Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)

1897-01-03 / 1. szám

jő járási sT megyei székhelyével, másrészről Békés városával is, a­mely Doboznak szintén­ piacra, sőt a melyiyibefi Doboz Csabára is közlekedni óhajt, ama — az évben átlag négy hónapra számítható — időszakban, a midőn a direkt közlekedést­ a sár akadályozza, bár kerülővel a Csabával való kőút közle­kedés is lehetővé vált volna. Doboz község tehát minden körülmények között kőutat kapna. Direkt Gyulával és Békés­sel, Békésen keresztül pedig M.-Berénynyel és indirekt úton Csabával is. Már pedig a köz­ségnek nem egyoldalú magán , hanem magasabb közérdekei szempontjából mérlegelve, ez a megoldás tisztán Doboz község érdeké­ből elbírálva is határozottan kedvezőbb és előnyösebb. — Eme nézetben legkevésbé sem zavarhat meg senkit ama körülmény, hogy némelyes magánérdek Doboz község képvi­selő testületében túlsúlyra vergődött a köz­ség közérdeke fölött, annál kevésbé, mert a község képviselő testülete első alkalommal a Gyu­­­­•a­ Iára építendő kőút mellett nyilatatkozott meg és eme körülmény elég indok reá, hogy Doboz községnek mint érdekeltségnek második állás­pontját intransigesnek egyátalán ne tekintsük. Konkoly Jenő indítványa azonban nem­csak Doboz községére gézivé előnyösebb, ha­nem főleg azért volt fontos, mert annak el­elfogadása mellett Békés városa, M.-Berényi és utóbbi révén a Sárrét is közvetlen összes köttetésre jönnek Gyulával mint a vármegye székhelyével, szóval egy hasonlíthatlanul na­gyobb érdekkör nyer kielégítést, mint a minőt a doboz-csabai út felölel; az a csabai út, mely csak is Csabának és rajta kívül semmi más községnek nem áll érdekében és mint ilyen, a Konkoly Jenő által inditványozot Békés-­doboz-gyulai út mellett eltörpül, sőt, szóba sem jöhet. De még a forgalmi okokon kívül és for­­­galmi okokon felül van egy szempont, amelyl ama tagadott esetben is, ha a Dobozt Csa­bával direkt összekötő út fontosabb volna^ Sárrétet és Mező-Berényt Békésen át Gyulá­­­val és Békést Dobozon át Gyulával direkt] összekötő útnál — amit komolyan venni nem­ lehet — mondjuk, még ily absurd álláspontra helyezkedve is, van egy szempont, mely a szó szoros értelmében döntően szól a Békés­­doboz-gyulai kőút mellett: a vízvédelmi szem­­­pont, amit Konkolyin kívül meggyőzőleg ki­fejtettek indítványa támogatói: Terényi La­jos, dr. Berényi Ármin és aki erre legillet­é­­kesebb : Gallacz János műszaki tanácsos, a Körös-Berettyó monográfia királyi elismerés­sel is kitüntetett jeles szerzője, aki tanul­mányai s közvetlen tapasztalatai alapján be­bizonyította, hogy nemcsak fontos, hanem sok tekintetben létérdek Békés, Gyula, sőt Csaia] városára nézve is, hogy eme városok védvonalát­­ képező Kettős-Körös balparti töltése mentén köút­ építtessék, melyen állandóan közlekedni lehes­sen, amely kőút mellett lehetővé válnék és a legkritikusabb körülmények között, ami­dőn rendszerint járhatatlan utak vannak, véd­­anyagok szállítása úgy Békés mint Gyula fe­lül, mely védanyagok szállítása, alkalom ad­tán megmenthetné úgy a felnevezett három­­ városi, valamint a gen­a- 5 jjuolo­oo­­makat is a­rvizkatasztrófától. Maga ez az egy­letesen indokolná, hogy | két szempont tö­tős-Körös faipariján kőutat építsen a var­megye — amint hogy Békés városának már az 1888-ik évi árvízkatasztrófa­­ után min palliativszer tényleg ez volt óhaja újabb ár­viz elleni védekezés czéljából —• ez az egyetlen szempont önmagában döntő körülmény volna a csaba-dobozi útvonal fölött, még az esetben is, ha a Békés—Doboz, illetőleg doboz — gyulai kőutat .forgalmi s közigazgatási te­kintetek egyátalán nem támogatnák. Nem rekrim­inálunk, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságának hétfői több­sége, melynek zömét, mintegy 70 zavazatot, a csabai­­ bizottsági tagok képviselték, nem emelkedett fel a Gallacz János által szépen kifejtett "­közérdek" magaslatára. Ama reményt tápláljuk, hogy miután a közgyűlés határozata meg lesz felebbezve, a vármegyének alkalma lesz hétfői határozatot reparálni. Mint czikkünk bevezetésében meg­­jegyeztük, jó lélekkel bocsátanánk a Csaba— Doboz vagy békés—doboz—gyulai kőut ^.épí­tési ügyet bármely idegen vármegye elbírá­lása alá, annál nagyobb bizalommal tekint tehát úgy a Sárrét, mint Gyula és különö­sen Békés városa a kereskedelmi miniszter hozandó határozata elé. A vármegye közgyűlése. (decz. 28. és 29-én.) Nem csalódtunk akkor, midőn legutóbbi szá­munkban azt írtuk, hogy a vármegye rendkivüi közgyűlése szokatlan érdeklődés mellett fog lefolyni, mert tisztviselő választás alkalmával is ritkán látunk oly népes közgyűlést, mint a jelenlegi volt. A köz­­gazgatási bizottság tagjainak megválasztása és az útépítési programm feletti beható vita első napon elfoglalta az egész délelőttöt, úgy hogy a vidékiek már nem tudtak a déli vonattal elutazni. így tör­tént meg azon szokatlan eset, hogy még délután is csaknem egészen megtelt a nagyterem. Sőt az első napon általánossá vált vitatkozási kedv még más­nap is érezhető volt, amikor pedig az előadókon kívül alig néhány gyulai bizottsági tag volt jelen, mégis kevés ügy ment keresztül anélkül, hogy a­avaslathoz pro vagy contra hozzá ne szóltak volna. Az érdeklődés fő oka az útépítési programm,­lletve ennek a dobozi út kiépítésére vonatkozó része vlt. A kérdés tárgyalása széles mederben indult s oly érdeklődés mellett, hogy a közgyűlés terme egy ’ éves parlamenti tanácskozás képét nyújtotta. A felszólalók tömeges jelentkezése, a gyakori heves özbeszólások, tetszés­nyilvánítások, elállt kiáltások, az általános zaj és türelmetlenség, minek fő oka a i­utról való lekésés félelme volt, erős próbára tettek-87~elnökk­ űr. Fabry aauotor all&pdnt, aki nagy ügyességgel és pártatlan szigorral vezette az ülést, a testület méltóságának megvédése és a tanácskozás gyorsítása érdekében gyakran használva az elnöki csengőt és két ízben is élve az e helyütt ritka elnöki rendre utasítás jogával. Az ülés lefolyásáról és a hozott határozatokról következőkben számol be tudósítónk: Első nap. A közgyűlésen mindvégig dr. Bábry Sándor­ alispán elnökölt, aki megnyitó beszédében jelezte, hogy a képviselővé megválasztott Tallián Béla főis­­páni állásáról lemondott és lemondását Ő felsége elfogadta, ezért mint a főispánnak törvényszerű József kir. herczegnek levelét, melyben Mária Dorottya kir. herczegnő eljegyzése alkalmá­ból kifejezett jókivánatokért mond köszönetét éljen­zés mellett olvasták fel.­­Szintén élénk éljenzés kisérte Tallián Bél következő igen szép búcsúlevelének felolvasását: Mélyen tisztelt vármegyei közönség! Hosszas körpályát futottam meg. Azok a bizonyos ezüst hajszálak mindinkább jelentkeznek, őszülni kezdek De soha nehezebb, fájdalmasabb kötelességet telje­siteni nem kelletett, mint ez esetben, midőn mélyen megindulva, búcsút veszek a mélyen tisztelt vár­megyei közönségtől. Hiszen azon négy esztendőt melyet Békés vármegye díszes főispáni székébe eltölteni szerencsés voltam, életem legszebb, leg­boldogabb korszakának tartom. És most a t.-kani­zsai vk. orsz. gyűl. képviselőjévé megválasztatván eddigi működési körömtől meg kell válnom. Fáj­dalmas nekem mindenképpen ez a lépés, de a haza iránti kötelesség másfelé szólít és nekem engede­meskednem kell. Egész valómban meghatva, szivem egész melegével köszönöm a mélyen tisztelt vár­megyei közönségnek nagybecsű támogatását és ma­gamat emlékébe ajánlva Békésvármegye közönségét a magyarok istenének oltalmába ajánlva, fogadj­a stb. Tallián Béla. Az állandó választmány és Beliczey Rezső indítványára a törvényhatóság főispánjának távo­zása felett sajnálatát és sikeres működéséért jegy­zőkönyvi köszönetét fejezi ki. A legélénkebb érdeklődés mellett folyt le az­után a közigazgatási bizottság 5 tagjának megvá­lasztása. A törvény által elrendelt titkos szavazás megejtésére elnöklő alispán dr. Hajnal István elnöklete alatt Varságh Béla és Horváth Károly tagokból valamint a jegyzőkből álló szavazatszedő küldöttséget kinevezvén, a szavazás tartamára az ülést felfüggesztette. Beadtak 172 szavazólapot s legtöbb szavazatot nyervén megválasztottak a köz­­igazgatási bizottság tagjaivá: Vidovszky János (168), Hegedűs Mihály (112), Jantsovits Emil (111),­­Ladics György (88) és dr. Zsilinszky Endre (86). .­Rajtuk kívül nagyobb számban kaptak szavazatot gróf Almásy Dénes (82), Székács István (53), Szalay József (34), Varságh Béla (33) stb. A többi választást egyhangúlag ejtették meg és pedig megválasztották az igazoló választmány tagjaivá: Keller Imre, Schröder Kornél, dr. Hajnal István, dr. Bartóky József és Oláh György; a tiszti főügyész helyettesévé Jancsovita Emil; a járási sóavató­ bizottságok elnökeivé Szalay József, gróf Bolza Géza, Székács István, Szekér Gyula, Morvay Mihály, Ká­rász István és Kherndl György. A választások megejtése után Hegedűs Mihály indítványára sorrenden kívül tárgyalás alá vették a jövő évi útépítések ügyét. Dr. Bartóky József ter­jesztette elő az alispán ide vonatkozó jelentését, amelyet lapunk múlt számában már ismertettünk s melyben foglalt indítványt az állandó választmány is határozati javaslatba foglalva elfogadásra ajánl. Terényi Lajos a kérdés tisztázása czéljából a dobozi útra­­ vonatkozó régebbi határozatokat, vala­mint a doboz­csabai gazdasági vasút építési ügyé­nek áfásét, kéri­ ismertetni, mely óhajtásnak az­ előadó főjegyző tett eleget. A vitát Konkoly Jenő nyitotta meg kijelent­vén, hogy a javaslatot nem fogadja el, hanem a gyula-doboz-békési út kiépítését indítványozza. (Za­jos tetszés nyilvánítás és ellenmondások). Indítvá­nyának támogatására felhozza, hogy ezen út kiépí­tésével Doboz a székhel­lyel és Békés községgel jut összeköttetésbe, mi minden tekintetben szüksé­gesebb és előnyösebb, mint a csabai összeköttetés, azonkívül vízvédelmi viszonyaink is megkívánják, hogy a gát mentén egy állandóan használható kőút vezessen. Dr. Bartóky József figyelmezteti a közgyűlést, hogy a doboz­csabai út építése már jogerősen el van határozva. Jogában áll ugyan a bizottságnak előbbi határozatát megváltoztatni, de erre nem lát indokot fenforogni, azért csupán a vonatozás tekin­tetében kéri határozat­hozatalát. Elismeri végül a békés-gyulai út mellett felhozott érvek fontosságát, azért nincs ellenvetése, ha a kérdés tanulmányozás tárgyává tétetvén, később ezen utat is kiépíti a vár­megye. Kéry Kálmán Doboz község nevében kijelenti, hogy a község a Csabával való összeköttetést óhajtja. Oláh György Bartóky szavaira reflektálva meg­jegyzi, hogy a régebbi határozat megváltoztatása indokoltnak látszik, mert már az állandó választ­­mány is attól eltérő javaslatot ajánl elfogadásra. Gallacz János az árvízvédelmi indok fontossá­gát fejtegeti, és mert ezen közérdekkel szemben a csabai összeköttetés csak helyi érdek­et képez, Kon­koly indítványát pártolja. Ezen vita közben a hangulat mindinkább iz­­­gatottá lesz. A szónokokat zajos tetszés- és nem tetszésnyilvánítások, eláll! szavazzunk! kiáltások szakítják meg. — Elnök ismételve higgadtságra és csendre inti a bizottsági tagokat és kijelenti, hogy húsz tag írásbelileg névszerinti szavazást kért. Terényi Lajos konstatálni kívánja, hogy a sza­vazatkérés a vita folytatását nem gátolhatja. (Hos­­szantartó zaj és felkiáltások : Szavazzunk !) Elnök (csenget) a tárgyalás komolyságának megőrzésére figyelmezteti a tagokat. Schröder Kornél a folytonos zaj által többször félbeszakító indítványozza, hogy ha a Konkoly in­dítványa el n­em fogadtatik, a doboz­csabai út a részét hid­fele­ való elhajlással építtessék ki. Haviár Lajos fedezet hiányában kivihetetlen­nek tartja Konkoly indítványát, majd a forgalm statisztika adataival tör lándzsát az állandó választ­mány javaslatának helyes volta mellett. Hegedűs Mihály figyelmezteti a törvényható­sági bizottságot, hogy ez ügyben melléktekintetek félretételével első­sorban Doboz érdeke és kíván­sága veendő figyelembe, a­mi pedig elvitázhatlan, a csabai összeköttetést kívánja, amit az ottani nagy­birtokos képviseletében is ajánl Terényi Lajos ezzel szemben igazolja, hogy a dobozi nép kevés terményét feléli, csekély felesle­gét pedig még a nyári jó útban egyaránt Csabán és Gyulára hozza értékesíteni. A csabai össze­köttetés a dobozi uradalom érdeke, míg a lakos­ságnak lehetővé kell tenni, hogy egyik piaczával fórumokkal könnyen érintkezhessek.­­ Szerinte a megyegyűlésí sem kereskedelmi és iparkamara, azért nem csupán gazdasági szempontból dönthet az ügy­ben. Bonkolyi indítványát pártolja. Dr. Berényi Ármin és dr. Ladics László ügye­sen csoportos tett érvekkel támogatták Konkoly in­dítványát, mely után Berényi és dr. Zsilinszky Endre között személyes kérdésben folyt polémia melyné során Berényi önérzetesen utasította vis­­­sza azt vádat, mintha őt felszólalásaiban önérdek vezetné Aeelay Gyula rövid felszólalása után dr. Bartóky József előadó válaszolt még egyesek i fel­­szólalására,­ kiemelve különösen, hogy a doboz­csabai vasút építésének ügye messze áll a meg­valósulótól és arra határozatot alapítani nem lehet. Az elnök ezután elrendelte a névszerinti sza­vazást «ként, hogy a­kik az állandó választmány javaslaté elfogadják, „igen“-nel, a többiek „néni­mel szafizzanak. A szalay Gilila Kéry Kalftn Beles Vazil Szalay Jónes Kliment Z.l György Kocziszky Mihály Kliment Z..­János Kliment János Likerecz Gy*rgy Löwy Samu Kitka János Rosenthal idolf Dr. Sailer "Vilmos Sztraka Erik Kovács L. Jt­ihály Löwinger lspót Medovarszky Pál Vidovszky Károly Kitka György Koren Pál­­ Dr. Ondrovitsky Lajos Kovács Mihály Kraszkó Mihály Klein Ferenc* IQ. Patay György Varságh Béla­ Gajdács János Bakos Mátyás Achim Pál 1 Kovács Sz. Ádám Hursán Jánosi Liker János­­ fj. Pataj András Bohus M. Ancsás. Achim F. András Hankó Mihály] ■ Kocziszky János Lipták V. János Janovszky Anchim Bajcsy Gusztáv Achim F. Tam­ás Gajdács Andrási Galli Gyula Dr. Fáy Samu nlgen“-nel szavaztak: Dr. Zsilinszky Endre Korosy László Achim Gusztáv Sailer Gyula Heliczey Géza Donner Lajos Hrabovszky János Salamon János Fejér Béla Szolár Mátyás Kliment György Ónodi János Urszinyi János Maczak Q Márton Dr. Seiler Endre Aradszky Pál Farkas G. Mihály Sztraka György Mázán János Lukoviczky János Rasovszky Fü­löp Braun Ádám Piltz Márton Braun D. Adám Wagner József Hegedűs Mihály Mihály József Gy. Kovács János Horváth János M. Braun József ifj. Jeszenszky Károly Reinschrodt Márton Dobozy János Fabó Emánuel Fabriczy Soma Bulla Sándor Jankó György Vangyel Szilárd Kraft Viktor.. Dr. Pollner Ödön Dr. Bartóky József j Csánki Jenő ; Jancsovits Péter Haviár Lajos Összesen 88- an Nem­-mel szavaztak: id. Belenta János Dr. Hajnal István Kny Antal Konkoly Jenő Kratochyril Gy. Bagi Pál Morvay Mihály­­­— Mezey Lajos R. Nagy M­­­agy Gy. Imre K. Szű­cs MátyÍs B. Szabó Sándor G. Varga Andris Morvay József Czira Gergely Zolnai Béla Domokos Péter Körösi Imre Dr Berényi Ármin Petneházy Ferencz Horváth Károly Berthóty István Oláh György Dr. Zöldy János Bandhauer György Kliment Gyula Deimel Lajos Kiss Gyula Schmidt Iván Hegedűs Lajos Szabó Emil Popovics Szilveszter Dr. Bodoky Zoltán Dutkay Béla Terényi Lajos Weisz Mór K. Schriffert Josef Hoffmann M. Braun Mór Novak Kamill Gerlein Reinhard Keller Imre Dr. llú­'ky JflüO, N. Szabados Antal Végh Gábor Reisner Zsigmond Léderer Lajos Miskucza György Dr. Erkel Rezső Reisner Emánuel fj. Kohlmann Ferencz Endrész A. Sál József Gallacz János Dr. Ladics László Jantsovits Emil Popovics Jusztin Dr. brr Drechsel Gyula­­ Schmidt Gyula Schmidt József Sál Sebestyén Hoffmann Alajos dr Zöldy Géza Cs. Demkó József Stefánovics P. A. Schriffert József Schröder Kornél Lendvay Mátyás Ludvigh Mátyás Illich Reinhardt Szekér Gyula Beliczey Rezső Összesen 78-an. Ezek szerint p­ szavazattöbbséggel az állndó választmány javaslatát fogadták el, a doboz-cibai út kiépítését határozván el. Az idő előrehaladván, a gyűlést az elnök dél­­után 3 óráig felfüggesztette, amikor a követező,, ügyek kerültek tárgyalás alá: Az of­őshaza-szentesi vasútra megszavazott 40000 frt segélyt, miután engedélyesek a feltételesek meg nem feleltek, Bulla Sándor indítványára nem adják ki. A gyulai kórház utczának vámos útként Ucz­­kakővel leendő kifejtését határozta el­ a közgyűlés, megszavazván e czi­lra a közúti alapból 4000 ftot. A vármegyei államépitészeti hivatal fenntartási költségeihez utazási átalány czimén évi 1600 fjt ajánlottak fel. A vármegyei irattáros javadalmának 100 ittal való felemelése iránt a belügyminiszterhez tot intéztek. A csabai dohánybeváltó állomáshoz 56 A,ál­­ Kál­­mánt választották meg politikai biztossá. Több törvényh­atóság átiratának tudomásig vé­tele mellett elhatározta a közgyűlés, hogy al bel­ügyminiszterhez feliratot intéz a hódmezővásásely pusztának Békés vármegyébe szóló kebelezése­gyé­ben a törvényhozás elé javaslat terjesztése irat. A szarvasi takarékpénztárnak a követiván alól leendő felmentése iránt beadott kérelme elutasították. A vármegyei árvaszéknél levő hátralékok fel­dolgozása czéljából félévi időtartamra egy kirgit ülnök alkalmazását mondották ki. A vármegyei szabályrendeletek módosítására a küldött bizottság javaslatait, miután több kérds dr. Hajnal István, Beliczey Rezső, Balla Pá* J, Varságh Béla, dr. Zsilinszky Endre, dr. Bai<k József, Csánki Jenő, Lendvay Mátyás és Bertisi­ István hozzászóltak, elfogadták és elrendelték­ a átdolgozott szabályrendeletek kinyomatását. fiira- .ara t jgl« UOiy OHOOO » nugj >----OJ - *-­■gfj tap-ok üdvözlése mellett az ülést megnyitja.­­ Itt tartózkodásuk idejére azonban egy nagy háború és egy véres vereség esik, mely számu­kat nagyon leapasztotta. 895-ben Árpád szövetségre lépett Leo bizanti­­ császárral és a bolgárok ellen ment. Meg is verte őket három csatában. Ez volt a magyaroknak, mint már önállóan szervezett népnek, első meg­jelenése az akkori világ harczterein. — Daczára, hogy diadalt arattak, mégis sok harczos veszhe­tett oda. De még csak ezután jött a nagy csapás reájuk. A bolgárok boszúból szövetkeztek a magya­rok örökös üldözőivel, a bessenyőkkel, s még 895-ben, mikor a magyar had javarésze távol volt hazájától, egy időben törtek az otthon maradt magyarokra, a nőkre, aggokra és gyermekekre és irgalom nélkül dúltak, öldököltek közöttük Bíborban született Konstantinos azt írja­ e vereségről, hogy „»z a magyarok családjait teljesen megsemmisítette.“ Ha ezt nem is ves­­­szük szó szerint, elképzelhetjük, mily pusztítás történhetett volt ! Nem vehetjük szó szerint, mert a tűzhelyek és családok s a nyájak védelmére bizonyára maradtak otthon kellő számú fegyveresek, kik oly hősi bátorsággal védekeztek, hogy a bolgá­rok csak isteni segítségnek tulajdonították a diadalt.5) S a­míg a fegyveresek harczoltak a betö­rők ellen, az alatt az öregek, nők és gyermekek jó részének sikerült elmenekülni a meglehetős nagy kiterjedésű etelközi hazában, a­mit bizo­nyít az is, hogy a magyarok családostól jöttek be uj hazájukba. Ha már most feltesszük, hogy ez a véreng­zés a honmaradottaknak több mint felét elpusz­tította, mégis maradhatott körülbelül 300 ezer agg, nő és gyermek, tehát a honfoglaló magya­rok száma lehetett fél millió. §3 Marczali: Magy. nemz. mill. tört. I. 113.1. Valószínűbb azonban, hogy Ibn Rosteh által említett húszezer lovast nem minden egyes törzsre külön, hanem az egész nemzetre kell érte­nünk. Akkor is a fegyverfogható férfiak számát csatlósokkal együtt körülbelül 40—50 ezerre tehetjük, mert oly sok ellenségtől körülvéve s minden évben megtartva a sokszor messze földre terjedő portyázó hadjáratot, nagyon is szükséges volt, hogy a férfiak jó része otthon maradjon a családi tűzhelyek és a nagyszámú nyájak őri­zetére. Ezt megerősíteni látszik az a tény is, hogy a magyarok a honfoglalás után ötven évvel egyik legnagyobb hadjáratukra, mely az augsburgi nagy vereséggel végződött, még a krónikák nagyítása szerint is csak százezer lovassal indultak.) Ez alatt az ötven év alatt pedig kiheverhették az etelközi mészárlást. E második esetben a magyarok összes száma, a rabszolgákat nem igen véve ki, etelközi tar­­tózkodásuk alatt fél millióra rúghatott. Ha most a bolgár hadjárat és a bassenyő­­bolgár vérengzés okozta létszámapadásra a né­­pesség felénél többet leszámítunk, akkor a ma­gyarok számát a honfoglalás megkezdésekor kö­rülbelül negyed millióra tehetjük. És ez a szám teljesen elég volt arra, hogy magyar az akkor igen gyér lakossággal bíró országnak rövid pár év alatt urává legyen. Sok embert pótolt ugyanis a szívós összetartás és a hadi képzettség erkölcsi ereje. E maroknyi nép megállapítván így Magyar­­országot, az isteni gondviselés megengedte, hogy azt, mint a népszabadság és a keresztény művelt­ség védbástyáját, dicső hivatása számára „an­­­nyi balszerencse s oly sok viszály között“ sziv­­vérén ezerszer megváltsa s állandóan meg is tartsa! •) Századok 1877. 497. 1.

Next