Békés Megyei Hírlap, 1994. július (49. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-22 / 171. szám

1994. július 22., péntek Muzsikustábor. Tizenhét országból több mint 140 fiatal muzsikus jött el ebben az év­ben Balassagyarmatra az idei nemzetközi muzsikustáborba, amelyet tegnap­ nyitottak meg, és amely július 31 -éig tart. A Rózsavölgyi Márk Zeneiskola immáron nyolcadik alkalom­mal szervezte meg a zenei ta­lálkozót többek között az Ipoly-parti város önkormány­zatának, az Illyés Alapítvány­nak és az Artisjusnak a támo­gatásával. Szép számmal kép­viseltetik magukat a határon túli fiatal magyar muzsikusok, s lesznek japán és koreai hall­gatói is a kurzusoknak. A tábor idején folyamatosan koncer­teznek majd a fiatalok és a taná­rok is. A 26-ai éjszakai koncert egészen különleges lesz: részle­teket mutatnak be Carl Orff: Carmina Burana-jából. Főzőmargarin. Az Unilever Rt. magyarországi termékská­lájának és piaci részesedésé­nek növelése érdekében új, ki­fejezetten főzéshez használ­ható margarint vezet be. Az új terméket csütörtökön a sajtó­­tájékoztatón mutatták be. A magyar margarinfogyasztás évi 50 ezer tonna, ennek 80 százalékát, évi 40 ezer tonnát az Unilever forgalmazza. Ter­vei szerint ezt legalább 5-6 százalékkal tovább növeli az új, koleszterinmentes Hera ne­vű termék piacra dobásával. A főzőmargarin fogyasztói árát az Unilever 100 forint körül szeretné meghatározni. Közlekedésmeteorológia. Az elmúlt napok „frontos” időjárása után az előttünk álló hét végén a közúti közlekedés szempontjából kedvezőbb, csendesebb időjárásra számít­hatunk — derül ki az ORFK Balesetmegelőzési Irodájá­nak közlekedők számára ki­adott meteorológiai előrejel­zéséből, amelyet csütörtö­kön juttattak el az MTI-hez. Közölték: a légköri frontok a hét végén elkerülik térségün­ket, így sem heves zivatarok­tól, sem szélvihartól nem kell tartani. A meleget leszámítva szinte ideális meteorológiai körülmények között lehet au­tózni. HAZAI TÜKÖR Kötelező problémák A Magyar Biztosítók Szö­vetségének (Mabisz) meg­bízásából a Hungária Bizto­sító fizeti ki a kártérítést azoknak az autósoknak, akiknek gépkocsijában olyan személy okozott kárt, aki nem kötött kötelező gép­járműfelelősség biztosítást, illetve nem fizette be az ese­dékes díjat, és ezért szerző­dését törölték. A Hungáriá­nál tegnap az MTI kérdésére elmondták: a legutóbbi nyolc hónap alatt 6800 olyan bejelentés érkezett amely­nél a balesetben vétkes au­tósnak nem volt biztosítása, s havonta 50-60 millió forin­tot fizettek ki. A Hungária Biztosító a kifizetéseket kö­zös kasszából végzi, a Ma­bisz ugyanis a hét, kötelező biztosítással foglalkozó pénzintézetből gyűjti össze a fedezetet. A Hungáriánál elmond­ták azt is, hogy a kötelező biztosítást jelenleg az autó­sok mintegy 9-10 százaléka nem fizeti rendszeresen, s a balesetet okozók gyakran nem tudják a kártérítést kifi­zetni, sok esetben perre kerül a sor. A kár megtéríté­sét ugyan soha nem engedik el, gyakori azonban a rész­letfizetési kérelem, amit többnyire engedélyeznek. A biztosító illetékese hangsúlyozta: minden autós érdeke, hogy ő és a közleke­désben résztvevő többi jár­műtulajdonos is fizesse a kö­telező biztosítást, a károkat ugyanis csak a befolyt díjak­ból tudják megtéríteni, s nincs módjuk a nagytömegű biztosítatlan kárt kifizetni. „Káresemény" — A kárt csak a befizetett összegekből tudják megtéríteni (Archív fotó) A Miss Universe-t rendező Fásit „helyzetbe hozza” a versenytárs? Botrány a Miss Hungary-nél Újabb szépségkirálynő-vá­­lasztási botrány dagad a látha­táron. Nem a Fási Ádám szer­vezte Miss Universe körül, amelynek döntője augusztus­ban lesz Debrecenben, hanem a sok vihart megért és poraiból most feltámadt Miss Hungary tájékán. Legalábbis ezt olvas­tuk ki a sárga újság, a Pesti Riport szerdai számából. Eb­ben a cikkíró a Miss Hungary-t életre keltő Brichta János „vi­selt dolgait” teregeti ki. Brich­ta nem ismeretlen ezen a tájon, egy időben — talán tíz éve is ennek — várszínházi maga­zint szerkesztett Gyulán. Jól vagy rosszul, mindenfélét be­széltek róla, tény azonban, hogy egy ideje nem szerkeszt már lapot Gyulán se a várszín­háznak, se másnak. Nos, a Pesti Riport a „Csa­lókirály királynői” című cik­kében többek között az alábbi­akat írja. „Mint azt megtud­tuk, Brichta legutóbb úgy gon­dolta, megveszi a csőd felé tántorgó Ez a Divat című lapot. Tízmillió forint vételi árban ál­lapodott meg a Hírlapkiadó Vállalattal. Az üzlet ugyan nem jött létre, de ez Brichtát nem akadályozta abban, hogy jó pár céget levágjon, több mint kétmillió forint hirdetési díjra. A lapot végül is nem adta ki, s állítólag a felvett pénzeket sem fizette vissza. Ezután próbálkozott egy ke­csegtető lappal, a Bon Ton di­vatmagazinnal. A lap megje­lent, a nyomda hozamra elké­szítette, s Brichta — most tes­sék figyelni! — fedezetlen csekkel fizetett, amit a buda­pesti VIII. kerületi OTP-fiók­­ban hiába próbáltak beváltani. A Révai Nyomda feljelentést tett az illetékes rendőrkapi­tányságon, s az ügyben folyik a nyomozás. Ráadásul — in­formációnk szerint — Brichta a munkatársak pénzét sem fi­zette ki, s csak a lap volt főszer­kesztőjének több mint félmil­lióval tartozik... Az a hír már nem meglepő, hogy ilyen »előélet« után Brichta úr egy újabb nagy do­básra készül. Nevezetesen: ő óhajtja megrendezni a soron következő Miss Hungary szép­­ségkirálynő-versenyt. Arról a rossz emlékeket idéző Miss Hungaryról van szó, mely bot­rányok (volt versenyző, aki szexmagazinban pucérkodott) és tragédia (az első győztes halála) révén vált hírhedtté. Az az információ viszont igen­is meglepő, hogy a­­big busi­­ness-be állítólag olyanokat próbál beleszédíteni, mint a kiváló üzletembert, Baum­gartner Antalt, vagy Zalatnay Cinit. (És persze ki tudja, ki másokat még?)” Ha nem ismernénk a Miss Universe rendezésének körül­ményeit, a botrány elkerülésé­re vonatkozó igyekezetet, még azt hinnénk, Fási Ádám „talál­ta ki” a Miss Hungary-nek Brichta Jánost. Hiszen mi sem jönne jobban neki, mint egy jó kis botrány a versenytárs háza táján. r­és megyei hírlap Autót vagy semmit! Milyen érzés több mint másfél milliót nyerni? Július 20-án újra gazdára talált egy autó, amelyet a televízió népszerű műsora, a Mindent vagy Semmit! műveltségi ve­télkedő kínált fel a győztes­nek. A kilencedik fordulóban a pontosan 1 719 000 Ft értékű KORANDO terepjáró boldog nyertese már jól ismert, dr. Te­­legdi László, a Központi Sta­tisztikai Hivatal 47 éves mate­matikusa lett. —Miért jelentkezett a vetél­kedőre? — Játékos kedvű ember va­gyok. A Rádióban részt vettem a „Dupla vagy semmi!”, a „Ki nyer ma?”, és a „Füstölő” mű­sorokban. De a televízióban is próbálkoztam: az „Elmebaj­nokságban”, a „Szó, zene, kép­ben”, és tavaly megnyertem az Erkel és kora c. játékot, amellyel egy kétszemélyes, értékes utazást kaptam, a feleségemmel szep­temberben utazom. Úgy érez­tem, hogy a Mindent vagy sem­mit is meg kell próbálnom, mert van bennem annyi erő és kitar­tás, hogy talán elérhetek vala­milyen eredményt. —Ehhez a játékhoz nemcsak erő és kitartás kell, hanem tu­dás. Hogyan gyűjtötte össze azt a hatalmas mennyiségű isme­retanyagot, amellyel a nézőkben országszerte elismerést keltett? — Természetesen nagyon sokat olvasok, rengeteg zenét hallgatok, az egyik hobbim a képzőművészet, de azt hiszem, mindenkinél az a legdöntőbb, hogy mit hozott otthonról. — A nézők úgy ismerhették meg önt, mint aki abszolút nem izgult, gyakran vásárolt és na­gyon vidám, felszabadult volt. —Mindig is jó vizsgázó vol­tam, s a drukktól gyakran elfe­lejtett információk, adatok jöt­tek elő az agyam rejtett zugából. Talán ezért is szeretem a vetél­kedőket. A vásárlás pedig az én fogalmaim szerint hozzátarto­zik a műsorhoz, s ha úgy álltam, hogy költhettem, miért ne tet­tem volna. Amikor még csak otthon külső szemlélőként néz­tem a műsort, nem értettem, hogy a játékosok miért nem vá­sárolnak. Ez csak játék! Sokszor alkudtam, mikor nem is lett vol­na rá szükségem, de nagyon jó volt viccelődni Vágó Istvánnal, én pedig egy jó poénért a „lelke­­met is eladnám”. — Úgy tudom Ön is matema­tikával foglalkozik, mint az elő­ző nyertes, Kodaj Bence. — Igen. Matematikus va­gyok a Központi Statisztikai Hi­vatalban. De tulajdonképpen egyikünknél sem a matemati­kai tudás dominált, ám a rend­szerezettség, a memória, az összefogott tudás jellemző a matematikusokra. — Miért nem ment tovább a tizedik fordulóra? — Úgy éreztem, hogy nem szabad kockáztatnom az autót. Tudom, hogy ez csak játék, de ha az ember megnyer egy több, mint másfél milliós autót, akkor három-négyszázezer forintért nem veszítheti el. — Változik-e az élete a vetél­kedő hatására? —Nem, és nem is szeretném, hogy változzon. Nagyon boldo­gan élek a feleségemmel már 24 éve. Van két csodálatos lányom, az egyik 23, a másik 21 éves. —Mi lesz a kocsi sorsa? — Mindenképpen el szeret­ném adni, mivel egy terepjáróra nincs igazán szükségünk. Ám a régi, öreg Ladámat szeretném lecserélni. Ferenczy Europress Az APEH cáfol Az Adó- és Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal cáfolja mindazo­kat az állításokat, amelyeket az APEH Üldözöttei Szövet­ségének Hagelmayer István­hoz, az Állami Számvevőszék elnökéhez írt nyílt levele tar­talmaz. Az APÜSZ azzal vá­dolta meg az APEH-et, hogy indok nélkül késlelteti az áfa­visszautalásokat, az előző kor­mánykoalíció iránti lojalitás­ból felvásárolta a maradék kincstárjegyeket, majd egy másik párt választási kampá­nyát finanszírozta és mind­ezek mellett fizetésképtelen. Minarik György, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal el­nöke az MTI kérdésére kijelentet­te, hogy a nyílt levélnek az adó­hivatalt érintő egyetlen állítása sem felel meg a valóságnak. Az APEH elnöke rendkívül sajná­latosnak tartja, hogy egy nem létező szervezet sokadszor illet­heti ilyen és ehhez hasonló rá­galmazásokkal az adóhivatalt. E B. John Színházi alibi Ralf Melfert gondolatban me­gint azzal foglalkozott, ho­gyan öli meg a feleségét, ami­kor a fák között fényt pillantott meg. A tó melletti egyik elha­gyott halászkunyhóból szűrő­dött ki. Az egyik fa ablaktámla nem volt teljesen becsukva. Egy férfi és egy nő hangja hal­latszott, veszekedtek. Melfert­­nek a saját viszályát juttatta eszébe Gerdával, meg a hétna­pos ultimátumot. Aztán Mel­fert vagy egyetért a válással bárminemű követelés nélkül, vagy a felesége leleplezi a csa­lását az apja vállalatánál. Az ördög tudja, hogy jött rá! Miért tartotta olyan rövid pórázon? A ház, a két autó, az értékpapí­rok, a képgyűjtemény, mind az övé, a gazdag gyáros lányáé. Szokásos esti futása közben Melfert rádöbbent, számára csak egyetlen kiút létezik, Gerda halála. A veszekedés a kunyhóban hangosabb lett. Melfert éppen vissza akart fordulni, amikor a nő felkiáltott: — Tedd el azt a pisztolyt, Fred! — Már elegem van! Nem hagyom magam tovább az or­romnál fogva vezetni! — dühöngött a férfi. — Az ígér­getéseid, az esküdözésed, mind hazugság! — Ne, Fred! Te... E pillanatban lövés dördült. Melfert szinte megmereve­dett. A kunyhó ajtaja kivágó­dott, egy alak jelent meg a küszöbön. Melfert futásnak eredt, de visszapillantva már látta, hogy a gyilkos felfedezte és utána iramodott. Melfert, aki már nem volt éppen a legfi­atalabb, gyorsabban kezdett futni. Bárcsak már az autójá­ban ülne! Itt senki nem segít­het neki, kihalt a környék. Ne­hezen lélegzett, botladozott, majdnem felbukott. Egyetlen menekülés számára, hogy a sötétben az üldözője nem ta­lálja el. A lépések egyre köze­ledtek. Végre megpillantotta az autóját a parkolóban. Érté­kes másodperceket vesztett vi­szont, míg az ajtót ki tudta nyitni. A motor sem ugrott be rögtön. Az üldözője beérte. Sápadt arcán izzadságcseppek folytak, haja összekuszáló­­dott. A pisztoly nem volt nála, valószínűleg eldobta, hogy ne legyen bizonyíték a tettére. — Megmagyarázom magá­nak... Semmi kétség, a kunyhóból kiszűrődő hangot hallotta. Mel­fert egyszerre teljesen megnyu­godott, letekerte az ablakot és így szólt: — Tudom, milyen könnyen kerülhet az ember ilyen helyzetbe. Én magam is nyakig vagyok a bajban. — Mi a problémája? — kér­dezte a férfi kétkedve. — A feleségem ki akar rúgni egyetlen fillér nélkül — felelte Melfert. — Szívesen tudnám magaménak az ön bátorságát. A sötét hajú férfi arca megkemé­nyedett. — Nem akarom be­csapni — mondta Melfert gyor­san. — Néhány ezret is adnék azért, hogy kikerüljek ebből a kellemetlen helyzetből. Vi­szonzásul még el is felejtem, amit az előbb láttam, hallottam. —Tehát, kéz kezet mos? — Miért ne? Senki sem fog­ja magát gyanúsítani, ha a fele­ségemmel valami történik. Nekem pedig csak biztos alibi­re van szükségem. Csak... Melfert egy pillanatig habo­zott. A kunyhóban lévő hullára gondolt. — Minden nyomot meg kell semmisíteni a halászkunyhó­ban. — Ezt már bízza rám. Előbb beszéljünk a pénzről. Másnap este ismét találkoz­tak a tó melletti halászkunyhó­ban. A történteknek semmi nyoma nem volt. Mellett a pénzen kívül, amit a széfből lopott el, elhozta a felesége fényképét, a házuk pontos tervrajzát, a gyilkosság tervé­nek pontos leírását, hogy min­den úgy nézzen ki, mintha a gyilkosságot egy tolvaj követ­te volna el, akit Gerda tetten ért. A férfi egy színházjegyet adott Melfertnek a pénteki színházi előadásra. Gerdának aznap otthon kellene lennie. — Az előadás után várom a többi pénzzel — mondta Fred. Két nappal később Ralf Mel­fert a városi színházban ült. Jobbján egy idősebb úr, balján egy fiatal hölgy foglalt helyet. Addig beszélgetett velük, amíg a függöny fel nem emelkedett. A ruhatárosnőnek is — mintha véletlenül — külföldi pénzt akart adni. Az előadás egy nőről szólt, aki sikeres karriert futott be, s ráadásul az orránál fogva vezetett három féltékeny férfit — a férjét, a szeretőjét és egy távoli barátját, akivel csak leve­lezett. A nézők jól szórakoztak, de Meliertet nem érdekelte az egész. Észrevétlenül mindig az óráját nézte. A társának most kellene a házban lennie. A ház magányosan állt, a szomszédok nem hallhatják meg a lövést. Bent a mit sem sejtő Gerda nézi a televíziót. Melfert felkészült rá, hogy egy jó óra múlva hívnia kell a rendőrséget. Egy szemer­nyi sajnálat sem volt benne. Egyszerre azonban a színpadra összpontosította a figyelmét. — Ne, Fred! Tedd el azt a pisztolyt! Az eddig láthatatlan féltékeny férfi a színpadra lé­pett, és dühöngeni kezdett. — Már elegem van! Nem hagyom magam tovább az or­romnál fogva vezetni! Az ígér­getéseid, az esküdözésed, mind hazugság! — Ne, Fred! Te... Aztán lö­vés dördült. Ugyanúgy, mint nemrég a halászkunyhóban. — Színházi próba! — villant át Melfert agyán. A színpadon tovább zajlottak az esemé­nyek, Melfertnek azonban már csak egy óhaja volt: eltűnni. „Sorsa” azonban szorosan megragadta a kezét: — Maradjon, Melfert úr. Az előadás után szívesen elbe­szélgetnék magával. A felesé­ge különben Thomson úr öltö­zőjében várja. Thomson úr játssza Fred szerepét. ígéretes fiatal tehetség, ugye? Apropó, bemutatkozhatok? Brehm felügyelő vagyok. Fordította: F. m. m.

Next