Békés Megyei Hírlap, 2020. május (24. évfolyam, 102-125. szám)
2020-05-15 / 113. szám
2020. MÁJUS 15., PÉNTEK A pólósok pólósa-szavazás második jelöltjei, másfél évtized sikerei Puskás keze is benne volt 1950-1964. Másfél évtized, három-három olimpiai (1952,1956,1964) és Európa-bajnoki (1954,1958, 1962) cím, és akkor még nem beszéltünk a főiskolás világbajnokságokról és a kor csúcstornájáról, a Trofeo Italiáról. Pólóaranykor ez a javából. Nekünk, magyaroknak már a második. A pólósok pólósa-szavazás, 2. rész. Malonyai Péter szerkesztoseg@mediaworks.hu VÍZILABDA Úgy indult, hogy 1950-ben lemaradtunk az esélyről, hogy Európa-bajnokok legyünk. Budapest lett volna a házigazda, ám a hidegháború legfagyosabb esztendeit éltük, így az európai szövetség visszavonta tőlünk a rendezést - győzött a politika. Amely itthon ügyelt arra, hogy a sportsikerek is erősítsék, így két esztendővel később, a helsinki olimpia évében (1952) még arra is képes volt, hogy megbocsásson Gyarmati Dezsőnek, aki a Rákosi-rendszert gúny tárgyává tevő megjegyzése és nem utolsósorban a berlini főiskolai vb (1. Magyarország) alatti nyugat-berlini „látogatása” miatt lett kegyvesztett. Visszafogadása Puskás Öcsinek köszönhető, aki ballábas lévén pontosan tudta, mit számít(hat) egy jó bal kéz. Az olimpián aztán már nem volt gond, 1936 után újra aranyérmes lett a csapat. A címvédő (1948, London) olaszokat 7:2-re, a titkos favorit Egyesült Államokat 4:0- ra győzte le a csapat a négyes döntőben (a végül ezüstérmes jugoszlávok elleni 2:2-t a középdöntőből hozta magával), ami már megérdemeltté tette a sikert, az pedig, hogy idősebb Szívós István a víz alól (!) lőtt gólt (csak a jobb keze és a labda volt látható), még sokáig beszédtéma volt magasabb pólós körökben. A siker hátteréről később kiderült, hogy Gyarmati Dezső és Markovits Kálmán volt a szellemi atyja, visszatérően egyeztettek Rajki Béla szövetségi kapitánnyal, aki - Markovits megfogalmazásában - „hagyta a csapatot kifutni”. Ezzel együtt nem Rajki, hanem Lemhényi Dezső ült a kispadon, amikor 1954-ben Európa-bajnok lett a csapat. A győzelemhez a házigazda olaszokat kellett legyőznünk az utolsó mecscsen, amelynek szünetében (4:1) kiderült, hogy nem állhatunk meg 7:1-nél. Az állás 6:1 volt, amikor a csapat kockáztatott, mind a hat mezőnyjátékos felsorakozott Raffaello Gambino kapuja előtt, az olasz center, Renato De Sanzuane pedig egyedül maradt a mi térfelünkön a kapus Boros „Apival”. Martin „Buci” nem hibázott, aztán még Szívós csavart egyet, s 8:1. Torinóban. Az olaszok ellen. Kell-e több? Persze hogy kell, de ez már 1956, és a melbourne-i olimpia. Ahol újra Rajki Béla volt a kapitány, másrészt pedig másodlagos érdek volt, hogy megvédjük a címünket, lévén itthon forradalom, majd szovjet megszállás - s ehhez mérhető aggodalom a magyar táborban. Ezért is lehet, hogy a pólótornára legtöbben a „melbourne-i vérfürdő” miatt emlékeznek. A Szovjetunió elleni meccsen (4:0) Bolvári Antal úgymond keménykedett Valentyin Prokopovval, aki hátrakönyökölt, eltalálva az őrzését átvevő Zádor Ervint. Az ütés átlagos volt, a vér mennyisége is, ám Zádor tudta, úgy kell kiszállnia a vízből, hogy végigvonuljon a lelátó előtt. A hatás képzelhető, a szolidaritás őszinte, mindenki a mieinket ünnepelte. Korán, mert az aranyhoz még kellett a Jugoszlávia elleni siker. Persze hogy meglett (2:1), és a csapat történelmet írt, százszázalékos teljesítménnyel, a hatos döntőben 20:3-as gólaránnyal végzett az élen. Akárcsak két esztendővel később (1958) Budapesten, az Eb-n. Az, hogy a szigeti szentélyben 7:0-ra léptük le az olaszokat, akkoriban szinte természetes volt, de az utolsó meccsen jött a Szovjetunió. Hogy a fákon is lógtak, mondani sem kell, legyen elég annyi, hogy hétezer (!) néző övezte az ötvenes medencét, amelyben persze hogy csodával szolgáltak a mieink. Különösen Dömötör Zoltán, aki szebbnél szebb gólokkal (összesen hárommal) járult hozzá a 4:0 utáni 4:2-es győzelemhez, a nézőtéri eksztázishoz és nem utolsósorban némi rendőri beavatkozáshoz. Ezek után mindenki optimistán várta a római olimpiát (1960), amelyen a bronzérem nem számított sikernek, olyannyira, hogy nem csupán Lemhényi Dezsőnek kellett mennie a kispadról (jött Laky Károly), hanem egyenesen a magyar póló válságáról beszéltek. Az indulatok erősebbek voltak, mint a valóság, hiszen a lipcsei Európa-bajnokságon (1962) újra veretlenül végzett az élen a magyar csapat. A remek bekk, Mayer Mihály nemcsak hogy győztes gólt lőtt a jugók ellen, hanem bal kézzel szerezte, holott jobbkezes volt... A tokiói olimpia évében Laky kapitány meglehetősen kemény erőnléti edzéseket vezényelt, sok úszással, s a futás sem maradt el. Ennek lett áldozata Markovits Kálmán, aki enyhén szólva sem rajongott az úszásért. Hiába volt szellemi vezér a vízben és a parton, Laky kitette őt a keretből, és az olimpiára sem vitte el. Ahol újabb meglepetéssel szolgált. Bátran harcba küldte a fiatalokat. A Jugoszlávia elleni középdöntőben Bodnár Andrást és Rusorán Pétert vetette be Gyarmati és Kárpáti cseréjeként (4:4), a Szovjetunió elleni sorsdöntő csata (5:2) során pedig Mayer helyén Konrád János kezdett, majd újra beállt Bodnár Kárpátit váltva. Ez a meccs a „Lőj, lőj, lőj, lőj, Dömötör!” Szepesi Györgyörökzöld révén lett népszerű, pedig a pólótörténelem szempontjából is maradandó. Egyrészt egy negyed alatt három gólt lőttünk és egyet sem kaptunk, másrészt nem csupán az ezen a mérkőzésen is remekelő „Döme” volt a hős, hanem az ifjak, Rusorán Péter (24), Bodnár András és Konrád János (23-23), valamint Felkai László (22). A mindent eldöntő ötödik magyar gól előtti akció például Konrádtól indult, majd Rusorán indította Dömötört, a lefújás előtt pedig Bodnár fülelt le egy szovjet átadást, s őrizgette a labdát. Amelyet végül megérdemelten hozhatott haza Tokióból Dömötör. Az 1956-ban, Melbourne-ben olimpiai bajnokságot nyert magyar vízilabda-válogatott Fotó: MTI Az amerikai profi liga, az MLS egész mezőnye Floridába költözne a terv szerint Disneylandben folytatódhat a futball LABDARÚGÁS A koronavírus miatt továbbra is bizonytalan, meddig szünetel a sportélet az Egyesült Államokban. Ami a labdarúgást illeti: az MLS- ben eddig két fordulót játszottak le az alapszakaszból, azaz a két főcsoportban (Keleti és Nyugati) 26 csapatot felvonultató pontvadászatból szinte még a teljes idény hátravan. A Washington Post arról számolt be, az MLS vezetősége kidolgozott egy vésztervet arra az esetre, ha gyorsan kell lezavarni a szezont. E forgatókönyv szerint a bajnokság határozatlan ideig az orlandói Disney Worldbe költözne, pontosabban az élménypark 220 hektáros sportkomplexumába, amely az ESPN Wide World of Sports nevet viseli. A létesítmény több mint ezer ember befogadására, elszállásolására alkalmas, így a labdarúgókon kívül a szakmai és egészségügyi stáb, valamint a kisegítő személyzet is Florida államba teheti át a székhelyét. A találkozókat zárt kapuk mögött, nézők nélkül, rendkívüli szabályok betartásával bonyolítanák le: a résztvevők nemcsak folyamatos vizsgálatoknak lennének kitéve, de meccsnapokon kötelező lenne mindenkin elvégezni a koronavírustesztet úgy, hogy egy időben akár több összecsapás is rendezhetnek. A fordulók két-három naponta követnék egymást, a tempó tehát igencsak feszített lenne. A terv egyik legsarkalatosabb pontja, hogy a csapatokat elzárnák a külvilág elől, azaz látogatókat, sőt családtagokat sem fogadhatnának a bajnokság ideje alatt. Ezen kívül a hotelekben, buszokon fokozott intézkedéseket kell bevezetni, illetve a televíziós közvetítéseket is meg kell oldani (az ESPN sportcsatorna a Disney tulajdonába tartozik). Nagy kérdés továbbá, mi lesz a sérült játékosokkal, akik elméletileg nem hagyhatják el a komplexumot, vagyis a rehabilitációjukat is helyben kellene elvégezniük, illetve hogy hogyan fogják elkülöníteni azokat, akiknél megállapítják a vírust. Az MLS-t egyelőre nem sürgeti az idő, a kis csoportos foglalkozásokat ugyan több együttesnél is elkezdték, ám a folytatás szeptemberre, míg a befejezés akár 2021-re is kitolható. Nagy Péter/NS Vészforgatókönyv: Az összes csapat Orlandóba települne Fotó: AFP SPORT 15 JEGYZET Ajna örvénye Takács Zoltán jegyzet@mediaworks.hu „Nagyon sok mindenen mentem keresztül az elmúlt néhány hétben, azt hiszem, kicsit belecsúsztam a depresszióba is, és megint előjött a testképzavarom.” Ha feltenném a magyar úszósportot csak kicsit is ismerőknek a kérdést, hogy ki nyilatkozta ezt a Nemzeti Sport hasábjain, akkor vélhetően Szilágyi Liliána lenne a válasz. Az ifjúsági olimpiai bajnok és Európa-bajnoki ezüstérmes úszó ugyanis volt olyan bátor, hogy a nyilvánosság elé állt a megfelelési kényszer hatására kialakult bulimiája és lelki problémái kapcsán. Csakhogy most nem Liliána nyílt meg kendőzetlen őszinteséggel országnak-világnak, hanem a jövő egyik legnagyobb reménysége, a még mindig csak 18 esztendős ifjúsági olimpiai bajnokunk, Késely Ajna. Kollégánk, a remek interjúiról ismert Kovács Erika arról kérdezte a szupertehetséget, hogy miért vált meg hosszú hajkoronájától és váltott pár centis frizurára a csinos úszónő, s a válasz alighanem őt is meglepte. A már most felnőtt Európa-bajnoki ezüstérmes kiválóság ugyanis arról kezdett beszélni, a járvány okozta karanténhelyzet annyira megviselte, hogy új irányba kellett elindulnia, s ezt jelképesen a hajnyírással kezdte meg. Az interjúból olyan döbbenetes részletek derülnek ki, hogy a tinilány mindig agresszív lett, ha a súlya került szóba, vagy hogy az elmúlt időszakban annyira bestresszelt, hogy az érettségi első napjára átmenetileg megsüketült az egyik fülére. Arról mesélt, hogy a járvány alatt döbbent rá, a siker folyamatos hajszolása olyan, mint a drog, rögtön jelentkeznek az elvonási tünetek, ha nem úszhat. Az olvasó pedig csak kapkodja a fejét, miként lehetséges, hogy a világszínvonalú edzésmódszerek mellett nincs elég idő és energia arra, hogy ezeknek a tehetséges embereknek a lelki életével is megfelelően foglalkozzanak. A depressziós átlagembereknek a pszichológus rögtön elmondja, hogy gondolják végig, hány százalékot tesz ki az életükből az öt fontos terület: a család, a munka, a hobbi, a barátok és a párkapcsolat. Ha valakinek több szinte teljesen hiányzik, s csak a munka tartja életben, az meglehetősen veszélyes helyzet. Ugyanis ha azt is elveszíti, biztosan a legmélyebb gödörbe kerül lelkileg, ahová ember csak kerülhet. Persze az élsportoló élete a lemondásról és a rengeteg munkáról szól. De ha csak arról, akkor nagy a baj. Főként, ha fiatal úszónő az illető, aki már 16 évesen világraszóló sikereket ért el.