Békés, 1872 (1. évfolyam, 1-39. szám)

1872-12-08 / 36. szám

Uj folyam, 36-ik szám. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Pesten Hansenstein és Vogler hirdetési­irodájában (úri utsza 13. sz.) — Bécsben Schmid Edmund hirdetési irodájában (Weihburggasse, Nro. 22.) Hirdetésdij: 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr., 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. ( ) Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyv­nyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Winkle Gábor könyv­árus üzlete, V főtér, Prág-ház. J VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Gyula december 8-án 1872 Előfizetési dij: Három hóra . 1 ft Hat hóra . . 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap. V J Előfizetési felhívás „BÉKE­S“ 1873-ik évi egész folyamára. Előfizetési ár: Egész évre . 4 frt. Fél „ .2 frt. Negyed „ .1 frt. A „Békés“ új év első vasárnapjától kezd­ve, az eddigi nagyságban, de czélszerű­bb alakban fog megjelenni. — Előfizetési ára marad — mint a lap homlokán jelezve van — a régi. A gyűjtő ívek csak a lap mellett küldet­tek szét eddigi t. előfizetőimnek, kérve őket azokat ismerőik körében terjeszteni és az eredményt — ha lehetséges — deczember hó 20-ig velem tudatni, — hogy időm ma­radjon a foganatba veendő változások végett kellő időben intézkedni. Alább közlöm azon t. előfizetőim névsorát, kiknek előfizetései még a jövő évre is ki­terjednek, hozzájuk azon kérelmet intézem, szíveskedjenek előfizetési összegeiket egyik vagy másik gyűjtőnél úgy kiegészíteni, hogy azok rendes évnegyed vagy félév végéig terjedjenek, nehogy csonkított előfizetéseik tévedésre szolgáltassanak alkalmat. A pontos megjelenés és szétküldés kiváló gondjaim közé tartozand. T. gyűjtők 8 előfizető után tiszteletpéldány vagy annak árában részesülhetnek. Eddigi szives pártfogásáért t. előfizetőim­nek és munkatársaimnak legmélyebb hálámat kijelentem. Gyulán december elején 1872. Dobay János a „Békés“ kiadó­ szerkesztője. A „Békés“ 1873-ik évi folyamára fi­zettek a folyó évben: Keblovszky Lajos ur Gyulán 1 frtot Déry István ur Békésen 2 „ A M.-Berényi népkör és német olvasóegy­let előfizetése lejár január végén. Wagner Mihály úré Berényben, és Dobi János úré Csabán február végén. Egy világító fáklya. (A szabadkőművességhez.) I. Nem kis meglepetéssel olvastam e lapok hasábjain a „szabadkőmivesség­ről“ irt czikket egy magát „világos­ságnak“ nevező czikkírótól. De még inkább bámultam, hogy czikkíró sze­rint már B.­Csabán is feliité e vesze­delmes társulat hydra fejét. Czikkirónak vagy nincs tiszta fogal­ma a szabadkő­mivesség elvei­ és czél­­jairól, vagy ha van, szép hangzású szavaival oly simán másokat is vesze­delmes hálójába akar keríteni mint bekerittettek sok mások, kik e veszé­lyes társulat titkos czéljairól előbb maguknak biztos meggyőződést sze­rezni nem iparkodtak. „Legyen világosság,“ czivilisatio, tu­domány, művészet, humanismus, mun­ka, tiszta erkölcs, kedély­nemesítés s több eféle körmönfont szavakkal akar­ja czikkíró a közönséget tévútra vezet­ni, azt állítván, hogy e társulatnak nincsenek vallási és politikai czéljai. Honnét tudja ön ezt? vagy ha tudja miért akarja a közönséget tévútra ve­zetni. Jól van legyen világosság, civilisa­­tio, tudomány, tiszta erkölcs, művé­szet stb. mi is ezt akarjuk, mi is ezért harczolunk, míg csak egy csepp vér dobog keblünkben. És hogy mi ezt akarjuk, bebizonyítom adatokkal. De azt is bebizonyítom a szabadkőmive­sek iratai­ és munkáiból, hogy azok­nak politikai és vallási czéljaik van­nak. Nem pártgyanúskath. írókat, ha­nem eredeti, szabadkő­mives munkákat fogok idézni, melyekből ki fog tűnni, hogy e társulatnak vallási és politikai elveik vannak, és hogy nem a jezsuiták, hanem a szabadkőmivesek czéljai: az államok és vallásfelekezetek felforga­tása, a felvilágosodás elnyomása, mun­­kátlanság stb. — Nagy szó ugy­e! — Mindegy, ön eldobta a kettyüt. Én azt felveszem. Minden vallásnak megsemmisitése az, mit a szabadkőmivesek czélul tűz­tek ki maguknak; de a katholika egy­ház és vallás az, melyet legelőbb és leginkább eltörölni szeretnének a föld­­színéről. Ez rr ki czikkíró soraiból is, midőn azt mondja: „oly politikai és vallásfelekezeti kérdésekkel nem fog­­lalkozhatik a szabadkőmivesség, me­lyek a társadalomban nem egyeteme­sek ; de viszont önként értetik a ta­goknak szabadsága és önállósága a társulat körén kívül úgy, a politika, mint vallás dolgában.“ „Ön egyetemes vallást hirdet, mely az emberi szív és lélek természetadta érzetéből támadt,“ — „hogy az összes emberi nem ér­deke közös és egy;“ — „a jezuitizmus újra támad, újra szervezkedik, újra kez­di a sötétség, babona, vakhit üzelmeit“ — Elég! már ebből értjük, ki, és mi ellen van a fegyver fordítva, és mit kell érte­nünk „az egyetemes vallás“ alatt. „ Azon hittanok, melyek a lelkiismeret felett ural­­kodni magukat jogosítva érezik, s ma­guknak csalhatatlanságot követelnek, a szabadkőmivességnek esküdt ellenei.“ Mondja már most valaki, hogy a sza­badkőmivesség nem foglalkozik vallá­si dolgokkal; mondja már most vala­ki, hogy a szabadkőmivesség nem a katholika egyház eltörlését tűzte ki fő­feladatául, midőn a csalhatatlansági hittan, és jezuitismus fölött pálczát tör ?! midőn a társulat körén kívül vallási dologban is önállóságot hirdet. Ha valaki valamely tárgyról tiszta fogalmat, és a szó szoros értelmében világos tudomást, és alapos ismeretet akar szerezni, az ne olvassa egyedül saját pártja vagy vallásfelekezete mun­káit, lapjait, hanem iparkodjék a má­sik részt is meghallgatni; iparkodjék a katholikus írók munkáit is figyelem­mel megolvasni. „A szabadkőmivesség“ czikkírója azt nem tette, hanem va­kon neki megy a dolognak, és közli a „Békésiben azt, mit más rész­irá­nyú lapokból és munkákból kiböngé­­szett. Én mint fentebb mondom, a szabad­kőmivesség veszélyes czéljait az ő sa­ját vallomásaikból, és irataikból fogom bebizonyítani. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy a szabadkőmives társulat körül­belül 500 év előtt keletkezett, és tag­­jai csaknem a legújabb időkig nagyon titkolóztak; féltek a nyilvánosságtól, mert olyasminek véghezvitelére állot­tak össze, a­mi az emberi társaságra nézve a legveszedelmesebb.­­ A tár­saság az egész világon egy, de azért mégis kétféle tagokat lehet benne meg­különböztetni. A tagoknak legnagyobb része ugyanis olyan, kik most már nem igen titkolóznak, tehát ismerhe­tők, ismeretesek, mint az a czikkíró is, ki e lapok hasábjain a „szabad­kőművességről“ czikkezett, és czikké­­vel megyénk közönségét is bele akar­ja vonni veszedelmes társaságába; de vannak oly tagjai is, kik még most is titokban vannak, kiket még maguk a szabadkőmivesek sem igen ismernek. Ezek a legfőbb tagok, ezek kormá­nyozzák a társaságot, a­mit ezek akar­nak, rendelnek, parancsolnak, azt a többi tagok végrehajtani kötelesek. — A külső vagyis látható szabadkőmives­­ségben, mint valamely mesterségnél fokozatok vannak. A­ki tehát ezen ve­szedelmes társaságnak tagjává lett, az előbb inasnak vétetik fel, és csak az­után lehet legény, mig végre mesterré avattatik fel. — Ezen három fokozat­ban vannak az egész világon szabad­kőmivesek, mintegy 8 millió; ezek kö­zül mintegy 5 százezren vannak olya­nok, kik a társaság ügyeit vezetik, vagyis tisztviselők. Ezek mind a kül­ső látható szabadkőmivességhez tartoz­nak ; ezek mindnyájan megcsalatottak, ezek legnagyobb része nem tudja ho­vá vezettetnek, nem tudják, hogy ők csak eszközök a nem látható, s így általuk nem ismert legfőbb szabadkő­mivesek kezeiben; ezek olyanok, mint a trombitások, kik a szabadkőmives­ség dicséreteit harsogtatják, azt ter­jesztik. Ezen látható szabadkőmivesek az ő páholyaikban esznek, isznak, mu­latnak, jó erkölcsökről beszélnek, és többnyire oly dolgokat visznek vég­hez, melyeket rendesen dicsérni szok­tunk, s így a szabadkőm­ivességet a világ előtt jó színben tüntetik fel, mint fent nevezett czikkiró is, ki felvilágo­­sodottságát a „Békés“-ben a „szabad­­kőmivességről“ irt czikksorozatában tünteti ki. Midőn valaki szabadkőmi­vesnek fel­vétetik ezen felvétel mindég czeremo­­niákkal s próbára tételekkel történik, melyek a józan gondolkozásu ember előtt nevetségesek; de ezen nevetsé­ges szertartások között van egy rette­netes dolog, és ez az eskü, mert már attól is ki inasnak avattatik fel, bor­zasztó esküt kívánnak, mely őtet a szabadkőmivesekhez hozzá lánczolja, úgy hogy többé vissza nem léphet, mert ha a társaságból kilépni akarna, halállal kellene lakolni. A ki ezt nem hiszi, hogy igy van, olvassa át ezen czimü szabadkőmives munkát: „Sarde­­na“ oder der vollkommene Baumeister „Leipzig 1866.“ — Czikkiró uram! hol van itt szabadság, hol van itt ön­állóság ! ? Önök magukat a legnagyobb szolgaságnak vetik alá, midőn a tár­saságba felavattatnak, mint ezt később még bővebben fogjuk látni. Menjünk tovább! Az eddig elmondottak a látható sza­­badkőmivességre vonatkoznak. Ezen látható szabadkőmivesek háta megett vannak a nem látható szabadkőmive­sek, kik már magasabb fokozatokhoz tartoznak. Ezek sokkal többet tudnak azon szabadkőmivesi titkos tanulmány­­ból, mely a szabadkőmiveseket egy testté összeköti, egy czélra munkássá teszi, mint azok, kik a látható szabad­­kőmivességhez tartoznak. De még ezen felsőbb fokozatban levők sincsenek mind beavatva ezen veszedelmes tár­saság végső czéljaiba. Ezen végczést csak kevesen tudják. És hiszem, hogy ha czikkíró az ezen végczést tudta volna, nem állott volna be hozzájuk még inasnak sem. — Ezen kevesek teszik azt, mit a szabadkőmivesség mintegy lelkének lehet nevezni, mely az egész társaságot kormányozza, a társaság végczéljának elérésére annak tagjait vezeti, az e végbeli teendőket azok elé kiszabja. Ezeket előre bocsátva, lássuk im­már, mi a czélja a szabadkőmives-tár­­saságnak, mire törekednek tagjai? Nem az a czéljok mit cikkíró a „Békés“ ez évi 34-ik és 35-ik számai­ban oly szép és sima szavakkal fű­szerezve elmondott. A cikkével a kö­zönséget tévútra vezetni akarja. A ki a szabadkőmivesség törekvé­seit, czéljait tudni akarja, olvassa át Proudhon legfőbb szabadkőmives mun­káit. Olvassa „Sardena“ oder der voll­kommene Baumeister“ Leipzig 1866-ban kiadott szabadkőmives munkát. Olvas­sa Moleschott „Kreislauf des Lebens“ és Büchner szabadkőmivesek képvi­selői munkáit. — Hosszas lennék, ha mindegyiknek szavait idézném. E la­pok szűk kerete sem engedi, hogy cikkíróval hosszas vitába bocsátkozzam. Csak Proudhont a főszabadkőmivesek és istentagadók egyikét idézem, ki nyíltan kimondja, hogy „a szabadkő­mivesség, sem Istenről, sem vallásról nem akar tudni semmit, hanem az Is­tent és vallást az embereknek mind neveltetéséből, mind családi nyilvános szokásaiból, mind életéből, mind ha­lálából ki akarja küszöbölni.“ — A többiek is szüntelen azt hangoztatják: „Félre az egyházzal, sem pap sem Krisztus, sem Isten nem kell többé.“ Ez elég, a többit értjük. Már most hogy mondhatja cikkíró úr, hogy a szabadkőmivességnek semmi köze sincs a felekezetekkel, vagy vallással! ? Vagy ön nem olyan szabadkőmives mint Proudhon? Vagy másoktól kapta in­­structióit ?! De menjünk egy világító fáklyával tovább! Midőn a római katholika anyaszen­­tegyház mostani látható feje 9-ik Pi­us pápa 1869-ik évben december 8-ik Szabó Pál » »1 » Butzke Ferencz n n 1 n Reök István „ Csabán2 n Klausz Lázár „ Endrödön1 n Szekér Gyula „ Kétegyházán1 n Szekér Mihály n 1­ 3 » Olvasó kör Dobozon 1frt Kis Ferencz „ Szeghalmon1 i) Wadovsky és Illmann urak Aradon2 n Bohdaneczky Ignácz uri » t. Jeszenszky Károly „ M.­Berényben1 19 Megele Bertalan 1­­9»1 91 Dr. Lux Jakab >» 11 99 t. Tury Dániel 11 991 99 Baranyi Mihály 99 M1 99

Next