Békés, 1871 (3. évfolyam, 1-105. szám)

1871-06-11 / 47. szám

Harmadik évfolyam. 47-ik szám. Gyula junius 11-én 1871. Szerkesztőségi iroda, hová a lap szellemi ré­szére vonatkozó közle­mények küldendők: fő­utca 186. szám. Kiadó hivatal: Nagy Ferenc könyv­­kereskedése , hová az előfizetési pénzek, hir­detések, hirdetési­ dijak és reclamatiók küldendők.BÉKÉS POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ KÖZLÖNY. Hirdetések felvételnek : Gyulán a kiadó hivatalban; Pesten : Lang Lipót nemzetközi hirdetési irodájában (Erzsébet tér 9. sz.) Továbbá Neumann B. (Kígyó utca 6. sz.), és Singer Sándor (3 korona utca 5. sz.) hirdetési irodájában. — Hirdetési dijak : Három hasábos Garmondsor háromszori hirdetésnél 5 kr. Terjedelmes vagy többször megjelenő hirdetések kedvezőbb feltételek mellett vétetnek fel. — Kincstári illeték minden egyes beiktatásért 30 kr. — A „Nyilttér“ben a 3 hasábos Garmondsor dija 15 kr. Kéziratok nem küldetnek­­ vissza.. Megjelen hetenként kétszer, va­sárnap és csütörtökön. Előfizetési feltételek: Helyben házhoz hordással, vagy vidékre postán egész évre . fél „ . negyed „ . A békésm­egyei dalár ünnepély ügy­ében 1871. máj. 30-án B.-Csabán tartott gyű­lés jegyzőkönyve. Jelen voltak: A békési dalárda részéről dr. Haj­nal István elnök, Benedikty József választmányi elnök, Kovács László karnagy és Elek Lajos. A gyulai dalárda részéről: Nuszbek József elnök, Husz­ka Kálmán, Licska János. A vésztői dalárda részéről: Hiicz Károly, Papp Lajos. A herényi dalárda részéről: Braun Mihály, Krecs­­marik Endre. A tárcsás dalárda részéről Szakál Albert, Papri­ka Imre és Balogh Ambrus 1. Dr. Hajnal István mint a dalár-ünnepély ren­dezését indítványozó békési dalár-egylet elnöke üdvözli a dalegyletek küldötteit s egyszersmind felhívja a gyűlést elnök és jegyző választásra. Elnöknek dr. Hajnal István, jegyzőnek pedig Elek Lajos választatik meg. 2. Elnök Dr. Hajnal István előadja mind azt, mi a tervezett megyei dalár-ünnepély ügyében ed­dig történt, hogy t. i. a békési dal-egylet felhívá­sát az indítványozón kívül még négy dalegylet fo­gadta pártolólag u. m. a gyulai, k.­tarcsai, heré­nyi. Sajnálattal tudatja egyszersmind a gyűléssel hogy, miután Csabán, Szarvason és Orosházán nincs dalárda, ama tervben lévő ünnepélyen, csak­is a fent jelzett öt dalárda fog tettlegesen részt ven­ni. — Végül kérdést intéz a gyűléshez, hogy vál­jon megtartandónak véli-e — ily körülmények közt az indítványozott megyei dalár-ünnepélyt? A gyűlés az elnök által előadottakat tudomá­sul veszi s a dalár-ünnepélyt megtartandónak nyil­vánítja, egyúttal felszólittatni határozza a szar­vasi, s orosházi volt dalegyletek elnökségét, hogy ha csak lehetséges újra alakulván a közös előadásban bármily kevés számmal is részt ve­gyenek. 3. Elnök felolvastatja a békési dalegyletnek a létesítendő megyei dalár-ü­nnepély programmjául beterjesztett javaslatát, mely is némely módosítások mellett következőleg állapittatik meg: a) Az ünnepély Csabán tartatik meg, czime lesz „békésmegyei dalár-ünnepély.“ Részt vehet benne Békésmegyének minden dalárdája. b) Az ünnepély folyó 1871 évi aug. hó ele­jén tartatik. c) Egy központi rendező bizottság alakittatik, melynek tagjaiul a dalárdák részéről a gyűlés által Dr. Hajnal István, Kovács László és Nusz­bek József urak küldetnek ki, egyszersmind elha­tározza a gyűlés, hogy egy átiratban kérettessék föl a csabai kaszinó egylet, miszerint az ügyet magáévá tevén , saját kebeléből küldjön ki né­hány egyént ama központi bizottság tagjaiul, kik is aztán a gyűlés által kiküldöttekkel együtt intéz­kedjenek az ünnepély érdekében. d) Óhajtja a gyűlés, hogy a Csabára megér­kezés egy kitűzendő órában történjék az ünne­pélyt megelőző napon, hogy díszbe vonulást le­hessen tartani. e) A megérkezés délutánján össz-próbák fog­nak tartatni, a működő dalegyletek karnagyai által közösen választott karnagy vezetése alatt. Este találkozási estély a népkertben. f) Az ünnepély napja reggelén ismét össz­­próbák tartatnak, délben közös ebéd, délután pe­dig a tulajdonképeni dalár-ünnepély, melyen 5 közös darab és közbe az egyes dalárdák által néhány tetszés szerint választott külön darab fog előadatni. A versenyt a gyűlés nem tartja célszerűnek ez alkalommal, hogy az versengést, vagy valamely más nemű kellemetlenséget ne eredményezzen a dalárdák között. g) Közös előadásra a következő darabok fo­gadtatnak el: 1. Hymnus, Kölcseytől, zenekar kísérettel. 2. Harcos imája Lachnertől, zenekar kísérettel. 3. Lelkesedés dala, Liszttől. 4. Országos bordal, Therntől. 5. Nemzeti zászló, Hubertől zenekar kísérettel. 6. Népdalok az egyes dalárdáktól. 4. A közös előadás és az előadás napján rende­zendő bál tiszta jövedelme egy a megyében felállítandó szeretetház alap­jául fog letétetni. 5. Az ünnepélyre meghívandók a „Békés“ útján a megye művészetkedvelő közönsége, különö­­ s csak tréfált! (Érzékeny történet.) I. Margitnál lehet szebb, de kedvesebb hölgy bi­zonyára nincs a világon! Ezt akkor mondtam, midőn egy délelőtt a tükör előtt nyakkendőmet igazítva a múlt év esemé­nyeit idéztem elő emlékemben. Oh, az az elmúlt éj!.. Hogy is ne sóhajtoztam volna, valahányszor csak rágondoltam! hisz itt is­mertem meg őt, kiről beszélni akkor az egész vá­ros kötelességének tartotta. Én nem tudom, mi volt boldogabb érzés: az-e, midőn az állam lotter­a 50,000 frttal örvendeztetett meg, (és ez nem tréfa tisztelt leányos mamák), vagy midőn találkozásunk első szokásos alakiságai után így szólott hozzám ezüst csengésű hangján: „Már rég vágytam önt ismerni!“ Hányszor magam elé képzelem e jelenetet, s hányszor érzem, hogy szivem meg-megremegteti egy kis tündér, mit a poéták így szoktak kifejez­ni : az ébredező szerelem boldogsága. Különösnek tűnhetik fel önök előtt, hogy az első találkozásra úgy elragadtatni engedtem magamat; de gondol­ják meg, hogy Margitról mindenki beszélt s ö­n rég vágyott engem ismerni;“ ha hozzá veszem még ehhez azon dicséretre méltó tulajdonomat, hogy a felebaráti szeretet gyakorlatára különös hajlammal vagyok megáldva, szóljanak önök: nem lelik-e helyes magyarázatát kedélyem gyúlékony­ságának ? Úgy van, én az első találkozásra feltétlen hó­dolója lettem Margit nagyfámnak. — Jó, jó édes Tollagi — válaszolhatják önök; — azt már tudjuk, hogy ön Margittal szemben nem volt többé a magáé, hanem ö, ö!?.. Mindjárt beszélek erről is; egyelőre csak an­­­nyit jegyzek meg, hogy midőn elváltam tőle, oly édesen, oly sokat mondólag szorította meg kezemet, mikép mintegy felhíva éreztem magamat másnap­ra látogatást jelenteni be neki. És úgy történt. — Oh, ön rósz ember, érdekessé akarja ma­gát tenni, s engem már ily rég hagy unatkozni, — szólt ő, mialatt elém sietve kezét nyujtá. — Úgy látszik szóltam én — nagysád szereti a tréfát, vagy legalább nagyon jó kedvében ta­láltam s ezen annyival is inkább örvendek, mert igénytelen egyéniségem volt az ok, mely derült­ségét előidézte. — Oh, oh! ön a szerényt akarja adni. Figyel­meztetnem kell, mikép a szerény emberek nincse­nek kegyeimben. — Ha így áll a dolog kénytelen leszek viselt dolgaimat, nagysádnak ajánlva 24 stereotyp kö­tetben legközelebb kiadni. — Mit és önnek volna kedve írni? — Még ugyan nem kísértettem meg, de már annyit értek az irodalomhoz, hogy a divatlapok olcsón mérik a dicsőséget. — Na az igazán eredeti gondolat volna. Ön és journalista. ? — Kegyed igen kevés szellemi emelkedettséget tesz fel rólam. — Nem ez volt szándékom, de az ön egyénisé­ge s az írói állás__tudja-e, nagyon genialisnak tűnik fel előttem. Hahaha, ön és újság­csinálás!... S aztán olyan kedélyesen tudott nevetni hozzá, hogy hófehér fogai gyöngysorait, s azt a piciny ajkat nem győztem bámulni. Első látogatásom volt, az öt perc eltelt, kala­pomat vettem. Nem néztem ugyan órámat, de miu­tán szeretem magamat fösdi lovagnak tartani, s miután a mivelt társalkodó parlagfalvi 111. kia­dása — a látogatásokról értekező IV. szakasza 21 §-ban az első látogatásra sem több, sem keve­sebb, mint öt perc van kiszabva — gondolom, hogy nem vétettem az udvariasság ellen. Margit nagyon megígértette velem, hogy gyak­ran fel fogom keresni. Na és már most tessék e hölg­gyel szemben azt mondani, hogy nyugodt vagyok! Tagadta volna csak valaki, hogy egy nyúlánk termetű, halvány arcú, hosszan elterülő szőke hajú s mélységes mély ör­­vényű fekete szemű hölgynél, kivált ha Margitnak nevezik, van szebb jelenség a világon, biztosítom önöket, hogy ugyan megboszulom magamat; — kiteszem őt az újságba, mint a hallatlan rész íz­lés non plus ultra személyesítőjét. Úgy van kérem, mert e látogatás után journa­lista lettem. A városunkban tenyésztett „Hóvirág“ címü lapnál nyertem alkalmazást, ujdondászi s egy­szersmind segédszerkesztői minőségben. Főnököm egy derék fiatal költő volt. Emlékeznek még önök hölgyeim amaz érdekes sóvár magas barna alakra:

Next