Békés Megyei Hírlap, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-27 / 199. szám

4. OLDAL - 2003. AUGUSZTUS 27., SZERDA R­I­P­ORT „Apám leüvölti a hajat a fejemről” A tetoválás örök, ezért nem is szabad ész nélkül elvégeztetni Hirtelen azt sem tudom, hol járok: a helyiség közepén egy kiszuperált fogorvosi szék, a polcokon színes és fekete festékek, a sarokban közép­kori kínzószerszámnak tűnő, fülsüketítően ciripelő készülék. Mint egy kórházban: fertőtlenítőszer és tiszta szesz szaga leng körül min­dent, üvölt a zene. Az üzletben hosszú hajú, megnyerő modorú fiatal­ember, Szilágyi Gábor várja a „pácienseket”. Van, aki testékszert, az­az piercinget kér, mások tetoválást rendelnek. Egy lupusnak, azaz far­kasnak címzett tattooszalonba mi másért is térnének be a fiatalok? Békéscsaba Valamivel korábban érkezem a meg­beszélt időponthoz képest, Szilágyi Gábor kicsit később. Miközben várok, jönnek-mennek a fiatalok. Két kamasz hosszan időz a kirakatba rakott fény­képek előtt, azon tanakodnak, melyik tetoválással díszítsék a karjukat. Az egyikük elbizonytalanodik: - Biztosan akarod? Egész életeden át ezt kell majd viselned. - A tetoválásnak éppen az a szép­sége, hogy soha nem tűnik el - mond­ja Szilágyi Gábor, miközben kipakolja a tetováláshoz szükséges eszközeit és fertőtlenítőszereit. Hivatalosan még nem nyitott ki az üzlet, de már jönnek-mennek a kun­csaftok. Egy természetes szőke loknis lány, Ildikó rögtön azzal kezdi, hogy kisebb „tetkó” kellene, mint amit megbeszéltek. Gábor azt mondja, na­gyobb. Végül a fiú győz, Ildikó a szó szoros értelmében beadja a derekát. Fél órával később indigóval a feneke fölé festik a képet, ez már majdnem olyan, mint a tetoválás. Nekem, kö­szönöm, ennyi is elég lenne. Az „áldozat” arcán is ezt látom, amikor ránéz a tetováló gépre.­­ Az apám leüvölti a fejemről a ha­jat, ha meglátja a tattoot. Amikor orrpiercingem volt, azt kivetette az or­romból. A tetoválást nem tudja lesze­detni, nem mintha bosszúból csinál­tatnám - mondja a 17 éves lány. - Amikor az édesanyámnak mondtam, hogy jövök, bejelentette, hogy ő is csi­náltat egy pillangót a fenekére. Negy­venévesen! Hogy nézne ki vele? - há­­borog. - Neked szabad és neki nem? - szól közbe Gábor. - Különben is, a te testeden is ott marad. - Az más - válaszolja Ildikó. - A barátaidnak is van tetoválása? - faggatom a lányt. - Mindenkinek van tetkója. Mi csak piercingbelövésre vállal­koztunk a csajokkal a kollégiumban. Fogtunk egy varrótűt, arcszesszel fertőtlenítettük a bőrt, és válogatás nélkül döftünk: az orrunkba, a nyelvünk­be, a fülünkbe - kinek hova kellett. Az egyik ha­verom viszont maga dekorálta a testét. - Na, az ilyen munkákat a legnehe­zebb kijavítani - szólal meg Gábor. - Általában többet is kérünk érte, mint egy rendes tetkóért, hiszen ki kell ta­lálni, hogyan takarjuk az előzőt, és még óvatosabban kell hozzányúlni a bőrhöz, mint egyébként. Egy fiatalember, mintha hallotta vol­na, miről beszélünk, végszóra fut be. Vonakodva gyűri fel a pólója ujját: a sat­nya bicepszén lévő kép pókembernek indult, de még laikus szemmel is lát­szik: pancser munka. A rajz közepén gyulladt, vörös, véres csík húzódik. - Ki tudod javítani? — kérdezi két­ségbeesetten Gábortól, aki hosszas gondolkodás után válaszolja: - Ki, de csak takarással. Előbb várd meg, hogy lenyugodjon a seb,­­csak utána nyúlok hozzá, különben kórház lesz a vége. Nem fertőtlenítettétek, mi? A srác nem válaszol, de a szeméből mindent ki lehet olvasni. Amikor kilép az üzletből, Gábor megjegyzi: - A kontárok annyi, de annyi kárt csinálnak, a pórul jártak aztán hozzánk jönnek. Tipikus eset: rossz festékkel dolgozhattak, fertőtlenítés nélkül. De ez a gyerek még jól megúszta. Találkoz­tam olyan fiatalemberrel, akinek négy­szer mentek rá a bőrére. Meg is látszott az eredménye: a tattoo legalább három milliméterrel kimagasodott a karjából, és folyamatosan „égett”. - Ti milyen festékeket használtok? - A színesek virágpor alapúak. A fekete vegytinta, ebből készült régen a szemfesték. Mindet Angliában gyárt­ják, ettől függetlenül megfizethető. A feketéből átlagos forgalomnál, három hónap alatt fogy el egy 15 ezer forintos flakon. - S mennyibe kerül egy tetoválás? - Mivel nincs két egyforma, ritka az állandó ár. Attól függ, mit festünk. Pár ezertől akár százezerig­­ széles a skála. - A bátyám indát szeretne a nyaká­ra tetováltatni. Az mennyibe kerülne? - szól közbe Ildikó. - Harminc- és ötvenezer között. De ha a bátyád valaha szeretne munkahe­lyet találni, ne csináltassa meg! Hogy néz ki egy tetovált nyakú férfi öltöny­ben? A tetoválás jó buli, de nem sza­bad ész nélkül belevágni. Nekem sok tetkóm van, de csakis olyan helyen, ami takarható: a felkaromon, a lába­mon. Ennek egyrészt a megjelenés az oka, másrészt a színes tattoo halvá­nyodik, ha sokat éri a fény. Tizenegy óra, megélénkül a forga­lom. Két fiatalember lép be. Az egyik a nyelve hegyére szeretne piercinget. - Hogy lehet ezzel enni, inni ? - fag­gatom Gábort, miközben steril kesz­tyűt húz a kisebb fajta operációhoz. - Könnyedén, csak arra kell figyel­ni, hogy ne harapjon rá az ember. Csó­­kolózni pedig kifejezetten jó, a lányok is azt mondják, hogy nagyon izgal­mas. Attól sem kell félni, hogy az ék­szer leveri a zománcot a fogról, mert többnyire műanyagot tetetnek be a fi­atalok. A fém kényelmetlen, a porce­lán és a kerámia Magyarországon nincs piaci forgalomban. A fiúk még ott toporognak az üzlet­ben, amikor anya és lánya nyit be. Leg­nagyobb meglepetésemre nem az anya hozta a lányát, hanem fordítva: a negy­ven év körüli asszonynak kell szemöl­döktetoválás, méghozzá sürgősen.­­ A kozmetikus négy alkalommal csinálná meg, egyesével ötezerért­­ magyarázza, miért tévedt a sötét üveges helyre. — Nekem gyorsabban kellene. Gábornak nem tetszik a munka, mert nem ez a szakterülete, de bele­megy. Végül 12 ezerért elvállalja dél­utánra a melót. Kis szünet után két is­kolás lány, Évi és Bea álldogál az ajtó­ban. Mindketten a metálosokra jel­lemző fekete öltözékben feszítenek. Szemöldökpiercinget kérnek Évinek. A kislánynak remeg a keze, miközben kiválasztja az ékszert. Bea csak sóvá­rogva nézi a kígyózó formá­kat: neki nem engedik a szü­lei. Évi választás elé állította a felmenőit: vagy tetoválás vagy piercing. Újra Ildikó kerül sorra. Gábor egyesével, nagyítóval megvizsgálja a haj­szál vé­kony tűket, nehogy a legki­sebb görbület is legyen raj­tuk, mert akkor hasítanák a bőrt. Bekapcsolja a gépet, felbőg a hang, hátborzongató. Mintha varrógéppel lyukasztgatnák ki a testét, miközben festéket fecskendeznek be­le. Gábor gyorsan, pontosan dolgozik. Csak látom, ahogy Ildikó sziszeg, a gép elnyom minden hangot. Alig több mint egy óra múlva kész a mű. Kicsit még piros, de szép. Ildikó boldog. Már csak az édesapját kell meggyőznie. Ha nem üvölti le a haját a fejéről, jöhet a következő tetoválás. Mert ebben nincs megállás. FEKETE G. KATA A tattoot nem tudják nyom nélkül eltüntetni, a piercingnek lőtt lyuk idővel benő. D-FOTÓ: VERESS ERZSI MENNYIBE KERÜL DÍSZÍTENI A TESTÜNKET? Tetoválás: néhány ezertől a csillagos égig Nyelvpiercing: 4 ezer Orrpiercing: 1800-2 ezer Szemöldökpiercing: 3800 Szemöldöktetoválás: 12 ezer Intim testrészen piercing: 10 ezer Emlőbimbón: 5 ezer Megbízott igazgatók Czesznák Zsoltné pedagógus, művelődésszervező, Martyin Tivadar pedagógus, illetve Florin Gabriel Ionescu temes­vári színész-rendező szemé­lyében három aspiráns adta be pályaművét a méhkeréki művelődési ház vezetői állás­helye betöltése érdekében ki­írt pályázatra. Méhkerék A testület azonban ismételt neki­futásra sem tudott vezetőt válasz­tani. Időközben ugyanis Martyin Tivadar, mivel Gyulán helyezke­dett el, visszavonta pályázatát. Florin Gabriel Ionescu pálya­munkája nem mindenben felelt meg a pályázati kiírásban foglalt alaki, illetve tartalmi követelmé­nyeknek. A versenyben egyedül maradt Czesznák Zsoltné pedig nem kapta meg a kinevezéséhez szük­séges szavazatszámot. A testület tagjai közül a település előző pol­gármestere, dr. Rúzsa György nem vett részt az ülésen. A jelen lévő képviselők közül hárman tá­mogatták Czesznak Zsoltné meg­választását, négyen ellene vok­soltak. A szavazatszámláló bi­zottság két érvénytelen voksot ta­lált az urnában. Végül, testületi döntés értel­mében, Czesznak Zsoltné egy­éves megbízatást kapott a mű­velődési ház vezetésére. Kozma Tivadarné, a helyi óvodaintéz­mény vezetője augusztus 21-én írásban benyújtotta lemondá­sát, melyben kérte vezetői meg­bízatása alóli felmentését. A testület, elfogadva kérelmét, egyéves időtartamra az eddigi helyettes vezetőt, Rúzsa Jánosnét bízta meg az óvoda vezetésével. Vezetői kinevezések __________Gyula__________ A gyulai képviselő-testület az augusztus 25-ei, rendkívüli ülésén önkormányzati intéz­ményi vezetők kinevezéséről döntött. Az Egészségügyi Alapellátási Intézmény vezető­jének öt évre Seeberger Nettát nevezték ki. Pályázatot írtak ki a Galamb úti, a Németvárosi és a Törökzugi Óvoda vezetői ál­láshelyeire is. A Galamb Úti Óvoda vezetőjévé öt évre dr. Mihaiescuné Taga Kornéliát, a Németvárosi Óvoda élére Szilágyiné Solymosi Máriát, a Törökzugi Óvoda vezetőjének pedig dr. Becseiné Lock Gabri­ellát nevezték ki. A két előbbi óvoda vezetői álláshelyére egy-egy pályázat érkezett, míg a Törökzugi Óvodáéra három, de ketten visszaléptek. __________________________(6) Megkérdeztük olvasóinkat Készülnek a tanévkezdésre? Pribékné Ménesi Edit, kaszaperi, gyesen levő anyuka: — Három gyermekem van. Az iskolai tanévre időben megkezd­tük a felkészülést, mert minden sokba kerül. Szerencsére idén a központi támogatással elég jelen­tős összeget kapnak a családok, mely enyhíti a kiadásainkat. Az iskola adja a tan­könyvet, füzeteket de a kiegészítő tanszereket, cipőt, ruhát, tornafelszerelést nekünk kell kigaz­dálkodni. Érdemes többet áldozni a taneszközök­re, mert minőségben jobban megéri. Tapasztal­tuk, hogy az olcsó holmi nem elég tartós, hamar elkopik, tönkremegy. A boltok akcióin pedig ked­vezményt is kaphatunk. Pelle Tiborné, kaszaperi, főállású anya: - Az iskolától kapunk tan­könyveket, így annak költsége nem terheli a családot. Három gyermekem van. Támogatás nél­kül borsos árat kellene fizetnünk mindenért. Falun nem válogatha­tunk a boltok között, de elfogadható árral dol­goznak. A fontosabb taneszköz itt is beszerezhe­tő. A ruházat, a táskák és egyéb sportfelszerelés már komolyabb összeget igényel, de beosztjuk a vásárlást. Leginkább a hasunkon tudunk spórol­ni. Egyik hónapban az egyik gyereknek, a másik­ban a következőnek vásárolunk. Nem könnyű, de megoldható a beszerzés. Megyik Mihályné, kaszaperi, gye­sen levő anyuka: — Az iskolai felkészülés a pénz­tárcánkhoz mérve sok, de a köny­vek és füzetek tekintetében az elő­ző évekhez mérve elégedett va­gyok. Mi nem kapunk állami ked­vezményt, így célirányosan kell be­szereznünk az iskolai felszereléseket. A tanszerek általában augusztusra maradnak, mert sok lenne egyszerre minden. Év közben igyekszünk tartalé­kolni, valamint figyeljük a leárazásokat, akciókat. Ha ügyesek vagyunk, akár féláron is megvehetjük, ami kell. A faluban behatároltak a lehetőségek, ezért, aki tud, elutazik nagyobb áruházakba is vá­sárolni. Péli Zoltánné, kaszaperi nyugdíjas: — Mivel középiskolás gyerme­kem van, már nem kapjuk a ko­rábban megszokott tankönyvtá­mogatást. Tavaly 25-27 ezer fo­rintot fizettünk ki, mely idén sem lesz kevesebb. Az iskola ál­tal kért felszereléseket is meg kell venni, amelyek nem olcsók. Általában elő­re gondolunk az őszi bevásárlásra, és havonta takarékoskodunk egy kicsit. Figyeljük a boltok hirdetéseit, mert 30-40 százalékkal kedvezőb­ben lehet vásárolni taneszközöket az akciók idején. Vannak dolgok, amiket muszáj megven­ni, de vásárláskor érdemes a minőségre is oda­figyelni. H.M. D-FOTÓs VERESS ERZSI Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szívesen meghallgatnák mások véle­ményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdé­seket írják le, és mi feltesszük azokat az utca emberének. Beküldési cím: Békés Megyei Hír­lap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. MEGYEI INFOPONTOK A HUNGARORINGEN. Az Albacomp tulajdonában lévő megyei Prakticomp informatikai cégcso­port által fejlesztett e-infopont legutóbbi sikerét a múlt hétvégén lezajlott hazai Forma-1-es versenyen érte el. A pénztáraknál és a bejárat­oknál felállított mozgó internetes információs állomások szolgáltatásait tízezres nagyságrendben vették igénybe, weboldalakat nézegettek rajtuk, leveleket és az infopont által készített élményfotókat küldtek szét a világ 30 országába, még Dél-Afrikába is. Az elmúlt három esz­tendőben majd százmilliós tételt jelentett a megyei Prakticompnak a saját fejlesztésű e-infopont-projekt, de ezzel a befektetéssel a cég el­érte azt a szintet, hogy megkezdődött saját kültéri, érintőképernyős információs termináljuk sorozatgyártása és piaci bevezetése. ▼

Next