Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13-14 / 37. szám

a 1993. február 13-14., szombat-vasárnap Szorító Ezekben a napokban kézbesíti ki (vagy már ki is kézbesítette) a posta a középiskoláknak, s különösen a rajztanároknak a művészeti oktatás szakértőjé­nek a körlevelét, amely elő­ször hirdeti meg a megyei kö­zépiskolás művészettörténeti versenyt. Szeretnék ezúton én is postása lenni az ügynek. Művészettörténetet író kö­zépiskolások. de üdvös elkép­zelés! Akkor kezdeni el a mű­vészi értékekkel való szembe­­sítést/szembesülést, amikor legérzékenyebb a lélek és a tudat, s amikor ezt az érzé­kenységet még nem homályo­­sítja el a mind prakticistább, a mind fogyasztóibb jellegű tár­sadalmi köztudat! Mert hiába panaszkodunk, hogy kevesen olvasnak (szép- és szakirodal­mat), hogy egyre kevesebben járnak színházba, kiállítások­ra és hangversenyekre, hogy elárvulnak az előadótermek és kihűl az intelligencia (a szüle­tett és a szerzett egyaránt). Az idősebbek szegényednek és el­fáradtak, a középkorúak nem­zedékei pedig, ha csak nem játszottak közre szerencsés személyi adottságok és körül­mények, meglehetősen lehatá­rolt műveltségi eszményekre és szokásokra hangolódtak (ha hangolódtak) az elmúlt évtize­dekben, most meg éppen ezek­nek e nemzedékeknek a vállá­ra nehezedik a társadalom át­alakításának teljes súlya. A minőség forradalma (Németh László) és a Szellemi Honvé­delem (Szabó Zoltán) annyi­szor meghirdetett mozgalmá­nak az újraértelmezése és újra­kezdése nem képzelhető el máshol, mint az iskolákban. Holnap még nem, csak hol­napután válthatjuk meg ma­gunkat művelt nemzetként olyan nemzedékek által, akik nemcsak ismereteket, hanem alkotókedvet is visznek ma­gukkal a ballagás batyujában. Az első megyei művészet­­történeti verseny a témakör megválasztásával is kiemeli a művelődéstörténeti helyzet azonosságában rejlő kihívást: Művészetünk a 19. század kö­zepétől az I. világháború végé­ig (1850—1918). Hiszen a re­formkor és a nemzeti művé­szet megszületésének, majd a szecesszióban és az avantgarde első hullámában az európai művészeti összkép­be illeszkedésünk évtizedei szinte parancsszerűen hívták elő a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeiből azokat az alkotó személyisé­geket és műnemeket, akik és amelyek nyilvánvalóvá tették a művelt világ számára KÖ­ZÉP voltunkat, közép-európai szerepünket az egyetemes ér­tékek cseréjében, s amit most is (s nemcsak gazdaságilag és politikailag) bizonyítanunk kell. De más, ijesztő hasonló­ságok is kísértenek: például a tehetős és művelt polgárság hi­ánya, a forradalmak és meg­szállások utáni fellélegzés ká­bulata, a nemzeti identitás tö­meges zavara, illetve polarizá­ciója (népi-nemzeti, illetve ur­bánus-liberális), s a mindezek mögött tátongó oktatási és ne­velési válság. Főleg ez utóbbi avatja rend­kívül fontossá az efajta verse­nyeket abban a magyar iskola­­rendszerben, amelyben évről évre csökken (újra) a humán tárgyak, de ezen belül is első­sorban a vizuális és a zenei oktatás aránya, szerepe, jelen­tőségének tudata. A középis­koláknak nem (csupán) ugrás­ra (jobbik esetben a főiskolák­ra, egyetemekre, de inkább az azonnali pénzkereső pályákra irányított ugrásra) kész mate­matikus, közgazdász, számí­tástechnikai, biológus, ve­gyész vagy akár filosz közép­fokú szakembereket kellene nevelniük (kivéve természete­sen a szakközépiskolákat), ha­nem a kiegyensúlyozott mű­veltség révén személyiségük­ben kiteljesedő, a szabad pá­lyaválasztásra érett, tehát ér­telmiségi „anyagból gyúrt” te­remtményeket, akikbe­n való­ság lehel életet, s akik már középiskolás korukban alkal­masak — például egy művé­szettörténeti dolgozat megírá­sára. A kiírás körén belüli témák „az utcán hevernek”, hogy csak a legközelebbiekre emlé­keztessünk: nemrég (tavaly ősszel) ünnepelhettük volna a Mezőberényben született Or­lai Petrich Soma 170. születés­napját; 1994-ben viszont Munkácsy Mihály lenne 150 éves...; de innen, Békésből vitt friss töltést a népéletkép műfa­jába Jankó János és Jantyik Mátyás; s még Perlrott Csaba Vilmos forradalmas alakja is belefér a megadott idősáv fel­ső harmadába; s akkor még hol vannak a történelmi festészet lapjai (hiszen egy-egy­-mű elemzésére is vállalkozhat a versenyző), amelyeket Mada­rász Viktor, Székely Bertalan, Than Mór alkotott?, de el tu­dok képzelni egy-egy dolgo­zatot például a Lyka Károly által szerkesztett Művészet cí­mű folyóiratról vagy Kassák Lajos köréről, a MA-ról. A dolgozatokat (5 gépelt ol­dalon + illusztráció) április 3- áig kell elkészíteni; nyilvános „megvédésére” május 5-én kerül sor a Körösi Csom­a Sán­dor Főiskolában a főiskolások és a többi érdeklődő színe előtt. A műveltség új vitorlája fe­hérült a láthatáron. Banner Zoltán Orlai Petrich Soma: Leány virággal . , Donon innen - Donon túl Uj Vitoria a lailiatarok­ .A „hősi halott” zászlós megszólal.... A Magyar Vöröskereszt 1943. április 20-án gyászkeretes levélben arról értesítette özv. dr. Szigethy Lehelné kecskemé­ti lakost, hogy légvédelmi tüzér zászlós fia 1943. március 3-án hő­si halált halt. Pár hónappal később Kecskemét hős fiát a Kossuth-szobornál tartott megemlékezésen is elparentálták. A sors azonban kegyes volt: még abban az évben — decem­berben — a halottnak hitt Szigethy Lehel zászlóstól a Vörös­­kereszt lapján hír érkezett: a Moszkva közelében lévő szuz­­dali hadifogolytáborban tartózkodik... Ezt követően azon­ban még 10 esztendő telt el, míg a zászlós 1953 decemberében hazaérkezett Kecskemétre édesanyjához. Dehát hogyan is történt? Nem akármilyen háborús és hadifogoly história az, amiről Szigethy Lehel egykori ma­gyar királyi „légfúrós” zászlós beszámolt a múlt év végén megjelent Donon innen—Do­non túl című emlékezésében, mely a Lakitelek Alapít­vány—Antológia Kiadó gon­dozásában jelent meg Kéri Kálmán vezéremdetes elősza­vával és dr. Szabó Miklós ve­zérőrnagy, a hadtudományok doktora utószójával. A szerző bevezetőjében egyetlen mon­datban sűrítette össze 10 év alatt átélt harctéri és hadifo­goly „élményeit”, utóbbi so­rán inkább gyötrelmeit. Hogy mi mindent tartalmaz ez az öt különálló, mégis összefüggő eseménysorozat, ezt írja le könyvében a szerző könnyen követhetően, olvas­mányosan, érdekfeszítően. Valójában — a cím is erre utal — két különálló történet ez. A Donon innen a frontszolgálat egy esztendeje (1942. márci­ustól 1943. márciusig) a sú­lyos, de hősies harcok az ő parancsnoksága alatt volt lég­védelmi gépágyús egység ki­magasló légi győzelmeivel, a harkovi „katlancsatában”, majd a partizánok miatt hir­­hedtté vált brjanszki erdőben, egészen a csodával határos megmeneküléséig, vagyis „hősi haláláig”. Egy másik történet a Donon túl: a 9 évig tartott hadifogság embertelen körülményei, a nemzetközi jogot megcsúfoló „koncepciós perek” egyes foglyok ellen, a táborok lep­rás, pusztító légköre, a kom­munista emigráció (Rákosi, Vas Zoltán és mások) próbál­kozásai, hogy megnyerjék al­jas tervükhöz a katonák testén kívül azok lelkét is, a fenyege­tések és az éjjel-nappal gyötrő kérdés: megérik-e egyszer a sok szenvedés végét, a hazaju­tást...? Mindezt kiegészítik a kora­beli fotók és egy korabeli ri­port: „Csöndes beszélgetés 9 lelőtt RAT­A V­askeresztes ma­gyar hősével” címmel. Zársza­vában Szigethy Lehel zászlós az elesett bajtársaira emléke­zik: „...Én visszajöttem a po­kolból, de mások, önhibáju­kon kívül, annak martalékaivá lettek. Az ő emléküknek kívá­nom szentelni írásomat...” A 160 oldalas emlékezés fontos hiánypótló dokumentum a do­ni tragikus események 50. év­fordulója kapcsán is. Újabb „vádirat” a volt Szovjetunió gyilkos lágereiben történtek ellen. Érdemes elolvasni. Bártfai Szabó László VOLT MAGYAR KIRÁLYI VEZÉRKARI SZÁZADOS, Kecskemét A szarvasi Dózsa Mgtsz 1993. február 20-án 10 órakor árverezi a területcsökkenés miatt használaton kívülivé vált eszközeit. HW 6011 pótkocsik HW 8011 pótkocsi állatszállító pótkocsik nyeltládák altalajlazítók kukoricaadapterek ARO 243 D tehergépkocsi MTZ—80 traktorok T—10 M traktor JD 4630 traktor Fiat—1880 traktor IH—5288 traktor IFA—W50 tehergépkocsik MBF—6,5 pótkocsik és egyéb különféle munkagépek. Az árverés helye a termelőszövetkezet központi gépműhelye, címe: 5540 Szarvas, T. III. kk. 531/1, a mezőberényi útelágazásnál. A gépek megtekinthetők az árverés kezdete előtt 1 órával, a licit feltétele a vételár 5%-ának készpénzben történő letétele. Előzetes információ kérhető Lovász Ferenc műszaki főmérnöktől. Telefon: (67) 13-722. MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM József Attiláról Párizsban József Attila — egy magyar költő a század horizontján címmel hangzott el öt előadás­ból álló sorozat a France Cul­ture rádió adásaiban. Az előa­dások — versillusztrációkkal — bemutatták a költő ifjúko­rát, párizsi tartózkodását, mél­tatták költészetét, politikáját és filozófiáját, ismertették életútját, költői örökségét. Az előadássorozat kezde­ményezője és egyik résztvevő­je József Attila barátja, szer­kesztőtársa, a Párizsban élő ki­váló magyar publicista és tör­ténész, Fejtő Ferenc volt. Köz­reműködött a sorozatban Kas­sai György műfordító, Tver­­dota György, a párizsi egye­tem magyar vendégprofesszo­ra és Véronique Charaire mű­fordító. A Művészetek- Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti A BAGE Kereskedőh­áz Rt. főkönyvelőt keres számviteli és pénzügyi irányításra.IIMHMKMIH Elvárások: általános pénzügyi, managementi tapasztalat, naprakész, pontos kép a Cash flow-ról; működőtőke-kezelés, hatósági szabályozó követelményeknek való megfelelés, mérlegkészítés, szakirányú egyetemi vagy főiskolai végzettség, 45 évnél nem idősebb kor, számítógépes adatfeldolgozási ismeret, angol vagy német nyelvtudás előnyben. Felelősséggel végzett munkáját magas jövedelemmel honoráljuk. Kézzel írott pályázatát és szakmai önéletrajzát _____az alábbi címre várjuk:_______________________ Békéscsaba és Környéke Agráripari Kereskedőh­áz Rt. 5600 Békéscsaba, Andrássy út 44. Hagyományosan „Szivárvány” Nemzetközi gyermekraj­zpályázat A Gyermekalkotások Galériá­ja 1976 óta minden második évben meghirdeti gyermek­képző- és iparművészeti pá­lyázatát a világ minden gyer­meke számára. 1988 óta ez a pályázat már hagyományosan a „Szivárvány” nevet viseli. A „Szivárvány ’92” pályá­zatra több mint 12 ezer pálya­munka érkezett 46 országból. Közülük 785 kapott díjat, eb­ből 232 magyar gyermek alko­tását ismerték el különböző dí­jakkal, diplomákkal. A Békés megyei pályázók közül aranydiplomás lett Szűcs Anikó (14 éves, Békés­csaba), ezüstdiplomát kapott Haller Krisztián (11 éves, Bé­késcsaba); bronzdiplomások: Pátkai Nóra (4 éves, Békés­csaba), Benkő Edit (5 éves, Békéscsaba), Tamás Borbála (6 éves, Békéscsaba), Barát Ákos (7 éves, Békéscsaba), Poroszlai Csilla (7 éves, Bé­késcsaba), Frankó Lilla (13 éves, Gyomaendrőd) és Vanda Szilvia (13 éves, Békéscsaba). A díjazott munkák legjobb­jait állandó kiállításon mutat­ják be Zánkán, a Gyer­meküdülő-centrumban, illet­ve számos helyen itthon és kül­földön. A gyűjteményből bár­mely hazai szervezet és intéz­mény is kérhet kiállítási anya­got bemutatásra. Címük: Gyermekalkotások Galériája, 8250 Zánka. A galéria egy átfogó rend­szer kialakításával kívánja se­gíteni a tehetséges ifjú alkotó­kat. A rendszer egy eleme a nyári alkotótábor, melyben ki­váló művészek segítik az alko­tási képesség fejlesztését, az alkotási technikák elsajátítá­sát, tökéletesítését. A pályázat legeredményesebb magyar résztvevőit minden évben meghívják a nyári alkotótá­borba. Az egyik békéscsabai bronzdiplomás, Barát Ákos: Bohóc című rajza. (Nem ez a díjnyertes pályamű)

Next