Békés Megyei Hírlap, 1995. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-13 / 37. szám

A­ BÉKÉS MEHYEI HÍRÜI­. Földink volt. Gyökössy Endre költő, aki 1880-ban Szeg­halomban született, 1957-ben ezen a napon halt meg Budapes­ten. Debrecenben és Budapesten jogot és bölcsészetet tanult, az államtudományok doktora lett. 1908-ban a MÁ­V szolgálatába lépett; a MÁ­V-iskolák és -inter­­nátusok tanfelügyelője volt. A II. világháború alatt vonult nyugdíjba. Élete utolsó éveit Szarvason töltötte. 1923-tól a Petőfi Társaság tagja. A kon­zervatív költők közé tartozott. Számos ifjúsági regénye is megjelent, színdarabokat is írt. Átalakul a Parabola? A mezőhegyesi Parabola Egyesület február 14-én, ked­den délután 5 órai kezdettel tart­ja soron következő közgyűlését a József Attila Általános Műve­lődési Központban. A tagság ezen a tanácskozáson kíván végleges döntéseket hozni a he­lyi kábeltelevízió szervezeti és működési kérdéseiről. Megjelent a Hírmondó! Némi késéssel ugyan, de már kapható a dévaványaiak függet­len közéleti lapjának, a Ványai Hírmondónak a januári száma, amelyben a sok érdekes hír mel­lett ételreceptet és egy Ladányi Mihály-verset is találnak az ol­vasók. Cipő-és csizmavásár! Békéscsabai Helyőrségi Klubban 1995. február 14-15- én, 9 órától 17 óráig. — Téli csizma- és bakancsvásár 40%—50% árengedménnyel — Csizmák már 2300 Ft-tól 4000 Ft-ig — Bakancsok 3100 Ft-tól 3500 Ft-ig — Félcipők, bokacipők, tavaszi zárt cipők. Várjuk kedves vásárlóinkat! MEGYEI KÖRKÉP Vargáék vágya: enni és lenni A gábortelepi Varga Istvánná megsárgult újság keresztrejt­vényébe mélyed, miközben a konyhai sparhelten fő a leves. Kislánya, a 7 éves Bea naran­csot szabadít meg héjától, az apa pedig a szobai kemencé­nél bíbelődik. Meghitt, dél közeli családi hangulat — gondolhatná a kívülálló, ha csak ezt a pillanatot ragadná­ ki az életükből. Fordul a koc­ka, mikor megtudjuk, hogy az asszony azért nem háztartási költségvetést írogat, mert fe­lesleges számolgatni, ha nem­hogy 20 forint, de egy árva fillér sincs a családi kasszá­ban, a fácánleveshez a szár­nyast a kutya fogta, a naran­csot a gyerek a szomszédoktól kapta. — A férjem 36 évesen rok­kantnyugdíjas, nekem se mun­kám, se jövedelmem — fakad ki Varga Istvánná. — Most, hogy a medgyesbodzási ön­­kormányzattól — ide tartozik Gábortelep — havonta kapunk a gyerekre 1425 forint nevelési segélyt, az összjövedelmünk 18 ezer forint. Kijönni képte­lenség belőle, mert nem tudjuk utolérni magunkat. Az élelmi­szerboltban hitelre vásáro­lunk, ha valamilyen pénz érke­zik, ezt kell kifizetni, illetve az OTP-kölcsönt. A kislánynak agyhártyagyulladása volt, en­nek következményeit máig vi­seli, a férjem kikészült idegi­leg, tönkrement a veséje is, a gyógyszerkiadás sokszor meghaladta a havi 6 ezer forin­tot. Annyit sikerült elérni, hogy közgyógyellátási igazol­ványt kapjanak, így legalább most már gyógyszerhez in­gyen juthatnak. Próbáltunk el­helyezkedni, bármilyen mun­kát elvállalni, de semmi re­mény, nem kellünk senkinek, sehova. Szülőktől, rokonoktól sem várhatunk támogatást, kérdem én, hova menjünk, mit csináljunk? A kutyának jobb sora van, mint nekünk. — Az ilyen helyzetbe jutott emberek gyújtsák magukra a lakást? — szól közbe a család­fő. A ház egyébként egy pusz­taföldvári lakos tulajdona és rendbehozatal, fenntartás fejé­ben biztosította Vargáéknak néhány hónapja. A család egy éve költözött Gábortelepre, előtte Csorváson éltek egy ta­nyán, 7 kilométerre a falutól. A gyereket nem tudták óvodá­ba járatni, ezért választották Gábortelepet. Vettek egy há­zat 50 ezer forintért, ami rájuk omlott. Ezután költöztek a je­lenlegi helyre, a Gárdonyi ut­cába. A Dzsungel fogadott bennünket az udvaron, a ház körül, de ez már a múlté. A kertet is kitakarítottuk, felás­tuk — mutatja Varga István munkájuk eredményeit. Visszasétálunk a lakásba, szétnézünk. Sok látnivaló nincs, kong az ürességtől. Az egyik szobában csak kemence és ágy, rajta ruhakupac, ko­pott, szakadt göncökből, eze­ket is kapták, nem vették. Az új ruha csak álom itt, a régi meg mosószerre vár, hiába. A má­sik szoba tiszta, de csak a mini­mum berendezési tárgyak ta­lálhatók benne. — Úgy szeretnék egy kis-­­ párnát, amin lehet aludni és egy babát, amivel játszhatnék — ábrándozik a hétéves kis­lány. Vissza a konyhába, ahol élelemnek valóban nem sok nyoma. Kivéve egy zacskó lisztet, egy bögre zsírt és két tojást. — Ezt is a szomszédoktól kaptuk — vallja be szégyenlő­sen Vargáné. — Ha ők nem lennének, éhen vesznénk, vagy még több cigánypogá­csát ennénk lisztből, sütőpor­ból, vízből és sóból, írtunk Göncz Árpádnak is, egy mun­katársa válaszolt, hogy őszin­tén együtt éreznek velünk, se­gíteni azonban nem tudnak. Felhívták az önkormányzat fi­gyelmét: ha lehetséges, támo­gassanak. Ők viszont csak vá­daskodnak, italozásra hivat­koznak, teljesen alaptalanul. Annyi fáradságot sem vettek, hogy kijöjjenek megnézni körülményeinket és tájéko­zódjanak helyzetünkről. Bekopogtatunk a szomszé­dokhoz is, akik nyugdíjasok, betegek és szintén szegények, de nem tudják tétlenül nézni Vargáék kínlódását. — Segítőkészek, nem lum­pen elemek, a ház körül tüstén­kednek, így abból a kevésből, ami nekünk is van, adunk — mondja özvegy Wéger Rezső­­né. — Nemrégen laknak itt, de hangos veszekedéseket, italo­zásokat egyáltalán nem ta­pasztaltunk — egészíti ki Bú­vár Pál, az élettárs. Utunk a medgyesbodzási polgármesterhez, Fodor Zol­­tánnéhoz vezet. — Ismerjük a család problé­máit, hiszen az asszonykával kezdem és zárom a hetet — fogad. — December közepén jelentkeztek be hivatalosan a településre és szinte azonnal kaptak 2500 forintos segélyt karácsonyra. December else­jétől kapják a havi 1625 — és nem 1425 — forintos rendsze­res nevelési segélyt. Nem volt fűtenivalójuk, így némi szén­hez is juttattuk őket. Januárban a férjnek és a gyermeknek köz­gyógyellátási igazolványt ad­tunk. Az önkormányzat helyi rendelete szerint vagy átmene­ti segélyt, vagy az említett iga­zolványt lehet megszavazni a rászorulóknak. Egyébként is a szociális segélyezésben a kép­viselő-testület dönt, a polgár­mesternek erre nincs jogosít­ványa. — Állítólag italozásra hi­vatkoztak a kérelmek elutasí­tásakor. — Pletykaszinten valóban eljutott ilyen hír hozzánk, de szó nincs hátrányos megkülönböztetésről. A testület úgy mérlegelt, hogy az egyszeri 5000 forintos segély­nél többet ér, ha ingyen juthat­nak gyógyszerhez. Ötmillió forintos költségvetési deficit mellett a segélyezésben is csak addig nyújtózkodhatunk, amíg a takarónk ér. Abban iga­zat adok Vargánénak, hogy munkát — még alkalmit is — nehezen, vagy semmiképp nem találnak a településen, fő­ként ebben az időszakban. — Környezettanulmányt mi­ért nem végeztek a családnál? — Vargáék többször jártak az önkormányzatnál, gondjai­kat ismerjük és a testület eze­ket, valamint a saját lehetősé­geit figyelembe véve döntött. Még egyszer hangsúlyozom: két hónapja jelentkeztek be hi­vatalosan és ezalatt, ami tőlünk tellett, megtettük. Nyemcsok László „Az ilyen helyzetbe jutott emberek­ gyújtsák magukra a lakást?" Két tojás és egy zacskó liszt. Nem sokkal több a raktárkészlet és ezt is a szomszédok hozták össze Fotó: Kovács Erzsébet Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a pápa újabb magyarországi látogatásáról? Domokos László, 37 éves, mu­­ronyi karbantartó: A politikába nem szoktam be­lemélyülni, de megítélésem szerint, nekünk túl sok jó nem származik abból, hogy a pápa ismét Magyarországra látogat. Attól, hogy eljön, sem én, sem más nem fog többet keresni, itt a faluban a megélhetés sem lesz jobb. Ő semmit sem tud tenni azért, hogy nekünk könnyebb, jobb legyen. Úgy vélem, igéből nem lehet meg­élni. Fehér Sándor, 65 éves, vésztői nyugdíjas: Szerintem jó, hogy jön. Ő erőt ad, nem pedig átveri az ország népét. A pápa biztos nem fog robbantani, sem lövöldözni. Ám én a Magda Marinkó-féle bűnözőket kitiltanám az or­szágból, hisz Magyarorszá­gon már nagyon elhatalmaso­dott a szerb és az ukrán maffia. Talán a pápa érkezése során rádöbbenünk, milyen sok szenny van ebben az ország­ban. Hídvégi Éva, 48 éves, bé­késcsabai ügyviteli alkalma­zott: Örülök a pápa újabb látogatá­sának. Az emberek legalább ismét hallgathatják intelmeit, lelki vigasztalását. A pápa megjelenése minden egyes al­kalomkor tömegeket mozgat meg, és ez az összetartozást is segíti. Én mindig meghallga­tom az általa celebrált egyházi szertartásokat, szememben II. János Pál pápa nagyon szim­patikus személyiség. Schmidt Györgyné, 36 éves, medgyesbodzási munkanélküli: Úgy gondolom, számunkra megtiszteltetés az, hogy a pápa rövid időn belül immár második alkalommal Magyarországra látogat. Ez a Vatikánnal való jó együttműködésnek köszönhe­tő. A pápa megítélésében biztos jó hírben áll Magyarország, s ebben talán egy kicsit a több évszázados hagyományokra visszatekintő lengyel—magyar barátság is benne van. (Magyari) 1995. február 13., hétfő ------------------------------------------------------------------------------­HooldEnriMKÉfwS­K Tótkomlósi Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet Igazgatósága a szövetkezet közgyűlését hirdetmény útján összehívja. A közgyűlés ideje: 1995. március 3. (péntek) 11 óra. A közgyűlés helye: Nagykopáncs, kultúrház. NAPIREND: 1. Az 1994. évi gazdálkodás értékelése és a mérleg elfogadása. Előadó: ig. elnök. 2. A felügyelő bizottság 1994. évi beszámolója. Előadó: FB.-elnök. 3. Alapszabály-módosítás. Előadó: jogtanácsos. 4. Egyebek. A szövetkezet igazgatósága a közgyűlésre minden szövetkezeti tagot és üzletrész-tulajdonost ezennel meghív. A DEGAZ RT BÉKÉSCSABAI ÜZEMIGAZGATÓSÁGA elemző közgazdász munkakörbe keres számítástechnikai ismeretekkel rendelkező, közgazdasági egyetemi vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettséggel, minimum 5 éves szakmai gyakorlattal munkatársat. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezést írásban szakmai önéletrajz­i és a végzettséget tanúsító okiratok másolatának DÉGÁZ beküldésével az alábbi címre kérjük 1995. február­­r 15-éig: Dégáz Rt. Békéscsabai Üzemigazgatósága, ----1®1—1­5601 Békéscsaba, Kétegyházi út 4. sz. SZEGED

Next