Békés Megyei Hírlap, 2020. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
2020-09-02 / 205. szám
2020. SZEPTEMBER 2., SZERDA SPORT 13 A legelején nagyon kicsin múlott, hogy lesz-e Békéscsabai RSE, vagy sem A legnagyobb sikerek után sem akarták behúzni a kéziféket „Hogy repül az idő!” - csodálkozhatott rá a szemlélődő a Békéscsabai Röplabda SE által Békéscsabán megrendezett kiállítás anyagát végigjárva. A 20 évvel ezelőtt megalakult BRSE sikereit megmutató cikkek a néhány lelkes sportember által megálmodott, dinamikusan fejlődő, a magyar röplabdázásnak számtalan felnőtt-, és utánpótlás-válogatottat adó klub legfontosabb állomásait mutatja be. Gajdács Pál pal.gajdacs@partner.mediaworks.hu ÉVFORDULÓ Papp Ferenc, Buzássy Emília, Néma Szabolcs (és a háttérben szerényen meghúzódó szülők, segítők, támogatók). Nevek, a nem is olyan régmúltból. Testnevelők, akik hittek és biztatták azt a kis röplabdás csoportot, amelyből egy sikeres egyesület sarjadt. Bajkó Enikő, Baukó Éva, Bucsi Barbara, Fábián Ildikó, Fodor Eszter, Gyebnár Anikó, Kazár Krisztina, Kolarovszki Margit, Lika Andrea, Mező Enikő, Molnár Anikó, Pocsaji Edit, Széplaki Nóra, Tóth Éva. Nevek, a nem is olyan régmúltból. Játékosok, akik a megalakulásának hajnalán az alapokat jelentették egy később hazai és nemzetközi szinten is nagy sikereket elérő BRSE-nél. Kormos Mihály és Nagy Attila. Nevek, akik az eleinte reménytelennek tetsző helyzetben is hittek abban, hogy érdemes megmenteni a magyar röplabdának azt a néhány utánpótláskorú gyereket, akik elköteleződtek a röplabda mellett, s később magyar bajnoki címekre vezették felnőtt-, valamint utánpótlásszinten csabai csapataikat. Milodanovics Andrea másodedző, dr. Tóth János csapatorvos, Kovalcsikné Czifrák Tímea gyúró, Tátrai Sándor edző, statisztikus. Az első bajnoki címet megszerző csapat szakmai és egészségügyi stábjának tagjai. Nevek, akik közül az elmúlt pénteken többekkel is találkozhattunk az impozáns Békéscsabai Röplabda Akadémia aulájában megrendezett tablókiállításon, majd a csarnokban, ahol mérkőzésekkel emlékeztek az évfordulóra. A tablókon emlékezetes állomások, mérkőzések: a 2000- 2001-es szezonban 6. hely az NB II.-ben, amikor még az eredménynél is fontosabb volt, hogy életben maradt a klub. A 2007-es dömsödi osztályozó, amikor az NB I.-be jutott a csapat. Vagy a Tatabányai Volán elleni NB I. kiemelt csoportba jutásért lejátszott találkozó Tóth Bíborkával, a később klasszissá váló, ma már a csapat ikonjának számító Molcsányi Ritával, vagy a nemzetközi karriert befutó Pallag Ágnessel, és a klublegenda Fésűs Zsókával a soraiban. Egy másik hatodik hely 2008- ban, de már az NB I.-ben Nagy Attila és Kormos Mihály irányítása mellett. A történelmi dátum, 2013. április 23.: magyar bajnoki bronzmedál megszerzése a TF ellen. A következő esztendő újabb áttörést hozott, a BRSE még esélytelenként a Vasas otthonában Soós Nikolettel, Molcsányi Ritával, Bodnár Dorottyával és kiváló játékostársaival először hódította el a magyar bajnoki aranyérmet, amit később újabb négy követett. A triplázás 2017-ben, amikor a bajnokság, a Magyar Kupa mellett, a MEVZA-kupát (e két sorozatban összesen 22 elsőséget jegyez a BRSE) is a csabai klub vitrinjébe tehették a kék-fehérek. A 2005-ös Challenge Kupabemutatkozás, a Bajnok Ligája-selejtezőjében való játék és tavaly az újabb történelmi mérföldkő: a CEV-ben az elődöntőbe jutás. Az ünnepségre a csapattal háromszor bajnoki címet szerző edző, klubalapító, Kormos Mihály is eljött. A sikeredző 2019. tavasza óta a balatonfüredi Szent Benedek Röplabda Akadémia utánpótlás szakmai igazgatójaként munkálkodik. - Nagyon sok játékost lehetne felsorolni, de nem teszem, mert senkit nem akarok megsérteni - kezdte a kiváló szakember. - A BRSE előtt létezett még egy Főiskolai DSE, amellyel először húszéves koromban jutottunk fel az első osztályba. Akkor sok játékos szerette meg a röplabdát és vitte tovább az új, akkor még NB II.-es egyesületet. Kormos szerint a legelején picin múlott, hogy lesz-e BRSE. - Három-négy ember tanakodott egy asztalnál, hogy legyen-e BRSE? Az MRSZ is az utolsó utáni pillanatig várt, hogy elindul-e a csapat az NB II.-ben. Gondolom, hogy megérte, mert az a generáció, amelyik először felnevelkedett - Molcsányi Rita, a testvére, Petra, Gyenge Andrea és a többiek -, gyönyörűen fel lett építve, és a korábbi játékosok, Bucsi Barbiék generációja, kiegészítve Bakos Ritával egy olyan gárdát alkotott, amelyik nagyon fiatal átlagéletkorral be tudott jutni az NB II.-ből az első osztályba, majd az Extraligába. Akadt egy pillanat, amikor Nagy Attila volt a vezetőedző és csak picin múlott, hogy nem került be a csapat az élvonalban a legjobb négy közé, pedig megérdemelte volna. A legemlékezetesebb, amikor két évvel később ez megtörtént és az Újpest elleni itthoni ötödik mérkőzést az ötödik szett végén megnyertük. Vagy a bronzmeccs. Óriási nehézségek voltak, amit az emberek nem láttak, ezek mind a bronz értékét növeli. Azt sem gondolta senki, hogy 2014-ben miénk lesz a bajnoki arany. Az elődöntőben sem mi voltunk az esélyesek a Gödöllő ellen, hát még a fináléban az ünneplőruháját már megvásároló Vasassal szemben. Az sem volt egyszerű, amikor visszaültem Alberto Salomoni helyére. Mindenki azt gondolta normálisnak, ha megnyerjük a bajnokságot, az ezüst már egy nagy bukás lett volna. Kevesen vállalták volna fel ezt a szituációt. Kormos számára az utánpótlás-versenyek, így a Kaposváron elhódított U21-es bajnoki cím is éppoly emlékezetesek. Jelenlegi állomáshelyéről, a Szent Benedek Röplabda Akadémiáról is lelkesért beszél. . Ez egy óriási sikertörténet, kevés egyesület mondhatja el magáról, hogy öt év után már az Extraligában szerepeljen. Az ottani utánpótlásban dolgozva az a cél, hogy próbáljunk valamit felépíteni. Bucsi Barbara része a BRSE történelmének, tagja volt az évezred elején még NB II.-es, majd NB I.-es együttesnek, melynek liberójaként a közönség egyik kedvence is volt. - Jólesett, hogy gondoltak rám a BRSE részéről, és még arra is megkértek, hogy vegyem fel a kapcsolatot a volt csapattársaimmal, így Bozóné Bakos Ritával is, aki a mai napig a legjobb barátnőm is. Jó, hogy Baran Ádámék vették a fáradtságot, és megszervezték ezt az eseményt, ami bennünk is sok szép emléket felidézett. Bucsi Barbara kilenc évvel ezelőtt úgy döntött, hogy külföldön folytatja az életét, akkor a BRSE-t és Békéscsabát is fájó szívvel, de otthagyta. Fizikailag sikerült „letennem” a röplabdát, bár lélekben a mai napig kötődök az egyesülethez. Nagyon jó látni, amit Ádámék megálmodtak és megvalósítottak, gondolok itt az akadémiára is. Nincs bennem irigység, hogy mi lett volna, ha már mi is ilyen körülmények között edzhettünk volna. Ahonnan mi elkezdtük, az akkor tökéletes volt, abban az időben azt tudták nekünk biztosítani. A stáb, az edzők akkor is kihozták mindenből a maximumot. Évről évre éreztük a fejlődést, hiszen a Szent László Általános Iskolában kezdtük, aztán következett a Vízmű, majd a Főiskolai Sportcsarnok. A ma egy csabai multinacionális cégnél dolgozó Bucsi Barbara a sportolást abbahagyta, de tavalyi hazaköltözése után rendszeresen kilátogat a mérkőzésekre, s alig várja, hogy elkezdődjön a bajnokság! Nagyon nehéz egyet is kiemelni, hiszen nagyon összetett ez a dolog - mindezt már a BRSE elnöki tisztségét 2010 óta ellátó Baran Ádám mondja, amikor a sikerek felidézésére kérjük. - Hálás vagyok a klubnak, mivel Nagy Attila és Kormos Mihály személyében nagyon értékes barátokra leltem az edzők, a szülők, a játékosok és a támogatóink között is. Vannak emberek, akik a két évtizede tartó utazás során csak néhány évig tartottak velünk, vannak olyanok, akik évtizedek óta itt vannak. Mérkőzések? Annyi sikert éltünk át, hogy nehéz bármelyiket is kiemelni. A legendás bronzmérkőzést említeném először, hiszen 2010-ben még utópisztikusnak tűnt a gondolat, hogy a város röplabdacsapata lesz az, amelyik magyar bajnokságban érmet nyer a Pásztor József által irányított Előre gárdája után. Amikor a mindent eldöntő ötödik találkozón az ötödik szettet vesztett állásból megnyertük, akkor az emberben hihetetlen érzések szabadultak fel. Vagy említhetem az első bajnoki cím megszerzését - folytatta az emlékezést a klubelnök. Békéscsabai RSE: eseménydús, sikerekben gazdag húsz esztendő. - Máig futkos a hideg a hátamon, amikor sok száz békéscsabai a budapesti Folyondár utcai csarnokban hazai hangulatot teremtve szurkolta ki a sikert. Vagy mennyire akartuk az első kupagyőzelmet! A hazai sikereket követően pedig nem húztuk be a kéziféket, hanem ugyanazzal a konoksággal mentünk tovább, és hittünk abban, hogy a nemzetközi porondon is sikeres lehet az egyesület, amit be is bizonyítottunk. Említhetem az utazásokat is, az ott szerzett élmények napi szinten ivódnak be. Sokszor előkerülnek a régi történetek, melyeken jókat szoktunk nevetni. A találkozások alkalmával jó újra ezeket átélni. Az utánpótlásban is számtalan sikert értünk el, amely már 2010-ben nagyon sikeres volt, viszont a felnőttcsapat támogatottság és koncepció híján a megszűnés közeli állapotban volt és onnan indultunk el egy olyan úton, ami elvezetett bennünket odáig, hogy mostanában bármelyik szakmai túrám során, ha a magyar röplabdázásról van szó, Békéscsaba ugrik be elsőként az embereknek. Nemcsak a klubot, de a várost is büszkén képviseljük, amelyhez ezer szállal kötődünk, de van egy küldetésünk az összhazai röplabda megreformálásában is. A 2015-ös kiírásban először védte meg bajnoki címét a Békéscsabai RSE Fotó: MTI/archív 2016-ban is örömtáncot lejthettek a csabai lányok Fotó: MTI/archív Kormos Mihály Izgalmasan alakult a felnőttcsapat és az edzők párharca Fotó: N. K. Gálameccsek A pénteki ünnepen bemutatómérkőzéseket rendeztek, a klub korosztályos játékosai több szakaszban egészen 21 óráig játszottak egymás ellen. Két gálamérkőzést is tető alá hoztak: a csabai médiaválogatott a BRSE U15-öS korosztályú csapatai ellen játszott. A BRSE két ikonikus csapatának néhány tagja - Kazár Krisztina, Fábián Ildikó, Kolarovszki Margit, Bucsi Barbara, Bozóné Bakos Rita, Somogyvári Beáta, Tóth Éva, Mező Enikő, Fábián Ildikó, Széplaki Nóra - BRSE Old Girls néven az U21-es és az U17-es csapattal mérkőzött meg.