Békés, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892-01-10 / 3. szám

gyar evang. fiók egyházat megalakították, s nyom­ban a tanítói és lelkészi teendők végzésére Frei­tag János s. lelkész ki is neveztetett. Az egyházi élet ekként Csorváson kezdetét vévén, a hívek — még a tót származásúak is — kis imaházukban az Isten igéjének hirdetését szervezésnek megfelelően magyar nyelven hall­gatták, mert hisz azt a tót származású betelepe­dett csekély számú hívek is megértették. Sajnos azonban, hogy körülbelül 8—9 évvel ezelőtt a községbe egy oly egyén is költözött be ki nem elégedett meg a majdnem kizárólag orosházi magyarok által alakított magyar egy­házban szokásos magyar prédikáczióval, hanem népünk könnyű aláírási hajlamait felhasználva, a Csabáról és Szarvasról ideiglenesen itt tartóz­kodó tót cselédek számára hivatkozva, a mostani lelkész tudtával kérvényezték a szarvasi esperes­ségnél, miről Freitag lelkész az alapitó híveket nem is értesítette, hogy a csorvási fiók­egyház­ben az év három nagy ünnepjének másod­nap­ján tót isteni tiszteletek tartassanak, mit a szar­vasi esperes — miután a kérvényezés ellen még a lelkész által sem tétetett ellenvetés — termé­szetesen el is rendelt, s azóta a magyar egy­­házba becsempésztetett a tót prédikáció, s a va­gyonos és egyház alapító, Orosházáról származott egyháztagok előtt vallásuk nevezetesebb három ünnepének másod­napja teljesen elveszett, s vagy arra vannak utalva, hogy Orosházán áldozzanak, vagy pedig a korcsma falát támogassák. Nem esnék zokon az itteni egyház alapító híveknek a tót prédikáczió, ha az egyház­község többsége tótajkú volna, s a magyar szót meg nem értené, de annyi bizonyos, hogy Csorváson nin­csen tót származású ember, ki magyarúl jól nem értene, sőt a jóravaló szarvasi és csabai ide szár­­mazott hívek nyilvánosan kifejezett nézete az hogy ők a tót prédikácziónak Csorváson fentar­­tását teljesen feleslegesnek tartják. Eddig érthető, de azért nem megbocsájtható dolognak látták az itteni hívek, hogy Freitag ki­­­nevezett segédlelkész, feletteseinek jó indulatát még a tót prédikáczió behozatalával is megnyerni igyekezett, mert neki mint kinevezett segédlel­késznek engedelmeskedni kötelessége volt; de most, midőn a csorvási egyház egy év óta az anya­egyházak sorába kebeleztetett, s a hívek hiszik, hogy a lelkész állása meg van szilárdulva, teljesen érthetetlen, hogy egyház fenntartó ma­gyar buzgó híveit, miért zárja ki nagy ünnepek másod napján imaházából s rendez jóformán ide­gen határbeli evang. híveknek isteni tiszteletet. I Még C9 idő- sfzerint- magyar hazafiságában Freitagnak a jóakaratú hívek nem kételkednek, hanem biztos tudomásom van felőle, hogy ha jövőre is teljesíti a reá parancsolt kötelességet s majd nem titokzatos szolgálatot a tót eszmékkel szem­ben : az itteni úgy magyar mint tót származású s jóravaló evang. egyház hívek, nemcsak kérni, de követelni fogják tőle, hogy tót prédikáczióit olyan közönségnek tartsa, mely azt megérti, lel­kesedni tud érte. Azon reményben, hogy húsvét után a mos­tani közlés ellenében, a tót prédikácziók megszán­atja magát, ahol csak szerét teheti. Mondanom sem kell, hogy ez a speciel aztán a legrokon­­szenvetlenebb már csak azért is, mert ennek köszönhetjük főként azt a nagy bolond . . . akarom mondani boldogságot, hogy nyakig benne vagyunk a czimbórságban, s maholnap a nagyságosságtól csakúgy gőzölögni fognak a város utczái, mint hajdan a minturnei mocsa­rak, mikor Marius kopasz fejét bennök elrej­teni akarta. Az öreg Brassai bácsi, 93 éves kora (1798-ban született, ha a matrikula nem csal,) daczára is ifjúi hévvel protestál ez ut­­czai gőz, vagy jobban mondva: gőg ellen. S hogy megmutassa, mennyire nincs hatalma sem az időnek, sem az efféle üres lim-lomnak az ő becsületes öreg koponyáján, azzal tromfolja le az ágaskodó nagyra vágyás nagyságoskodó lo­vagjait, hogy elkezd mindenkit, boldogot, bol­dogtalant, az utczai koldus, meg a házaló zsi­dótól fel az egyetem rektoráig, komoly kép­pel nagysádozni, s így jótékonyan helyreállítja a társadalmi egyenlőség veszedelmesen meg­zavart bilance-át. Nem­régiben voltam fülta­núja, hogy egy fiákerkocsistól egész kedélye­sen kérdezte: mennyiért viszen el nagysád en­gem Monostorra ?“ Az öreg úrnak igy esik jól, s meg van róla győződve, hogy e tekin­tetben egészen a helyes úton jár, ép úgy, mint mikor a vizes poharat feldöntő szolgálójának korholás képen azt mondja: „nagysád rosszabb Szarvas Gábornál­­• A „magas“ arisztokráczia után vegyük elő most már a középosztályt s az alsó, vagy ha úgy tetszik: a felséges“ népet. Ne ijedj meg jámbor olvasó ! Ezeket a következő levelemnek szánta: Jusson annak is a fókából. Szerkesztő úr, Iste1 tetőséért Freitag lelkésznek a hívek nyilvánosan köszönetet szavaznak, fogadja tekintetes szer­kesztő úr kiváló tiszteletem kifejezését, amel­­lyel maradtam Csorváson, 1892. január 8-án. f. r. Békésvármegye ügykezelési szabál­yrende­letének tervezete. Szerkesztette: Dr. Fábry Sándor vm. főjegyző. (Folytatás.) 56. §. A nyilvántartás sikeres vezetése czéljából minden ügyek, melyek határidő alatt állanak, nyilvántartásba helyezendők; a nyilván­tartást az előadók, jegyzők felügyelete mellett, 1 főjegyző által kirendelt közeg vezeti akképen hogy az egyes előadó jegyzők szakmájához tar­tozó ügyekben nyert, vagy kitűzött határidő megtartására való felügyelet, az illető előadó jegyző kötelességét képezi. 57. §. Az alispán a nyilvántartás végzésé­vel megbízott közeg segélyével az egy napra előírt ügyek lajstromának felolvastatása vagy betekintése mellett naponkint ellenőrzi a kitű­zött határidők betartását, és ha valamely ügy­ben a kitűzött határidő előtt jelentés nem érke­zik, vagy felsőbb rendeletnek a kitűzött határ­­időig megfelelni nem lehetne, utasítására a le­véltárnok a megfelelő ügyiratokat az illető elő­adó jegyzőnek még az­nap kiosztja, ki is a ké­sedelmes tisztviselőhöz intézendő felhívást azon­nal elkészíti, melyben az illető tisztviselő újabbi határidő kitűzése mellett felhívandó, hogy ezen újabbi határidőre várt jelentést, vagy a netalán fennálló akadályokról szóló értesítést az eddigi késedelem igazolása mellett beterjessze, illetőleg fennforgó akadályokról a felsőbb kormányha­tósághoz intézendő felterjesztés fogalmazványait azonnal elkészíti és az alispánnak bemutatja. 58. §. Ha pedig a szorgalmazott jelentés, vagy a fennforgó akadály iránti értesítés a ki­tűzött második határidő alatt sem érkeznék be, sürgősség jelzéséül vörös papíron s felelősség terhe alatt újabban felhívandó azonnali jelentés­­tételre a késedelmes tisztviselő, mely felhívás­nak, ha 48 óra alatt nem tett eleget, vagy ha fennforgó akadályokat ez idő alatt be nem jelentette, az alispán az 1886. évi XXL­I.-czikk 68. §-a 1) pontja értelmében a teendők teljesíté­sével más rendes vagy tiszteletbelbeli tisztviselőt bízhat meg, de azt a házi pénztárból a hanyag tisztviselő fizetésére utalványozandó napi­díjjal ellátni köteles. 59. §. Azon esetben, midőn a fentebbi sza­kasz értelmében való eljárásnak szüksége vala­mely tisztviselő ellen másod ízben forog fenn, az idézett szakaszban körülirt eljárás alkalmazásba vételen felül, az 1886. XXIII. t.-cz. határozmá­­nyai szerint kell eljárni. 60. §. Azon hatósági közeg, ki az 50. §-ban örvonalazott nyilvántartási teendőkkel van meg­bízva, vezeti egyszersmind mindazon nyilvántar­tási jegyzékeket, melyek a törvényhatóság ré­szére törvény, miniszteri rendelet, szabályrende­let, avagy egyéb határozatok által vannak elő­írva, mint például az állampolgárság elnyerésé­ről és elvesztéséről, a fegyelmi ügyekről szóló stb. nyilvántartásokat. Az előadók mindazon gyekben, melyekben nyilvántartásba vezetendő rendelkezés van, a nyilvántartót e rendelkezés­nek nyilvántartásba vételére utasítani tartoznak. VI. Fejezet: Tevékenység feltüntetése. 61. §. Az alispán a vármegyei közigazga­tás állapotáról és tett intézkedéseiről a törvény­hatóság minden rendes közgyűlése elé jelentést tesz és egyideűleg a törvényhatósági hivatalok gyforgalmát bemutatja. E czélból minden tisztviselő tartozik min­den évnegyed végén a hozzá érkezett hivatalos gyekről, mindenkor az év kezdetétől számí­tandó negyedévi időszakra tevékenységi kimuta­tást készíteni, és a negyed után 5 nap alatt az alispánhoz beterjeszteni, melyben kitüntetendő: 1) a múlt évi hátralék; 2) azon időszakban, melyre a kimutatás szól, beérkezett ügyek mennyisége; 3) elintézett ügyek száma ; 4) a fennmaradt hátralék. Oly hivatalok, melyekben több előadó van, mint az alispáni hivatal, árvaszék stb. az egyes előadók tevékenységi kimutatásait összkimuta­tásba foglalva is, tartoznak beterjeszteni. A kimutatások az alispán által, a negyedet követő hó 10-éig a főispánhoz, — mint számon­­kérőszék elnökéhez, — beterjesztendők. VII. Fejezet: Pénzkezelési rendelkezések, 62. §. A törvényhatósági pénzkezelést a 37,16971883. sz. a. kibocsátott m. kir. belügy­miniszteri szabályrér­­et szabályozza, melynek keretén belül a kít. rendeltetnek, a hatóság hivatalos j­­ulékok postán, bepecsételt levelekben, a hely­beli hivatalok által küldött pénzek pedig szín­tén lepecsételt levelekben kézbesítő könyv mel­lett, minden esetben ellennyugta kíséretében jut­tatnak az alispánhoz. Minden, alapot illető já­rulék külön jelentés és külön ellennyugta mel­lett küldendő. 64. §. Az alispán a levelek átvételét a le­vélhordó, illetőleg a helybeli hivatalok kézbe­sítőkönyvében elismeri s a lepecsételt leveleket az általa a belügyminiszteri szabályzat 39. §-a alapján vezetett jegyzékbe bevezeti és a pénz­tárnoknak e czélra készült és zárható tartály­a, — melynek egyik kulcsa az alispán, a má­sik a pénztárnok által őriztetik — átküldi, a pénztárnok pedig a pénzes küldeményeket a mi­niszteri szabályzatban megállapított eljárás mel­lett kezelés alá veszi. 65. §. A főpénztárnok az ily úton hozzá érkezett pénzeket vagy értékeket átvevén, küldemény rendeltetéséhez képest azokat a meg­felelő szaknaplóba elkönyveli, a pénz rendelte­tését és a szaknapló tétel­számát az alispán jegyzékbe bevezeti és az átvételt az alpénztár­­nokkal együtt ugyanitt elismeri. 66. §. A beérkezett ellennyugtákra, melyek egyszersmind a bevételezés alapjául is szolgál­nak, a főpénztárnok a pénz érkezésének idejét rendeltetését és a szaknapló megfelelő tétel­szá­mát reá vezetni és főnaplózás végett az alpénz­tárnoknak átadni köteles. Tartozik továbbá a pénztári tisztség minden hozzá érkezett pénz­vagy értékküldeményről a beküldőnek 15 nap alatt hivatalos nyugtát küldeni. 67. §. Az alispán által vezetett jegyzék, az előbbi szakaszban megállapított eljárás után, az ellennyugtákkal együtt a számvevői tisztséghez átküldendő. 68. §. A számvevőség tartozik minden vár­megyei alapról külön ellenőrzési naplót vezetni, melybe a befolyt részletek, valamint az alispán által kibocsátott utalványok is pontosan elköny­­velendők. Köteles ennélfogva a pénztári tisztség által minden posta érkezés után áttett alispáni jegyzék és ellennyugták alapján a befolyt rész­leteket rendeltetésükhöz képest elkönyvelni és a bevételi utalványul szolgáló ellennyugtákat, va­lamint az alispán által kibocsátott utalványokat ellenjegyzési záradékkal ellátni, 69. §. A két előző szakaszban lefektetett elvek alapján az egyes alapokat állandóan illető járulékokból befolyt részletekre vonatkozólag, a beutalványozó végzések kiadása mellőzendő, mert azoknak ellenőrzése az alispáni jegyzék alapján készült számvevői ellenőrzési napló alapján lesz teljes mérvben gyakorolható. 70. §. Ezen ellenőrzési naplókon kívül kö­teles a számvevőség a vármegyei alapok javára úgy terhére kötött szerződésekről külön nyil­­ántartást vezetni a képen, hogy abban a tör­vényhatóság által igényelt jövedelmek befizetési határideje, úgy a törvényhatóság által szerződés­­szerűleg megállapított kötelezettségek fizetési határideje is pontosan világlatban tartassék, kö­telességében állván a határidők megtartását el­lenőrizni, a be nem fizetett bérek behajtása iránt lejárat napján, úgy a kötelezettségek lerovása iránt is, a vármegye alispánjához e határidő le­járta előtt 1 nappal előterjesztést tenni. 71. § Tartozik a vármegyei pénztári tiszt­ség azon alapokra vonatkozólag, melyeknek jö­vedelmei és kiadásai előre megállapított költ­ségelőirányzat szerint vannak szabályozva, s az egyes költségelőirányzati czímek pontos betar­tására felügyelni, mely czélból köteleztetik a költségelőirányzat fejezeteihez képest beosztott számadási főkönyvet a szaknaplóval egyitleűleg vezetni, és azon esetre, ha a költségelőirányzat valamely fejezetére megállapított hitel kime­nlne, erről az alispánnak jelentést tenni. 72. §. A vármegyei pénztárakból kifize­tendő összegek az alispán utalványára fizettet­nek ki. A vármegyei pénztári tisztségnek czím­­zett utalványok először a számvevői tisztséghez küldendők, ki azokat az ellenőrzési naplókba elkönyvelni, ellenjegyzési záradékkal ellátni és ennek megtörténte után a pénztárhoz áttenni tartozik. Az utalványozó végzések kiadandók még a felvételre jogosított félnek is, és pedig szerződéseken alapuló sürgősebb természetű, vagy határidőhöz kötött esetekben kézbesítési vevény mellett a főszolgabíró vagy a polgár­­mester útján. A kiutalványozott összeg a felvételre jogo­sultnak szabályszerűen bélyegzett nyugtájára fize­tendő ki. Ha a pénzfelvételre jogosult fél a kiatal­­ányozott összeget 3 hó alatt fel nem venné erről a főpénztárnok az alispánnak jelentést tesz. A tisztviselők, kezelő- és segédszemélyzet állandóan folyósított illetményei a főpénztárnok által utalvány nélkül is a folyósítás tartamára kifizettetnek és a számvevőség által is minden hónap elején külön utalvány nélkül kiadásba helyeztetnek. Úgyszintén a nyug- és kegydíjasok­­ havi illetményei is szabály szerű­ ha­lálozásukig vagy jel-czimük megszűntéig utalványozás­ra tendők. Az átmeneti jellegű és a letéti I ján kezelt pénzek, hasonlóan az alis­­nyára a fentebbi módon szolgáltatnak utalványok mellé az alispáni áti­al­tárnoknak megczimzett boritékkal küldetik azon czélból, hogy az­­ összeget a czimzetthez juttassa. Ezen pénzek a törvényhatóság főszolgabirák, illetőleg a polgármeste be fizettetnek. (Folyt. köv.) •A. január 17-iki órai Sok minden megtörténik a vilés 17-iki órabál is, melyhez hasonló­an egész Békésmegyében sehol sem volt A gyulai ref. templomban ed helye egy torony órának. Kálvinista­ még a körlapot és számokat is ki, de az órát nem lehetett tudni, mert a reményes eszü számvevője szerint e presbitert kellett volna oda állítani, toronyból nézve, egy felekezet nélkül­ tatta volna az órát Azonban komolyak akarván lent fálunk, sőt ürömm­el üdvözöljük tts el a gyulai ref. toronyra órát csináltad jobb lenne, mint a mostaniak, mert napján négyfélekép is elbolonditja az e­mbert. No de a kinek esze volt indítványt ten| reméljük gondja lesz arra is, hogy az­ óra jó legyen.­­ Az indítványozó az egyház közszeretetb­ől álló kántora, Csiszár Sámuel úr, kinek előre gratulálunk, s egyúttal e nemes város tiszt polgárainak ajánljuk a 17­ ki bált, melyre­­ több, se kevesebb, mint 1500 meghívó­ lesz k bocsátva, de azért szabad többnek is megjeleni. A rendező bizottság 30 nőtlen , fiatal emberb áll, de a mulatságon több lesz száznál. E költe­ményt ajánljuk a tisztelt női közönség kivá figyelmébe. Miután e mulatságon pap, doktor,­­tánto tanitó, mérnök, iparos, kereskedő, gazda embe stb. nagy számmal képviselve lesz, tudósitpi k tel­ességünk a n. é. közönség becses figyelm­­et: előre is sikerültnek mutatkozó kedélyes ihula­ságra felhívni, mert mostanában ilyen tartat: nem fog, s a­ki el nem megy, biztosan íme bánja, különösen a nőtlen fiatal emberek ÓP h­jadon lányok. Én okvetlen ott leszek. ,­ igaz a­mit írtam, vonjanak kérdőre. A ki ezekben kételkedik, fogadok vele 100 c szivarban, melyet az órabálban elszívunk el ne feledjük : „ Január 17-én este 8-kor a pavillonb Egy kál 3, 259./1892. ikt. Békésvármegye Hirdetmény­e Az országgyűlési képviselő sok küszöbén állván; — a válasz­ galmak immáron vármegyénkben s tűket vették. Az elmúlt idők hasonló alatt szerzett tapasztalatok e va alatt is reményt nyújtanak, hogy vármegye választó­polgársága a jog — a közjogok legszebbikéne kiválóbbjának — gyakorlása párttusák izgalmasabb hatása alatt­tózkodni fog minden oly tényektől" a közrend, a személy és vagyon megháboritását czéloznák. Különösen elvárja a hatóság, ha a választási mozgalmak alatt, mint asztás idején törvénybe ütköző ellenes izgatások, törvénytelen nyak, rendellenességek és zavarok] ]­ordulandónak, — a különböző viselőjelöltek beszédei s általában viselő választási mozgalom törvényes vonulásai alkalmával a nézetek szab­­mondása a közönség részéről semmíllié gátoltatni, és a vallás vagy osztály ellen izgatásnak s gyűlölet szításnak alkalo­ és tér nyittatni nem fog. Végül kijelentetik, hogy míg egy rés­­ről szükség esetén a választási jog szaba minden félelem avagy tartózkodás né­küli gyakorlása fegyveres erő által is biz­tosittatni fog, addig más részről a törvén és rendellenes tények elkövetői, avagy i­lyenekre izgatok ellenében a magyar bü­tető törvénykönyvben (1878-ik év V. ||| Vil­­ik fejezete) előirt súlyos büntett kiszabása iránt a szükséges lépések dóktalanul foganatba vétetni fognak. Gyulán, 1892. január 7-én

Next