Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-02-05 / 11. szám

Harmadik évfolyam: Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. 11-ik szám. Gyula február 5-kén 1871. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv­­kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési­ dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS Hirdetések felvételnek ; Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca­­ 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési díjak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték s minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. ) Kéziratok nem küldetnek­ vissza. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csötörtökön. Előfizetési feltételek: egész évre fél „ negyed „ Miért oly nagy a Franciaország iránti rokonszenv ? II. Az európai continens culturájára külö­nösen két­­ nemzet gyakorolt irányadó be­folyást s ezen két nemzet a francia és né­met. — A 16-ik század elején kétségtele­nül a német nemzet kebelében keletkezett reformatió volt a század legfontosabb s eredményében is legkihatóbb eseménye. — És ha megfigyeljük a mozgalmakat me­lyeknek Német- és Franciaország ekkor színhelyei valónak s megfigyeljük különö­sen végeredményükben, sajátságos ered­ményre bukkanunk. Németország túlnyo­mó része elfogadta a protestáns vallást, melyről általános azon hit, hogy a szaba­dabb eszmék kedvező talaja, hogy jövől­ben erősebb a fogékonyság a demokrati­kus elvekre, erősebb a vágy a társadalmi szabadság és ügyetlenség iránt. E nézetet a német nemzet mindjárt a reformatió ele­jén erősen meghazudtolta, meghazudtolta akkor, midőn a lelkiismeret szabadságával a társadalmi szabadságot is karöltve járni hitt, szegény paraszt lázadókat, — mert a lelkiismeret bilincseivel a feudális rendszer bilincseit is lerázni jogos reményeket táp­láltak és törekedtek, — oly otromba szigorral verte le. Németország társadalmi viszonyaira alig volt egyéb befolyással a protestantismus, minthogy a közép­kor feudális maradvá­nyait, a monarchikus elveket, s a tekin­tély uralmát, — melyeket az eddig ural­kodó vallás még birálat alá tenni is til­tott, — mint isten rendelését hirdeté híve­inek, s a nemzetet a keresztényi türelmes önmegadás erényének prédikálásával pu­­hitá bele zsarnokai jármába. Ide járult, hogy Németország bölcselete a hivő theo­­logicus nézetek alul magát nem csak, hogy teljességgel emancipálni nem bírta, hanem azoknak valósággal szolgálatába szegődött s igy termett aztán meg azon német böl­cselet, mely a Hegelianism­us-ban érte el tető pontját, melynek egyik alaptétele az lévén, hogy minden igy van jól, ahogy van, a társadalmi rendszert noii me tangere-nek tekinté. Szóval a reforma­tió által keltett mozgalom árjának lecsil­­lapultával zátonyra futott s e zátonyon tehetlenül megfeneklett. Itt rejlik valószí­nűleg egyik oka annak miért maradt Né­metország oly sokáig érintetlen a francia forradalmi eszméktől, nem csak, hanem, hogy magát első sorban engedé eltántorítani arra, hogy ez eszmék ellen harcra is keljen; itt rejlik oka annak, hogy a reformatió I óta Németország alig bír felmutatni vala­­­­mely nevezetesebb mozgalmat, mellyel az emberiséget célja felé törekvésében előbb­re lökte volna. Ha tekintjük a francia nemzetet, men­­nyivel egészen más a kép, melyet nyerünk. A reformatió által keltett mozgalmakban nem állt meg Luther tételeinél: — tovább haladt a kálvinismusig. Igaz, hogy a re­­formatiót a francia nemzet később idegen befolyások alatt eldobta magától s meg­elégedett a Bossuet-féle tételeken alapuló gallican egyház eszméjével. Bölcselete azonban nem a meddő speculatiók terén mozgott mint a németeké, — nem enged­te magát az emelkedő fogalmak békéiba verni, — emancipálta magát a theologia befolyása alól s habár vallásához a nem­zet hű maradt is, meginditá a társadalom­ban az eszmék azon jótékony harcát, mely 1789-ben az emberi jogok proclamálásában culminált. Amott tehát a lelkiismeret sza­badságát prodlamáló túlnyomólag protes­táns Németország a maga terjedésével, amitt a kath­olikus Franciaország a sza­badság eszméinek megtestesülésével s azok­nak a gyakorlati életben megvalósításával állanak szemközt egymással. Mit köszön­het a mozgalmaknak a világ, ma már mindnyájan tudjuk; mindnyájan meg va­gyunk róla győződve, hogy a nemzet, mely ez eszméknek előharcosa volt, az emberi­ _____ r A léghajó és a léghajózás. ” Közli: dr. Kovács István. (Folytatás.) A Blanchard által aratott siker s merész válla­­­­latának szerencsés kimenetele forrásává lett aztán­­ egy tragikus eseménynek. A heves vérű, nyugta­­­lan Pilatre de Rozier ugyanis, egyrészt felbátori­­­­­va Blanchard sikeres utazása által, másrészt iri­­­­gyelve ez utazás dicsőségét Blanchardtól, elhatá­­­­rozta ez utat ellenkező irányban, tehát Calaisból­­ Doverbe tenni meg. Saját eszméje után alkotott léghajója egy Mongolfier és Charlier veszélyes com­­­­rinatiojából állott, a­mennyiben a gyúlékony gáz­zal megtöltött gömb alá egy henger alakú készü­­­­letet alkalmazott, melyben tűzzeli hevítés által gon­­­­dolta a lég ritkítását eszközölni. Hiába figyelmez­­­­tették többen ez eljárás veszélyességére, hiába mon­­d dá a többek között Charles: „Barátom, ön puska- , poros hordót akaszt a tűz felibe“ végzete ragadá. i Kedvezőtlen időjárás mellett 1785. jun. 13-án fel- 1 emelkedve, libegett jó ideig a tenger felett, midőn hirtelen egy ellenkező irányú légáram visszalöké­s a francia partokra s Pilatre, ki úgy látszott, hogy ily kedvezőtlen viszonyok között utjával fel akart­­ hagyni, készületet tett a leszállásra s a tökéletle­nül alkalmazott billentyűt megemelé. A gáz hirte­len áramlott kifelé, a billentyű nem záródott, ha­bár a billentyű-kötelet eleresztő is s az egész ké­szület borzasztó gyorsasággal zuhant lefelé. És hogy a sors gúnyja még metszőbb legyen, néhány épésnyire a Blanchardnak emelt emlékoszloptól zu­­hant a földre. Pilatre a lezuhanásnál rögtön meg­halt, utitársa, egy Romain nevű boulognei fiatal ter­mészettudós pedig tíz perc múlva a történt lezuha­nás után. Pilatre és Romain, ketten voltak a lég­hajózás első áldozatai. Az emberi természetben rejlik­, ismereteinket mi­nél tágabb körre terjeszteni ki s így könnyen meg­­foghatóvá válik, ha a léghajó felfedezése után azon­nal azon gondolat merült fel, a légkörre vonatko­zó ismereteinket constatálva vagy módosítva látni a leg magasabb régióiba. Charles e célból tett ész­leletei leginkább a lég nedvességi viszonyaira vo­natkoztak. Utána Robertsen és honfitársa Shhofft 1803-ban jul. 18-án felemelkedtek s eddigelé a leg­nagyobb magasságot érték el. Számításuk szerint 7400 méterre, több 24000 lábnyira emelkedtek s ezen magasságban tették a levegő physika geographiájára vonatkozó észleleteiket. Ezen észleletekből azt kö­vetkeztették a többek között, hogy a­mint maga­sabbra emelkedtek, azon mérvben csökkent a föld delejes ereje, továbbá állíták, hogy a levegő villa­nyos tünetei is nevezetes eltérést mutatnak a föld közvetlen felszínén észleltektől. Midőn későbben Petersburgban Sacharoff nevű orosz tudóssal fel­­szállva kísérleteit újból megtevé s ugyanazon ered­ményre jutott, ennek híre Párisba jőve, Laplace indítványára a francia tudós társaság a felvetett kérdések újabb szellőztetését inditványozó s ezek eldöntése céljából egy tudományos vállalatot terve­zett fent a levegőben. A tudós társaság két leg­fiatalabb természettudós tagja Gay-Lussac és Biot választattak a kivitel eszközlöiül, utasítás- s kitűnő eszközökkel gazdagon elláttattak. 1804. aug. 20-án emelkedtek fel a Conservatoi­re des arts et metiers kertjében. A vállalat célja teljesen el lett érve, mert a legnagyobb pontosság és lelkiismeretességgel tett kísérletek a felvetett kérdésekre teljesen kielégítő választ adának. Egy­­átalában nem volt constatálható, hogy a föld mág­neses ereje a növekedő magassággal gyengülne. 4000 méter vagyis 13000 láb magasságban a mág­nestű ingadozásainak mind sebessége, mind inten­­zitása, mellyel ez ingások történtek, teljesen egye­zett a föld közvetlen felületén tapasztaltakkal . Ro­bertsen állításai tévedésen alapultnak nyilváníttattak, mely tévedések a léghajóban teendő észleletek ne­hézségének róvhatók fel. A léggömb ugyanis nyu­godt támpontot nem ad, mert nem csak hogy foly­tonosan majd emelkedik, majd pedig sülyed, nem csak hogy a leggyengébb légáram könnyen ragad­ja tova magával, hanem e mellett saját tengelye körül bizonyos körforgást is mutat majd jobbra, majd balra. Habár ezen körforgás nem hirteleni is, mindamellett befolyással van a delestü ingadozá­saira , hogy a léghajóban tett észlelet teljesen cor­ i rect legyen, mindig azon kisebb vagy hosszabb idő­tartamot kell el és meglesni, a­melyben egyik irányú körforgás a másik irányú körforgásba megy át s mely alatt néhány percnyi szünet áll be. A légsulymérővel teendő észleleteknél ismét nem sza­bad figyelmen kivül hagyni azt, hogy ha a lég­gömb ereszkedik lefelé, a higanyoszlop magasabb­ra szökken, mint állana ugyanazon légrétegben nyugodt helyzetben; ellenben ha pedig a léggömb hirtelen emelkedik, a higanyoszlop kissé visszama­rad. A léghajósok azonban, tájékoztató melléktár­gyak hiányában saját mozgásukat nem mérlegelhe­tik; a­honnan, hogy e mozgásról tájékozó tudó­

Next