Békés Megyei Hírlap, 1999. október (54. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-22-24 / 247. szám

Keleti Éva képei A fotóművész vallomása a színházról és a színészekről 6 A Békés Megyei Hírlap Melléklete fpjó Pribojszky Zsófia elismerése ANyik Csabai származású festő képei JgAA, a párizsi világkiállításon m 6 A forradalom lejaratasa Miért tiltották be a hatalomnak tetsző karikatúrakönyvet? 7 fi CSODAGYEREKEK Csokonai, Arany, Ady és Babits csodagyereknek számított. Weöres Sándor már hároméves korában rigmusokban gagyogott. Arany János hatévesen verselt. Jó­zsef Attila hétéves korában írta legzsengébb zsengéit, és tizenegy éves volt, amikor papírra vetette: „De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni...” Senki nem tanította őket erre, nem is buzdította, sőt! Petőfit az apja „hülyé­re” verte a birkaostorral. Berzsenyi gyerekként minden kiolvasott könyvet el­égetett vagy darabokra tépett, nehogy nemességére büszke apja megtudja: a fia ilyen haszontalan dolgot művel. Egy-két kivételtől eltekintve (Kosztolá­nyi, Weöres) valamennyiüknek meg kell küzdeniük a családi ellenállással. Elvesztett évek A szülők életkorából kiszámítható gyermekeik várható élethossza. A tizenhat költő közül né­melyik szinte emberöltővel rövidebb ideig élt. Igaz, Petőfi a csatában halt meg, József Attila öngyilkos lett, Radnótit megölte a fasizmus... Petőfi Sándor: 26 évet élt (61 helyett), veszteség: 35 év Csokonai Vitéz Mihály: 31 évet élt (50 helyett), veszteség: 19 év Balassi Bálint: 40 évet élt (56,5 helyett), veszteség: 16,5 év József Attila: 32 évet élt (58 helyett), veszteség: 26 év Madách Imre: 41 évet élt (77,5 helyett), veszteség: 36,5 év Ady Endre: 42 évet élt (81,5 helyett), veszteség: 39,5 év Kosztolányi Dezső: 51 évet élt (77,5 helyett), veszteség: 26,5 év Nagy László: 53 évet élt (88 helyett), veszteség: 35 év IV), október 22-2­5., péntek-vasárnap Megőrül, ha nem hal meg Segesváron Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus sziszifuszi munkája négy hosszú évig tar­tott. Ha könyv alakban megjelenik, hétköznapi csemegének éppúgy megfelel, mint irodalmi-tudományos szenzációnak. A magyar irodalom költőfejedel­meiből tizenhatot kiemelni olyan, mintha nem tudnánk, melyik ujjúnkat ha­rapjuk meg. Mind kedves, és mind fáj, aki kimarad! A névsor 400 évet ölel át: Balassi Bá­lint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Arany Já­nos, Petőfi Sándor, Madách Imre, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi De­zső, Szabó Lőrinc, József Attila, Rad­nóti Miklós, Weöres Sándor, Pilinszky János és Nagy László. Családfájuk, életútjuk, munkásságuk feltérképezése során jutott el dr. Czeizel Endre arra a megállapításra, hogy költőgéniuszaink úgy törtek fel a semmiből az égre, mint egy-egy magányos gejzír. A hatalmas anyagból legfeljebb né­hány villanást tudunk felmutatni. Né­hány összehasonlító adat mellett ezút­tal Petőfiről olvashatnak. Petőfiről kortársa, Szemere Pál is úgy vélte: ritka tünemény, de minden ra­jongásunk ellenére sem szabad szó nél­kül elmennünk, sorstragédiája mellett. Ma már tudjuk, hogy ritka személyisé­gének legmélyén a mániás depresszió egyik fajtája húzódott, ami kis túlzás­sal a költőgéniuszok „fog­lalkozási betegségének” számít. A látszatra gyenge Petőfi kivételes fizikai erővel ren­delkezett. Bizonyára annak köszönhetően, hogy mészá­ros apja mellett korán meg­szokta a nehéz munkát. A karja fejlett, mozgása ügyes volt, az iskolai sportjáté­kokban, főként a dobásban kitűnt, de a tanárai vereke­­dős gyerekként emlékeztek rá, aki sokat hiányzott az is­kolából Aszódon is, láza és gyengesége miatt. Tizenhat éves korában be­állt a honvédekhez, és a ké­sőbbi katonai iratok szerint 1840 nyarán ideglázban szenvedett. Az őszi nagy hadgyakorlat után vérköpé­se, szívdobogása miatt kór­házban kezelték. Vándorszí­nészként is többször ágynak dőlt. 1849- ben őrnagyi rangjáról is megromlott egészségére hivatkozva mondott le, de Klapka ezt nem fogadta el. Petőfi a tőle megszokott hevességgel követelte: küld­je el szabadságra, mert nem akar vég­képp elpusztulni. Petőfi túlfűtöttségét sokan pajzs­mirigyének fokozott működésére ve­zetik vissza. Az ilyenek nehezen tűrik a szoros gallért, és a költő télen is ki­hajtott nyakú inget viselt. Mindig me­lege volt, izzadt, villogó fekete szeme fehéren véreres csíkok futottak, moz­gása hirtelen volt, az ajkát rángatta, forrongó természetét sokszor alig tudta megfékezni. (Egyébként bor­dalai ellenére alig ivott, de erősen dohányzott, ennek tulajdonították hangja tompaságát.) Gyakran önként elvonult, bezárkózott. Szobája mé­lyén kemény léptekkel járkált, ilyenkor születtek legszebb ver­sei , amelyeket bal kézzel írt... A mániás depresszió általában harmincéves kor körül szokott je­lentkezni, de Pető­finél az első súlyos jelek már huszon­két éves korában mutatkoztak. 1845-46 fordu­lóján nyolc-ki­­lenc hónapig tartó világgyű­lölő korszaka „előszele” volt későbbi depressziójá­nak. Verseiben tetten érhetők a mániás tüne­tek: felfoko­zott energia és lecsökkent al­vásigény, túlzott önbecsülés, ál­landó szexuális vágy, nyugtalan vi­selkedés, ingerlé­kenységéből adódó konfliktusai. Depressziójára utal viszont a vissza­térő levertség, reménytelenség, fáradt­ság és üresség érzése, étvágytalanság, a tehetetlenség és a haszontalanság ér­zése, amely bűntudatba és végül halál­vágyba is torkollhat... Életkora előrehaladtával állapota ro­hamosan súlyosbodott volna, mert be­tegsége gyógyítására abban a korban még nem volt mód. A következtetés mellbevágó: Petőfinek szerencséje volt, hogy huszonhat évesen elesett — eltűnt — a segesvári csatában! Ha túléli a csatát és a szabadság­­harc bukását, el tud bújni üldözői elől, a betegség néhány év után elhatalma­sodik rajta. Valószínűleg egy elme­gyógyintézet zárt osztályán fejezi be — harmincvalahány évesen — az éle­tét. Somos Ágnes Nem tudni, korai halála tragédia volt vagy szerencse? Nőfalók A szerelem a szemérmes Arany és Weöres Sándor kivételével a köl­tők életében meghatározó szerepet játszott, de a kapcsolatteremtés so­kuknak (például Csokonainak, Ma­­dáchnak, Babitsnak) gondot jelen­tett. A végvári vitéz Balassi Bálint sokszor leegyszerűsítette a dolgot: ha az utcán megtetszett neki egy fehér személy, ott helyben megerő­szakolta, nemesi jogával élve. Ady Endre életében a „nőfalás” az ih­­letcsiholás eszköze volt, Szabó Lő­rinc még tetézte azzal, hogy a fele­ségének is büszkének kellett lennie a hódításaira. STIMÍTI N­HÉHIN Akarunk-e hiteles és erős rendőrséget? A volt megyei rendőr-főkapitány munkatársunknak elismer­te, hogy két városi kapitányának bizony jelentős vállalkozá­sa van. Az egyik szereti a földet, a gazdálkodás a vérében van, hajnalban kel, műveli a földet, eteti az állatokat. Éven­te száznál is több disznót ad le, ősei hetedíziglen a földből éltek, hogyne vonzódna ekéhez, ólhoz, traktorhoz. Amíg más szórakozik vagy henyél, ő dolgozik, kérgesre töri a kezét. A másik kapitány lovakat tart, egyesek szerint ménese van. Neki már akkor jól ment — mondta a volt főkapitány —, ami­kor mások még Trabanttal jártak. Tanyákat, lovakat vett, gaz­dálkodott ahogy tudott. Neki is a „vérével” van baj. A volt főkapitány persze azt is mondta, ők voltak a leg­stabilabb városi kapitányai, mert nekik nem voltak filléres napi gondjaik, nem kellett azon meditálniuk, lefeküdjenek-e bárkinek is azért, hogy párizsi helyett esetleg gépsonkát rak­janak a gyerek kenyerére vagy megengedje az asszony ma­gának, hogy divatos göncöt vegyen a sarki butikban. Ami itt történik, pontosan erről szól. Csak erről. Az im­már parlamenti szintre emelt vizsgálat majd tisztáz mindent. (A tippem, hogy se nagy balhék, se leleplező kazetták nin­csenek.) És megállapítja, hogy megengedhetetlen a rendőr­ség anyagi kiszolgáltatottsága. Elfogadhatatlan, hogy gazda­sági egységek, vállalkozók vagy magánszemélyek támoga­tására szoruljanak a rendőrök. Elképesztő, hogy nincs pénz tizenöt trikóra, amiben fo­cizhatnának, nincs pénz rádiótelefonra, amellyel bűnözők után lehetne ugrasztani őket, nincs pénz benzinre, amit a gengsztereket üldöző ko­csiba kellene tölteni. És — végére hagy­tam — nincs pénz tisztes fizetésre. A volt főkapitány megyei szolgálata ki­lenc éve alatt több mint száz rendőrt küldött el. Nyilván nem mindegyiket korrupció miatt, meg olyan is volt, aki„közös megegyezéssel” távozott, de hogy köztük sok akadt, aki elgyengült a szegénység markának szorításától vagy az asz­­szony folytonos panaszkodásától, arra mérget merek venni. Ennek a nagy békési rendőrbotránynak a tisztázása után — akármi is lesz az eredmény — egyetlen kérdést kell majd tehát feltenni: akarunk-e hiteles és erős rendőrséget vagy sem? Ha igen, akkor meg kell teremteni a tisztes működés feltételeit. Még akkor is, ha pénzbe kerül. Sok pénzbe. Meg­teremteni, hogy ne lehessen többé gyanúba hozni senkit egy vacak trikó, egy vacsora, egy éttermi különasztal vagy egy használatba adott rádiótelefon miatt. Árpási Zoltán Ne lehessen többé gyanúba hozni senkit. ­WO Szarvas, 1902. Egy utcarészlet a közel száz évvel ezelőtti városból. Valószí­nű, csak a nagyon helyiek ismernek rá, de lehet, hogy már ők sem. Az évszázad alaposan átrajzolhatta az utca arculatát

Next