Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-10 / 239. szám
1994. október 10., hétfő" sport MEV.LIKLE Emlékezik az egykori ökölvívó... „Életem legnagyobb pofonját egy pillanatszorító adta...” Minden városban, településen akadnak sportemberek, akiknek elég kiejteni a nevét — legtöbbször csupán a keresztnevüket, netán becenevüket — és minden szurkoló, sportbarát tökéletes bizonyossággal tudja, hogy kiről van szó. Igaz, csak kevesen tartoznak eme „kategóriába”, ám éppen ettől igazi a velük szemben megnyilvánuló megbecsülés. Amelyet az idő sem képes elhomályosítani. Gyulán biztosan elsők közt emlegetnék közülük Cseke Andrást. Azaz talán meg is sértődne egy kicsit, ha a vele egykorúak vagy idősebbek nem mindjárt egyszerűen csak Bandinak szólítanák. Igaz, egy-két kivétel akad, bár mint beszélgetésünk elején mondja, nem osztja a híres gyulavári mondást, mely szerint „fehér ember nem felejt...” Legfeljebb úgy van velük, egyszer majd csak győz az igazság, esetleg megállítják az utcán emígyen. Bandi, lehet, hogy mégis igazad volt akkor, bocs’. De ha mégsem, az sem baj. Az újonnan berendezett irodában papírjait rendezgeti. Igaz, az egykori géemka, immár Vasalat Kft. nem tartozik a mamutcégek közé, de huszonegy ember ügyes-bajos dolgainak intézése is komoly adminisztrációt jelent. — Reggeltől estig cseng a telefon, de inkább örülök, mint bosszankodom, hiszen azt jelzi, szükség van a munkánkra. Szerencsére alig tudunk megbirkózni a megrendelésekkel. Mindent elvállalunk, mert nem olyan időket élünk, hogy válogassunk. Sajnos, amit ma az állam csinál, az egyszerűen felfoghatatlan. Ha 55 ezer forint bruttó fizetéssel számolok egy lakatosomra, ezért a betyár nehéz munkáért, jó, ha száz forint megtermelt értékből tíz marad a kasszánkban. Néha már azt mondom, jobb a linkeskedő cégeknek... De az sem megoldás. Lekopogom persze, összesen hárommillió kintlévőségünk van, amelyből a Szegedi Műemlékvédelmi Felügyelőség másfél éve húzódó 400 ezer forintos tartozása a legnagyobb. Most a sportcsarnok köti le az erőnket. Nem tagadom, egy kicsit saját magaménak érzem, de biztos minden gyulai így van ezzel, aki csak egy tégláját is odébb teszi. Régóta várjuk, bárcsak az én időmben felépült volna! Amolyan csak azért is vállalásunk, hasznunk ebből sem lesz sok. Sajnos, szerencsétlen volt a kalkuláció, az első tervből sok minden nem derült ki, mi pedig fix pénzért vállaltuk. Ha nem a gyulai sportcsarnokról lenne szó..., de inkább készüljünk a közelgő avatóra, úgy tudom 26-án lesz. Helyben vagyunk, az egykori sportolóhoz is jöttünk. Húsz esztendő távlatából emlékidézni. Nem a boksz, a futball vonzotta . A fiatalabbaknak már aligha mond sokat, hogy húsz évig legtöbb hétvégémet a ringben töltöttem. Elmúlt, szép volt, ma már meccsre sem járok, még Csabára sem, pedig most már elárulom, hiába nyertem háromszor is vidékbajnoki ezüstérmet, igazából a futball érdekelt. Azt pedig csak érdekességként említem, hogy életem legnagyobb pofonját nem is kötelek közt, bokszkesztyűvel kaptam, hanem a közelmúltban, egy pillanatszorítótól... kész csoda hogy most itt beszélgethetünk a Henyei úti telepen. __? — A kereszttartókat szereltük fel a sportcsarnoknál, lent álltam a leendő küzdőtér közepén, amikor mintha lecsapott volna a mennykő, hirtelen elszédültem, azonnal kórházba vittek, hetekig táppénzen voltam. Mint utólag tudtam meg, egy háromkilós szorító célszerszám szabadult el odafönn az állványon. Nyolc méterről esett a fejemre, a többit elképzelheti. Hetvenkilós ütés volt. Most mondhatná, biztosan segített a felgyógyulásban az is, hogy egykor elég sok fülest kaptam és megedződtem az edzéseken, de legyünk őszinték, inkább szerencsém volt. — Ha már fülesekről esett szó, visszaemlékszik még az elsőkre? — Tízévesen a haverok csábítottak el, közel laktunk a 3-as iskolához, annak tornatermében tartották akkoriban foglakozásaikat a Gyulai Traktor öklözők Gyepes Bandi bácsi volt az első edzőm, aztán hosszú ideig Fábián Jani bácsi, aki ugyancsak értette a dolgát. Ahogy mondtam, a foci titkon jobban érdekelt, de akkor már nem mertem ezzel előhozakodni, Rácz Zsöge, Zsíros Laci, Hargitai Pista, Sinka Bandi, Pálinkás Lajos, Gera Laci belevaló, de nagyon tisztességes gondolkodású társak voltak, végső soron ez döntött. No, meg nyilván az is, hogy Cseke András kemény bal öklét hamar megismerték a hatvanas évek elején az ellenfelek. Sikeres volt, sokat és sokan tapsoltak neki. Kevés meccset vesztett , ha az akkoriban megyénkben is rendkívül népszerű csapatbajnoki meccseken a váltósúlyúak következtek, a „másik” sarokban is rendre elismerték: ezt a két pontot alighanem Cseke nyeri. Csak a Vasalat menjen! — Való igaz, a délterületen — mi ugyanis legtöbbször a környező megyékben léptünk szorítóba — nemigen volt ellenfelem. Ezerkilencszázhetven áprilisában, harmincévesen, Szolnokon húztam utoljára kesztyűt. Ha nagyobb egyesületbe kerülök, esetleg többre vihettem volna. De őszintén mondom, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy elkívánkozom Gyuláról. Ma már igazán nincs jelentősége, hogy nem sikerült legalább egyszer az aranyérmet is megszerezni a vidékbajnokságon. Sok szép emléket őrzök enélkül is. Csak úgy eszembe jut most, hogy vajon mi van a régi, nagy megyei ellenfelekkel, például a csabai Tóth Figivel és Szűcs Ferivel, hogy csak kettőt említsek. — Azért ilyenkor csak előkerül a kapott bokszpofonok közül is egy-egy emlékezetes, nem? — De még mennyire. A srác nevére ugyan már nem emlékszem, de egyszer Cegléden a mérlegeléskor odajöttek hozzám a hazaiak, hogy egy kiskatona lesz az ellenfelem, de ne bántsam már nagyon. Kezdő, ne menjen el a kedve. Ehhez képest az első menetben kaptam két akkorát tőle, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok" vagy lány. No aztán a második menetben kiegyenlítettem és biztosan nyertem, de nagyon megijesztett. Cseke András büszkén említi, hogy hosszú ideig minden örömét lelte városi labdarúgóbajnokságban is, először a tanárok csapatában. Kelló Pista, Kovács Pista, Kurucz Lajos ugyanolyan sportbarátok lettek, mint annak idején az ökölvívó srácok. Azt viszont nagyon fájlalja, hogy ma a város sportja nagyon messze van a régitől. Talán ha az az egyszer már karnyújtásnyira lévő rekortán pálya megépült volna az atlétáknak... amikor tízmilióba sem került volna. Félhangosan kérdezi: az akkori vezetők szembenéznek-e olykor a lelkiismeretükkel? Tisztelet a kivételnek, mert nem akar megsérteni senkit. De talán, ha elmúlik ez a kutya pénztelenség, ismét többet hallani a gyulaiakról az országos porondokon is. Süt a nap az udvaron, nem messzire hegesztőpisztoly szór szikrákat. Egy szaki jön, kérdez valamit, a főnökkel fél szavakból is értik egymást. — Csak a Vasalat menjen, az emberek keresni tudjanak, most az a legfontosabb. Kevesebb elvonással többre menne a kormány. Azért remélem, ünnep lesz a csarnokavató. Amikor majd eszünkbe jut a beszédek alatt, hogy csak mi építettük, nem igaz? Talán még én is meginnék egy korsó sört, csak az a baj, hogy életemben nem ittam egy korty alkoholt se. Habár, majd meglátjuk... Fábián István Azóta már fenn a tető is Lehoczky Péter és a szerző felvétele Váltósúlyban mérkőznek: Cseke András... EF.KF.S MECTFI HÍRl-AP Gádorosi „emlék” Végakarata szerint a szívét a görögországi Olümpiában temették el, a lelke azonban az elmúlt napokban Gádoroson járt. Szeretett barátja volt a pusztaszenttornyai illetőségű Justh Zsigmond, akinek halála 100 éves évfordulóján az olimpiatörténeti szenzációnak számító kapcsolatról is megemlékeztek. Kozmer Imre igazgató kezdeményezésére az iskolában rendezték meg azt az előadást, amelyen Coubertin olimpiai terveiről és Justh Zsigmond 1888. évi párizsi útjáról, találkozásaikról esett szó. Medovarszki János, a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja ismertette kutatómunkája eredményeit és tárgyi emlékeket ajándékozott a kiállítást szervezőknek. Justh Zsigmond gyakori vendég volt a Coubertin család párizsi szalonjában. Figyelemmel kísérte barátja pedagógiai tanulmányait, ismerte írásait, az olimpizmussal kapcsolatos terveit, az angliai útja alkalmával szerzett tapasztalatait. Coubertin nagyra becsülte Justh Zsigmond írói munkásságát. Évekkel később terjedelmes tanulmányt jelentetett meg Sigismond de Justh címmel az egyik párizsi irodalmi-művészeti folyóiratban. Justh Zsigmond 1894. október 9-én, 31 éves korában tüdőbajban meghalt. Ugyanabban az évben Coubertin kezdeményezésére megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság — melynek Magyarország alapító tagja — és az olimpiai eszme elindult világot hódító útjára. Justh Zsigmond tevékenysége egy időre feledésbe merült. Az ötvenes években a kastélyt kirabolták, majd lerombolták, a park fáit kivágták, a parkban lévő sírok helyét felszántották. A gyalázatos tettet a mai hagyományápolók igyekeznek jóvátenni. Gádoros Nagyközség Hagyományőrző és Faluszépítő Egyesülete nevében Fábri István polgármester, dr. Prozlik László egyesületi elnök díszes emlékkapot és plakettet adományozott Medovarszki Jánosnak, megköszönve a kutatómunkát és az előadást. Az agresszívebb csapat nyert BK Slovrmd Cassovia Kosice (szlovák)— BSC Szarvas 94:68 (49:37) Szlovák—magyar női bajnoki kosárlabda-mérkőzés, Kassa, 150 néző. V.: Mlinsky, Macak (szlovákok). Kosice: DANISKOVA (21), Pavlickova (4), JANUSOVA (16/3), MISKOVA (17), Ingrova (13). Cs.: Leskova (-), Jarcuskova (6), Pavlakova (6/6), Czakova (11), Chamajova (-). Edző: Peter Pauling. Szarvas: BALOGH G. (29/3), Francia (7), Nitulescu (1), Farkas (10), NEDILIA (21/12). Cs.: Keresztény (-), Huszárik (-), Balogh R. (-), Kepenyes (-), Sarkadi (-). Edző: Novák Gábor, Dávidházy Imre. Az eredmény alakulása: 3. perc: 9:7, 10. p.: 24:19, 15. p.: 38:25,22. p.: 56:37,25. p.: 58:46,30. p.: 39:49,34. p.: 78:51. Kipontozódott: Farkas a 21., Januskova a 31. percben. Rendkívül kicsiny, játékra alig alkalmas teremben játszott a jó nevű szlovák csapat és a BSC Szarvas. A feldobás után a hazaiak szerezték az első kosarat büntetőből, de a vendégek azonnal egyenlítettek. Az már az első percekben kitűnt, hogy a kassaiak agresszív védekezése nem fekszik a Körös-parti gárdának, s ezért több támadásukat is kosárkísérlet nélkül voltak kénytelenek befejezni. A hazaiak viszont a megszerzett labdákból rendkívül gyorsan hozták helyzetbe magukat, s rendre kosarakkal fejezték be akcióikat. Nedilia tripláival azonban tartotta magát a Szarvas, majd a félidő hajrájára Daniskova és Janusova kosaraival megugrottak a hazaiak. Már ekkor feltűnő volt, hogy a magassági fölényben lévő vendégek centerei ezúttal gyengélkednek, s a lepattanók rendre a nagyon keményen belépő kassaiak kezében landoltak. Csak tetézte a bajt, hogy Farkas hamar begyűjtötte negyedik személyijét, ezért kénytelen volt pihenni, Nitulescu pedig árnyéka volt önmagának. A félidő hajrájára két újabb Nedilla-tripla és Balogh G. zsinórban szerzett öt pontja után ismét szorosabb lett a mérkőzés. Szünet után Farkas hamar kipontozódott, ekkor más szerkezetre tért át a Szarvas, s úgy látszott, sikerült felvenni a szlovákok ritmusát, s Balogh G. ponterőssége révén faragtak is a hátrányból. Ám lényeges fordulatot nem tudtak elérni. A rendkívül agresszív, sokszor a durvaság határát is átlépő kosárlabdát játszó hazaiak mindig tudtak újítani, igaz ehhez a két szlovák bíró segítsége is kellett. A második félidő derekára végleg eldőlt a találkozó sorsa, s ettől kezdve csak a számszerű különbség volt a kérdés. A tudatosabb és harcosabb kosárlabdát játszó hazaiak megérdemelten nyertek a gyenge napot kifogó Szarvas ellen, ám a különbség némileg túlzott. A hazai játékvezetés gyengeségeit újra megmutatta a szlovák—magyar bajnokság, s ennek most Novák Gábor tanítványai látták a kárát. Nyeste Adrienn az élen v Vendégsikerrel ért véget a Magyarország—Németország ) női tornász csapatviadal, amelyet Sopronban, a Steffin Kupáért rendeztek meg. A magyar válogatottban három békéscsabai tornásznő (Balog Ildikó, Gibala Erika, Nyeste Adrienn) szerepelt. Egyéniben a végig kiváló teljesítményt nyújtó Nyeste Adrienn végzett az élen. Nyeste talajon 9,80, felemáskorláton 9,85 pontot kapott a szabadon választott gyakorlataira, ami nemzetközi mércével mérve is jó eredmény. Szereplése mindenképpen biztató a közelgő világbajnokság előtt. Eredmények: Csapat: 1. Németország (Cindy Kleinrath, Rufina Kreibich, Angelika Schatton, Anke Schönfelder, Diana Schröder, Julia Stratmann, Yvonne Wörner) 374,800 pont, 2. Magyarország (Ábrahám Zsuzsa, Balog Ildikó, Dragoner Ildikó, Gibala Erika, Molnár Andrea, Nyeste Adrienn, Óváry Eszter) 374,475. Egyéni: 1. Nyeste Adrienn 77,050 pont, 2. Julia Stratmann és Rufina Kriebich 76,020—76,020,4. Óváry Eszter 75,1005. Molnár Andrea 73,850,6. Angelika Schatton 73,375.