Békés Megyei Hírlap, 2021. április (25. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-09 / 81. szám

g MEGYEI KÖRKÉP HÍREK Bérbe adná a Matróz kocsmát az önkormányzat Bérbe adná az önkormányzat a bányata­vaknál lévő Matróz kocsma épületét, ennek érdekében nyilvános felhívást tesznek közzé - erről döntöttek nem­rég. Az épületet egy évre le­hetne kivenni, havi 80 ezer forintért, ezenfelül a bérlő­nek a rezsiköltségeket is áll­nia kell. Kikötötték, hogy bármilyen felújításra, átala­kításra csak a tulajdonos előzetes hozzájárulásával le­het sort keríteni, illetve azt is, hogy a bérlőnek kell gon­doskodnia a kocsma és an­nak környezetének tisztán és karbantartásáról. L. B. A bicikliutakat is korszerűsítenék a programon belül SARKADKERESZTÚR Idén is több pályázatot adna be a te­lepülés a hazai forrásból meg­valósuló Magyar Falu Prog­ram keretében - mondta Bakucz Péter polgármester. Egyrészt a közterületek kar­bantartását szolgáló gépeket, eszközöket vásárolnának, pél­dául olyan adaptereket, ame­lyek az árkok tisztítását se­gítik. Mivel 20-25 évesek a bicikliutak, és sok helyen tö­redezettek, hullámosak, azo­kat is felújítanák. A polgár­­mesteri hivatal és a napközi otthonos konyha épületét be­lülről korszerűsítenék. L. B. Óvják a gyermekek online biztonságát, fejlesztenek is K A Login csoport egy 2021-ben alakult civil szerve­ződés, melyet Békés megyei fiatalok hoztak létre. Tagjai szeretnék felhívni a figyelmet az internetezés veszélyeire és az adatbiztonság fontos­ságára, valamint az interne­tes zaklatás következménye­ire. Kiemelt céljuk jótékony­­sági segítő tevékenységeik­kel támogatni a hátrányos helyzetű emberek boldogulá­sát a térségben. Küldetésük­nek tekintik továbbá a kul­turálisan hátrányos helyze­tű települések életminőségé­nek fejlesztését, a kulturális örökség ápolását. V. N. 2021. ÁPRILIS 9., PÉNTEK Kilencvenéves lett a csabai néptáncosok Samu bácsija BÉKÉSCSABA A napokban lett 90 esztendős Born Miklós táncos, Életfa-díjas koreo­gráfus, a Balassi Táncegyüt­tes alapító tagja, korábbi művészeti vezetője, akinek nevéhez többek közt az Or­szágos Szólótánc Fesztivál és a Békés Megyei Néptán­cosok Szövetségének meg­alakítása is fűződik. Kilenc évtized alatt többféle álla­mi, szakmai kitüntetésben részesült, mégis Békéscsa­ba városának elismerését tartja az egyik legnagyobb becsben. A néptáncosok kö­zött Samu bácsiként emle­getett Born Miklóssal szüle­tésnapja alkalmából beszél­gettünk. Busi Ottó otto.busi@partner.mediaworks.hu - Tánc, néptánc. Mi terelte erre az útra? - Árva gyerek voltam, a gyámom pedig, aki magához vett, egy szabómester, így az­tán én is ezt a szakmát kezd­tem el tanulni. Bekerültem az inasiskolába, ahol az isko­la igazgatója egyszer megkér­dezte, hogy szeretnék-e cser­kész lenni, én meg nem vol­tam rest, és azonnal rávág­tam, hogy persze, szeretnék, így kerültem be a mozgalom­ba. Itt aztán kicsit később lett egy regösráj, ahol különféle népdalokat énekeltünk, majd elkezdtünk falura járni nép­dalt tanulni, meg a népvise­leteket gyűjteni. A regösök­ből aztán alakult egy tánccso­port, ami előbb csak fiúkból állt, majd mivel nagyon sok szabónak tanuló lány is volt, rövidesen ők is bekapcsolód­tak. Ezek voltak a kezdetek, így kerültem a tánc közelébe, amiből aztán később a Balas­si is lett. - Mi motiválta, hajtotta önt előre a pályája során? - Hatalmas dolog, hogy fi­atalemberként másokkal fog­lalkozhattam. Nagy ered­mény, hogy egy alig húszesz­tendős fiatal szót tudott érteni a hasonló hordákkal úgy, hogy azok elfogadták azt, amit mon­dott, engedelmeskedtek neki. Mindig is az doppingolt, haj­tott engem, hogy többet tud­jak mutatni a táncosaimnak, hogy meg tudjam őket lepni, ámulatba tudjam őket ejteni. - Miként, hogyan változott a néptánc? - Korábban a néptánc a vá­rosi életben ismeretlen fo­galomnak számított, a falu­helyeken voltak csoportok, amelyek a hagyományt ápol­ták, na de ők nem koreográfi­át táncoltak, hanem azt a tán­cot, amit egyébként is, példá­ul mulatságokon. Később kez­dett elindulni a néptánc meg­ismerése, etnográfusok jár­ták a falvakat gyűjteni, eb­ből kezdtek aztán a későbbi korok gazdálkodni. Az egész folyamatosan változott. Ami például a mi táncunkban is újdonság volt, hogy nem sta­tikus táncot táncoltunk, ha­nem különböző térformákat alkottunk a táncokból, ez ak­koriban pedig nagyon újsze­rű volt. A kezdettektől fogva folyamatosan változott a moz­galom helyzete, stílusa, felfo­gása, és a tudásunk is egy­re nagyobb lett. Szerintem a világon nekünk van a leg­nagyobb hagyományos tánc­gyűjteményünk. - Mit tart a legnagyobb sike­rének? - A táncosok szeretetét tar­tom a legnagyobbra. Nem mindegy, hogy az ember ha­dakozik a táncosaival, vagy neveli őket. Ez utóbbit elérni a legnagyobb siker. A kitünte­tések közül a Magyar Köztár­saság Arany Érdemkeresztje a legnagyobb, de mivel az em­ber legnehezebben saját hazá­jában érhet el sikereket, ne­kem talán a Békéscsabáért ki­tüntetés még többet jelent. - Az elmúlt évtizedek alatt, gondolom, sok érdekes, meg­mosolyogtató történetet ta­pasztalt. Elmesélne egyet? - Ezekből volt bőven. Példá­ul, amikor még fiatal legény koromban egy szlovák nem­zetiségű faluba mentünk elő­adást tartani. Akkoriban a fa­luban élő családoknál osz­tottak szét minket a fellépés után. Aznap engem egy csi­nos, népviseletbe öltözött me­nyecske fogadott, aki után boldogan mentem egészen a falu széléig, majd be a ház­ba. A mellékszobában az­tán egyszer csak felkiáltott a lány: „mama, megjött a ven­dég, ki az ágyból!”. Hát, kér­lek szépen, az édesanyja me­legítette elő nekem az ágyat, amin igencsak elcsodálkoz­tam. De volt egy másik hason­ló történet is, amire szívesen emlékszem vissza. Egy fiatal házaspár fogadott be engem és egy táncosom, és mivel tél volt, a nagyszobát pedig az ott lévő kemence melegítette, így ott aludt mindenki, ők is egy ágyban, mi is egyben. Ami vi­szont meglepő volt, és soha nem találkoztam még ilyen­nel, hogy kukoricacsuhéval töltötték meg a mi szalma­zsákjainkat, és ezen feküd­tünk. Na, most mondani sem kell, hogy ha csak egy kicsit is megmozdultunk, az egész nagyon hangosan zörgött, így aztán meg se mertünk moc­canni, nehogy felébresszük a szállásadóinkat. - Mit üzen a mostani, illetve a jövő generációjának? - Hosszú időszakot tudha­tok magam mögött, tizenhat éves korban kezdtem el ezt a pályát és még hetvenéves koromban is felléptem. En­nek a több évtizednek a tanul­sága alapján azt tudom mon­dani, hogy a hűség, a kitartás, a szorgalom és a tanulás a leg­fontosabbak. Born Miklós szerint a tánc nemcsak művészet, hanem egyben sport is Fotó: BMH Névjegy Born Miklós 1931-ben szü­letett Békéscsabán. A Ba­lassi Táncegyüttes ala­pító tagja, aki 1948-tól az 1991-es nyugdíjba vonu­lásáig az együttes művésze­ti vezetője, koreográfusa volt. Az egész megyei mozgalo­mért nagyon sokat tett, töb­bek közt nevéhez köthető az Országos Szólótánc Fesz­tivál és a Békés Megyei Nép­táncosok Szövetségének megalakítása is. Munkássá­gáért Életfa-díjban, Békés­csabáért kitüntetésben, vala­mint a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje elis­merésben részesült. Minél többet tudunk a családunkról, annál tudatosabban dönthetünk a saját sorsunkról A szülői minta egy életen át hat a gyermekre BÉKÉSCSABA A szülői min­ta egy életen át hat a gyer­mekre címmel tartott elő­adást Szicsek Margit főisko­lai docens, tanácsadó szak­pszichológus a napokban. Az Egyensúly AE Egyesület ál­tal szervezett online esemény­re több mint félszázan voltak kíváncsiak.­­ Nagyon fontos kérdés, kü­lönösen a vírushelyzetben, hogy milyen testi és lelkiál­lapotban vannak a munka­­vállalók, illetve a munkálta­tók, hiszen a mentális állapot kihat a teljesítményre. Jelen­leg nagyon sokan dolgoznak otthon, túlterhelve a családi életet, növelve a konfliktus­helyzetet. Ezért úgy gondol­tuk, támogatást jelenthet eb­ben a helyzetben az elismert szakember előadása, aki ezút­tal a családi kapcsolatok mély­ségeit igyekezett bemutatni - osztotta meg velünk Simon Ágnes, az egyesület projekt­menedzsere. A közel másfél órás prog­ramon szó esett többek kö­zött arról, hogy az általunk követett szülői minták már az anyaméhben eldőlnek, amit a fogantatás körülmé­nyei is befolyásolhatnak, pél­dául az anyai stressz, a lelki tényezők. Ugyanakkor az elő­adó rávilágított arra is, hogy fontos tudnunk, ismernünk a családi gyökereinket is, pél­dául azt, hogy miért jöttünk a világra. - Fontos beszél­ni ezekről a körülmények­ről a gyermekkel, mert a tu­datalattija megérzi a titkot - hangsúlyozta. Beszélt még a testvérsor­rend fontosságáról, a trauma szerepéről, a „lélek földren­géséről”, amit a korábbi gene­ráció átélt, és az utódokban is nyomot hagyott. Továbbá fel­hívta a figyelmet arra, hogy az életnehézség nem egyenlő a traumával. Utóbbira példa­ként egy kutatást is elmesélt, amikor a kísérletben egereket enyhe árammal ráztak meg, és közben cseresznyevirág-illa­­tot permeteztek rájuk. Később már elegendő volt a cseresz­­­nyevirág ahhoz, hogy az állat féljen. S ez a félelem generá­ciókon átívelt.­­ A természet az epigenetikus változások se­gítségével készít fel minket ar­ra, hogy mi is képesek legyünk a szüleink által megtapasztalt traumákkal megbirkózni. Há­lásnak kell lenni a felmenő­inknek, hogy itt lehetünk, és elindulhatunk a saját sorsun­kon, és közben a köveket el kell görgetnünk az utunkból - emelte ki a szakember. V. N. Szicsek Margit: hálásnak kell lenni a felmenőinknek, hogy itt lehe­tünk, és elindulhatunk a saját sorsunkon Archív fotó: K. Z.

Next