Békés Megyei Hírlap, 2010. augusztus (65. évfolyam, 178-202. szám)

2010-08-02 / 178. szám

2 A NAP TÉMÁJA BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP - 2010. AUGUSZTUS 2., HÉTFŐ civil 40 Obsitos mérnökök találkája a fóka-móka helyszínén. A békéscsabai Mácsai Sándor szervezte a bevonulást, a régi árakkal nyitott ki a kantin. Másfél mázsa ponty helyett fél kilónál kevesebb krumplit kellett pucolniuk. ÉLŐCÉDULÁVAL A LESZERELŐVONATRA Leszerelésük után negy­ven évvel egy napra újra bevonultak a szentesi Damjanich-laktanyába szombaton az egykori pontonos hidász előfel­­vételis egyetemisták. Volt zászlófelvonás, vigyázz­­menet, „fókázás”. A kan­tinban két forintért adtak tíz deka nosztalgianá­polyit. Este a leszerelő­vonattal távoztak az obsi­tosok a Civil 40 fedőnevű akcióról. Nyemcsok László A laktanyavédelmi raj emberei fogadnak a szentesi Damjanich­­laktanyában. Nosztalgiabuli ide vagy oda, rendnek kell lennie, udvariasan nevet, személyi iga­zolványt kérnek. Belépünk a 37-es II. Rákóczi Ferenc műsza­ki ezred felségterületére, ahol egy asztalnál a békéscsabai Mácsai Sándor nem dög-, ha­nem élőcédulákat oszt a 40 éve vele együtt leszerelt bajtársai­nak. A centit most nem vágják, hanem megmérik vele a hal­­kerületet, jelentős eltéré­seik vannak a négy évtizeddel előtti­hez­ képest Az akkori 112,idp­­szaki egyetemi előfelvételis, építőmérnöknek tanuló több mint kétharmada eljött, és itt van a 73 éves Menártovics Jó­zsef, egykori századparancs­nok is. Vezényszavaira felsora­koznak hajdani katonái, felvon­ják a zászlót tiszteletadás mel­lett, a szentesi fúvószenekar pe­dig játszik Rácz József karnagy vezetésével. Vi­­gyázzmenettel elvo­nul a század, megte­kintik a csapatmú­zeumot, itt a város katonatörténete ele­venedik meg 1848-­­tól napjainkig. Mi Nyers József ezre­dessel, a laktanya parancsno­kával beszélgetünk. - Hídépítés és víztisztítás a feladatunk - magyarázza az ez­redes. - A víztisztításnál világ­­színvonalú berendezésekkel, technológiával rendelkezünk, például a Zöld-foki szigeteken hatezer NATO-katonának bizto­sítottuk a mosdáshoz, a főzés­hez a tisztított vizet. A desztil­lált víznél is tisztább vizet állí­tunk elő, akár atom- és vegyi fegyverek által szennyezett víz­ből is. Ahhoz, hogy ihatóvá te­gyük, pótolni kell a sót, az ásvá­nyi anyagokat. Ami érdekes, a baktériumok­kal szennyezett víznél nehezebb a sós vizet megtisztítani. Mind­­­ezt már Juhász László százados, az alakulat kommunikációs tisztje mondja. A százados újkí­­gyósi, szolgált Békéscsabán, a KIEG-en, a sorkatonaság meg­szűnése után került át Szentes­re. A hídépítéssel kapcsolatban kifejti: elsődleges feladatuk, hogy a harcoló alakulatok moz­gásának biztosítására építsenek hidat, átkelőt, lehetetlen feladat nem létezhet. Mindennek a fel­adatkörnek az elsajátítását gya­korolják békeidőben a katonák. A Tiszából, valamint Szentes fo­­lyójából, a Kurcából is vesznek vizet, megtisztítják, és fél- egyli­teres zacskókba csomagolják, például a szentesi repülőnapon is osztják majd. ./t­ ........ Ahogy Szirbik Imre polgár­­mester mondja, a Tiszát nagyon szeretik, de ha megvadul, bajt is okoz. 2006-ban több mint tíz­méteres vizet fogtak meg, a vé­dekezést az a dr. Ördögh József mérnök irányította, aki szintén itt van, hiszen az 1969—70-es előfelvételis század tagja volt. — Most a konyhamalackodás­­ra emlékezve, könnyebb felada­tot kaptam, Hegyi Gyula, Má­csai Sándor és dr. Horvát Ferenc ba­rátommal 40 deka burgonya héját kell eltávolítanunk - ecseteli. - Any­­nyival bonyolul­tabb a feladat, hogy Sanyi kitalál­ta, a pucolás után vissza is kell rögzíteni a héjat. Hegyi Gyula volt Európa-par­­lamenti képviselő az irodalmi színpadot vezetett katona korá­ban a laktanyában, dr. Horvát Ferenc főiskolai tanár a színpad helyett a követ koptatta térden csúszva, a fókázás akkoriban dívott a seregben. A „kopaszok­nak” koppanástól koppanásig kellett sikálniuk a követ a kör­letben, időnként fogkefével a fugákat kitakarítani, egyszer­egyszer Ultra beszórásával ha­­bosították a feladatot.­­ A hathengerest igyekeztünk elkerülni, ez a vécét jelentette, hat „állomáshely” volt itt, és az öregek azt mondták, a piszoár­nak olyan tisztának kell lennie, hogy akár enni is lehessen belő­le - emlékezik Mácsai Sándor. Hozzáteszi: a negyven deka krumpli pucolása jóval egysze­rűbb feladat, mint amikor negy­ven éve az egyik alkalommal szóltak, megjött a holnapi ebéd, 145 kiló pontyot kellett megtisz­títaniuk. Az akkori szakács a mákos tészta készültségi fokát speciális módszerrel ellenőrizte le, ha feldobta, és odaragadt a plafonhoz, készen volt az étel. ■ Az egyik alka­lommal szóltak, megjött a holna­pi ebéd, 145 kiló pontyot kellett meg­tisztítaniuk. Most a konyhán babgulyás fő, Csatordai Norbert főszakács irányításával. A babgulyás a legkedveltebb étel a katonák körében, a tisztek és a legény­ség,, egyébként ugyanazt a kosztot kapja, ebédnél egyféle leves és kétfajta második van. Az étlap összeállításánál a ka­tonák kívánságait is figyelem­be veszik. A babgulyás elfogyasztása után irány a kantin, a nosztal­gianápolyiból tíz deka — ami hét darabot tesz ki - 2 forint, a ká­vé egy forint. Reggeli torna he­lyett itt van egy kis ülőtorna, szemkörzés, a jövőbe tekintve nyugodt emésztés. Miután az egykori lefokozottakat visszafo­kozzák, a csapat szerelvényt igazít, és felkészül a leszerelés­re. Lovas fogatok érkeznek, ezek viszik a katonákat a lesze­relővonathoz, mely Fekete Nagy István állomásfőnök köszöntője után a vasúttörténeti múzeum­ba szállítja az egynapos szolgá­latban megfáradt bakákat. Szól az ének: „Ez a vonat most van indulóban, a belseje fel van virá­gozva. A belseje sárgára, lesze­relő öreg bakák számára, men­nek haza végleg szabadságra.” A vasúttörténeti múzeumban megnézik azt az 1927-es gyártá­sú mozdonyt is, amihez hasonló vitte a csapatot a 40 évvel ez­előtti leszereléskor. Közben sorsolnak, Mácsai Sándor a mezőhegyesi vihar ká­rosultjai közül több ember nevét kérte el, és közülük húznak ki egyet, őt 200 ezer forintos pénz­adománnyal segítik az obsito­sok. Vígh Ádámnak, a mezőhe­gyesi 46-os majorban élő őster­melőnek a neve kerül elő, neki nemcsak a házát rongálta meg a vihar, hanem a fóliasátrait is megsemmisítette, a megélheté­se került veszélybe. Elhangzik a leszerelőes­kü, a katonák megfogad­ják, tíz év múlva vele­tek, ugyanitt. Er­re mindenkit kötelez az élő­cédula is, és a két Simonyi A pontonos hidász zászlóal­jától leszerelt előfelvételis egyetemisták közé tartozott Simonyi Tamás, az űrturista Simonyi Károly (Charles Simonyi) öccse is. Kérdésünk­re Tamás elmondta, fivére nemrégiben nősült meg, a gö­teborgi menyegzőn ő is ott volt násznagyaként, Bill Gates­­szel, a Microsoft tulajdonosá­val és dr. Habsburg Györggyel együtt. Az ifjú pár jövő febru­árra várja gyermekét­­ Még 1966-ban egy szobányi nagyságú Ural 2-es számító­géptől jutott el a Word- és az Excel-prgram kifejlesztéséig a testvérem — magyarázta Ta­más, aki út- és vasútmérnök­­ként dolgozik, a leszerelése óta ugyanazon a munkahelyen. Édesapjuk, Simonyi Károly ír­ta A fizika kultúrtörténete cí­mű alapművet ő okította ak­koriban a villamosmérnök­­hallgatókat. A statisztikai hi­vatalban és egyes minisztériu­mokban alkalmazták az Uralokat. Éjjel nem kapcsolták ki, mert akkor lehet hogy nem indultak volna újra. A kis Simonyi éjszakánként beszö­köd, és itt kezdte a szoftverfej­lesztést Simonyi Tamás Bajkonurban is ott volt testvére űrbe való kilövéseinél, jobban izgult, mint ő. A zászlófelvonásnál Nyers József ezredparancsnok és Mácsai Sándor, a nosztalgiabevonulás és -leszerelés szervezője. A Civil 40 elnevezésű fedőakció férfimunka, jó mulatság volt. A jelenleg szolgálatot teljesítők is komolyan vették a szombati rendezvényt Az újkígyósi Juhász László, kom­munikációs tiszt jól érzi itt magát. Menártovics József meghatódott, de azért keményen vezényelt. A csapatmúzeumban a város katonatörténete elevenedik meg 1848-tól.

Next