Békés Megyei Hírlap, 2019. december (23. évfolyam, 279-302. szám)

2019-12-07 / Vasárnap reggel

2019. DECEMBER 7., SZOMBAT MŰVÉSZBEJÁRÓ и Előfordul, hogy eleinte nem értjük, mi felé sodor az élet, aztán idővel minden kitisz­tul és világossá válik. Dér Heni is így volt ezzel, amikor elindult az énekesi pályán. Egy igazi harcos, küzdő nő, akiben olyan szenvedélyes energiák működnek, hogy egyedül is képes felrobban­tani a színpadot. Mindent el­ért, amiről gyermekkorában álmodott. December 20-án a Dívák Éjszakáján Radics Gigivel, Tolvai Renivel és Ki­rály Lindával lép fel a BOK Sportcsarnokban. Tarnóczy Orsolya - Amíg más nők az idők folya­mán lesznek inspiráló szemé­lyiségek, ön lényegében annak született. Ha valamit kigondol, akkor azt valóra is váltja.­­ Az élet edzett meg, olyan nő vagyok, aki megharcol az álmaiért. Gyerekkoromban hittem benne, hogy jó énekes­nő lehetek, és képes voltam küzdeni az álmaimért. Mi, nők sokkal többre vagyunk hi­vatottak, mint ahogy azt sok esetben gondoljuk, vagy ami­be próbálnak betuszkolni ben­nünket. Az édesapám azt sze­rette volna, ha ügyvéd vagy or­vos leszek, de engem senki és semmi nem tántoríthatott el az utamról. - A mérhetetlen maximalizmu­­sa miből ered? - Nagyon sokáig az édes­apámnak akartam megfelelni, és igyekeztem önmagamhoz képest a legtöbbet, legjobbat kihozni mindenből. Azt akar­tam, hogy lássa, képes vagyok a saját lábamon is megállni, annak ellenére, hogy nem let­tem fiú. Azt hiszem, más el­képzelései voltak... - Mikor mondta először, hogy büszke önre? - Nem emlékszem, hogy valaha kimondta volna ezt a mondatot. Döcögősen indult a kapcsolatunk, de az első, majd a második diplomám megszer­zése után fordult a kocka. Lát­ta, hogy szépen megállok a lá­bamon, minden rendben van körülöttem. A korlátaink sok­szor csak a fejünkben léteznek - ezt próbálom a diákjaimnak is elmagyarázni, akiknek mo­tivációs órákat és előadásokat tartok. - Hol? - A nevemhez köthető te­hetséggondozó alapítványban, ahol a fiatalok hangképzést, mozgást tanulhatnak, vala­mint önfejlesztő mentorprog­ramot kapnak. Régóta tervez­tem, hogy Intézményesítsem azt a dolgot, amelyben a min­dennapjaimat élem. Sok dolgot tanultam meg a saját bőrömön, amit úgy éreztem, át kellene adnom. Bevallom, le vagyok döbbenve, hogy a mai fiatalok milyen jövőről álmodoznak. - Milyen terveik vannak? - Pár éve hazánkban még teljesen ismeretlen volt ez a fo­galom, ma azonban már min­den negyedik tini influenszer, vagyis véleményvezér akar lenni. A Z generáció tagjai kö­zül a fiatal lányok leginkább arról álmodoznak, hogy elcsá­bítanak egy jó anyagi helyzet­ben lévő urat és gyereket szül­nek neki. Ebben nagy szere­pe van a média romboló hatá­sának, ami rossz irányba befo­lyásolja őket. Ezeket a fiatalo­kat próbálom meg visszaterel­ni a helyes útra. - A tanítás régi álma volt? - Az élet hozta ezt a lehető­séget, de hamar kiderült, hogy jó érzékem van hozzá. Na­gyon örülök annak, hogy tu­dok a fiatalok nyelvén beszél­ni és hitelesnek tartanak. En­gem boldoggá tesz, ha mások­nak adhatok. A tanítás pedig szép feladat. - Kívülről erősnek tűnik, de be­lülről érzékeny alkat? - Az vagyok, csak igyekszem ezt az oldalamat rejtve tartani. Soha nem akartam a lelkemet kitenni az asztalra, nehogy se­bezhetővé váljak. Sokáig azon aggódtam, hogy ezzel az elérhe­tetlennek tűnő szemléletmód­dal nehéz lesz majd társat talál­nom, de a sors máshogy intézte a dolgokat. Hiszek abban, hogy most egy olyan ember van mel­lettem, aki ezt az érzékeny nőt is ki tudja hozni belőlem. - Hol ismerte meg a párját? - Egy főzőműsorban láttam meg, de erről nem szeretnék többet elárulni. A pályám kez­dete óta igyekszem védeni a magánéletemet. Másokon lá­tom, hogy a túlzott kitárulko­zás nem vezet jóra. - Gondolkozik már az anyai sze­repen, vagy ne menjünk ennyi­re előre? - Ha tíz évvel ezelőtt kérde­zett volna meg, már akkor is készen álltam volna erre a sze­repre. Teljesen nyitott vagyok, a sors majd eldönti, mikor jön el az én időm. - Legutóbb egy olyan gálaesten lépett fel, ahol 13 évesen élete első zenei díját vehette át. Mi­lyen érzés volt? - Bevallom, jóleső remegés járta át a testem. Régen izgul­tam ennyire, mint a Temerini Tini Táncdalfesztivál gálaest­jén. Ez volt az a megmérette­tés, ami elindított ezen a pá­lyán. Félelmetes belegondolni, hogy 20 év telt el azóta. Elége­dett vagyok, ilyen nagyot ál­modni se mertem. - Gondolta volna, hogy egyszer a rap is bekúszik az életébe? - Valójában soha nem állt tőlem messze ez a műfaj. Aki igazán ismer, az tudja, hogy a Megasztár után félig elké­szült egy szólólemezem, egy igazi R’n’B­, hiphopalbum. Csak közben a Sugarloaf éne­kese lettem, onnan pedig nem volt megállás. Titkon mindig ezt szerettem volna csinálni, ezért örülök annak, hogy pár éve hoztam egy döntést és bát­ran mertem váltani. Sokszor ugyanis érdemesebb a rögö­sebb utat választani, és kitel­jesíteni magunkat. - Sokak mégsem értik a váltás lényegét... - Nem is kell, hiszen nem akarok senkinek se megfelelni. Jól érzem magam a bőrömben, nő létemre vállalom a szabad szájú, megmondó szövegeimet. - Nyáron a 90-es évek egyik legfelkapottabb slágerének, a Casanovának a feldolgozásáért is kapott hideget-meleget. - Zoltán Erika ötlete volt, hogy poroljuk le ezt a dalt és tűzdeljük meg egy kis rafiné­riával. Én mondtam Curtisnek - merthogy ő írta a dal szöve­gét -, hogy ne fogja vissza ma­gát, vagy csináljuk teljes erőbe­dobással, vagy hagyjuk az egé­szet a fenébe. Ha valaki arccal és névvel vállalja a véleményét, akkor azt szívesen meghallga­tom. De a mai világban oldalak mögé bújt ismeretlenek oszt­ják az észt a virtuális térben. Már évekkel ezelőtt megmond­tam, hogy inkább legyek meg­osztó, mint véleménytelen. - Tizenkét év után ismét meg­mutatta báját Nánási Pál kame­rája előtt. Miért várt vele ennyit? - Nem tudatos döntés volt. Tíz éven keresztül nyaggatott az egyik neves újság, hogy vet­kőzzek le nekik, de nem men­tem bele a dologba. Miért? Mert nem akartam minden titkos és izgalmas részletet megmutatni magamból. Pali­val egyébként nagyon jó bará­tok vagyunk, pár hónappal ez­előtt felhívott telefonon, hogy szeretne rólam is szép képeket készíteni. Szerintem jó anyag született. - Említette, hogy van egy másik nagy álma is. - Öt év keresgélés után si­került összehoznom egy öt­fős női zenekart, akik hasonló energiával működnek a szín­padon, mint én. Egy izgalmas és szép show-t szeretnék ös­­­szehozni, amivel januártól együtt járjuk majd az országot. - Minden hétvégéje be van osztva? - Nem unatkozom. Novem­berben sem álltam le, stúdióba vonultam és készítem az új da­laimat. Most meg veszek egy mély levegőt a decemberi őrü­let előtt. - Az év utolsó hónapját mivel zárja? - Egy nagyon fontos esemén­­nyel, december 20-án ugyan­is a Dívák Éjszakáján Radics Gigivel, Tolvai Renivel és Ki­rály Lindával lépünk fel a BOK Sportcsarnokban. Az általunk ismertté vált dalok mellett ka­rácsonyi slágerek is felcsendül­nek majd, úgymint a Santa Cla­us Is Coming to Town, vagy az All I Want for Christmas is You. Egy óriási show-val szeretnénk megajándékozni a közönséget. Mi négyen olyan energiákat fo­gunk megmozgatni a színpa­don, aminek érdemes a része­se lenni. - Az ön slágerei is hallhatóak lesznek? - Bizony ám, sőt még rappelni is fogok. - Hol tölti az ünnepet? - Otthon, a szeretteim köré­ben. Lélekben a teljes adven­ti időszak alatt Csantavéren, a Vajdaságban vagyok, ahol a családom él. - Fontosak a szertartások az ön életében? - Persze, ahogy a legtöbb embernek fontosak. Kará­csonykor kapunk egy új lehe­tőséget arra, hogy jobban oda tudjunk figyelni egymásra. A mi családunkban egyébként le vannak osztva a feladatok, a húgommal együtt díszítjük fel a fát. Édesanyám az ünne­pi menüért felel, édesapám az italért. December 24-én meg­ajándékozzuk egymást, az­tán másnap reggel együtt me­gyünk a karácsonyi misére. - A hit kérdése mennyire foglal­koztatja? - Keresztény nevelést kap­tam, és tiszteletben tartom a családi hagyományokat. Hiszek abban, hogy mindenkinek kell egy belső motivációsaim folya­matosan viszi előre. M­­inden év egy új kezdet, egy csipetnyi va­rázslat, amit érdemes ebben a szellemben indítani.

Next