Békés Megyei Hírlap, 1995. május (50. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-15 / 112. szám
BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Földink volt. Ezen a napon hunyt el 1948-ban a szarvasi születésű Kemény Gábor pedagógiai író, tanár, Kossuth-díjas. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Kolozsváron végezte. 1906-ban szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet. 1912—13 között a párizsi Sorbonne hallgatója. 1920-ban a békéscsabai leánygimnázium tanára, 1922-ben baloldali magatartása miatt elbocsátották. Utána Budapesten élt és széles körű irodalmi tevékenységével szolgálta a haladó pedagógia értékeit. A felszabadulás után a demokratikus köznevelés megvalósításán dolgozott. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium nevelésügyi főosztályának vezetője, a Köznevelés című pedagógiai folyóirat szerkesztője. Sikeres volt. A mezőkovácsházi Balogh Bernadett — akinek öntevékeny munkájáról, sikeres szerepléseiről már korábban írtunk — legutóbb ismét eredménnyel szerepelt a Budapesten rendezett országos szavalóversenyen. A Nagy László nevével fémjelzett országos megmérettetésen 150 induló közül jutott be a legjobb 14 közé, majd a döntőben is sikerrel vette az akadályokat, s a III. helyen végzett. Gazdahálózat. A nagykamarási képviselő-testületi ülésen vetődött fel a kérdés, hogy a három település (Almás, Nagykamarás, Kunágota) közösen „alkalmaz” egy falugazdászt, akinek a támogatása településenként nem egységes. Igaz ugyan, hogy a gazdászhálózat működtetése várhatóan átkerül az agrárkamarákhoz, de addig sem mindegy, hogy mekkorák a költségek. A nagykamarásiak szeretnék, ha mindhárom település egyenlő terhet vállalna a terhekből, amelyet a következő negyedévre újra felülvizsgálnak. MEGYEI KÖRKÉP 1995. május 15., hétfő Negyvenkét százalékos olvasottság, közel 150 ezer olvasó A Békés Megyei Hírlap a sajtópiacon Hol a helye a megyei lapoknak a hazai sajtópiacon? Példányszámuknak megfelelő figyelemben részesülnek-e a hirdető partnerek részéről vagy sem? Tudják-e azok, akik reklámtevékenységgel foglalkoznak, kit ajánlanak, vagy kit nem ajánlanak, amikor lapokat javasolnak ügyfeleik figyelmébe? Ilyen és ehhez hasonló kérdések foglalkoztatták a Magyar Lapkiadók Egyesületét, amikor felkérte a Szonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézetet, készítsen egy reprezentatív, az egész országra kiterjedő kutatást a témakörben. Az elemzés alapjául az intézet által 1994. januártól decemberig tartó, havi rendszeres adatfelvételek szolgáltak. A felmérés a fő megyei napilapok — térségünkben a Békés Megyei Hírlap — helyzetét elemzi, tehát nem tesz említést a nem vezető megyei napilapokról. A pontos, független felmérésen alapuló piaci helyzetkép azért fontos számunkra, mert egyre több jel mutat arra, hogy egyes, Budapesten szerkesztett, de országosnak kikiáltott lapok annak ellenére jutnak tájékoztatási és gazdálkodási előnyökhöz, hogy példányszámuk jóval alatta marad a megyei lapokénak. Figyelemre méltó adat e tekintetben, hogy a Békés Megyei Hírlap — országos terjesztés esetén — a harmadik legnagyobb országos napilap lehetne, hiszen csak a Népszabadság és a Népszava előfizetői példányszáma magasabb a miénkénél. Vagyis, több előfizetővel rendelkezünk Békés megyében, mint amennyivel a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Kurír, a Mai Nap, az Esti Hírlap vagy a Blikk országosan. Fontos a kimutatás azért is, mert érezni, a megyénkben is egyre gyakrabban keringenek fals adatok, egyre többször olvasni arról, hogy „nem annyi az annyi”. .Most pedig következzenek a tények! A 14 országos napilap olvasottsága vidéken 26%, ezzel szemben a megyei lapoké 43,5%, tehát utóbbiaké jóval magasabb. Vagyis, miközben mintegy kétmillió vidéki olvassa az összes országos lapot együtt véve, a megyei újságokat három és fél millió. De nézzük a Békés Megyei Hírlap helyzetét! A Szonda Ipsos felmérése szerint lapunk — példányszáma (közönségnagysága) alapján — a megyei napilapok rangsorában áll. helyen áll, és a 8. legolvasottabb. Lapunknak az országos napilapokkal való összevetése is igen tanulságos képet mutat: a Békés megyei olvasók 39 százaléka országos napilapot, 61 százaléka pedig Békés Megyei Hírlapot olvas. Érdekes képet kapunk, ha lapunk olvasótáborának becsült összetételét vizsgáljuk. Eszerint — talán meglepő — a nők jobban szeretik a Békés Megyei Hírlapot, mint a férfiak, hiszen — amint az illusztráció tanúsítja — olvasóink 55 százaléka nő, 45 százaléka férfi. Örömmel írjuk le, sok a fiatal az olvasóink között: 45 százalékuk 40 év alatti. (A hatvan év felettiek aránya 18 százalék, a nyugdíjasok és egyéb inaktívak aránya összesen 51 százalék.) Vezető, értelmiségi és egyéb szellemi foglalkozású az olvasók 34 százaléka, szakmunkás és egyéb fizikai 57 százaléka. Kedvező a kép olvasóink iskolázottsága tekintetében is: közel negyven százalékuk érettségizett vagy egyetemet, főiskolát végzett. Még egy adat: a Békés Megyei Hírlapot több, mint negyven százalékban olyanok olvassák, akik négyvagy ennél több tagú családban élnek. Végül ennek a felmérésnek a közreadásakor is köszönjük Önnek, Kedves Olvasó, hogy lapunkat választotta és kitart mellettünk. Azon leszünk a továbbiakban is, hogy Önt szolgáljuk, hogy ízlésének és igényeinek megfelelő lapot készítsünk, hogy a Békés Megyei Hírlapban megtalálja mindazt, ami Önt érdekli, ami a megyében történik. Reméljük, mások is hasonlóan gondolkodnak, azok, akiknek tájékoztatási kötelezettségük van. Hisszük, hogy megértik: miközben az információ monopólium, annak közreadása a sajtó, a rádió vagy a televízió számára elemi kötelesség, az olvasók, a rádióhallgatók, a tévénézők, az állampolgárok érdekében, hogy elemi tájékozódási jogaik ne sérüljenek. Megkérdeztük olvasóinkat Mi a véleményük a vagyonadó tervezett bevezetéséről? Komlovszky Györgyné, 49 éves, kardosi OTP-kirendeltségvezető: Remélem, ha esetleg bevezetik a vagyonadót, az csak az úgynevezett „felső tízezret” érinti. Akkor lenne igazságos, ha csak azoknak kellene így adózni, akiknek több millió a vagyonuk. Szerintem kis településeken nem sok milliomos van, így ez az adózás a falusi embereket nem érintené. Van itt úgyis elég gond, hisz a terhekből bőven kijut, kereseti lehetőség viszont nincs. Mlinár Pál, 74 éves, örménykúti nyugdíjas: Én már öreg vagyok, de nincs nagy vagyonom, úgyhogy engem aligha fenyeget a vagyonadó. Háborús élményem viszont számtalan van, azokról szívesebben is mesélnék. De ha most a vagyonadóról kell beszélnem, azt mondom: nem lenne jó ha bevezetnék. Éppen elég teher van már így is a magyar nép vállán. Bár meggyőződésem: a vagyonadó a vidéki kisnyugdíjasokat biztos nem érintené. Szabó Sándor, 15 éves, battonyai tanuló: A vagyonadót én semmiképpen sem vezetném be, hisz a lakosság már így is elég adót fizet. Szerintem a mai nehéz gazdasági helyzeten nem újabb adók bevetésével lehetne javítani. Ha csak a nagyon gazdagoknak kellene fizetni, azt nem bánnám, ám ők biztos megtalálnák a módot, hogy ezt az adózási formát is kijátsszák. Tehát az új adóval jelentősen nem gyarapodna az államkassza. Wágner László, 38 éves, békéscsabai munkanélküli. Az utóbbi öt évben Magyarországon a vezetők beruházások helyett megszorító intézkedésekkel próbálnak előbbre lépni, pedig ez lehetetlenség. Én a sok szétosztott segélyből is inkább munkahelyeket teremtettem volna. Ami pedig az adókat illeti, az állampolgár fizethet bármennyi adót, tb-t, egyes orvosi ellátás mégis hamarosan térítésessé válik. (Magyar) Kamarazenekari hangverseny Május 8-án a Nemzeti Filharmónia tavaszi bérleti hangversenyének közreműködője a Békéscsabai Vonós Kamarazenekari hangversenymester Tóth István, Onczay Csaba csellóművész és fia, Onczay Zoltán voltak. Márciusban nem kisebb helyen és alkalommal szerepeltek, mint a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, melyre rajtuk kívül egy vidéki zenekar kapott meghívást. Ezúttal is, mint már többször, szakmai segítőjük a Liszt Ferenc kamarazenekar volt. Mostani hangversenyük ismét ámulatba ejtette a Vigadó zsúfolásig megtelt közönségét. Műsoron ritkábban hallott kompozíciókat is előadtak, mint pl. Telemann: Don Quijote szvitjét, Boccherini: D-dúr csellóversenyét, vagy Barber: Adagióját. Meleg, tiszta hangzás, intim együtt muzsikálás, bravúros technika jellemezte játékukat. Különösen a két versenymű előadása volt lenyűgöző, hiszen úgy játszottak a két szólistával, mintha minden nap együtt muzsikálnának. Nem kis szerepe volt ebben Fejes Antal csellistának és a continuót játszó Csontos Józsefnek. Ezúttal Vivaldi g-moll kettősversenyével , melyben partnere fia, Onczay Zoltán volt — és Boccherini D-dúr csellóversenyével bűvölte el a közönséget. Elragadtatással hallgatták kiváló játékát, játékukat. Onczay Csaba a világon csak Afrikában és Ausztráliában nem koncertezett. A Casals Nemzetközi Verseny és a Villa-Lobos Nemzetközi Verseny I. helyezettje, Liszt-díjas, érdemes művész. A hangverseny szünetében, lapunk kérdésére — egy világhírű művésznek, mit jelent Békéscsabán egy kevésbé ismert zenekarral játszani — elmondta: számára nem a hely a fontos, hanem a művészi előadás, melyet minden nap produkálni kell. Emellett nagyra értékeli a zenekar eredményeit, éppen ezért tervei közt szerepel az együtt muzsikálás folytatása, mind dirigensi, mind szólista minőségben. Nem mellékes számára az sem, hogy a zenekar több tagja volt iskolatársa, így személyes kapcsolatok is fűzik az együtteshez. Dr. Sárhelyi Jenőné