Békés, 1888 (7. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

és létünk iránt, „eddig nyilvánuló pártolás, korán sin­csen arányba­n,­ Békésmegye nagy közönségének úgy szellemi, mint anyagi tekintetben való gaz­dagságával. ” Hány gazdag község, — hány virágzó pénz­intézet, — hány előkelő kaszinó és társas kör­­+ hány tehetős birtokos,­ — hány jómódú pol­gár,­­­­és hány tehetséges fiatal erő van még m­egyénkben, akik mindez ideig távol tartják magukat egyletünktől?! — pedig Isten megadta nekik a hozzá való módot, de feledni látszanak hjogy az anyagi jólét nem azért adatott a gond­viseléstől, hogy napjainkat gondtalanul henyélve leéljük, hanem erkölcsi kötelességünkké teszi embertársainkért s a közjóért is áldozni annyit amennyi tehetségünktől kitellik. — Aki a nek éjiből adott talentumot jól fel nem­ használja, üdvösen nem kamatoztatja, az bűnt követ el Is­ten, — a haza,­ embertársai és önmaga ellen ! — Békésmegyének több mint kétszázezernyi lakossá­gából, ez idő szerint csak 341 tagja van egyletünk­nek, — holott ha csak filléreivel járulna is ki-ki tehetségéhez képest, egyletünk­­ czéljainak előse­gitéséhez; mily nagyszerű eredményeket lenne képes az egylet felmutatni! Mert valóban a leg­nagyobb életbölcselmi elvet fejezi ki, dicsőségesen uralkodó felséges királyunknak ismeretes szép jelmondata: „Viribus unitis!“ „egyesült erő­vel !“ , s évszázadok tanulságai bizonyítják az ó­kori remekíró szavainak igaz voltát: „Concor­dia parvae res crescunt, discordia maximae dila­­buntur." „Egyesülés által a kis dolgok is erős­­bűlnek, szétvonás által a nagyok is semmivé válnak !“ Vajha az én szavaim képesek lennének fel­olvasztani a közöny jegét! s képes lennék lel­­­kökre hatni mindazoknak, a kik soraink közül még hiányzanak, habár szellemi, vagy anyagi te­hetségüknél fogva egyletünk zászlója alatt lenne a helyök ! vajha a derék Tót-Komlós község nel­mes példája követésre találna megyénk valamen­­­nyi községénél, s belépne az egylet alapító tag­jai közé a megye minden jobb módú községe, minden pénzintézete, minden erkölcsi testülete, ha nem is fizetnék be mindjárt egyszerre az ala­pítványi összeget, de legalább annak évi kamat­jaival gyarapítanák az egylet pénztárát; vajha a megye tehetséges fiatalságában felbuzdulna a ne­mes lelkesedés, s az idő- és pénzpazarló léha él­vezetek helyett beállanának működő tagokat so­raink közé, és majdan helyeket pótolnák az el­aggott erőknek, kik ma­ holnap kidőlnek a mun­kából; szóval: adná az Isten, hogy Békés megyei­nek­ minden gyermeke látná be, hogy a szűkebb hazánknak,­édes otthonunknak, a megyének tör­ténelmi­ múltját, a jelen és jövő számára ápoló közművelődési egyletnek szellemi és anyagi pár­tolása oly erkölcsi kötelesség, a mely alól senki nem vonhatja ki magát, aki szellemi tehetséggel vagy anyagi jobbléttel van megáldva; merfe a legnagyobb magyar: gróf Széchenyi Istvánként mondjuk ki szinezés nélkül, hogy az, a­ki sze­rencsés helyzetben, a közjóra törekvésből, akárm szín és ürügy alatt kivonja magát és hazája bol­dogítására, legjobb tehetsége szerint nem tesz meg mindent, az semmi ember és a haza gya­lázatja ! * * Átttérve ezek után az elmúlt egyleti évben kifejtett működésünk főbb mozzanatainak felem­elésére, ezúttal csak röviden kívánom jelezni, hogy egyletünk, 1886. évi október hó 31-én Orosházán tartá vándorgyűlését, nyilvános felol­vasással egybekötve, mely alkalommal Orosháza község lelkes közönsége úgy a vándorgyűlésen felolvasáson való nagyszámú megjelenésével valamint az egylet kiküldöttjei iránt tanúsított lekötelező szívélyességével, valóban szép jelét adta, egyletünk iránti meleg rokonszenvének pártolásának. Jól esik felemlítenem azon örvendetes kö­rü­lményt is, hogy megyei múzeumunk iránt nagy közönség, folyvást fokozódó érdeklődéssel­­ sejtetik, — amennyiben a múzeumot egész éven át, minden rendű és rangú közönség igen nagy számmal látogatja, s önkéntes adakozások útján gyűjteményeink is igen szépen gyarapodnak. Az egyletünknek ez idő szerint 21 tiszteletbeli, 25 alapító, 135 rendes és 160 pártoló, összesen 341 tagja van. Annál elszomorítóbb jelenség azonban, hogy a tagsági díj­hátralékok oly nagy mérvben fel­szaporodtak, — miután a tagsági díjjak évenként befizetve nem lettek, — annak folytán az évköny nyomatási költségei fedezésért az alapítvány tőké­ből 1100 frtot a pénztárnok kiadott azon remény­ben, hogy ezen hiányzó alapítványi tőke a kint levő tagsági dijjakból amint beérkeznek pótol­tatni fog. — A nagy tagsági dij hátralék behaj­tása ügyében 1886. évben Orosházán, — az 1887 évben Gyulán a társulat ülésein határozatba ment hogy a tartozásban lévő társulati tagok elnöki­leg kéressenek fel a hátralékok befizetésére — ennek eredménye az lett, — hogy nehányan a tagsági tartozásaikat befizették és igy az egylet az évkönyvek nyomtatásáért törlesztő adósságát nyomdásznál, ma már csak 140 frttal tartozik Az egyletnek vagyoni állása jelenleg a kö­vetkező úgymint: Alapítvány 14 alapítónál kint van 1400 frt Kamat több évről a 14 alapítvány után kint van­­ .­­ Rendes tagsági hátralék több éve k­J.­­373 frt ről kint van .... 2880 frt. Az 1400 frt alapítványi tőkén kivül kint lévő hátraléka az egyletnek összesen 3253 fo intot tesz. Fájdalom a mai közgyűlés kénytelen lesz kimondani hogy az összes 3253 frt kint lévő több évi tartozás törvényes kénysze­r alkalmazása mellett behajtassák — és abból első ízben az elköltött 1100 frt alapítványi tőke pótoltassák, — azon megjegyzéssel, hogy soha többé az alapít­ványi tőkét fizetésre fordítani semmi szín alatt nem lesz szabad. Őszinte sajnálatai kell a­egemlékeznem azon — úgyszólván pótolhatlan veszteségről, amely egyletünket, Zsilinszky Mihály egyleti főtitkár urnak végleges távozása folytán érte, aki — az egylet megalakulása óta, annak leglelkesebb, leg­munkásabb egyik alapitó tagja és vezére volt, — de állandó lakását a fővárosba tevén át, legna­gyobb sajnálatunkra a főtitkári állásról lemon­dott ; hálánk és elismerésünk legőszintébb kife­jezése kísérte a körünkből távozását, aki nevét aranybetűkkel örökíté meg évkönyveinkben: — ámbár jövőre is bizton reméljük, hogy­ szives ígérete szerint — nagybecsű szellemi pártolásé­­val és tevékenységével, egyletünket kegyes leend a távolból is támogatni. Az elmúlt év folyamán ragadta el a halál, az egész haza által gyászolt nagynevű tudóst: Becsukja hát a kis szobát , kimegy lábujjhegyed, S időnként, hallgatózni jó: Anyácska nincs-e fenn ? . . Bleier Izidor, Ipolyi Arnold püspököt, kit kel kén vallott egyletünk tiszteleti­­nek; — 1 az oly korán és v nagy hazafin kivül, még Kehi Debreczeni Endre köztiszteletben társaink elhunytét is gyászoljuk, emlékükre. A lefolyt évvel, egyszersm] évre megválasztott összes tiszto­gatása is lejárt, — s midőn a tV társaim nevében, tisztségünkről ezlwnek ° 87 ° nve a bennünk helyezett megtisztelő Míomért, van szerencsém ezúttal is legmélyebb Piánkat tol­mácsolni, — végül lelkem mélyérevánom és buzgón kérem az Istent, hogy­­ a­ PWsmegy. valóban legyen minden időben áldott Kánaánja“, mely a széllé.A­ haladás és anyagi jólét teljességének örvend­et|a béke és közművelődés minden áldásait élvez­ni­­ ez utóbbi téren, a megyei régész- és müvelttörténelmi egylet által mindenkor fényesen k­isegitve és a9 méltón képviselve, fejlődjék és virág az *d(Sk A legvégső határáig! Az elhalt gyermek. (Gilm.) Egéből földre szállt le egy kis angyal És harmatos szárnyakkal visszatérve, Szemét lesütve szende hódolattal Az Urnák zsámolyánál rogy le térdre. És szólt: egy szende lánykát vettem észre Milliónyi csillagoknak egyikén én; Mit ér az ott? oh hadd menjek le érte Add nékem őt, szeretném óvni, védném ! S gyorsul a lányka szive dobbanása Aztán eláll­t az arcza hófehér lett, Az égnek többje már egy angyalával S az árva föld egy lánykával szegényebb. ZHZí "Volt terítve . (Hebel.) Ki volt terítve, koszorú övezte szép fejét; Meglátja játszó gyermeke Bámulva nézte őt. Arany hajában a virág Nagyon megtetszhetett, A gyermek a virágra vet Vágyó tekintetet. S hizelgve lágyan igy beszél: Adj nékem jó anyám Virágaidból egyet át — Én is szeretlek ám ! Szavára senki sem felel S a gyermek képzeli: Most alszik, majd ha fen leszen Bizonyosat ad neki. Höl fogva, busz­­tagjai egyiké­­l­ánul elhunyt­­ky Lajos ott lelkes tag­adást mondva nemzedék számára, den ilyen intézet fentatásál Nem kis mértékben hl alázó városunk — mint néki az, hogy vannak ugyan iftenfi veldéink, de azoknak álüsos] erezi az összeség. Sőt ha subál­­ i az egylet Iflinek megle­nn és tiszt Mire van még szü­kségi­ E becses lapok folyó évi márczi megjelent számában, ugyanezen ézi­tés tétetett arról, hogy mire van még Akkor egy kisdedóvoda létesítése érdel­tem fel erőtelen szavaimat, képest most óhajtok egy más ményröl szólani, mely nem más. tályu leányiskola. Egy kor, nemzet, vagy társadalmi :ö­lő-én latt eml­­ékségünk sn em el ott tett ijéretemhez iges intéz­ Sl 6 o­lésénél soha nem szabad ítéletünk ad pusztán az anyagi helyzetet; sokat szellemi birtokra kell tekintenünk. Pénz gazdag fiára, rokonára, vagy bárkire veltséget, tudományt nem, azt az egyém szorgalmával kell megszerezni, úgy hol remti voltaképen az anyagi jólétet is a­ ség számára. Kellő tanulás, ügyesség éd nélkül a kincs pusztulástól meg nem i­ sem szaporítható nem lészen. Igaz, hogy kalmár szemüvegen te­ t. :lúgot: Geld regiert die Welt! Csakhogy rében ott van a számitó ész, mely élet és egygyé tesz a kincsek szaporításában és ig]IÓ6­s­ak az ész mozgatja a világot, ez idja elő­­nemzetek és egyesek vagyonosodását, ezed­­het fel a jólét, a hatalom! Széchényi ek mondja: „a tudományi hertö .mennyisége a­ nemzet­­ igazi ha­tale statisztikája a legérdekesebb része. Nem* kény lapály, hegyek, ásványok, éghajlat stb közerőt, hanem az ész, mely azokat­­ használni tudja. Igazibb súly s erő az agy­velőnél nincs.. Ennek több vagy kevész nemzetnek több vagy kevesebb Szerencse1 Azonban az ész is kiművelve lesz tetést vonni ezek működésébeM van-e oly sokféle arcza, köre­­tünknek, hogy a fennálló válásul valának képesek még eddig lévől Ugyanazért égetően szükí már régen egy G osztályú leány­­tása — elég szomorú dolog, kez­deményezett felsőbb leányiskola] létre szenderült s a helyett, hogy tályig létesíthetett intézetet kiégy meglevőről is le kellett monda­ hogy rendeltetését, czélját s ered­hattuk volna, mint inkább azért,] milag képtelenekké lettünk közintézők — leszámítva egyl­gatót, — a helyett, hogy segítsék hervadó növényünknek s ápolt ál­dását, ha talán fájlalva, de mégis kitépését tanügyünk mezejéről szentesitették. A megnyert erők, kik­re munkálkodtak benne, a részvét­ hidege által visszavonulásra kény Vessünk egy futó pillantást! retekre helyben, bizony 6 osztás solánk épen nincsen, holott sze, Vésztőn már évek óta fenné egy 6 osztályú elemi leányiskola maradnak az iskolákból a 3 után, egészen szabad útra bocsát törvény értelmében a 6-ik élt növendékek iskolába adandók, fél egy évet még megismételvén, lu­ — tehát csaknem a legfogékony iskolahagyottakká lesznek, a 12 dő semmiségbe merül, mert nini költséges magánintézetekbe i­­ndul, tanulmányait folytatandó, fában pedig nincs még helyük; csekély haladást nyújtana nég órán, íme , tisztelt olvasók, mi k­ Á beinkből, a leendő anyákból, pt­r év életükből minden gyüm­ölcsterm­és né Az 'a jövőbeli regale has?/ része teh­át aligha, len*—forditi tfc5eTr"íeI<ÍíÍTtíffife, mint, eg­yéré, egy oly nagy szükségét 'pót­ osztályú leányiskolára. Egy ily intézménytől“ aligha í állam is a maga segélyét, mint nem szomszéd Csabán fennállótól sem, h fordít az állam. ""­ Természetes, hogy ennék, kiesz fiú kell, férfiú, a ki rendületlenül­ mellett a kivitelig. Ez intézet felállít aztán hivatva, a felekezetek is kez­lendő leánynövendékeket Szélesei vezérelni. Ezen intézmény eszközölné­hető, sokféle idomító eszközre van szükség«, eszközök a különféle ismeret, tudomány. De hol vehetők másutt, mint az arra rendelte­­­ntézetektől, az iskoláktól; épen­­ ezért minden siétségünkkel segítenünk kell czéljukhoz azon te­ületeket, kik és melyek e féléket állítanak és tartanak fent. Ha pedig nincsen, oda kell töreheánynövendékeink a jövő társa kedvünk, hogy legyenek ilyenek ; mert kibeszél m­egváltoztatnák s nem lenne az ^ eretlen hasznot eredményeznek a jelen és jövővagy közöttünk, mint a mint lül­ MAROTHY JÁNOS macsói bán élete. (Felolvastatott a „Békésmegyei régészeti és műve­lődéstörténelmi társulat” 1887. évi deczember 19-én tar­tott közgyűlésén.) „Fegyvert s férfiat énekelek“ „Anna vi­­rumque cano“ kezdhetem én is a rómaiak nagy költőjével. Olyan férfiú életét rajzolom, a­ki fegyverrel kezdte pályáját, fegyverrel nyitott magának utat nagy méltóságokra, fegyverrel szerzette hírnevét, dicsőségét, fegyverrel emelte családját az ország zászlósurai, bandériumos főrendei közé, s akit még a halál is háború­ban ért utól. Olyan férfiúról szólok, kinek testén a sebek voltak az érdemjelek; arról a magyar hadvezérről szólok, a­kinél több csa­tát egy sem vívott. Arról a kitűnő hősről szólok, a­kinek nevét máig emlegetné a ma­gyar nép, a­kit megénekeltek volna a költők, ha népszerűbb ügy érdekében, népszerűbb király szolgálatában ontja vérét és verítékét. Szólanom kell róla annál is inkább, mert min­den hadi szerencséje mellett is szerencsétlen volt egy tekintetben ; abban, t. i. hogy ellen­párti, vagy legalább a viszonyokkal ismeret­ieb férfi irta meg akkor az ország krónikáját s ebben megbélyegezte emlékét: „Maróthy János, mondja a krónika, az a kegyetlen, zordan és nagy szigorúsággal teli férfiú, a­kinek pusz­tításait a mi korunkbeli öregek még nem feledék .­) Ha pedig a magyar krónikás ily kiméret­ tözölte ki a királynál, hogy Gyűt­lenül nyilatkozik, miért volna kegyeletes­ b^ióvásártartást s ezzel együtt ipáról irányában az idegen? Azért Bonfini még se­ lakosokat, polgárokat nyert. A s­zétebb színekben állítja elénk Maróthy Jánost. Iíg kát századon át azzal adott s Magyarországban minden fölfordult fenekes­ Izést, hogy volt légyen bár mi­töl. A király bosszújának ürügye alatt üldö­zik az ellenpárti nemeseket. Ezek között leg­inkább dühöngött Tótország kormányzóié Maróthy János, ezen irgalmatlan és minden emberiségből kivetkezett férfiú“ (vir quidem iniuris et ab omni humanitate destitutus­,p­edig ez a mily classice, épen olyan rész) van mondva, s a mint hibás azon állítás, hol hősünk Tótország kormányzója volt, épen ugy hibás az egész jellemzés! erről a köve­tke­­zőkben eléggé meggyőződhetünk. De mindazzal, a­mit eddig mondottat?^ nincsen okadatolva, hogy épen itt, eme Bé­kés megye múltját békésen kutató, csendesen üködő társulat körében szólok a zajos tá­­bori élet, véres, földrengető hadak fiáról. Na­gyon könnyen és röviden, meg lehet azonban lelni ennek az okát is. Ismeretes dolog, hogy egyénk sorsa három, eseményekben dús szá­zadon át a gyulai vártól függött. Már pedig nnek a várnak építtetője Maróthy János vala. Aztán ő nemcsak birtokosa, hanem egyszers­mind szervezője és gyarapítója is volt a haj­dani gyulai uradalomnak, a melyhez megyénk számos faluja tartozott. — Végül pedig ő volt megyénkben a polgári életnek első szervezője vagy legalább hatalmas előmozdítója; mert ő esz­égis mindig azt a pecsétet elynek közepén Maróthy t­áriratán Maróthy János bán Van tehát elég okunk arr fiú emléke itt e városban, ében fölelevenittessék. Maróthy János hazánk egy főbb nemzetségéből, a Gút származott. E fényes és gazda XIII. és XIV. században a ma­gáben fészkelt ugyan, ott a lewtősebb hajtásai a Bátory, Vá­se­méry családok, de egyik fia szillisett az ős fészektől, a s két elterülő gazdag vidéken .Ott Alapitója lett egy uj sarm­a falának. Maróthy János széf­fisat viselt, dédapja és nagya­átyjapródok voltak, de már az­­ éle tiszte nincs följegyezve ; n­z ágra bajosan is emelkedhetett édaijának, mind nagyatyjának on-három részre oszlottak, t negyedeken kivül, s mint r<­n fogytával fogyott a tisz .Iád Maróthy János, a mi hős sekor közelállótt ahhoz, hog sorába szálljon le. Dr. Ka (Folyt köv.) *) Palugyay: Kapcsolt részek 32. lap. ’) Berum Hungaricarum Decades. Decas 1U. liber 11. r~*

Next