Békés Megyei Hírlap, 1994. október (49. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-10 / 239. szám

1994. október 10., hétfő" sport MEV.LIKLE Emlékezik az egykori ökölvívó... „Életem legnagyobb pofonját egy pillanatszorító adta...” Minden városban, településen akadnak sportemberek, akik­nek elég kiejteni a nevét — legtöbbször csupán a kereszt­nevüket, netán becenevüket — és minden szurkoló, sportba­rát tökéletes bizonyossággal tudja, hogy kiről van szó. Igaz, csak kevesen tartoznak eme „kategóriába”, ám éppen ettől igazi a velük szemben megnyilvánuló megbecsülés. Amelyet az idő sem képes elhomályosítani. Gyulán biztosan elsők közt emlegetnék közülük Cseke Andrást. Azaz talán meg is sértődne egy kicsit, ha a vele egykorúak vagy idősebbek nem mindjárt egy­szerűen csak Bandinak szólíta­nák. Igaz, egy-két kivétel akad, bár mint beszélgetésünk elején mondja, nem osztja a híres gyu­lavári mondást, mely szerint „fehér ember nem felejt...” Legfeljebb úgy van velük, egy­szer majd csak győz az igazság, esetleg megállítják az utcán emígyen. Bandi, lehet, hogy mégis igazad volt akkor, bocs’. De ha mégsem, az sem baj. Az újonnan berendezett iro­dában papírjait rendezgeti. Igaz, az egykori géemka, immár Vasalat Kft. nem tartozik a mamutcégek közé, de huszon­egy ember ügyes-bajos dolgai­nak intézése is komoly admi­nisztrációt jelent. — Reggeltől estig cseng a telefon, de inkább örülök, mint bosszankodom, hiszen azt jelzi, szükség van a munkánkra. Sze­rencsére alig tudunk megbir­kózni a megrendelésekkel. Mindent elvállalunk, mert nem olyan időket élünk, hogy válo­gassunk. Sajnos, amit ma az ál­lam csinál, az egyszerűen fel­foghatatlan. Ha 55 ezer forint bruttó fizetéssel számolok egy lakatosomra, ezért a betyár ne­héz munkáért, jó, ha száz forint megtermelt értékből tíz marad a kasszánkban. Néha már azt mondom, jobb a linkeskedő cé­geknek... De az sem megoldás. Lekopogom persze, összesen hárommillió kintlévőségünk van, amelyből a Szegedi Mű­emlékvédelmi Felügyelőség másfél éve húzódó 400 ezer fo­rintos tartozása a legnagyobb. Most a sportcsarnok köti le az erőnket. Nem tagadom, egy ki­csit saját magaménak érzem, de biztos minden gyulai így van ezzel, aki csak egy tégláját is odébb teszi. Régóta várjuk, bár­csak az én időmben felépült vol­na! Amolyan csak azért is válla­lásunk, hasznunk ebből sem lesz sok. Sajnos, szerencsétlen volt a kalkuláció, az első tervből sok minden nem derült ki, mi pedig fix pénzért vállaltuk. Ha nem a gyulai sportcsarnokról lenne szó..., de inkább készüljünk a közelgő avatóra, úgy tudom 26-án lesz. Helyben vagyunk, az egykori sportolóhoz is jöttünk. Húsz esztendő távlatából emlékidéz­ni. Nem a boksz, a futball vonzotta . A fiatalabbaknak már aligha mond sokat, hogy húsz évig leg­több hétvégémet a ringben töl­töttem. Elmúlt, szép volt, ma már meccsre sem járok, még Csabára sem, pedig most már elárulom, hiába nyertem há­romszor is vidékbajnoki ezüst­érmet, igazából a futball érde­kelt. Azt pedig csak érdekesség­ként említem, hogy életem leg­nagyobb pofonját nem is köte­lek közt, bokszkesztyűvel kap­tam, hanem a közelmúltban, egy pillanatszorítótól... kész csoda hogy most itt beszélget­hetünk a Henyei úti telepen. __? — A kereszttartókat sze­reltük fel a sportcsarnoknál, lent álltam a leendő küzdőtér köze­pén, amikor mintha lecsapott volna a mennykő, hirtelen el­szédültem, azonnal kórházba vittek, hetekig táppénzen vol­tam. Mint utólag tudtam meg, egy háromkilós szorító célszer­szám szabadult el odafönn az állványon. Nyolc méterről­ esett a fejemre, a többit elképzelheti. Hetvenkilós ütés volt. Most mondhatná, biztosan segített a felgyógyulásban az is, hogy egykor elég sok fülest kaptam és megedződtem az edzéseken, de legyünk őszinték, inkább sze­rencsém volt. — Ha már fülesekről esett szó, visszaemlékszik még az el­sőkre? — Tízévesen a haverok csá­bítottak el, közel laktunk a 3-as iskolához, annak tornatermé­ben tartották akkoriban fogla­kozásaikat a Gyulai Traktor ök­lözők Gyepes Bandi bácsi volt az első edzőm, aztán hosszú ide­ig Fábián Jani bácsi, aki ugyan­csak értette a dolgát. Ahogy mondtam, a foci titkon jobban érdekelt, de akkor már nem mertem ezzel előhozakodni, Rácz Zsöge, Zsíros Laci, Hargi­tai Pista, Sinka Bandi, Pálinkás Lajos, Gera Laci belevaló, de nagyon tisztességes gondolko­dású társak voltak, végső soron ez döntött. No, meg nyilván az is, hogy Cseke András kemény bal öklét hamar megismerték a hatvanas évek elején az ellenfelek. Sike­res volt, sokat és sokan tapsoltak neki. Kevés meccset vesztett , ha az akkoriban megyénkben is rendkívül népszerű csapatbaj­noki meccseken a váltósúlyúak következtek, a „másik” sarok­ban is rendre elismerték: ezt a két pontot alighanem Cseke nyeri. Csak a Vasalat menjen! — Való igaz, a délterületen — mi ugyanis legtöbbször a kör­nyező megyékben léptünk szo­­rítóba — nemigen volt ellenfe­lem. Ezerki­lencszázhetven áp­rilisában, harmincévesen, Szol­nokon húztam utoljára kesz­tyűt. Ha nagyobb egyesületbe kerülök, esetleg többre vihet­tem volna. De őszintén mon­dom, egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy elkívánkozom Gyuláról. Ma már igazán nincs jelentősége, hogy nem sikerült legalább egyszer az aranyérmet is megszerezni a vidékbajnok­ságon. Sok szép emléket őrzök enélkül is. Csak úgy eszembe jut most, hogy vajon mi van a régi, nagy megyei ellenfelek­kel, például a csabai Tóth Figi­­vel és Szűcs Ferivel, hogy csak kettőt említsek. — Azért ilyenkor csak elő­kerül a kapott bokszpofonok közül is egy-egy emlékezetes, nem? —­ De még mennyire. A srác nevére ugyan már nem emlék­szem, de egyszer Cegléden a mérlegeléskor odajöttek hoz­zám a hazaiak, hogy egy kiska­­tona lesz az ellenfelem, de ne bántsam már nagyon. Kezdő, ne menjen el a kedve. Ehhez ké­pest az első menetben kaptam két akkorát tőle, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok" vagy lány. No aztán a második menetben kiegyenlítettem és biztosan nyertem, de nagyon megijesz­tett. Cseke András büszkén emlí­ti, hogy hosszú ideig minden örömét lelte városi labdarúgó­bajnokságban is, először a taná­rok csapatában. Kelló Pista, Kovács Pista, Kurucz Lajos ugyanolyan sportbarátok lettek, mint annak idején az ökölvívó srácok. Azt viszont nagyon fáj­lalja, hogy ma a város sportja­ nagyon messze van a régitől. Talán ha az az egyszer már kar­nyújtásnyira lévő rekortán pá­lya megépült volna az atléták­nak... amikor tízmilióba sem került volna. Félhangosan kér­dezi: az akkori vezetők szembe­néznek-e olykor a lelkiisme­retükkel? Tisztelet a kivételnek, mert nem akar megsérteni sen­kit. De talán, ha elmúlik ez a kutya pénztelenség, ismét töb­bet hallani a gyulaiakról az or­szágos porondokon is. Süt a nap az udvaron, nem messzire hegesztőpisztoly szór szikrákat. Egy szaki jön, kérdez valamit, a főnökkel fél szavak­ból is értik egymást. —­ Csak a Vasalat menjen, az emberek keresni tudjanak, most az a legfontosabb. Keve­sebb elvonással többre menne a kormány. Azért remélem, ünnep lesz a csarnokavató. Amikor majd eszünkbe jut a beszédek alatt, hogy csak mi építettük, nem igaz? Talán még én is meginnék egy korsó sört, csak az a baj, hogy éle­temben nem ittam egy korty alkoholt se. Habár, majd meg­látjuk... Fábián István Azóta már fenn a tető i­s Lehoczky Péter és a szerző felvétele Váltósúlyban mérkőznek: Cseke András... EF.KF.S MECTFI HÍRl-AP Gádorosi „emlék” Végakarata szerint a szívét a görögországi Olümpiában temet­ték el, a lelke azonban az elmúlt napokban Gádoroson járt. Szeretett barátja volt a pusztaszenttornyai illetőségű Justh Zsigmond, akinek halála 100 éves évfordulóján az olimpiatörté­neti szenzációnak számító kapcsolatról is megemlékeztek. Kozmer Imre igazgató kezdeményezésére az iskolában ren­dezték meg azt az előadást, amelyen Coubertin olimpiai tervei­ről és Justh Zsigmond 1888. évi párizsi útjáról, találkozásaikról esett szó. Medovarszki János, a Magyar Olimpiai Akadémia Tanácsának tagja ismertette kutatómunkája eredményeit és tárgyi emlékeket ajándékozott a kiállítást szervezőknek. Justh Zsigmond gyakori vendég volt a Coubertin család párizsi szalonjában. Figyelemmel kísérte barátja pedagógiai tanulmányait, ismerte írásait, az olimpizmussal kapcsolatos terveit, az angliai útja alkalmával szerzett tapasztalatait. Cou­bertin nagyra becsülte Justh Zsigmond írói munkásságát. Évek­kel később terjedelmes tanulmányt jelentetett meg Sigismond de Justh címmel az egyik párizsi irodalmi-művészeti folyóirat­ban. Justh Zsigmond 1894. október 9-én, 31 éves korában tüdőbaj­ban meghalt. Ugyanabban az évben Coubertin kezdeményezé­sére megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság — melynek Magyarország alapító tagja — és az olimpiai eszme elindult világot hódító útjára. Justh Zsigmond tevékenysége egy időre feledésbe merült. Az ötvenes években a kastélyt kirabolták, majd lerombolták, a park fáit kivágták, a parkban lévő sírok helyét felszántották. A gyalázatos tettet a mai hagyományápolók igyekeznek jóvátenni. Gádoros Nagyközség Hagyományőrző és Faluszépítő­­ Egyesülete nevében Fábri István polgármester, dr. Prozlik László egyesületi elnök díszes emlékkapot és plakettet adomá­nyozott Medovarszki Jánosnak, megköszönve a kutatómunkát és az­ előadást. Az agresszívebb csapat nyert BK Slovrmd Cassovia Kosice (szlovák)— BSC Szarvas 94:68 (49:37) Szlovák—magyar női bajnoki kosárlabda-mérkőzés, Kassa, 150 néző. V.: Mlinsky, Macak (szlovákok). Kosice: DANIS­­KOVA (21), Pavlickova (4), JANUSOVA (16/3), MISKOVA (17), Ingrova (13). Cs.: Leskova (-), Jarcuskova (6), Pavlako­­va (6/6), Czakova (11), Chamajova (-). Edző: Peter Pauling. Szarvas: BALOGH G. (29/3­), Francia (7), Nitulescu (1), Farkas (10), NEDILIA (21/12). Cs.: Keresztény (-), Huszárik (-), Balogh R. (-), Kepenyes (-), Sarkadi (-). Edző: Novák Gábor, Dávidházy Imre. Az eredmény alakulása: 3. perc: 9:7, 10. p.: 24:19, 15. p.: 38:25,22. p.: 56:37,25. p.: 58:46,30. p.: 39:49,34. p.: 78:51. Kipontozódott: Farkas a 21., Januskova a 31. percben. Rendkívül kicsiny, já­tékra alig alkalmas te­remben játszott a jó ne­vű szlovák csapat és a BSC Szarvas. A feldobás után a hazaiak szerezték az első kosa­rat büntetőből, de a vendégek azonnal egyenlítettek. Az már az első percekben kitűnt, hogy a kassaiak agresszív védekezése nem fekszik a Körös-parti gár­dának, s ezért több támadásukat is kosárkísérlet nélkül voltak kénytelenek befejezni. A hazai­ak viszont a megszerzett lab­dákból rendkívül gyorsan hoz­ták helyzetbe magukat, s rendre kosarakkal fejezték be akciói­kat. Nedilia tripláival azonban tartotta magát a Szarvas, majd a félidő hajrájára Daniskova és Janusova kosaraival megugrot­tak a hazaiak. Már ekkor feltűnő volt, hogy a magassági fölény­ben lévő vendégek centerei ezúttal gyengélkednek, s a le­pattanók rendre a nagyon kemé­nyen belépő kassaiak kezében landoltak. Csak tetézte a bajt, hogy Farkas hamar begyűjtötte negyedik személyijét, ezért kény­telen volt pihenni, Nitulescu pe­dig árnyéka volt önmagának. A félidő hajrájára két újabb Nedi­­lla-tripla és Balogh G. zsinór­ban szerzett öt pontja után ismét szorosabb lett a mérkőzés. Szünet után Farkas hamar kipontozódott, ekkor más szer­kezetre tért át a Szarvas, s úgy látszott, sikerült felvenni a szlo­vákok ritmusát, s Balogh G. ponterőssége révén faragtak is a hátrányból. Ám lényeges fordu­latot nem tudtak elérni. A rend­kívül agresszív, sokszor a dur­vaság határát is átlépő kosárlab­dát játszó hazaiak mindig tud­tak újítani, igaz ehhez a két szlo­vák bíró segítsége is kellett. A második félidő derekára végleg eldőlt a találkozó sorsa, s ettől kezdve csak a számszerű különbség volt a kérdés. A tudatosabb és harcosabb kosárlabdát játszó hazaiak megérdemelten nyertek a gyenge napot kifogó Szarvas ellen, ám a különbség némileg túlzott. A hazai játékvezetés gyengeségeit újra megmutat­ta a szlovák—magyar bajnok­ság, s ennek most Novák Gá­bor tanítványai látták a kárát. Nyeste Adrienn az élen v Vendégsikerrel ért véget a Magyarország—Németország ) női tornász csapatviadal, amelyet Sopronban, a Steffi­n Kupáért rendeztek meg. A magyar válogatottban három békéscsabai tornásznő (Balog Ildikó, Gibala Erika, Nyeste Adrienn) szerepelt. Egyéniben a végig kiváló teljesítményt nyújtó Nyeste Adrienn végzett az élen. Nyeste talajon 9,80, felemáskorlá­ton 9,85 pontot kapott a szabadon választott gyakorlataira, ami nemzetközi mércével mérve is jó eredmény. Szereplése minden­képpen biztató a közelgő világbajnokság előtt. Eredmények: Csapat: 1. Németország (Cindy Kleinrath, Rufi­na Kreibich, Angelika Schatton, Anke Schönfelder, Diana Schrö­der, Julia Stratmann, Yvonne Wörner) 374,800 pont, 2. Magyaror­szág (Ábrahám Zsuzsa, Balog Ildikó, Dragoner Ildikó, Gibala Erika, Molnár Andrea, Nyeste Adrienn, Óváry Eszter) 374,475. Egyéni: 1. Nyeste Adrienn 77,050 pont, 2. Julia Stratmann és Rufina Kriebich 76,020—76,020,4. Óváry Eszter 75,1005. Molnár Andrea 73,850,6. Angelika Schatton 73,375.

Next