Békés Megyei Hírlap, 2018. május (22. évfolyam, 100-124. szám)

2018-05-12 / 109. szám

Csuporné Angyal Zsuzsanna népi iparművész, fazekas: Szív alakú kalácssütő (Csókakő) vezérvers Sinkó Adrienn Antibeavatás, avagy út a káoszba Hét lépcső lefelé - csak bátran s állati létben vergődhetsz, hol lényed a piszkos anyaggal egyenlő. (1.) Áraszd el magad értelmetlen zajjal, képpel! Elkerül így majd belső hang és szemkontaktus (nem traktálnak a lélek-tükrök az érzelmekkel). (2.) Ujjaid izzó vággyal a képernyőt simogassák (kismajmok babrálnak e módon a játékukkal), így óvd őket a hús-vér emberi érintéstől! (3.) Bánatod és örömöd sose érezd át: friss koncként dobd a világnak néhány képben! Majd eldöntik mások, jó-e neked. Hát élj kifelé, ne magadnak! (4.) Szorgos szemmel szűrj ki a mából minden rosszat, megdöbbentőt, azt, amit ócsárolhatsz! Zaklass fel vele mindenkit körülötted, kelts félelmet! (5.) Szép anyanyelvünk, ósdi csatornánk! Rejtse a könyvsír! Kár ma a szóért­­ nyomj egy gombot! Dal, mese kell?­­ Csak nyomj egy gombot! Sír a gyerek? - Hát nyomj egy gombot! (6.) Ünnepeket, szertartást, ősi tanítást vess el! Kérdésed sose tedd fel halk öregeknek! Bölcsebb náluk minden harsány blogger - rájuk hallgass! (7.) Engedj és vásárolj meg fiaidnak mindent! Felserdülvén nem lelik így örömük másban, mint öldöklésben, drogban. Káosz papjai lesznek. Hét lépés csak, s fényből sárba ereszkedsz ismét - s vágyódsz vissza... De az hosszú, meredek csigalépcső! folytatás a 3. oldalon­­ A Nemzeti Szalon bemutatása - gondolatok a népművészetről Hagyomány és folyamatos megújulás „Utolsó szent örökségünk ez, amit senki tőlünk el nem vehet: népmű­vészetünk ősi titka. Isten adta, tün­dér ihlette, ember álmodta örökség ez, melynek egyetlen tulajdonosa a Magyar, bárhol éljen is.” (Wass Albert) A Nemzeti Szalonok sorában ez az ötödik a népművészeti, amely a Kéz­­ Mű | Remek címet viseli. Számomra az a pillanat, amikor a kiállítás előkészületeit megtekin­tettem, olyan volt, mintha a nemze­ti imádságunk hangzott volna föl, libabőrös lettem... Ez egy CSODA, csupa-csupa nagybetűvel írva. A mai világban próbálják elhitetni velünk, hogy legyünk kishitűek, de ne hagyjuk! Ez a kiállítás tükrözi, hogy a nagy Európában a szolid méretű Magyarország népművé­szeti nagyhatalom. Születésem óta a Bükk déli lábá­nál fekvő Kisgyőr községben élek. Amikor 1980-ban faragással kezd­tem el foglalkozni, még álmodni sem mertem arról, hogy egyszer nemcsak részese lehetek ennek a csodának, hanem egy keveset hozzátehetek jómagam is. Hogy faragásaimmá átlényegülve meg­mutathatom azt a sok szépséget és örömet, amelyet a Teremtőnek hála korán megtapasztalhattam a muhi emlékpark, a Herman Ottó-em­­lékpark kialakításánál, a miskolci, zánkai, majd több játszótérkészítő táborban vagy a Kisgyőrben mű­ködő, huszonöt éves népművészeti szaktábor tevékenysége alatt. Állok a Műcsarnok apszisában, és elképzelem, ahogyan népművé­szetünk rokonlelkei, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Sinka István, Nagy László, Erdélyi Zsuzsanna, Kallós Zoltán mellett akadémiánk alapító örökös, tiszteleti elnöke, Makovecz Imre, illetve Szervátiusz Tibor és Szervátiusz Jenő egy örökkévaló pillanat erejéig találkoznak a tárlat erőterében. Ha van szakrális hely, ahol ez lé­lekben megtörténhet, akkor alig­ha kérdéses, hogy napjainkban ez a hely csak a Műcsarnok lehet. Együtt, nagyszerű egységélmény­ben találhatnak egymásra mind­azokkal, akiknek sorsát, a végtelen múltból eredő paraszti hagyomány­ba nyúló gyökereit feltárták és meg­őrizték az utókornak. Nélkülük és hiánypótló leletmentő tevékenysé­gük nélkül ma aligha adhatnánk számot népművészetünkről. Büszkék vagyunk rájuk, és nem feledkezünk meg azokról a „névte­len” mestereinkről sem, akik egy­­egy paraszti alkotóközösségben, gyakorta a maguk naiv életlátásá­val segítenek a tradíció őrzésében. Szűkebb otthonomban, Kisgyőr­ben az évről évre megrendezett népművészeti táborok résztvevői jelentős, látványos, maradandó kültéri alkotással gazdagítják a te­lepülést. így született temetőkapu, gémeskút, favár, faluház kapuja, feliratok, köszöntőtáblák, buszme­gállók, templomkapu, harangláb, emlékművek, ivókút, színpad, híd, kegyeleti hely, betlehem, millenniu­mi emlékfa, Rákóczi-emlékoszlop - és még nagyon sokáig sorolhat­nám azokat az alkotásokat, ame­lyek ékesítik településünket.

Next