Békés Megyei Hírlap, 1994. április (49. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-28 / 99. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Testületi ülés Mezőberény önkormányzata április 29-én, pénteken délután két órakor a városháza dísztermében tartja soros ülését. Napirendre kerül a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló rendelet módosítása, a mezőgazdaság átalakulásának helyi tapasztalatai és a város rendelete az önkormányzati lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről. Néprajzkutató Újkígyóson A szegedi táj hagyományos vallási életéről és évközi szokásairól hallhatnak érdekes beszámolót azok, akik április 28-án este hat órakor meghallgatják Lele József néprajzkutató előadását Újkígyóson az Ipolyi Arnold Népfőiskola székházában. Gépbemutató Az osztrák Vogel and Noot mezőgazdasági gépgyár termékeit mutatják be pénteken délelőtt a csárdaszállási Petőfi Szövetkezet gépműhelyénél. A kiállításra látogatók többek között ekéket, kombinátorokat, permetezőgépeket, műtrágyaszórókat, öntözőberendezéseket, vetőgépeket és talajmarókat láthatnak, amelyeket ez alkalomból kedvezményesen meg is vásárolhatnak. Nem hiúsult meg... A Battonyai Általános Iskola igazgatónője, Palotay Béláné 70 ezer forint pótelőirányzat megszavazását kérte a helyi képviselő-testülettől. Indok: a közelmúltban betörők jártak az intézményben, és magukkal vitték a gyermekek kirándulásra gyűjtött pénzét. A rendőrség megtalálta az eltulajdonított összeg felét. Most — az igazgatónő kérésének megfelelően — a hiányzó részt az önkormányzat „meghitelezte” az intézménynek. ------------------------. Bőrdzsekik, bőrmelérek nagy választékban állandóan kaphatók. Dr. Futakiné Pongrácz Jolán, Békéscsaba, Andrássy út 54. Telefon: (66) 324-314. [____________________. Autószalon céljára alkalmas, 100—150 négyzetméteres nagyságú Ajánlatokat AUTÓSZALON” jeligére a kiadóba kérünk. MEGYEI KÖRKÉP A versmondás a hobbija Amikor beléptem, bájos, mosolygós lány fogadott. Ekkor már tudtam, hogy ő Balogh Bernadett, aki Tatabányán a József Attila vers- és prózamondó verseny országos döntőjén eredményesen szerepelt. A mezőkovácsházi diáklány előadásáért megkapta Komárom-Esztergom Megye Képviselő-testületének különdíját. — Nekem ez a különdíj legalább annyit ér, mint az első helyezés — mondja Barbara a kamaszlányok magabiztosságával. —Erős mezőnyben kellett teljesítenünk, hiszen a hozzáértő zsűri, amelyben az irodalomtörténésztől az előadóművészig több szakterület is képviselve volt, igen magasra állította a mércét. Ezért is örülök az elismerésnek. — Mióta foglalkozol versmondással? — Már az általános iskola alsó tagozatán próbálkoztam a versmondással, majd felsőben iskolai versenyeken és helyi Ki mit tud?-on vettem részt több-kevesebb sikerrel. Az irodalmat, ezen belül különösen a verseket nagyon szeretem. Sokat olvasok és szabadidőm jelentős részét töltöm a líra világában. Kedvenc költőm Radnóti és Ady. Sokáig öntevékenyen próbálkoztam a versek tartalmi mondanivalójával és a versmondás technikai kidolgozásával, amiben szüleim türelmükkel és biztatásukkal sokat segítettek. Komolyabban három éve versenyzem. A megyében már szinte mindenütt megfordultam. —Hogyan készültél a versenyekre? — Az önálló munkát kiegészítve Békéscsabán Békefalviné Kádi Éva felkészítő tanár segít a versek értelmezésében, a beszédtechnikában és a versenyekre való felkészülésben. A gimnázium első osztályában szerepeltem az EDU-n, majd harmadikban ismét. Ekkor aranydiplomát kaptam a versmondás kategóriában. Több országos versenyen is voltam, ezek közül például Nagykanizsán III. lettem. Márciusban részt vettem az országos Arany János balladamondó versenyen. Indultam a megyei József Attila versenyen, ahonnan a minisztérium felhívására jutottunk el többen az országos megmérettetésig. — Mivel foglalkozol itthon, és mint végzős gimnazistának milyen terveid vannak? — Jelenleg készülök az érettségire és a felvételire. Sokat tanulok. Kikapcsolódásképpen zenét, verses kazettákat hallgatok, emellett a barátaimmal el-eljárok a diszkóba is. A barátnők, úgy tapasztalom, hogy elfogadták „különcségemet”, és együtt örülnek velem. Egyébként a Színművészeti Főiskolára szeretnék járni, ahol az első rostán túljutottam. Igaz, nagy a túljelentkezés, de én bizakodó vagyok. Ha sikerülne, életem nagy álma válna valóra. H. M. A József Attila országos szavalóverseny Komárom- Esztergom megyei különdíját Balogh Bernadett mezőkovácsházi diáklány kapta 1994. április 28., csütörtök o Romantikus est a Jókai Színházban Április 25-én ismét hazai együttes játékában gyönyörködhetett a Nemzeti Filmharmónia közönsége. A Békéscsabai Szimfonikus Zenekar adott hangversenyt Cser Miklós karnagy vezényletével. Elsőként Bizet Kis szvitjét hallhattuk. A mű már keletkezésekor tetszést aratott. A mostani közönséget is megragadta különös hangvétele, mely a tételek változatos felépítésének — eltérő tempók, hangszerelés, ritmika és kedves dallamvilág, no meg a nagyszerű előadásmódnak volt köszönhető. A zenekar együtthangzása, a hangszercsoportok összjátéka érett interpretációt nyújtott, ami maradéktalan élvezetet jelentett eme ritkán játszott mű hallatán. Chopin e-moll zongoraversenye következett. Már maga a mű is ígéretes volt, nemcsak azért, mert ezt viszont ismeri és várja a közönség, hanem azért, mert Chopin a nagylélegzetű műformákban sohasem vált igazán otthonossá. Érzékeny lénye inkább a finoman árnyalt kisebb formákban talált kifejezésre. Ezt a versenyművet is a részletek bonyolult megmunkálása jellemzi, melyben a szerző él a zongora páratlan kifejezési lehetőségeivel. Jellemzői: áradó érzelemvilág, dúsan gyöngyöző bravúr, gazdag ornamentika. Ezeknek a jellemző jegyeknek tett maradéktalanul eleget a szólista: Hegedűs Endre, akinek Liszt-lemeze Grand Prix-díjas, 17 CD-lemeze jelent meg stb. és akiről mindeddig szinte semmit nem tudtunk. Persze hazánkban keveset tartózkodik, az utóbbi három évben Japánban tanított és koncertezett, most Amerikába készül. Játékának bravúrja és muzikalitása, a mű megformálása, együttjátszási készsége lélegzetelállító. ( A ráadásként játszott Liszt XV. Magyar Rapszódia mindezt csak fokozta.) Hanem a zenekar is kitett magáért. Nagy feladatra vállalkozott, hiszen romantikus művet kísérni önmagában is komoly erőpróba. Hogy ez ilyen magas színvonalon sikerült, jó felkészülésre, biztos tudásra, jó összhangra vall, melyben oroszlánrésze volt Cser Miklós karmesternek. Brahms II. szimfóniája zárta a sort (D-dúr, op. 73.). A szerző művészetére annyira jellemző dalszerű melódia, gazdag harmóniavilág érvényesül ebben a műben is. A zenekar ebben az esetben is kitűnően oldotta meg feladatát. Egységes, tiszta, precíz, életteli játékukkal úgy érzem életük legjobb formáját nyújtották. Dr. Sárhelyi Jenőné Új tűzoltókocsi Gyulán Új gépjárműfecskendővel bővült a Gyulai Tűzoltóparancsnokság eszközállománya. A finnek által „összerakott” Bronto Saurus 2000 típusú tűzoltókocsi megteremti a sokat emlegetett nyugat-európai színvonalú tűzoltás alapjait. A 6 hengeres, turbófeltöltős Steyr gyártmányú dízelmotor óránként 95—100 kilométeres vonulási sebességet is lehetővé tesz. Ezáltal jelentősen csökkenhet a tűzesethez való kiérkezés ideje: ilyenkor néhány perc is emberéletek vagy százezres, milliós értékek megmentését jelentheti. A jármű 2000 liter vizet szállít, melyet a beépített Godiva szivattyú körülbelül 1 perc alatt ki is juttat a tűzre. (A további oltáshoz a tűzoltók a vízvezetékrendszerről, tavakból, folyókból nyernek vizet.) Ugyancsak az új eszközök közé tartozik a fecskendő gyorsbeavatkozója is, amely mintegy 40 báros nyomással, szinte köddé porlasztott vízsugarat állít elő. Ezzel gyorsabb és hatékonyabb, kevesebb járulékos vízkárral járó oltás érhető el: akár néhányszor tíz liter víz is elegendő lehet — ilyen módon — egy lakástűz eloltásához. A közúton és terepen egyaránt használható, összkerékmeghajtású jármű — több mint 230 lóerős motorja segítségével — szinte bármilyen útviszonyok között célba ér, lehetővé téve akár az esőáztatta úton elérhető tanyák megközelítését is. A 7 méter hosszú és 2,5 méter széles tűzoltóautót ABS fékrendszerrel is ellátták, ezáltal is növelve a vonulás biztonságát. A járműhöz a gyulai tűzoltóparancsnokság működési területének önkormányzatai — többségükben —, vállalatai, vállalkozói, magánszemélyei anyagi támogatást nyújtottak ahhoz, hogy egy pályázaton a gyulai tűzoltók hozzájuthassanak a gépjárműfecskendőhöz. A gyulai tűzoltók mindenki segítségét megköszönik. A gépjárműfecskendőt előreláthatólag május elején — a tűzoltók szükséges kiképzése után —, Flórián-nap körül szeretnék rendszerbe állítani, a tervek szerint egy kisebb ünnepség keretében. A sarkadi és a kétegyházi képviselő-testület nem látta jónak a felmálhátatlanul 18 millió forintos gépjárműfecskendő beszerzésének néhány százezres, tízezres támogatását. Azért remélhetjük, hogy a településeiken keletkezett tüzeknél a város- és községatyák a gyulai tűzoltóknak nem tiltják meg a használatát... fotó: fazekas ferenc sire használható egy kiégett villanyégő? Azon kívül, hogy a rakoncátlan gyerekek a falhoz szokták durrantani. Hát láttam már stoppolófaként szolgálni, láttam égőket — színesre festve — virágkarók hegyén, mint kiskerti díszt (gipsztörpék társaságában), s hajdan tanúja voltam egyik olimpikonunk bemutatójának, akinek célpontul kiégett villanyégőket függesztettek fel segédei, amiket a bajnok rendre eltalált. Hogy áruként is funkcionálhat az elhasznált — a döglött — villanykörte, arra azonban kevesen gondolnak. Legalábbis itt nálunk. Mert például Oroszországban... Nos, Illyés Gyula tanúsága szerint, a szovjet bolhapiacokon 1934-ben (amikor az író kinn járt) rendre árulták az elhasznált villanyégőket. Ez a momentum annak idején elkerülte a figyelmem olvasás közben, csak most jutott ismét eszembe, hogy a tévé is erről tudósít. A riporter magyarázatot is fűz a furcsa árucikkhez. Van, aki összegyűjti a döglött égőket, s munkahelyén újakra cseréli ki azokat. —„Okos” — mondaná erre Kohn bácsi. Ám nem az az igazán okos, aki kicsavar egy hibátlan égőt, s helyére visszateszi a maga selejtté vált, rossz izzóját. Ez afféle kisüzemi módszer. Az üzlet ott kezdődik, hogy adok a raktárosnak száz kiégett villanykörtét, s ő ad helyette ötven darab újat, jót. Ezzel az ötven égővel már lehet valamit kezdeni akár KGST-piacokon is. Mikor eddig jutok a gondolatmenetben, agyamban is világosság gyűl, mély közgazdasági összefüggéseket látok. Komoly szakcikkben olvastam, hogy a lengyelek — egyre jobban prosperáló — tőkés gazdaságát azok a piacozó ezrek teremtették meg a tőkefelhalmozással, akiket Európa vásárterein ismerhettünk meg az elmúlt években. Nem irigylem őket, mert tudom mennyit kínlódtak, fagyoskodtak, cipekedtek, de — úgy tűnik—tudnak valamit, amit az állami gazdaság, Piac illetve kereskedelem irányítói nem. Megfigyeltem például, hogy milyen szédületes gyorsasággal követik a keresletet! S még valami, ami nem közgazdasági vonatkozású. Ezeken a spontán létrejött nemzetközi kispiacokon nincsenek nemzetiségi ellentétek, torzsalkodások. (Ezt meg a politikusoknak kellene megfigyelniük.) De hát miért is bántanák egymást azok, akik kénytelenek egy gyékényen árulni? Na már most, ezeknek a piacoknak a forgalma milliárdokban mérhető. Tulajdonképpen ellenőrizhetetlen forgalom. A becslések szerint mindenesetre rengeteg pénzzel csapolják meg az állami bevételeket. Mit tehetünk? Ez bizony nem rendőri, nem igazgatási ügy! Ha nem volna érdemes, ha nem kényszerítene bennünket a szükség, soha nem mennénk ki a zsibvásárra. Ilyesféle dolgokat forgatok magamban, mikor meglátom a kis kínait. Nevezzük Li úrnak. Nincs rajta semmi különös, éppen olyan, mint — számunkra — minden kínai. Li úr felszerelése egyetlen összecsukható asztalka, s rajta valószínűtlenül nagy halom melegítő, azaz mackó. — Szabadidőruha, tessék parancsolni, tessék választani! — mondja a kis ember egészen jó magyarsággal. Figyelem őt. Nincs nagy forgalma, de azért fogy az áruja. Li úr nem a handlék módszerével dolgozik, csak akkor szólal meg, ha közelébe ér valaki, akiben meglátja a vevőt. Bizony a keleti kereskedő nincs híján a lélektani ismereteknek. Mindazonáltal (több napi utazás, árubeszerzés, cipekedés) fáradt lehet Li úr, mert felkapaszkodik a szomszédos sátor vázára (ennek nincs itt a gazdája) s valami furcsa függeszkedésben pihen. Mint egy kígyó, vagy mint egy nagy madár, törpemajom — vagy ilyesmi. Európai ember nem tud így pihenni, de Li úr igen. Nyilván meditál valamin, miközben nem téveszti szem elől a potenciális vevőket. Én is meditálok. Nem kétséges, hogy tíz év múlva egy hatalmas áruháza lesz a kínainak Gyulán, Csabán vagy Miskolcon. A fia már anyanyelvi szinten beszéli majd a magyart. S én minden bizonnyal megtisztelve érezném magamat, ha ez a fiú az én unokámat akarná feleségül venni. S mi lesz velem tíz év múlva, ha egyáltalán megérem? Talán kiégett villanyégőket árulok majd valamelyik hazai vásártéren... Gyarmati Béla