Békés Megyei Hírlap, 2019. július (23. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-10 / 158. szám

12 FÓKUSZ 2019. JÚLIUS 10., SZERDA Sokan vélik, e levélben Kossuth már előre megjósolta a trianoni katasztrófát Felrótta Deák Ferencnek, hogy kockára tette az ország jövőjét Az 1848-49-es szabadság­­harc bukása után időbe telt, amíg magához tért a ma­gyar nemzet. A megtorlá­sok évei mély nyomot hagy­tak a lelkekben. A forrada­lom vezérei vagy meghaltak, vagy emigrációban voltak, vagy éppen börtönbünteté­süket töltötték. Farkas Lajos szerkesztoseg@bmhirlap.hu BÉKÉS MEGYE A magyarság szellemi vezérek nélkül ma­radt, amit csak fokozott a bé­csi udvar elnyomása. Az 1860- as években viszont új helyzet alakult ki, mind hazánkban, mind Európában. A Habsburg­­ház fokozatosan ráébredt arra, hogy változtatnia kell magyar­­országi politikáján. Ezért kez­detét veszi egy tárgyalássoro­zat, amely megpróbálja rendez­ni ezt a kérdést. A levél Az emigrációban élő Kos­suth Lajos 1867. május 22-én Párizsban írta meg a híres Cassandra-levelet, amelyben bírálta a készülő kiegyezési törvénytervezetet, valamint Deák Ferenc politikáját. Kos­suth és Deák merőben más­képpen gondolkodott a bukott szabadságharc utáni magyar politikáról. A volt kormány­zó egy, a Duna mentén létre­jövő új államszövetséget sze­retett volna létrehozni, amely mint a térség nagyhatalma játszana fontos szerepet Eu­rópa életében. Ezzel szem­ben Deák Ferenc egy szuve­rén magyar államban gondol­kodott, de egy idő után keres­te a bécsi udvarral a kiegye­zés lehetőségét. Azzal érvelt, hogy a magyar szabadság­­harc nem a nemzetiségekkel való konfliktusokon, hanem az orosz beavatkozáson bu­kott el. A cári politikának vi­szont nem volt érdeke Auszt­ria meggyengítése, ezért De­ák szerint a magyar politi­kai elit csak az osztrákokkal tárgyalhat egy új állam meg­alakításáról. Ezek a tárgyalá­sok eredményezték az 1867. évi XII. törvénycikk terveze­tét, amely úgy teremtette meg a dualista államrendszert, hogy közösnek nyilvánították az Osztrák-Magyar Monar­chia pénzügyét, hadügyét és külügyét. Deák itt feladta az 1848-as áprilisi törvényekben foglal­takat, miszerint a pénzügy és a hadügy a magyar kor­mány hatáskörébe tartozik, a Cassandra-levél éppen ezt az engedményt bírálta. A le­vélben Kossuth felrója Deák­nak, hogy feladta a nemze­ti önrendelkezést és kocká­ra tette Magyarország jövő­jét. Szerinte a megkötött al­ku Magyarország pusztulását készíti elő, hiszen ezzel egy, a nemzetiségi követelések sú­lya alatt hamarosan összerop­panó birodalom fennmaradá­sát támogatta. Szerinte végze­tes következményei lehetnek, ha Magyarország sorsát a már akkor rogyadozó Ausztriához kötik. Kossuth szerint egy di­nasztikus alapokon nyugvó Habsburg uralkodóház idő­vel nem tudja felvenni a ver­senyt az időközben kialaku­ló különböző nemzetállamok­kal, és megszűnik létezni, de a veszélyt az jelenti, hogy ma­gával ránthatja Magyarorszá­got is. Már előre megjósolta Trianont? A Cassandra elnevezés egy görög mitológiai királylány­ra utal, akinek jóslatait figyel­men kívül hagyták, ezért állít­ják ma is sokan, hogy e levél­ben Kossuth előre megjósolta a trianoni katasztrófát. A jogos bírálatok mellett viszont nem vázolt fel másmilyen alternatí­vát a nemzet számára. A deá­­ki politikát eredményező dua­lizmus viszont több mint ötven évig minden téren hatalmas fejlődést hozott a magyar nép számára. Kossuthnak szembe kellett néznie azzal a ténnyel is, hogy Európa akkori nagy­hatalmai nem szerették volna a kényes politikai egyensúlyt megbolygatni, így uniós tervei nem sok eséllyel kecsegtettek. A Cassandra-levélnek nagy sikere lett az akkori sajtóban, a politikára viszont nem volt hatása, az országgyűlés meg­szavazta a kiegye­zési törvényt, és 1867. június 8-án Ferenc József oszt­rák császárt Ma­gyarország kirá­lyává koronázták. Az uralkodó pedig július 28- án ellátta kézjegyével a ki­egyezési törvényt, így ezzel le­zárta a dualista átalakulás fo­lyamatát. A Cassandra-levél, bár nagy hatást gyakorolt a ko­rabeli közvéleményre, sokan eltérően értelmezték, de végül is nem tudta megakadályoz­ni az Osztrák-Magyar Monar­chia létrejöttét. A levél 1867. május 22-én íródott, először itthon a Magyar Újság közölte le május 26-án, majd két nap­pal később a Magyarország cí­mű kormányzati lap is lehozta. A Cassandra-levél kelle­metlenül érintette a magyar kiegyezéspárti politikuso­kat, mert a kiegye­zés március 30-án megszavazott ter­vezetével már a fő­rendiházhoz ké­szültek, s megkez­dődtek a koronázás előkészületei is. A dualizmus hívei a koronázási cere­mónia megzavarásáról beszél­tek, a levél kapcsán széles saj­tóvita bontakozott ki a kiegye­zéspárti és az ellenzők között. Az országgyűlésben vi­szont többségben voltak a kiegyezéspártiak, így a ki­egyezés megszavazása nem volt kérdéses. Az 1848 című újság má­jus 28-án közölte Pulszky Fe­renc írását, amelyben a dua­lizmus hívei először foglalkoz­tak Kossuth levelével. A cikket Pulszky Deák Ferenc útmuta­tása alapján írta meg, rávilágít­va a Kossuth-féle Dunai Konfö­deráció ötletének hiányossága­ira és negatívumaira. Deák a Pesti Napló május 30-i számában kijelenti, hogy nem kíván válaszolni Kossuth levelére, a kiegyezésről pedig nem fog a sajtón keresztül üzengetni. Az emigrációban élő volt kormányzó 1867 augusztu­sában újabb nyílt levelet kül­dött elé a hatalom közbelépett, az augusztus 18-i Magyar Új­ság összes számát, amelyek­ben olvasható volt az írás, el­kobozták. Az indoklás szerint a cikk, a fennálló uralkodó­ház elleni izgatás vádját me­ríti ki. A lap szerkesztőjét, Bö­szörményi Lászlót perbe is fog­ták evégett, és börtönbüntetés­re ítélték. A már súlyos beteg Böszörményi nem volt hajlan­dó kegyelmet kérni, a börtön­ben halt meg. Kossuthot hűt­lenség vádjával illették a ki­egyezés jogi alapjának számí­tó Pragmatica Sanctióra hivat­kozva. A kiegyezés utáni hatások Az idő később Deák Ferencet, a haza bölcsét igazolta. A ki­egyezés után Magyarország gazdasági és társadalmi életé­ben páratlan fellendülés követ­kezett be. Deák nagysága ab­ban állt, hogy a kiegyezés foly­tán elhárultak azok az akadá­lyok, amelyek a magyar nem­zet és az uralkodóház viszonyát lehetetlenné tették. Mindez le­hetővé tette hazánk fejlődését mind szellemi, mind anyagi té­ren. A gazdasági fellendülés el­lenére a magyar lakosság jelen­tős része mégis a kiegyezést a ’48-as szabadságharc eszmé­inek elárulásaként fogta fel, ami komoly feszültséget oko­zott az akkori magyar társa­dalomban. Magyarország a perszonáluniót (a két állam­nak ugyanaz a vezetője) leszá­mítva önálló, szuverén állam lett, ami jórészt Deák erőfeszí­tésének és józanságának volt köszönhető. Egy vesztes for­radalom utáni kábult nemzet­ből egy erős országot terem­tett. Az utókor joggal lehet há­lás neki. Az egész kiegyezés körü­li eseményeket hűen tükrö­zi Deák Ferenc híres mondá­sa, mely ma már szállóige lett: „Kockáztathatunk mindent a Hazáért, de a Hazát kockáz­tatni semmiért nem szabad.” Felhasznált irodalom: Deák Ferenc - Kossuth Lajos: Párbe­széd a kiegyezésről A magyar sajtó története (1705-1892) Cassandra-levél: Kossuth Lajos üzenetei Szerk. Szabad György. Neumann Kht. 2004. A „Dunai Szövetség” tervezete (1862. május 1.) Romsics Ignác: Nemzet, nem­zetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20. században, Napvilág Ki­adó, 1998. http://www.rubicon. hu. https://paprika.blogstar.hu. https://hu.wikipedia.org. m­oouin uhauo nyílt levele Deák Ferenczhez. Barátom! Páris, május 22-kén 1867. Engedd meg e megszólítást azon múlt emlékének nevében, mely a h­osszu számkivetés keservei, a hazafi bánat és családi bu­tuinden súlya alatt előttem mindig szent maradt. Mi nem csak elvrokonok, de barátok is valánk a szó ne­mesebb értelmében, férfikorunk szebb szakán keresztül, midőn m­ég egy irányban haladtunk a hazafi­i kötelesség ösvényén. Együtt állottunk Őrt a nemzet jogai mellett az 1$48 iki válság előestéjén, midőn mint ministertársak közegyetértéssel megköveteltük a Bécsi udvartól a kormánytól, hogy »hazánknak széles sajtó­vita bontako­zott ki a ki­egyezést pár­tolók és el­lenzői között. Az emigrációban élő Kossuth 1867. május 22-én Párizsban írta a híres Cassandra-levelet Akihez az írás szól, Deák Ferenc Fotók: wikimedia.org „...a hazafiúi kötelesség ösvényén...” „Barátom! Engedd meg e meg­szólítást azon múlt emléké­nek nevében, amely a hos­­­szú számkivetés keservei, a ha­zafi bánat és családi bű súlya alatt előttem mindig szent ma­radt. Mi nemcsak elvrokonok, de barátok is valánk, a szó ne­mesebb értelmében férfikorunk szebb szakaszán keresztül, mi­dőn még egy irányban halad­tunk a hazafiúi kötelesség ös­vényén. [...]... Magyarország... a legfontosabb ügyekben ide­gen avatkozástól menten, önállólag nem intézkedhetve, idegen érdekek vontatókötelé­re akasztatik... [...] Nemzetnek lehet elnyomást tűrnie, de jo­gai valósításának reménye iránt semmi körülmények közt nem szabad kétségbeesnie, s azért, mert valamely jogát nyomban nem képes valósítani, nem sza­bad arról önként, örök időkre le­mondani. Látogasson el hírportálunkra! BEOL.hu

Next