Békés Megyei Hírlap, 2001. február (56. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-03 / 29. szám

2001. február 3-4., szombat-vasárnap HÉTVÉGI MAGAZIN l 9 __________________Erősítsük szervezetünket, hogy legyőzhessük a kórokozókat!__________________ A RENDSZERES SPORTOLÁS EDDZI A VÉRKERINGÉST Télen gyakoribbak a betegségek, mint a napfényes hónapokban. Több a meghűlés, a krónikus bántalom, például reuma, szív- és vérkeringési prob­lémák, vérellátási zavarok. Ám mozgással, egészséges táplálkozással, fény­terápiával erősíthetjük immunrendszerünket, így a betegségeket is elkerül­hetjük. Amíg beköszönt a tavasz, néhány jótanács megfogadásával kihúz­hatjuk a telet. Mozogni, de nem mindegy, hogyan A legtöbb ember túl keveset mozog, mert este vagy reggel egyszerűen kép­telen összeszedni magát, hogy csinál­jon valamit — inkább kényelmesen tovább alszik vagy ül a heverőn. Pedig mindenkinek hetente kétszer sporttal kellene serkentenie a vérkeringését, ajánlják az orvosok. A legjobb a futás, a kerékpározás vagy az úszás (mindezt legalább 20 percig). Magas vérnyomás esetén lehetőleg ne űzzünk erősportot, hanem válasz­­szunk kitartáson alapuló sportágat, mert általa a vérnyomás inkább csök­ken. Diabétesznél is nagyon jó a sport, csak ügyelni kell a megterhelésre, ne­hogy a vércukorszint nagyon lecsök­kenjen. Akinek pajzsmirigy problémái vannak, csak orvosi felügyelet alatt sportolhat. Fény és vízi torna télen A hideg évszakban hiányzik a nap­fény. A nap pozitívan befolyásolja a vérnyomást, és az antioxidációs véde­lem növekszik a sejtekben. Ezért he­tente kétszer fény­kezelés ajánlható, persze nem a lebarnulás a cél. A su­gárzás időtartama általában az ajánlott napozási idő fele. Ha nem vagyunk ugyan betegek, de mégis erőtlennek érezzük magunkat, alacsony lehet a vérnyomásunk. Béní­tó fáradtság lép fel reggel, nagy megerőltetést okoz a felkelés, és a koncentrálás a munkahelyen sem megfele­lő. A váltogatott (hideg, me­leg) zuhanyozás, szaunázás és bőrdörzsölés növeli a vér­ellátottságot. A rendszeres sport, így a torna, a kerékpá­rozás vagy az úszás eddzi a vérkeringést, és megakadá­lyozza a vérnyomás túlságos csökkenését. A téli éjszakákkal együtt ér­kezik a rekedtség, a köhö­gés, a nátha és az influenza. A telet megfázás nélkül csak minden második ember úsz­­sza meg. A meghűlést mint­egy 200 különféle kórokozó idézheti elő. Mivel a gyógy­szerek csak részben segíte­nek, immunrendszerünket magunknak kell karbantarta­nunk. Segítsünk immun­­rendszerünknek például az­zal, hogy a szokásosnál jobban ügye­lünk a jó emésztésre. Ha a vírusok be­hatolnak a szervezetbe, az immun­­rendszer összetrombitálja a védekező sejteket a behatolók megsemmisítésé­re. Fogyasszunk lehetőleg ballaszt­anyagokban gazdag táplálékot, példá­ul teljes kiőrlésű lisztből készült ke­nyeret, tésztát, továbbá rizst, friss zöldséget, gyümölcsöt, müzlit. Együnk mindig azonos időben, mert az állandó változtatás megterheli a gyomrot és a beleket. Erőltessük meg magunkat naponta egyszer annyira — például futással vagy lépcsőn járással —, amennyire azt légzésünk engedi. Az immunrendszer védekező sejtjei így könnyebben jutnak el a test min­den részébe. Aludjunk naponta 6-8 órát. A kipihent szervezet immunrend­szere új, friss sejteket hoz létre és az elhasznált anyagokat lebontja. A vita­minok (főleg a B, C és E) az immun­­rendszer motorjai, ezért most kivált­képp rendkívül fontosak. Jót tesz reg­gelenként negyed liter narancs-, para­dicsom- vagy sárgarépalé. Szoktassuk hozzá szervezetünket a meleg-hideg váltakozásához. Menjünk naponta leg­alább fél órára friss levegőre (bármi­lyen is az időjárás), s hetente egyszer szaunázzunk. Ne fűtsük túl a lakást! A száraz levegő hajlamosítja a szájat, az orrot és a torkot a vírusokra. Ártalmas betegágy Már az egykori aranyszabály, jó ta­nács, sőt követelmény sem a régi. Kli­nikai vizsgálatok során kutatóorvosok rájöttek: bizonyos betegségekből ha­marabb fölgyógyul az ember, ha nem dől ágynak. A „The Lancet Medical Journal” című tekintélyes orvosi szak­lap szerint évekig tanulmányozták az ágynyugalom hatásait 15 gyakori be­tegség kapcsán. Kiderült: az esetek kétharmadában nem azért állt be javu­lás a páciensek állapotában, mert ágy­ba tanácsolták őket. Az ausztráliai Queensland Egyetem orvosközössége megállapította: azoknak a szívinfark­tusos betegeknek, akik a roham után tíz napon belül lábra álltak (tehát nem az ágyat nyomták) jóval nagyobb volt esélyük a túlélésre, mint azoknak, akik feküdtek. Az infarktus után egy évvel többen éltek azok közül, akik csupán pár napig maradtak ágyban, mint akik három hétig vagy még tovább. Reumás izületi gyulladás esetén sem kell szigorúan ágyba bújni. A fá­jós tagok pihentetése nem segíti okvet­lenül a gyógyulást. Kiderült, hogy azok a páciensek, akiknek volt elég erejük és bátorságuk betegségük hetei­ben is a mozgásra, jobban gyógyultak, mint akik a hagyományos kezelés ré­szeként feküdtek. A hátfájás is gyor­sabban gyógyul a közmondásos „kutyaharapást szőrivel” elve és gya­korlata alapján. A gyógytorna-gyakor­latokat szívós szorgalommal végzők gyorsabban fölépültek, mint azok, akik a pihentető ágynyugalmat választották. Chris Del Mar professzor, a kutatócso­port vezetője arra int, hogy a fektetést, mint gyógymódot, az eddiginél na­gyobb figyelemmel kell vizs­gálni. Az ágynyugalom gya­korta késlelteti, akadályozza a fölépülést, esetenként még maradandó károsodást is okozhat. A mozdulatlan fek­vés bizonyos betegségeknél növeli a trombózisveszélyt, tüdőgyulladást, csontritkulást válthat ki. A kutatók hangoz­tatják: vizsgálataik szigorúan azokra a betegekre irányul­tak, akiknél a fekvést, mint terápiát a szakorvosok egyéb­ként is szakmai kétkedéssel fogadják. Nem vitás viszont, hogy számos akut betegség kezdetben szigorú ágyban tartózkodást követel, mert így a páciens takarékoskodhat az erejével. A fekvés időtarta­mát a betegség súlyossága, a beteg fizikai állapota együtte­sen határozza meg. A döntés tehát mindig személyre sza­bott. Az orvosok egyébként már régóta javasolják idős kezeltjeiknek is, hogy a lehe­tő legrövidebb időn belül áll­janak talpra, mert akkor előbb meg­gyógyulnak. A betegágynak minden bizonnyal lélektani hatása is van: aki benne fekszik, betegnek érzi magát, ám aki fölkel, az eleve derűsebben te­kint a világba, és büszkén mondja: lá­badozom, gyógyulok! (Europress) CD-SIKERLISTA 1. Bombastic 3. 2. Fragma: Toca 3. The Underdog Project: It Doesn't Matters 4. Vanessa Amorosi: The Power 5. Jennifer Lopez: jlo 6. Boom 2001. 7. Roger Waters: In The Flesh 8. Deep Forest: Pacifique 9. Kettesben—Valentin napi válogatás 10. Délhúsa Johnny: Tévelygő Angyal (Rock Island) Filmajánló Életvonat A holocaust réme szokatlan terv meg­valósítására ösztönzi a kis zsidó falu lakóit: vonatra pakolnak és elindulnak a Kánaán felé. Ez még nem is lenne szokatlan, csakhogy a férfiak német egyenruhát öltenek, ha pedig bárki kérdezné, a vonat éppen a lágerbe vi­szi a zsidókat. Mindaddig sikerrel is járnak, míg bele nem futnak egy igazi náci alakulatba. Könyv Az Árpádok országa László Gyula professzor tanítványa, Bakay Kornél harmincöt évvel ezelőtt jelentkezett először nyilvános publi­kációval. Azóta aztán — például 1995-ben — érték éppenséggel erősen negatív bírálatok is, azt is leírták pél­dául hogy „nem komoly szakértelem­mel rostálja meg az eddigi forráso­kat”, vagy, hogy meglovagolja a dilet­táns „kutatók” kedvenc és harcias vesszőparipáját, mely szerint a ma­gyar nyelv finnugor rokonságát aktu­ális politikai célzattal terjesztették elő agyafúrt osztrák és orosz tudomány­­politikusok, természetesen magyarel­lenes célzattal. Nos, aki eljut eddig egy vaskos kö­tet amúgy szokatlanul terjedelmes be­vezetőjében, az vagy azonnal leteszi, vagy annál mohóbb kíváncsisággal „rágja” végig. Nem tisztünk, hogy bármelyiket is sugalljuk. Minden­eset­re, a szerző úgy véli, annak rendkívüli jelentősége van, hogy a könyv a ma­gyar keresztény királyság ezredéves ünnepén, a Magyar Millennium kor­mánybiztosának támogatásával jelen­hetett meg. Néhány fejezetcím: Ho­gyan lettünk finnugorok? A magyarok országa? A magyar társadalom a ki­rályság első századaiban. F. I. A megfázás ellenszerei igyunk az egészségünkért! Az emberi test hatvan százaléka víz. Párolgással és kiválasztással na­ponta mintegy 2,5 liter folyadékot veszít a szervezet. Ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, ezt a mennyiséget pótolni kell. Sport, fizikai erőfeszítés vagy láz miatt a vízmennyiség-vesztés elérheti a négy litert is. Sokan azért nem isznak eleget, mert nem szomjasak. A táplálko­zástudomány szerint viszont az ivást meg lehet tanulni, hogy jobban működjön az anyagcsere és az emésztés. Jobb a közérzetünk, frisseb­bek, éberebbek vagyunk, jobban tudunk koncentrálni. Fontos tudni, hogy legjobb a csapvíz, az ásványvíz, a gyümölcs­­vagy gyógyteák, vagy a hígított gyümölcslé. Az italok legyenek kaló­riaszegények és cukormentesek. A folyékony ételek (pl. levesek, gyümölcslé) kevésbé jók, mert megemésztésükhöz újra csak vízre van szükség. Alkalmatlan a kávé, a fekete tea, a kóla, a sör vagy a bor. Koffeint, illetve alkoholt tartal­maznak, s e mérgek lebontásához a szervezetnek megint csak vízre van szüksége. Rostban, vitaminban és ásványi anyagokban rendkívül gazdagok, emiatt nagyon egészsé­gesek a frissen facsart gyümölcs- és zöldséglevek (narancslé, paradicsomlé, sárgarépalé céklalé, stb.). A következő ötletekkel sikerülhet az optimális folyadékmennyiség elérése: egész napra osszuk el az ivást. Ha eddig keveset ittunk, lassan növeljük a mennyiséget. Ha nem szívesen mondunk le a kávéról, akkor igyunk hozzá egy pohár vizet. Az ágy mel­lé és az íróasztalra állítsunk mindig egy kancsó vizet. Hólyagproblémák esetén a legjobb, ha 18 óra után már többé nem iszunk. Ha nehezünkre esik az ivás, gyümölccsel és zöldséggel is sok vizet vihetünk be a szervezetünkbe. Mindenkinek legalább hetente kétszer sporttal kellene serkentenie a vér­keringését. A közös családi kirándulás kitűnő hétvégi program, ráadásul egészséges is ,Anyám, az álmok nem hazudnak..." (Petőfi) ...Elragadtatott várakozással, kipirult gyermekörömmel kísértem édesapám minden mozdulatát. Bal markába szo­rította a nagy velős csontot, jobbjával rövid, kemény ütést mért rá, mire a forró velő remegve pottyant a mélytá­nyérba. Édesanyám eközben a hosszú nyelű rácson, parázs fölött pirította a kenyérszeleteket, ezekre rákentük és megsóztuk a velőt — s máris faltuk a fölséges antrét a lukulluszi lakomá­hoz. Előre tudtuk a továbbiakat: erős húsleves, utána a levesben főtt marha­hús hagymában pirítva krumplipürével és paradicsommártással. Választhattuk mellé a káposztácskát vagy a kompó­­tot, vehettünk még a juhtúrós-tepertős­­tejfölös galuskából, a kürtőskalácsból és a gyümölcsből. A felnőttek könnyű vörösborral koccintottak. Aztán egyedül találtam magam a könyvtárszobában, előttem gőzölgő, il­latos feketekávé. Árvának és magányos felnőttnek éreztem magamat a kandalló előtt. (József Attila visszaható névmá­sával: magam — magam.) A dinamikus sztereotípia megszokott mozdulatával húztam elő egy Sopianaet, megropog­tattam és rágyújtottam. Behorpadt or­cákkal, kéjesen szívtam tüdőre az első slukkot. Aztán elöntött a szégyenérzet hulláma. Hiszen már negyedik éve, hogy leszoktam a dohányzásról! Kivert a hideg veríték. Felnyögtem, majd sietve felkúsztam a mélyből, gör­csös ujjakkal belekapaszkodva az éb­renlét kútkávájába. De jó, hogy csak ál­modtam a cigarettát! Megkönnyebbült sóhajjal fordultam a másik oldalamra. ...Óraadó tanárként reaktiváltak. Boldog vagyok, hogy ismét taníthatok, hogy számítanak a munkámra. Igaz, kissé rapszodikus az órabeosztásom: az első két órámat az m-i iskola hetedik osztályában kezdem Szép Ilonkával s a bővített mondatokkal, aztán a lyukas­órámon átugrom a zs-i hatodikosok népballadáira, majd a Kései sirató­ra. Gyönyörűséges anyag mindegyik! Összepakolom a kézikönyveket, a Álmok szemléltetést s az óravázlatokat. A ben­zinár miatt a kocsi a garázsban marad, a kerékpár hiányos felszereltségű, a helyszíni bírságra pedig nem telik. A futócipő és a gyerekkorból itt felejtett roller közül az utóbbit választom, kité­ve magamat a járókelők megjegyzései­nek. Pedig a roller praktikus jószág: vi­szonylag olcsó, nem kap defektet, erő­síti a hátsó láb vádliját, nem kell neki garázs, nem kíván jogosítványt és köte­lező biztosítást, nem szennyezi a kör­nyezetet. Igaz, kissé gyerekes. De hát tehetek én róla?! Miért kevés az önkormányzati normatíva, miért költik más kötelező feladatra a köz­ponti ellátmány egy részét? Miért kell integrálni a helyi kisiskola felső tago­zatát? Miközben bal lábbal lököm elő­re kenyérmeghajtásos járművemet, el­gondolkodom a 22-es csapdáján és a saját farkába harapó kígyó ördögi kö­rén: circulus vitiosus. Lám, lám! A körorvos és a körjegyző után feltalál­tuk a körtanárt is! íme, a millenniumi KÖRMA­GYAR. Mint újdonsült körtanár úr, még idő­ben lihegek be az osztályterembe. Jóté­kony lámpalázzal rakosgatom az iro­mányokat. „Harminchat fokos lázban” égek már, mikor észreveszem, hogy a diákok unottan rágógumiznak és papír­­galacsinokat hajigálnak. Ilyesmi nem fordult elő aktív koromban. Inaktív két­ségbeeséssel menekülök ki, de nincs to­vább, mert ellopták a rolleremet. Ez rossz álom volt, nem érdemes folytatni. Azt hallottam, hogy Magyar­­országon már a tanítványok előtt is megverik az osztályfőnököt, Ameriká­ban meg lövöldöznek a tanárokra. Már az ókorban is rabszolgának született a pedagógus. „Akitől nincs messze az élet határa, Nem előre szeret nézni, hanem hátra.” ...Mostanában sokszor találkozom messzire ment szeretteimmel, akik már áteveztek a túlsó partra. Örök ál­mukat négy temetőben alusszák. Eb­ben a régióban tér és idő nem számít. Kháron is csak azért dohog, mert az obulust nem előírás szerint tettem a nyelvemre, hanem a zsebemből koto­rásztam elő. A túlsó parton azért az evező nyelével megmutatja a hazafelé vezető ösvényt. Az ismerős fenyők árnyékából jól látom, hogy a verandán megterítettek. Szüleim és testvéreim már körbeülték a nagy mahagóni asztalt, csak az én helyem üres. Sietve mászom fel a pár­nával magasított székemre. Kicsit meglepődöm, hogy a lábam nem éri a földet, de titokban örülök, mert édes­apám nem szól rám, csak egyik szem­öldökívét húzza feljebb, mikor bal markával megragadja a velős csontot. Zsuzsika és Feri a gimnazisták ko­molyságával nézi az abroszt, csupán Anikó teszi tenyerét a szája elé. Édes­anyám jóságos szeméből sugárzik a feltétel nélküli szeretet: — Hol voltál eddig, kisfiam? Szász András

Next