Békés, 1872 (1. évfolyam, 1-39. szám)
1872-06-30 / 13. szám
Uj folyam. 13-ik szám. Winkle Gábor könyvárus üzlete, V főtér, Prág-ház. BÉKÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Hirdetések felvétetnek Gyulán Winkle Gábornál és a szerkesztőségnél. — Dij : 50 szóig egyszeri hirdetésnél 60 kr. 100 szóig 1 frt., kétszeri hirdetésnél 25%, háromszori hirdetésnél 50% elengedés. — Nagyobb hirdetéseknél méltányos árelengedés. — Nyilttér Garmandsora 10 kr. ( ) Szerkesztőségi iroda: Dobay János könyvnyomdája, saját házában. Kiadó hivatal: Előfizetési felhívás Békés julius—September, vagy decemberi idejére. Az évnegyed lejárta közeledtével felkérjük megyénk 1. közönségét, különösen pedig azon előfizetőket, kiknek előfizetése e hó végével lejár, lapunk további pártolására. Megyénk kis körében mozogva nem változtatunk azon irányon, melyet magunk elé tűzünk, folyton szaporodó előfizetőink és munkatársainknak tevékenysége pedig biztositék arra, hogy ez irányon változtatni nem is kényteleniitetünk. Az előfizetések megújítására, mint legczélszerűbb módot, a posta-utalványozást kérjük használni. Előfizetési dij julius—sept. 1 frt. „ julius—decz. 2 frt. A szerkesztőség. u A választás után. A tenger hullámai lecsillapodtak, a szenvedélyek harcza véget ért, egy egy gyönge moraj, egy egy lázas hang jelzi csak a múlt küzdelmet, mint utóhangja azok tusáinak. — Adós egyik párt sem maradt a másiknak, beszélt és tett mindenik eleget, a dolog természetes rende szerint azonban sikert csak egy arathatott. Adjuk át ez eseményeket a múltnak, és gondoljunk a jövőre! Feledjünk — mert minél előbb feledünk, annál könnyebben foghatunk a jövő munkájához. Pedig a jövőnek sok, igen sok munkája van; megoldatlanul fekszik a halmaz előttünk, megoldása reánk vár. De e megoldásnál a hideg számító észnek kell előtérbe jönni, ott hol ez feltolja magát, háttérbe kell nyomulni a szenvedélyek lázának, elnémulni a keserű hangnak, mely a vesztes és elnémulni a netáni elbizakodottságnak, mely a győztes fél ajkain lebeg, csak igy foghatunk a munkához, mely reánk vár, mely megoldását sietteti, és melynek jó vagy hibás megoldásától függ sorsunk, a jövőnk. Máris késett községi rendezésünk elsősorban a legnagyobb figyelmet igényli, az eddigi bizonytalan helyzet mulasztásokat szült, melyeket csak fokozott jóakarat, tevékenység, párosítva a kellő értelemmel lesz képes rendbehozni ; A rendezett tanácsunk ügye az igaz, hogy most még kérdés, de oly kérdés, mely a közeljövőben remélhetőleg biztos megoldást fog nyerni , addig is annak, ki községi ügyeink élén fog állam kötelessége a mulasztások helyrehozása, hogy a térről a rög annyira, amennyire lehetséges eltávolítva legyen; azon az egyengetettebb talajon, melyre a rendezett tanács óhajtnak hogy lépjen, lesz még munka elég, s ki tudja nem fog e annak ki erre lép, homlokán, a verejték gyöngyözni. Higgadtság, értelem, körültekintés egy biztos alap után, az országos ügyeknek szegre akasztása saját szűkebb körünkben, megtermik a várt gyümölcsöt, melynek nedve üdítően fog hatni mindnyájunkra. — Ezt szem előtt tartva érhetjük el a mindnyájunk által hőn óhajtott haladást, felvirágzást. Feledés legyen a jelszó a múlt eseményeire, megkettőztetett szorgalom a jövőre; — a sors által arra utalva, hogy együtt éljünk, miért ápolnék a viszály magvát, melyből csak hitvány bogáncs sarjadzhat ? — Czélunk egy, ne nézzük azt, hogy ki által érhetjük el e czélt, egy legyen csak előttünk : annak elérése. Béke velünk!! Gyula junius?30-án 1872 Előfizetési dij: Három hóra 1 ft Hat hóra ! ! 2 ft Kilencz hóra . 3 ft Megjelen hetenként egyszer, minden vasárnap,3 Kérdések. My. a „Békés“ 10-ik számában arról akarván beszélni, hogy „Miért nem olvas a magyar gazda,“ a helyett hogy a nem olvasás valódi okai közül csak egyetlenegyet is felhozott volna neki esik a gymnasialis tanrendszernek, mint szerinte a nem olvasás egyedüli okának. Czikkének a gymnasialis tanrendszerre vonatkozó része a következő kérdéseket támasztotta bennem: My. azt mondja — saját kifejezéseinek a sorát követem, — hogy „rosszul voltunk nevelve.“ E szerint My. törődik a neveléssel, tehát okvetlenül érdekli őt a neveléstudomány; tehát fel kell róla tennem, hogy a neveléstudomány gazdag irodalmából néhány művet ismer. Nem lenne szíves Mg megmondani: melyik neveléstudomány tanítja azt, hogy a gymnasium az Őt megelőzött nevelést a gyermekből csak úgy könnyedén kiseperheti? — vagy melyik azt, hogy a gymnasium a gyermeket saját képére teremtheti? vagy melyikben nem olvasta azt, hogy a családi nevelés kitörölhetlen nyomokat hagy maga után? Ha pedig My. is csak úgy születésénél fogva értené a nevelést, mint ahogy a mai napság divat, úgy kérném, hogy holmi dikdáb neveléstudomány helyett legalább Apuleius ez évben megjelent rövidke röpiratának 30-ik és következő lapjait tekintené meg. My. azt mondja, hogy „tanintézeteink agyon gyötröttek a kelletlen latin és az érthetlen görög nyelvvel, melyek velünk a tudományt megutaltatták.“ Minél nagyobb a méregadag, annál veszedelmesebb. Minél több órát veszteget valamely gymnasium a classicus nyelvekre, annál jobban megutáltatja a tudományt. Gondolom ebben van logica. Igen ám! de nálunk az egész gymnasiumban csak 44 óra fordittatik hetenként a latinra, míg Austriában 52, Poroszországban 86, a híres angol etoni iskola pedig csaknem egészen nyelvészeti. S váljon mióta agyongyötröttebbek, mióta a tudomány- utálóbbak akár a németek, akár az angolok, sem mint mi vagyunk ? Műveltebbek vagyunk-e mi ? Ér-e nyomába a mi irodalmunk még aránylag is az övékének? Van-e egyetlenegy tudományág, ideértve még a tisztán magyar tudományt, a hazai történelmet is, amelyben rájuk nem szorulunk ? Váljon csupa véletlenség-e az, hogy a nemzetek szellemi értéke a classicus nyelvekre fordított órák számával egyenes arányban van? Váljon nem jut-e itt eszébe olyan embernek, aki a nevelésügyet nemcsak szájában hordozza, hanem valamennyire fejében is, azon hatalmas alaki képződés, mely általában minden nyelvvel, legkivált pedig a bevégzett holt nyelvekkel együtt jár? És ha a latin nyelv a nálunknál sokkal műveltebb népeknek nem „kelletlen“, nekünk pedig My. szerint az, váljon hol rejlik annak oka ? Váljon az ily My.-féle apai nézetek gyakori feltalálása a családban nem teljesen elégségesek-e arra, hogy a gyermek lelkét a classicusok előtt bezárja? Azután, ha a görög nyelvet értjük, micsoda ésszel tehetjük jelzőül az „érthetetlent egy olyan nyelv mellé mely az ó-világ minden tudományának, még az My. előtt értékes mennyiségtannak is bőségesen megfelelő, közege volt? Ha pedig nem értjük, micsoda lélek kell hozzá a nem értett felett ítélni ? Hát a mi saját nyelvünk érthető-e az előtt, a ki nem érti? My. azt mondja, hogy tanintézeteink „elhanyagolták belénk oltani a gyakorlati szakismereteket.“ Vagy tudja My., hogy a gymnasium feladata az általános kiképzés, illetőleg előkészítés az akadémiára, vagy nem tudja. Ha tudja, micsoda logikával követel tőle „gyakorlati szakismeretet“ ? Ha nem tudja, micsoda képpel szól-hat hozzá a gymnasialis tanrendszerhez? Csépel-e My.galuskát a búzából ? Nyilván nem, s nyilván azért nem, mert azt az egymásután törvénye nem engedi meg. Mirevalók volnának a gymnasium feletti tanintézetek ha már a gymnasium kész embereket adna? S adhatnának-e a gymnasium feletti tanintézetek szakembereket, ha ezeket a szaktudomány befogadására a gymnasium elő nem készítené? Avagy elég csupán olvasni tudnunk, hogy például a polytechikum analysisét megértsük? Avagy a népiskola dolgát ki és mikor végezze? Lehet, hogy a jövő országgyűlésen a középiskolák ügyére is rákerül a sor; nagyon szép lenne, ha My. a honatyák tanácstalanságán még addig bővebben kifejtendő gymnasialis tantervével segítene. Hát az a „gyakorlati“ mit akar mondani. Phrasis! Vagy minden gyakorlati bármely tanintézetben is, amennyiben a gyakorlat tere egyedül az életpálya. Aki My.phrasisa szerint „gyakorlati szakismeretet“ akar szerezni, annak iparos inassá kell lennie, hol azután csakugyan gyakorlatilag tanul, szakot ismer, de — ismeret és tudomány nélkül szűkölködik. Avagy talán nem úgy „hanyagolják el tanintézeteink a gyakorlati szakismereteket,“ hogy épenséggel cséplőgépet nem csináltatnak, hanem, úgy hogy a reáliákkal az úgynevezett exact tudományokkal nem törődnek? A gymnasium a számtanból elmegy az analysis eleméig, a mértanból elvégzi a háromszöget, a természettudományokat pedig még mathematikai alapon is tárgyalja. Kell-e több? Sőt kell-e ennyi is a magyar gazdának ? Ha mindemellett a magyar gazda nemcsak azt nem tudja a reáliákból, amit a gymnasium tanít, sőt jószerével még azt sem, hogy a gymnasium általában mit tanít, már annak azután nem a gymnasium az oka. My. azt mondja, hogy tanintézeteink illetőleg a classicus nyelvek miatt „lett a kávéház és regény az iskolában meggyötrött léleknek hosszú-tápláléka“; ebből meg lett az „elfásultság, kimerültség, blasizság“ ; ennek meg természetes követője a „tanulás ösztönének hiánya.“ Ha a gymnasiumból kikerült ifjakat csakugyan a classicusokkal kiállott küzdelmek kergetnék a kávéházba, világos, hogy ifjainknak 1844. előtt, a midőn még gymnasiumaink majdnem kizárólag a classicusokkal foglalkoztak, sokkal kávéházasabbaknak kellett volna lenniök, semmint most, amidőn a classicusok a heti órák egynegyed részére szoríttatnak; honnan van tehát, hogy a kávéházi élet épen azóta kap jobban-jobban lábra, amióta a lelkek „gyötörtetése“ csökkent? (Folytatása köv.) Gyula junius 27. A bagoly, mint tudjuk éjjel igen jól érzi magát, s nagyon szeretné, ha folytonosan éj lenne, az éj az ő világa, ö az éjben uralkodik. — Ha aztán kezd nappalodni, behúzódik odújába s tompa huhogással fogadja gyűlöletében a napsugárt, mely birodalmát romba dönté, — s e gyűlölet nagyon természetes, hiszen a megbuktató mindenkor s mindenütt gyűlölt volt és lesz. — Ilyen bagoly huhogásszerű hang az, melyen (?) úr a községi forma védelmében felszólal. — Az emberek közül is sokan szeretik a sötétséget, szeretnek a zavarosban halászni. Egy bizonyos állat szégyelte a természettől nyert külsőt, kapja magát oroszlánbőrbe bújik, hanem épen ismertető testrészei látszottak ki a takaró alól. Az alakoskodást mindenki felismerte. Ön uram tudja, hogy a községi forma nálunk már nem tartozik a népszerű eszmék közé, — tudja, hogy városunk polgársága haladni kiván, s igényeit nem elégítheti ki a községi forma, mit tesz tehát? felveszi a rendezett tanács köpenyegét, hanem épen úgy járt mint ama bizonyos állat. Azt mondja, hogy nézeteink bizonyos tekintetben egyek, s barátja a rendezett tanács eszméjének. Ez a köpönyeg, hanem egy kissé ügyetlen volt a szabója. A nézetegységet tagadom, ha én határozottan a rendezett tanács mellett kardoskodom, úgy nézetegységre a községi forma védőjével nem jöhetek s hogy ön a községi formát védelmezi azt a rendezett tanács bő köpönyege sem takarhatja el, beismeré azt ön a múltkor, midőn azt mondá, hogy a „lókörömre a higgadt megfontolás bélyege van sütve“ tehát a lóköröm mégis meg van. Azt mondja, hogy Csaba éppen a községi forma mellett emeli díszes épületeit, kövezi utait, világítja utczáit, tartja fenn polgári iskoláját s lett városunk versenytársává. Csaba haladásának sarkpontja, első rendben népének higgadtabb felfogásán, — mint ezt városunkkal szemben 13 év előtti vasutügyben megmutató, továbbá éppen ebből eredőleg szerencsésebb közlekedési összeköttetésén és értelmisége áldozat s szolgálatkészségén fordul meg. Szarvast illetőleg csak annyit mondok, hogy Szarvasnak van Tatay-ja, — s boldogulni is fog, mi lesz. Ön érvelni akart a községi forma mellett,