Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)
1871-06-11 / 47. szám
Harmadik évfolyam. 47-ik szám. Gyula junius 11-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi részére vonatkozó közlemények küldendők: főutca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyvkereskedése , hová az előfizetési pénzek, hirdetések, hirdetési dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvételnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza.. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ . A békésmegyei dalár ünnepély ügyében 1871. máj. 30-án B.-Csabán tartott gyűlés jegyzőkönyve. Jelen voltak: A békési dalárda részéről dr. Hajnal István elnök, Benedikty József választmányi elnök, Kovács László karnagy és Elek Lajos. A gyulai dalárda részéről: Nuszbek József elnök, Huszka Kálmán, Licska János. A vésztői dalárda részéről: Hiicz Károly, Papp Lajos. A herényi dalárda részéről: Braun Mihály, Krecsmarik Endre. A tárcsás dalárda részéről Szakál Albert, Paprika Imre és Balogh Ambrus 1. Dr. Hajnal István mint a dalár-ünnepély rendezését indítványozó békési dalár-egylet elnöke üdvözli a dalegyletek küldötteit s egyszersmind felhívja a gyűlést elnök és jegyző választásra. Elnöknek dr. Hajnal István, jegyzőnek pedig Elek Lajos választatik meg. 2. Elnök Dr. Hajnal István előadja mind azt, mi a tervezett megyei dalár-ünnepély ügyében eddig történt, hogy t. i. a békési dal-egylet felhívását az indítványozón kívül még négy dalegylet fogadta pártolólag u. m. a gyulai, k.tarcsai, herényi. Sajnálattal tudatja egyszersmind a gyűléssel hogy, miután Csabán, Szarvason és Orosházán nincs dalárda, ama tervben lévő ünnepélyen, csakis a fent jelzett öt dalárda fog tettlegesen részt venni. — Végül kérdést intéz a gyűléshez, hogy váljon megtartandónak véli-e — ily körülmények közt az indítványozott megyei dalár-ünnepélyt? A gyűlés az elnök által előadottakat tudomásul veszi s a dalár-ünnepélyt megtartandónak nyilvánítja, egyúttal felszólittatni határozza a szarvasi, s orosházi volt dalegyletek elnökségét, hogy ha csak lehetséges újra alakulván a közös előadásban bármily kevés számmal is részt vegyenek. 3. Elnök felolvastatja a békési dalegyletnek a létesítendő megyei dalár-ünnepély programmjául beterjesztett javaslatát, mely is némely módosítások mellett következőleg állapittatik meg: a) Az ünnepély Csabán tartatik meg, czime lesz „békésmegyei dalár-ünnepély.“ Részt vehet benne Békésmegyének minden dalárdája. b) Az ünnepély folyó 1871 évi aug. hó elején tartatik. c) Egy központi rendező bizottság alakittatik, melynek tagjaiul a dalárdák részéről a gyűlés által Dr. Hajnal István, Kovács László és Nuszbek József urak küldetnek ki, egyszersmind elhatározza a gyűlés, hogy egy átiratban kérettessék föl a csabai kaszinó egylet, miszerint az ügyet magáévá tevén , saját kebeléből küldjön ki néhány egyént ama központi bizottság tagjaiul, kik is aztán a gyűlés által kiküldöttekkel együtt intézkedjenek az ünnepély érdekében. d) Óhajtja a gyűlés, hogy a Csabára megérkezés egy kitűzendő órában történjék az ünnepélyt megelőző napon, hogy díszbe vonulást lehessen tartani. e) A megérkezés délutánján össz-próbák fognak tartatni, a működő dalegyletek karnagyai által közösen választott karnagy vezetése alatt. Este találkozási estély a népkertben. f) Az ünnepély napja reggelén ismét összpróbák tartatnak, délben közös ebéd, délután pedig a tulajdonképeni dalár-ünnepély, melyen 5 közös darab és közbe az egyes dalárdák által néhány tetszés szerint választott külön darab fog előadatni. A versenyt a gyűlés nem tartja célszerűnek ez alkalommal, hogy az versengést, vagy valamely más nemű kellemetlenséget ne eredményezzen a dalárdák között. g) Közös előadásra a következő darabok fogadtatnak el: 1. Hymnus, Kölcseytől, zenekar kísérettel. 2. Harcos imája Lachnertől, zenekar kísérettel. 3. Lelkesedés dala, Liszttől. 4. Országos bordal, Therntől. 5. Nemzeti zászló, Hubertől zenekar kísérettel. 6. Népdalok az egyes dalárdáktól. 4. A közös előadás és az előadás napján rendezendő bál tiszta jövedelme egy a megyében felállítandó szeretetház alapjául fog letétetni. 5. Az ünnepélyre meghívandók a „Békés“ útján a megye művészetkedvelő közönsége, különö s csak tréfált! (Érzékeny történet.) I. Margitnál lehet szebb, de kedvesebb hölgy bizonyára nincs a világon! Ezt akkor mondtam, midőn egy délelőtt a tükör előtt nyakkendőmet igazítva a múlt év eseményeit idéztem elő emlékemben. Oh, az az elmúlt éj!.. Hogy is ne sóhajtoztam volna, valahányszor csak rágondoltam! hisz itt ismertem meg őt, kiről beszélni akkor az egész város kötelességének tartotta. Én nem tudom, mi volt boldogabb érzés: az-e, midőn az állam lottera 50,000 frttal örvendeztetett meg, (és ez nem tréfa tisztelt leányos mamák), vagy midőn találkozásunk első szokásos alakiságai után így szólott hozzám ezüst csengésű hangján: „Már rég vágytam önt ismerni!“ Hányszor magam elé képzelem e jelenetet, s hányszor érzem, hogy szivem meg-megremegteti egy kis tündér, mit a poéták így szoktak kifejezni : az ébredező szerelem boldogsága. Különösnek tűnhetik fel önök előtt, hogy az első találkozásra úgy elragadtatni engedtem magamat; de gondolják meg, hogy Margitról mindenki beszélt s ön rég vágyott engem ismerni;“ ha hozzá veszem még ehhez azon dicséretre méltó tulajdonomat, hogy a felebaráti szeretet gyakorlatára különös hajlammal vagyok megáldva, szóljanak önök: nem lelik-e helyes magyarázatát kedélyem gyúlékonyságának ? Úgy van, én az első találkozásra feltétlen hódolója lettem Margit nagyfámnak. — Jó, jó édes Tollagi — válaszolhatják önök; — azt már tudjuk, hogy ön Margittal szemben nem volt többé a magáé, hanem ö, ö!?.. Mindjárt beszélek erről is; egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy midőn elváltam tőle, oly édesen, oly sokat mondólag szorította meg kezemet, mikép mintegy felhíva éreztem magamat másnapra látogatást jelenteni be neki. És úgy történt. — Oh, ön rósz ember, érdekessé akarja magát tenni, s engem már ily rég hagy unatkozni, — szólt ő, mialatt elém sietve kezét nyujtá. — Úgy látszik szóltam én — nagysád szereti a tréfát, vagy legalább nagyon jó kedvében találtam s ezen annyival is inkább örvendek, mert igénytelen egyéniségem volt az ok, mely derültségét előidézte. — Oh, oh! ön a szerényt akarja adni. Figyelmeztetnem kell, mikép a szerény emberek nincsenek kegyeimben. — Ha így áll a dolog kénytelen leszek viselt dolgaimat, nagysádnak ajánlva 24 stereotyp kötetben legközelebb kiadni. — Mit és önnek volna kedve írni? — Még ugyan nem kísértettem meg, de már annyit értek az irodalomhoz, hogy a divatlapok olcsón mérik a dicsőséget. — Na az igazán eredeti gondolat volna. Ön és journalista. ? — Kegyed igen kevés szellemi emelkedettséget tesz fel rólam. — Nem ez volt szándékom, de az ön egyénisége s az írói állás__tudja-e, nagyon genialisnak tűnik fel előttem. Hahaha, ön és újságcsinálás!... S aztán olyan kedélyesen tudott nevetni hozzá, hogy hófehér fogai gyöngysorait, s azt a piciny ajkat nem győztem bámulni. Első látogatásom volt, az öt perc eltelt, kalapomat vettem. Nem néztem ugyan órámat, de miután szeretem magamat fösdi lovagnak tartani, s miután a mivelt társalkodó parlagfalvi 111. kiadása — a látogatásokról értekező IV. szakasza 21 §-ban az első látogatásra sem több, sem kevesebb, mint öt perc van kiszabva — gondolom, hogy nem vétettem az udvariasság ellen. Margit nagyon megígértette velem, hogy gyakran fel fogom keresni. Na és már most tessék e hölggyel szemben azt mondani, hogy nyugodt vagyok! Tagadta volna csak valaki, hogy egy nyúlánk termetű, halvány arcú, hosszan elterülő szőke hajú s mélységes mély örvényű fekete szemű hölgynél, kivált ha Margitnak nevezik, van szebb jelenség a világon, biztosítom önöket, hogy ugyan megboszulom magamat; — kiteszem őt az újságba, mint a hallatlan rész ízlés non plus ultra személyesítőjét. Úgy van kérem, mert e látogatás után journalista lettem. A városunkban tenyésztett „Hóvirág“ címü lapnál nyertem alkalmazást, ujdondászi s egyszersmind segédszerkesztői minőségben. Főnököm egy derék fiatal költő volt. Emlékeznek még önök hölgyeim amaz érdekes sóvár magas barna alakra: