Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-13-14 / 37. szám
a 1993. február 13-14., szombat-vasárnap Szorító Ezekben a napokban kézbesíti ki (vagy már ki is kézbesítette) a posta a középiskoláknak, s különösen a rajztanároknak a művészeti oktatás szakértőjének a körlevelét, amely először hirdeti meg a megyei középiskolás művészettörténeti versenyt. Szeretnék ezúton én is postása lenni az ügynek. Művészettörténetet író középiskolások. de üdvös elképzelés! Akkor kezdeni el a művészi értékekkel való szembesítést/szembesülést, amikor legérzékenyebb a lélek és a tudat, s amikor ezt az érzékenységet még nem homályosítja el a mind prakticistább, a mind fogyasztóibb jellegű társadalmi köztudat! Mert hiába panaszkodunk, hogy kevesen olvasnak (szép- és szakirodalmat), hogy egyre kevesebben járnak színházba, kiállításokra és hangversenyekre, hogy elárvulnak az előadótermek és kihűl az intelligencia (a született és a szerzett egyaránt). Az idősebbek szegényednek és elfáradtak, a középkorúak nemzedékei pedig, ha csak nem játszottak közre szerencsés személyi adottságok és körülmények, meglehetősen lehatárolt műveltségi eszményekre és szokásokra hangolódtak (ha hangolódtak) az elmúlt évtizedekben, most meg éppen ezeknek e nemzedékeknek a vállára nehezedik a társadalom átalakításának teljes súlya. A minőség forradalma (Németh László) és a Szellemi Honvédelem (Szabó Zoltán) annyiszor meghirdetett mozgalmának az újraértelmezése és újrakezdése nem képzelhető el máshol, mint az iskolákban. Holnap még nem, csak holnapután válthatjuk meg magunkat művelt nemzetként olyan nemzedékek által, akik nemcsak ismereteket, hanem alkotókedvet is visznek magukkal a ballagás batyujában. Az első megyei művészettörténeti verseny a témakör megválasztásával is kiemeli a művelődéstörténeti helyzet azonosságában rejlő kihívást: Művészetünk a 19. század közepétől az I. világháború végéig (1850—1918). Hiszen a reformkor és a nemzeti művészet megszületésének, majd a szecesszióban és az avantgarde első hullámában az európai művészeti összképbe illeszkedésünk évtizedei szinte parancsszerűen hívták elő a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiből azokat az alkotó személyiségeket és műnemeket, akik és amelyek nyilvánvalóvá tették a művelt világ számára KÖZÉP voltunkat, közép-európai szerepünket az egyetemes értékek cseréjében, s amit most is (s nemcsak gazdaságilag és politikailag) bizonyítanunk kell. De más, ijesztő hasonlóságok is kísértenek: például a tehetős és művelt polgárság hiánya, a forradalmak és megszállások utáni fellélegzés kábulata, a nemzeti identitás tömeges zavara, illetve polarizációja (népi-nemzeti, illetve urbánus-liberális), s a mindezek mögött tátongó oktatási és nevelési válság. Főleg ez utóbbi avatja rendkívül fontossá az efajta versenyeket abban a magyar iskolarendszerben, amelyben évről évre csökken (újra) a humán tárgyak, de ezen belül is elsősorban a vizuális és a zenei oktatás aránya, szerepe, jelentőségének tudata. A középiskoláknak nem (csupán) ugrásra (jobbik esetben a főiskolákra, egyetemekre, de inkább az azonnali pénzkereső pályákra irányított ugrásra) kész matematikus, közgazdász, számítástechnikai, biológus, vegyész vagy akár filosz középfokú szakembereket kellene nevelniük (kivéve természetesen a szakközépiskolákat), hanem a kiegyensúlyozott műveltség révén személyiségükben kiteljesedő, a szabad pályaválasztásra érett, tehát értelmiségi „anyagból gyúrt” teremtményeket, akikben valóság lehel életet, s akik már középiskolás korukban alkalmasak — például egy művészettörténeti dolgozat megírására. A kiírás körén belüli témák „az utcán hevernek”, hogy csak a legközelebbiekre emlékeztessünk: nemrég (tavaly ősszel) ünnepelhettük volna a Mezőberényben született Orlai Petrich Soma 170. születésnapját; 1994-ben viszont Munkácsy Mihály lenne 150 éves...; de innen, Békésből vitt friss töltést a népéletkép műfajába Jankó János és Jantyik Mátyás; s még Perlrott Csaba Vilmos forradalmas alakja is belefér a megadott idősáv felső harmadába; s akkor még hol vannak a történelmi festészet lapjai (hiszen egy-egy-mű elemzésére is vállalkozhat a versenyző), amelyeket Madarász Viktor, Székely Bertalan, Than Mór alkotott?, de el tudok képzelni egy-egy dolgozatot például a Lyka Károly által szerkesztett Művészet című folyóiratról vagy Kassák Lajos köréről, a MA-ról. A dolgozatokat (5 gépelt oldalon + illusztráció) április 3- áig kell elkészíteni; nyilvános „megvédésére” május 5-én kerül sor a Körösi Csoma Sándor Főiskolában a főiskolások és a többi érdeklődő színe előtt. A műveltség új vitorlája fehérült a láthatáron. Banner Zoltán Orlai Petrich Soma: Leány virággal . , Donon innen - Donon túl Uj Vitoria a lailiatarok .A „hősi halott” zászlós megszólal.... A Magyar Vöröskereszt 1943. április 20-án gyászkeretes levélben arról értesítette özv. dr. Szigethy Lehelné kecskeméti lakost, hogy légvédelmi tüzér zászlós fia 1943. március 3-án hősi halált halt. Pár hónappal később Kecskemét hős fiát a Kossuth-szobornál tartott megemlékezésen is elparentálták. A sors azonban kegyes volt: még abban az évben — decemberben — a halottnak hitt Szigethy Lehel zászlóstól a Vöröskereszt lapján hír érkezett: a Moszkva közelében lévő szuzdali hadifogolytáborban tartózkodik... Ezt követően azonban még 10 esztendő telt el, míg a zászlós 1953 decemberében hazaérkezett Kecskemétre édesanyjához. Dehát hogyan is történt? Nem akármilyen háborús és hadifogoly história az, amiről Szigethy Lehel egykori magyar királyi „légfúrós” zászlós beszámolt a múlt év végén megjelent Donon innen—Donon túl című emlékezésében, mely a Lakitelek Alapítvány—Antológia Kiadó gondozásában jelent meg Kéri Kálmán vezéremdetes előszavával és dr. Szabó Miklós vezérőrnagy, a hadtudományok doktora utószójával. A szerző bevezetőjében egyetlen mondatban sűrítette össze 10 év alatt átélt harctéri és hadifogoly „élményeit”, utóbbi során inkább gyötrelmeit. Hogy mi mindent tartalmaz ez az öt különálló, mégis összefüggő eseménysorozat, ezt írja le könyvében a szerző könnyen követhetően, olvasmányosan, érdekfeszítően. Valójában — a cím is erre utal — két különálló történet ez. A Donon innen a frontszolgálat egy esztendeje (1942. márciustól 1943. márciusig) a súlyos, de hősies harcok az ő parancsnoksága alatt volt légvédelmi gépágyús egység kimagasló légi győzelmeivel, a harkovi „katlancsatában”, majd a partizánok miatt hirhedtté vált brjanszki erdőben, egészen a csodával határos megmeneküléséig, vagyis „hősi haláláig”. Egy másik történet a Donon túl: a 9 évig tartott hadifogság embertelen körülményei, a nemzetközi jogot megcsúfoló „koncepciós perek” egyes foglyok ellen, a táborok leprás, pusztító légköre, a kommunista emigráció (Rákosi, Vas Zoltán és mások) próbálkozásai, hogy megnyerjék aljas tervükhöz a katonák testén kívül azok lelkét is, a fenyegetések és az éjjel-nappal gyötrő kérdés: megérik-e egyszer a sok szenvedés végét, a hazajutást...? Mindezt kiegészítik a korabeli fotók és egy korabeli riport: „Csöndes beszélgetés 9 lelőtt RATA Vaskeresztes magyar hősével” címmel. Zárszavában Szigethy Lehel zászlós az elesett bajtársaira emlékezik: „...Én visszajöttem a pokolból, de mások, önhibájukon kívül, annak martalékaivá lettek. Az ő emléküknek kívánom szentelni írásomat...” A 160 oldalas emlékezés fontos hiánypótló dokumentum a doni tragikus események 50. évfordulója kapcsán is. Újabb „vádirat” a volt Szovjetunió gyilkos lágereiben történtek ellen. Érdemes elolvasni. Bártfai Szabó László VOLT MAGYAR KIRÁLYI VEZÉRKARI SZÁZADOS, Kecskemét A szarvasi Dózsa Mgtsz 1993. február 20-án 10 órakor árverezi a területcsökkenés miatt használaton kívülivé vált eszközeit. HW 6011 pótkocsik HW 8011 pótkocsi állatszállító pótkocsik nyeltládák altalajlazítók kukoricaadapterek ARO 243 D tehergépkocsi MTZ—80 traktorok T—10 M traktor JD 4630 traktor Fiat—1880 traktor IH—5288 traktor IFA—W50 tehergépkocsik MBF—6,5 pótkocsik és egyéb különféle munkagépek. Az árverés helye a termelőszövetkezet központi gépműhelye, címe: 5540 Szarvas, T. III. kk. 531/1, a mezőberényi útelágazásnál. A gépek megtekinthetők az árverés kezdete előtt 1 órával, a licit feltétele a vételár 5%-ának készpénzben történő letétele. Előzetes információ kérhető Lovász Ferenc műszaki főmérnöktől. Telefon: (67) 13-722. MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM József Attiláról Párizsban József Attila — egy magyar költő a század horizontján címmel hangzott el öt előadásból álló sorozat a France Culture rádió adásaiban. Az előadások — versillusztrációkkal — bemutatták a költő ifjúkorát, párizsi tartózkodását, méltatták költészetét, politikáját és filozófiáját, ismertették életútját, költői örökségét. Az előadássorozat kezdeményezője és egyik résztvevője József Attila barátja, szerkesztőtársa, a Párizsban élő kiváló magyar publicista és történész, Fejtő Ferenc volt. Közreműködött a sorozatban Kassai György műfordító, Tverdota György, a párizsi egyetem magyar vendégprofesszora és Véronique Charaire műfordító. A Művészetek- Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti A BAGE Kereskedőház Rt. főkönyvelőt keres számviteli és pénzügyi irányításra.IIMHMKMIH Elvárások: általános pénzügyi, managementi tapasztalat, naprakész, pontos kép a Cash flow-ról; működőtőke-kezelés, hatósági szabályozó követelményeknek való megfelelés, mérlegkészítés, szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, 45 évnél nem idősebb kor, számítógépes adatfeldolgozási ismeret, angol vagy német nyelvtudás előnyben. Felelősséggel végzett munkáját magas jövedelemmel honoráljuk. Kézzel írott pályázatát és szakmai önéletrajzát _____az alábbi címre várjuk:_______________________ Békéscsaba és Környéke Agráripari Kereskedőház Rt. 5600 Békéscsaba, Andrássy út 44. Hagyományosan „Szivárvány” Nemzetközi gyermekrajzpályázat A Gyermekalkotások Galériája 1976 óta minden második évben meghirdeti gyermekképző- és iparművészeti pályázatát a világ minden gyermeke számára. 1988 óta ez a pályázat már hagyományosan a „Szivárvány” nevet viseli. A „Szivárvány ’92” pályázatra több mint 12 ezer pályamunka érkezett 46 országból. Közülük 785 kapott díjat, ebből 232 magyar gyermek alkotását ismerték el különböző díjakkal, diplomákkal. A Békés megyei pályázók közül aranydiplomás lett Szűcs Anikó (14 éves, Békéscsaba), ezüstdiplomát kapott Haller Krisztián (11 éves, Békéscsaba); bronzdiplomások: Pátkai Nóra (4 éves, Békéscsaba), Benkő Edit (5 éves, Békéscsaba), Tamás Borbála (6 éves, Békéscsaba), Barát Ákos (7 éves, Békéscsaba), Poroszlai Csilla (7 éves, Békéscsaba), Frankó Lilla (13 éves, Gyomaendrőd) és Vanda Szilvia (13 éves, Békéscsaba). A díjazott munkák legjobbjait állandó kiállításon mutatják be Zánkán, a Gyermeküdülő-centrumban, illetve számos helyen itthon és külföldön. A gyűjteményből bármely hazai szervezet és intézmény is kérhet kiállítási anyagot bemutatásra. Címük: Gyermekalkotások Galériája, 8250 Zánka. A galéria egy átfogó rendszer kialakításával kívánja segíteni a tehetséges ifjú alkotókat. A rendszer egy eleme a nyári alkotótábor, melyben kiváló művészek segítik az alkotási képesség fejlesztését, az alkotási technikák elsajátítását, tökéletesítését. A pályázat legeredményesebb magyar résztvevőit minden évben meghívják a nyári alkotótáborba. Az egyik békéscsabai bronzdiplomás, Barát Ákos: Bohóc című rajza. (Nem ez a díjnyertes pályamű)