de Coubertin-nél. Pierre Angliáról beszél, mint mindig, honnan pár nap előtt jött vissza.” A barátságot ápolták, Justh kiterjedt levelezést folytatott, csakúgy, mint Coubertin. „Írjon nekem hosszan és nagyon hamar! Milyen kár, hogy nem tudunk együtt elbeszélgetni! Mikor jön újra visz­­sza?” — írta levelében Coubertin. Justh Zsigmond a déli országokat és Indiát járva az egyre súlyosbodó tüdőbajára keresett gyógyírt, majd birtokára hazatérve különös tevékenységbe kezdett. Halász Gábor így emlékezik erre az idő­szakra: „Jóbarátai a szentetomyai parasztok, kikkel színházat játszat birtokán. Ők a javulás zálogai.” Az író nagyra becsülte és szerette népét. Gon­dolatai teljes azonosságot mutatnak a nagyszerű barát, Coubertin eszméivel: „Úgy érzem maga­mat, midőn ezzel a néppel vagyok szemközt, min­tha az antik Görögországban lennék, mert hisz itt élet és játék, művészet és valóság összesimul. Van valami a népem világnézetében a régi görögök szelleméből, amely élni szeretett, mert szerette a napfényt, s amely stoikus volt az elmúlással szem­ben, mert természetesnek találta mindazt, ami létezik..., így a halált is.” Coubertin hiába várta a kedves barátot, hogy elmondja az olimpizmus újjászervezésének nagyszerű terveit és eredményeit. 1894. október 9- én a franciaországi Cannes-ban elhunyt Justh Zsigmond, a Békés megyei földbirtokos, az író, az újkori olimpiai mozgalom kezdeteinek (bizonyá­ra) a legelső magyar tanúja. Korán elhatalmasodó tüdőbaja nem engedte meg, hogy nagy tervei ki­forrhassanak, megvalósuljanak. A két nagyszerű ember barátságáról még annyit tudunk, hogy 1897. szeptemberében Coubertin „Sigismund de Justh” címmel cikket írt a Novelle Revue-be. Az írás felkutatásában a budapesti Francia Intézet segít. Örülök, hogy az Európához való csatlakozás ilyen korai, Békés megyei kapcsolódású bizonyí­tékát sikerült a sport iránt érdeklődő olvasó elé tárni. Medovarszki János Nemzetközi labdarúgóhírek Nem tudott megegyezni a vé­telár átutalásának módozatáról a francia bajnok Olympique Mar­seille és a skót Glasgow Ran­gers. A két futballklub gyakorla­tilag tiszta vizet öntött a pohárba azzal, hogy korábban eldöntöt­ték: a Rangersben játszó angol válogatott középpályás, Trevor Steven 5,5 millió fontért kerül át francia földre. A skótok újabban azt követelték, egy éven belül, három azonos részletben utalják át a milliókat bankszámlájukra Marseille-ből. Az Olympique ezt hallván letett Steven megvá­sárlásáról. De hogy a BEK-ben második helyezett francia szu­perklub egyszerre több vasat is tart a tűzben, az kiviláglott, ami­kor kedden három évre szerződ­,­tették az argentin válogatott „örökmozgóját”, Leonardo Rodriguezt. Rodriguez nagy­szerűen játszott a nemrégiben Chilében lebonyolított Copa America-sorozaton. Negyedik külföldi labdarú­góját is szerződtette a spanyol Real Madrid a 29 esztendős bra­zil válogatott védő, Ricardo Ro­cha személyében. Július 12. óta minden spanyol klubnak joga van arra, hogy az eddigi három helyett négy külföldi futballistát tartson állományában. A mexikói Hugo Sanchezre elég sokáig nem számíthatnak a Real-szakvezetők, mert a kö­zép-amerikai csatárcsillagot nemrégiben megműtötték. Vol­taképpen függőben van a jugoszláv Robert Proszinecski ügye is. A BEK-győztes Crvena Zvezda labdarúgóját korábban megvásárolta a Real Madrid, de a Jugoszláv Labdarúgó Szövet­ség egy érvényben lévő előírása értelmében Proszinecski még nem olyan idős, hogy külföldön futballozhasson. Várhatóan az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) közreműködésére lesz szükség a bonyolult jogi helyzet megoldására. A „királyi csapat” negyedik külföldi labdarúgója a román Gheorghe Hagi.

Next