Békés, 1883 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1883-04-08 / 14. szám

r 14-ik szám Szerkesztőség: Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési díj: Egész évre.........| írt — ki. Félévre ............I „ 50 | Évnegyedre .... 1 | 25 „ Egyes szám ára 10 kr. ks________­­A Gyula, 1883. április 8-án POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP, MEGJELENIK MINDEST VASÁRNAP, II. évfolyam Kiadó hivatal, Főtér, Prág-féle ház, Dobay János könyvárus üzlete, hova a hirdetések és nyílt­téri közlemények küldendők Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán a kiadó hivatalban. Nyilttér sora 10 kr. Hirdetések felvétetnek: Budapesten: Goldberger A. V. Dorottya utcza 6. sz. a.; Haasenstein és Vogler (Jaulus Gyula) Dorottya utcza 11. sz. a.; Lang Lipót Dorottya utcza 8. sz. a.; — Bécsben: Oppelik A., Schalek Henrik, Moose Rudolf és Bukes M. hirdetési irodáiban, a szokott előnyös árakon. (Sárréti vasút. Kohner és Erlill budapesti czégek a megyéhez folyamodványt adtak be aziránt, hogy Cavallier Edmund által 1880- évben tervezett Sebes-Körös és berettyó-menti vasutak nagyvárad-szeghalom-simacsárdai vonalának létesíthetése czéljából az érde­kelt községek részéről 10 éven át már megszavazott subventiókon kívül a megyei közmunka-alapból a vasút befejezése és megnyitása után 15 nap alatt fizetendő 140,000 forintnyi segélyösszeg engedé­lyeztessék. A kiépítésre tervezett vasút Nagy- Váradról kiindulva, a sebes-körösi balparti gát padkáján haladva, Békés megye terüle­tébe az úgynevezett „Hármas“ határnál átjön, „Vidra“ környékén a Sebes-Körös, és Szeghalomnál a Berettyó áthidalása után utóbbi község mellett elvonni, míg Déva­­ványa és Póhalom-puszta érintésével a „simai“ csárdánál a tiszavidéki vasúthoz csatlakozik. Ezen vasút mentén először Vésztő község vndóháza 51/2 kltéter távolságban az úgynevezett „ Vidrádnál, Szeghalom vasúti állomása a szőllőkertekben 1­­2 kmre Körös-Ladány megállóhelye „Pakacz“-nál 8 klmt­ távolságban, Dévaványa állomása közvetlen a község alatt és végre Póha­lom-puszta megállóhelye az uradalmi ma­jornál terveztetik létesíteni. Miután ezen vasút kérdése e hó 9-ére összehívott rendkívüli megyei közgyűlésen fog tárgyaltatni, érdekesnek tartjuk az épí­tészeti hivatal erre vonatkozó szakvélemé­nyéből egyes fontosabb adatokat közölni. A szóban levő és szabványos nyom­távra építendő vasút hossza Nagy-Várad­tól Szeghalomig 69 klmtrt és Szeghalom­tól a simai csárdáig 35 klmtrt tesz ; a vasút iránya ellen a szeghalom-dévaványai szakaszra nézve azon észrevétel tétetik, miszerint úgy a megye, mint különösen Körös-Ladány község érdekéből kivána­tos, hogy e vonal Ladányhoz lehetőleg közel hajlh­assék, mely kívánság teljesítése annál kevésbé ütközhetik nehézségekbe, mivel az építészeti hivatal által javaslatba hozott átalakítás mellett a vasúti vonal csak 350 méterrel hosszabbíttatnék meg, ellenben a ladányi indóház a község szé­léhez 3 kioterrel közelebb esne. A terve­zett vasút építési költsége — az átlagos költségvetés szerint — kilométerenként 29,640 frtra irányoztatok elő, mely ös­­­szeg — ha figyelembe vétetik, hogy abban két nagy hid építésének és a forgalmi esz­közök beszerzésének költségei is foglaltat­nak — nem mondható túlságosnak. Miután ezen vasút kérdése a megyei bizottság részéről 1881. évi január havá­ban Cavallier Edmond beadványa alapján érdemlegesen egyszer már tárgyaltatott, az építészeti hivatal alig tartja szüksé­gesnek a tervezett és most már valósulás­­hoz közel álló vasút fontosságát külön kiemelni. Ennek létesítése az elszigetelt sárréti járás és ennek folytán a megye közlekedési viszonyaira igen örvendetes átalakítást idézne elő, a­mennyiben a va­súti forgalom mellett a sárréti járás utai­nak kiépítésére szükséges kőanyagnak ol­csóbb beszerzése ezen utak jutányosab­ kiépítését eredményezné, de fontossággá bir azon vasút vízvédelem tekintetéből is a mennyiben a sebes-körösi balparti gá padkáján elvoulva, ezen gát folytonos felü­gyelete és könyebb védekezése árvíz al­kalmával gátszakadások ellen a lehető leg­nagyobb biztonságot nyújtaná. Az utak olcsóbb kiépithetésére nézve ezen vasút mielőbbi létesítése legkivána­tosabb annál inkább, miután az építészet hivatal igen érdekes adataiból kitűnik hogy a sárréti utak, a gyoma-endrődi és a szarvas-szentandrás-öcsödi ut kiépítésé­hez szükséges kőanyag szállításánál ezer felhő, sűrűn a hullámok felett, közelebb-köze­­lebb jött, a szél erősen sípolt, a tenger for­rott. Kevesen voltak még a kötéltartó helyen, előhívta őket, hogy siessenek. Mindenki látta a félelmes veszélyt, mely a hajó felé nyomult. Most elért bennünket a felhő, a villám, dörgés, esőár, a szörnyű hullám, az árbocz­­recsegés, utolsó óránkat látszott elhozni. A hajó körb­enforgott, a deszkák recsegtek, az árbocz meghajlott, mint egy vessző. Egy lökés a túloldalon, egy roppanás, — egy jaj-kiáltás, az első árbocz el vala törve s nehány matróz ■ leütve. Az özvegy rohant, gyermekével karján, a szobából, átfogá a kapitány térdeit s két­ségbeesve sírt, hogy gyermekét szabadítsa meg. Fáradsággal sikerült lecsendesíteni. Nem sokára feljött a nap és a mi hajónk reménytelen állapota csak most vola látható a legnagyobb mértékben. A rész­idő elmúlt de a szél még nagyobb erővel fújt, a hajó a vihar áldozata lett, mindenfelől nyomult a víz befelé, a szivat­tyúk használhatlanokká lőnek a legénység kimerült, siketen megmerevedett Kiki mentő hajó után nézett, de nem volt más látható, mint víz és víz. A közép- és evező­­árboczot le­­kiáltott a kapitány most és in­dult, de senki sem engedelmeskedett vagy nem volt ereje engedelmeskedni; példája né­hányat kissé erősített, a közép­árbocz levé­tetett, mely most tartalék nélkül recsegett í vasút létesítése folytán csak szállítási költ­ségek czimén 193,649 frt 48 krnyi megta­karítás érhető el. A­mi végre a kért 140,000 frtnyi se­gélyezési összeg beszerzését illeti, arra nézve javasoltatik, hogy miután ez csak kölcsön felvétele útján eszközölhető — ezen subventio elvi megszavazása mellett úgy erre mint az avval kapcsolatos útépítési kérdésre nézve megfelelő javaslattételre a közmunka-alap kezelésével megbízott me­gyei közig. bizottság hivassák fel. 7. Megyei közügyek. Békés megye közigazgatási bizottságá­nak folyó hó 2-án tartott rendes havi gyűlése a szokottnál gyorsabban folyt le, az előterjesztett tárgyak csekély discussiót provokáltak. — Az alispáni jelentés egész terjedelmében tudomásul vétetett. — Az adófelügyelő jelenti, hogy a folyó évi adókivetési munkálatok az egész megyében készen vannak, az adóbefizetésekről, minthogy a gyűlés már 2-án tartatott, az egész megyéből nem jöhettek be az adatok, s így jelentést nem tehet. — A királyi főmérnök Glasner és Eiben­­schíitz vállalkozók kérvényét mutatja be, mely­ben a vállalkozók a készpénzóvadék helyett sebesi kőbányáikra betáblázást kérnek; e kérelmük azonban figyelembe nem vétetett. — A közleke­dési miniszter tudatja, hogy a békés-földvári vas­útra az engedélyokmányt kiadta. — A gyula­­sarkadi út gránit kövezetére a szerződés megkö­tése elhatároztatott, s ez útnak még ez év foly­tán készen kell lenni. — Szarvas város felebbe­­zése az alispáni határozat ellen, hogy az egy­házi adókat kötelesek végrehajtás utján beszedni, a felebbezésben használt irály végett rendreuta­sítást vont maga után, utas­ítatván az elöljáróság a végrehajtás foganatosítására; — ugyszinte Csaba város felebbezése is elveitetett, melyben a tehe­neknek csordára hajtását továbbra is a főutczá­­kon akarják az eddigi szokás szerint hagyatni.­­ Megtartatván továbbá egy küldöttség által a bör­tönvizsgálat is, a­hol a rendet és tisztaságot példásnak találták. Békés vármegye tekintetes törvényhatósági bizottsága a folyó évi ápril hava 9-én délelőtt 9 órakor rendkívüli közgyűlést fog tartani, mely­nek tárgyai a következők : 1. A m. kir. belügyminiszter ur 1. évi 18.231. szám alatt kelt rendelete a megye háztartásának az 1883. évi XV. t. sz. alapelveinek figyelembe vétele mellett leendő berendezése, illetőleg a me­gye újjászervezése tárgyában. 2. A m. kir. belügyminiszter ur rendelete, a megye 1883. évi költségvetése tárgyában, illetve a központi lovash­ajdu és a szolgabirói hivatal­szolgák rendszeresítése iránt. 3. Kohner Adolf és fiai, és Brüll Henrik és fiai budapesti czég folyamodványa a Sárréten ke­resztülvonuló másodrendű vasút kiépithetésére 140,000 frt segélyösszegnek megadása iránt, s ezzel kapcsolatosan Biharmegye alispánjának a jelzett vasútvonal terveit megküldő átirata. 4. A m. kir. belügyminiszter ur folyó évi márczius 22-én 18,344. sz. alatt az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvényjavaslat tár­gyában kibocsátott körrendeleté. B.-Gyulán, 1883. márczius 30. Jancsovics Pál, alispán. Alispáni jelentés. A „viharmadár“ hajótörése. (Vége.) Az idő a következő 1 nap alatt mérsé­kelt maradt, kedvező széllel haladtunk a jó­­reményfoka előhegyéhez. Most 5 nap óta folyton útban voltunk, a nap meleggé lett, a kapitány velem beszélgetett fent a fedélzeten, az özvegy közel hozzánk ült s úgy látszott, hogy vígabb mint máskor. Hirtelen sötét lett, távolról délnyugaton a villám nyomában de­rejlett, hol fekete felhők gyűltek össze sű­­rübbé-sűrübbé lett, a láthatár teljesen elbo­­rult, hajónk fentakadni látszott, a szél, mely eddig északnyugatról fújt, egészen megszűnt. A kapitány felugrott, láthatólag megret­tent, a kezében levő­­ távcsövet fel- és letette. Egy szempillantásban megtelt a fedélzet em­berekkel s az előbbi csendet, nyugalmat merő sürgés-forgás váltotta fel. A matrózok, kik a hajókötelekbe fogództak, kiabáltak, a­kik a fedélzeten dolgoztak, feleltek nekik; a köte­lek pattogtak, a csüngő vitorlák súlyosan ve­rődtek az árbocához. A kapitány le nem vette szemét azon oldalról, hol a kitörő veszély jelei láthatók valának és minden pillanat, úgy lát­szott, felette igénybe veszi minden gondját. Hirtelen mutatkozott is egy barnaveres ingott, a hajó meglöködv­e, oldalra dőlt, is­mét felemelkedett és a tengerbe bukott. Dél volt épen, napfeljött óta erősen úsz­tunk egy tömegben a vizen és töredékhez kö­töztük magunkat erősen s némi tartalékot ke­restünk. Az özvegy közelemben ült, kezével megölelte halvány gyermekét, a másik kezé­vel egy vas­karikába fogódzott, szép hosszú haja vadul aláfolyt arczára, nyakára és fehér­ruhája lenyúlván a vízbe, ködalakhoz hason­lított. A tenger rettenetes kíméletlenséggel bánt a hajóval. A főárbocztól már elvált, ott feküdt a víz alatt nagy részben, mivel a kor­mányrúd maradt meg csak néhány lépéssel a víz felett, minden pillanat a veszélyből me­nekvést parancsolt. A mentő csolnak csak keveseknek lát­szott szabadulást nyújtani. Leeresztetett és egy pillanat alatt megtelt 20 emberrel. A kapitány és még mások nem akarták a hajót elhagyni. A csolnak tele van , kiáltanak az emberek, — én Istenre bízom sorsomat, de a szerencsétlen nőt kell megszabadítani, ha le­het. A gyermek elvétetett az ájult anya ke­zéből és a csolnakba vitetett, egy bátor su­­hancz a nőt felvette karjaira és épen a csol­nakba akart lépni, midőn egy nehéz hullám a hajó túlsó részéről lesodorta egy másik követte ezt, egy szívrepesztő kiáltás lett hallható, lát­szott a küzdés a dühös hullámokkal, azután elsüllyedtek. Békésmegye közigazgatási bizottságának 1863. évi ápril 2-án tartott ülésén. Méltóságos Főispán uri Tekintetes közigazgatási bizottság! A saját hatáskörömhöz tartozó közigazga­tási ág múlt havi állapotáról szóló jelentésemet az 1876. évi VI. t. cz. értelmében következőkben terjesztem elő : I. Közegészségügy és népmozgalmi viszonyok. Annak megjegyzése mellett, hogy Békés vá­rosában márczius 16-tól 30 ig egy vörheny kór­eset sem mutatkozott, ellenben mig 7 roncsok toroklob, Sz.­Andráson pedig mig 19 vörheny kóreset állott gyógykezelés alatt, a többi járá­sokból beérkezett jelentések szerint a közegész­ségügyi viszonyok a múlt hóban kedvezők voltak A hasznos házi- és gazdasági állatok között Két­­egyházán 1, Békésen pedig 3 takony kereset me­rült fel. A szegény özvegynek elég volt a tudat, hogy gyermeke sorsát biztosnak látta. Gyer­mekem! gyermekem! hiálta és küzdött, de hiába; elmerült a habokba; ez pedig megfor­­dult, mintha játszana, sokáig nézett a hullá­mokra, azután mindörökre elszakadt tőle. Én egy kissé vártam még arra, a­mi egyedül fent maradt, a csendes halálra. Egy ember mellettünk már kimerült, mintsem to­vább tarthatta volna magát, haldoklóként for­dult egyik oldaláról­ a másikra s kezeit hasz­talan nyujtó mentésre, arcza zöld színt öltött, én is lezártam szemeimet örökre — a­mint hittem. Arról, a­mi ezután történt, csak hiányos képzetem van, valami súly volt rajtam, nyo­mott, kinyitván szemeimet, egy hulla volt az a vértől elcsúfított arcz hozzám érti Próbál­tam elfordulni, de hiába! A küzdelmem alatt felhangzott az örömkiáltás: hajó! hajó! De nem volt elég erőm felemelkedni. Majd érez­tem, miként kötelékemet, mel­lyel a fedélbe­ kötém magamat, elvágta valaki és felemelt öntudatomon kívül valók. A Kadmus hajó, mely Jávából Liver­poolba ment, észrevett minket és még alkal­mas időben jött, engemet negyedmagamma megszabadítni. Egy negyedóra múlva a „Viha madár“ teljesen eltűnt. Németből: Rácz János.

Next