Békés, 1897 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1897-03-21 / 12. szám
12-ik szám. KIT V . M 4 Szerkesztőség: Templomtér, Dobay János 1 kereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények intézendők. f Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési dij : Egész évre . 5 frt — kr. Félévre ... 2 » 50 » Évnegyedre .1 » 25 » Egyes szám ára 10 kr. ifM.____________________zm Gyula, 1897. márczius 21-én. Társadalmi és közgazdászati hetilap MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Felelős szerkesztő: IEZ Ó ± 1 iT ID .A. T7” IT-t XXIX. évfolyam. *virp Xiipp Kiadóhivatal: Templomtér, Dobay Ferencz háza, és könyvkereskedés, hova a hirdetések és nyilt-téri közlemények küldendők. Hirdetések szabott áron fogadtatnak el Gyulán, a kiadó hivatalban. Nyilt-tér sora 10 kr.% A dobozi ut. (Epilog.) A kereskedelmi minister a vármegye törvényhatósági bizottsága deczember hó 28-iki közgyűlésének a doboz-csabai ut kikövezésére vonatkozó határozatát jóváhagyta s így, ha csak mint utügyben hozott határozatnál más esetben is megtörtént, valamely incidens nem fog közbejönni — amire félremagyarázás kikerülése végett sietünk kijelenteni, hogy ezúttal egyátalán nem számítunk, sőt azt mint lehetőséget is perhorreskáljuk — a kérdéses út most már tényleg ki is fog építtetni. Eszünk ágában sincs a kereskedelmi minisztert határozatáért kárhoztatni. Annyira elfogultakká nem tesz bennünket egy érdekeinket sértő s legjobb meggyőződésünk szerint igazságtalan határozat jóváhagyási ténye sem, hogy azért az általunk minden vonalon komolyan vett, komolyan értett önkormányzat figyelembevételét meg ne becsüljük és ne honoráljuk. Mert, ha van tér, ahol a vármegye önkormányzati joga feltétlen respektálást követel, úgy elsősorban az útépítés az, amelynek költségeit a közönség kizárólag saját filléreiből fedezi; tehát ezen a téren részünkről csonkítatlanul fenn akarjuk tartani és szeretjük fenntartva látni a vármegye korlátlan jogát még abszurditásokra sőt ezek prototípusa még a doboz csabai útra is. A minisztert tehát nem gáncs, hanem feltétlen elismerés illeti meg, hogy a vármegye önkormányzati jogát még a dobozcsabai úti aberráczióban is tiszteletben tartja. Ennek előrebocsátása után, a befejezett tényekkel szemben is állítjuk, hogy a direkt dobozcsabai kőút, az ezzel szemben proponált gyula-doboz-békési út, sőt — a miért különben részünkről egy perczig sem rajongtunk — a doboz-veszes összeköttetéssel szemben is, a magasabb közérdek rovására hozott legigazságtalanabb határozat, amely az újabb alkotmányos aera alatt a vármegye termében többségre vergődött. No de végre is minden igazságtalansága daczára nem oly szerencsétlenség, amelybe beletörődni nem lehetne. Csupán epilógusként írunk most is róla s ha csak direkte nem leszünk rá provokálva. Ígérjük, hogy jelen czikkünkkel a magunk részéről egyszer és mindenkorra napirendre térünk fölötte. Aki azonban azt hiszi, hogy a gyufadoboz békési kört agyon van ütve, az nagyon, de nagyon csalódik. Igenis lejut a napirendről ma, s lehet hogy évek hosszú során nem fog napirendre kerülni. Többet mondunk: adná az Isten, hogy ne is kerüljön. Ezt tiszta szívből kívánjuk. Kívánnánk pedig azért, mert ezt az út kikövezését csakis a Doboz-Békés közötti 1876. és 1888-iki maksári kiszakadáshoz hasonló újabb árvízkatasztrófa fogja újólag felszínre vetni. Ily árvízkatasztrófának pedig a kettős Körös balparti vonalán a belebbezés daczára a fenti esztendőkéhez hasonló abnormis idős viszonyok között matematikai pontossággal be kell következnie. Nem a védekezés lanyhasága az oka, hanem maga a töltés, a melyen mint abnormis viszonyok között rendszeresen járhatlanná vált útvonalon, a katasztrófa küszöbén újabb meg újabb védanyagokat szállítani nem lehet, másodszor a töltés anyagának meg nem felelő ellenállási képessége. A Doboz-Békés közötti töltésvonal biztosságát kiszámíthatlan mérvben fokozná, az árvízkatasztrófát mondhatnánk majdnem kizárná, ha akár a töltés mellett, akár magán a töltésvonalon közlekedési köut létesült volna. Igazán nem kívánjuk, hogy a jövő — esetleg már a közeljövő — a deczemberi közgyűlés kisebbségét igazolja. Szívtelenség volna ezt kívánni csupa »Rechthaberei« kedvéért, nemcsak százezer holdnyi föld termésének pusztulása okáért, hanem különösen azért, mert a maksári árvíz, hetekre szóló élet-halál harczot jelnt a 27000 lakosságú Békés városának, amelyből népe hősies küzdelmén kívül csak különös isteni gondviselés szokta az életnek megtartani. A békésiek különben nyugodtak lehetnek. Előre biztosítjuk őket, hogy amit az 1876. és 1888-iki árviz katasztrófák után eredmény nélkül kértek, amivel a deczemberi közgyűlésen kisebbségben maradtak , az, nevezetesen a békés-doboz-gyulai kőut kiépítése, a legközelebbi árviz katasztrófa után — ha az be fog következni — mégis csak érett gyümölcsösé fog érlelődni. Nincs kizárva, hogy az esetben az államépítészeti mérnöki hivatal műszaki nézetei is jobban hozzásimulandnak Gallacz János műszaki tanácsos felfogásához ; megtörténhetik, hogy az állandó választmány is ilyen értelemben fog javaslatot a törvényhatósági közgyűlés elé terjeszteni és mert a katasztrófák nemcsak megrendítőleg, hanem nemesítőleg is hatnak a kedélyekre, majdnem biztosan számítunk a csabai törvényhatósági bizottsági tagokra, hogy ők is meg fogják szavazni, vagy legalábbis nem fogják megbuktatni a javaslatot. Sőt ki tudja! Talán a csodák kora sem járt még le egészen. Még abban is bízunk, még abban is hiszünk, hogy a gazdasági egylet meggondolandja, hogy habár a békésdoboz-gyulai kőút Csaba városát területileg nem is érinti, tekintettel mégis ama körülményre, hogy a kettős Körös balparti töltésének megerősítése nemcsak Békés existencziáját biztosítja, hanem az árvízzel szemben Csaba város biztonságát is fokozza, utóbbi szempontból a maga erkölcsi támogatását sem fogja a békés-doboz-gyulai kőuttól megvonni, mint ahogy most annak ellenére a csaba-dobozi út érdekében érvényesítette. Ki tudja, hogy vajjon ez is nem fog-e megtörténni ! Márczius 15. A sajtószabadság kivivatásnak emlékét, a fegyvernélküli győzelem diadalmas napjának 1848. márczius 15-ének 49-ik évfordulóját ünnepelte meg a magyar nemzet s a nemzetnek e magasztos ünnepéből illő részt vett vármegyénk is, melynek minden községe tudomást vett a nagy napról s hazafius kötelességét ünnepélyek tartásával rótta le a gondolatszabadság kivívásának magasztos emléke iránt. Az alább következő tudósításokban számolunk be olvasóinknak a megyében lefolyt szép ünnepélyekről. Gyulán. A vármegye székhelyén ez idén, más városokhoz s az elmúlt ünnepélyekhez viszonyítva kisebb mederre szorítkozott az ünnepély. — Oka ennek némileg a nagyközönség sajnálatos indolenéziájában, másrészt azonban a múlt évben lefolyt ünnepélyekben való kimerültségben keresendő, főként azonban abban, hogy a függetlenségi 48-as párt oszlopos tagjai jövetele elmaradván az érdeklődés az ünnepély iránt megcsappant. Szóval az idei márczius 15-ét meglehetősen langyosan ünnepelte meg a város közönsége. Mindazonáltal az ünnepély a programaihoz mérve igen szépen és kegyeletteljesen folyt le. Kezdetét a délelőtti, ref. templomban tartott isteni tisztelettel vette, melyen a város közönségének minden osztálya képviselve volt s a templomot megtöltötte. Ünnepi beszédet Józsa Károly ev. ref. segédlelkész tartott. Eszmékben gazdag magasröptű beszédét, melyet a hazaszeretet igaz melegétől áthatva szónoki hévvel adott elő, mély meghatottsággal és lelkesedéssel hallgatták a minden vallásfelekezettől összegyűlt közönség sorai s elhangzó szép imája után a gyulai «Erkel-dalkör« a «Hymnuszt», Talpra magyart» és a «Szózatot» adta elő, mindenki szivéhez utat találván művészi szinvonalon álló előadásával. Délután a 48-as kör előtt gyülekezett a nép s zászlók alatt zeneszóval vonult a Kossuth-térre, hol az egybegyült ünneplő közönséghez először Kovács Lajos ügyvéd, majd Lovászy Márton a központi 48-as párt küldöttje tartottak beszédeket. Józsa Károly volt ezután elszavalandó Bartók Lajosnak márczius 15-ére szerzett ódáját, de a közönség előtt hangjának rekedtségével mentvén magát, szavallatát nem tarthatta meg s az óda elszavalása helyett beszédet tartott az ünneplő közönséghez. A csekély programúiból álló, de kegyeletteljes ünnepély ezzel véget ért, s a Kossuth téren összegyűlt csaknem kizárólag földmivesek és iparosokból álló kis számú közönség szétoszlott. Este több helyen bankettel ünnepelték meg a nagy nap emlékét. A gyulai polgári kor, mint minden évben, ez idén is szép bankettet tartott, melyen a gyulai társadalmi élet oszlopos tagjai, a polgárság szerényebb tagjaival együtt békés s e kört jelemző testvériséggel foglaltak helyet az asztalnál. A hangulat kezdetben lelkes és emelkedett, majd kedélyessé vált s Zielbauer Alajos kitűnő konyhája, mely az ételeket és italokat közmegelégedésre és banketten eléggé nem dicsérhető bőségben szolgáltatta, meghozta a jókedvet a bankett közönsége között. Az első szónoklatot a kör elnöke Szénásy József mondotta a magyar királyra, mely beszédet a jelenlevők állva hallgattak végig. Majd a gyulai »Erkel dalkör«, mely örvendetes újításként részt vett a kör bankettjén, a kör igazgatója kezdeményezése folytán, a »Szózat«-ot adta elő igen szépen Székely karmestert dicsérő, fegyelmezett korrekt előadással. Ezután v 184$. márczius 15 emlékezete.*) Irta: Szügyi József. Tisztelt uraim! Ünneplő gyülekezet! Egy tavaszi nap reggelén a főváros egyik látogatott kávéházában több lelkes ifjú van együtt. Csak hatan vannak — Petőfi, Jókai, Bulyovszky, Hamary, Sebő és Grál — de szemükben a lelkesültség lángja, szivükben az elszántság bátorsága. — „Készek vagytok velem tartani, bármi történjék is ?“ — kérdé Petőfi. „Igen!“ volt a felelet. „Akkor induljunk !“ — Az utczára lépnek s az egyetem felé tartanak. Az egyetemi polgárok azon hitte, hogy Petőfi szókai itt vannak, seregestől tódulnak az udvarra. Petőfi székre áll s egy költeményt kezd szavalni, egy szabadság után sóvárgó lánglélek magasztos költeményét, egy csatára hívó lelkes szózatot, melyből trombita harsogás, dobpergés és fegyverek zaja hallatszik. A magyar „Marseillaise“ ez, Petőfi „Nemzeti dala“ ! Majd Jókai áll a székre s 12 pontban felsorolja, hogy „mit kíván a nemzet.“ Azután szónokol, beszédében rámutat a népek sorsa fölött uralkodó Isten szabaditó kezére s egy szebb jövőt jósol a nemzetnek. A lelkesedés leirhatlan. Az egyetem udvaráról az utczára nyomulnak s a polgárság is hozzájuk csatlakozván, mint zugó áradat törnek az orvosi egyetem felé. Innen „éljen a sajtószabadság !“ „le a cenzúrával!“ kiáltások között a Länderer nyomdája felé veszik útjukat. Oda érve Petőfi, Jókai, Vasváry s Vidacs a nyomdát „a nép nevében” lefoglalták, hogy a „Nemzeti dal* s a „12 pont* kinyomassék. Bent a gép zug, kint Jókai, Vasváry és Vidacs szónokolnak. Petőfi újra elszavalja „Nemzeti dal“-át s a refrént ezer torok viszhangozza: „A magyarok Istenére esküszünk, Esküszünk, hogy Rabok tovább nem leszünk !“ Dél felé a nyomda kapujában feltűnik Irinyi alakja, kezében a még nedves nyomtatványokkal. A nyomtatványok kioszlatnak s a sokaság rendben eloszlik. Délután 3 órakor a polgárság a muzeum előtt népgyülésre jön össze. A népgyülés a 12 pontban foglalt nemzeti kívánságokat nagy lelkesedéssel teszi magáévá s azonnal küldöttség megy a városházához, hogy a tanácsot a reformpontozatok elfogadására szólítsa fel. Időközben a tömeg is megindul , mint méltóságos folyam hömpölyög a városháza felé. A városháztéren állást foglalva, egyre hangosabban követelik a reformok elfogadását. A tanács meghajlik a nép akarata előtt s ennek jeléül a nemzeti lobogót a városháza tornyára felvonatja, azután elhatározza, hogy az országgyűlést megfelelő reformtörvények alkotására egy nagy küldöttség által szólítja fel. A nép a városháztérről Budára megy át, hol Táncsics Mihályt, a szabad szó mártírját a helytartóság börtönéből kiszabadítják s egetverő ujjongások közt kisérik pesti lakására. A nemzeti színházban még aznap este Bánk bánt adják. Előadás alatt érkeznek meg Budáról a fogolyszabaditók, kiket a színház közönsége tomboló lelkesedéssel fogad. A nők kendőiket lobogtatják, a férfiak is sírnak örömükben. A nép Petőfi „Nemzeti dalát” akarja hallani, Egressi Gábor elszavalja. A refrén, mint orkán zúg fel a közönség ajkáról. Majd nemzeti dalokat énekelnek. A zenekar a Rákóczi indulót játsza s ennek hangjainál oszlik szét a lelkes közönség. Tisztelt uraim ! Azon események, melyeket most lehető rövidséggel előadtam, ezelőtt 4g évvel márczius 15-ikén történtek. A fővárosi polgárság hazaszeretetének s szabadság utáni vágyakozásának magasra törő fellángolása volt ez, melyben az egész magyar nemzet közvéleménye nyilatkozott meg s mint ilyen, leghatalmasabb rugója lett azon lelkes törvényhozói munkásságnak, mely az uj magyar alkotmány magna chartáját, az 1848-iki törvényeket megalkotta. A nemzet közfelfogása nem is tudja különválasztani márczius isikét a negyvennyolczas törvényhozás tényétől, sőt ezekhez hozzákapcsolja a szabadságharcz eseményeit is. A nemzet köztudatában ezek összeolvadnak s egyet jelentenek, így lett a magyar közéletben márczius 15 ike, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméinek symboluma, a 48 as törvényalkotásnak és a szabadságharcznak is emléknapja. Azt hiszem azért, hogy e nap emlékét mi is úgy fogjuk legméltóbban megünnepelni, ha ama történelmi nagy idők eseményeit lelkünk elé idézzük s azok emlékét minél mélyebben szivünk táblájára véssük. Felolvasásomnak nem is lesz más czélja, mint hogy a 48-as törvényalkotásnak, a szabadságharcznak s az ezzel kapcsolatos eseményeknek lehető rövid rajzát adjam, e rajz keretében az 1848-ik évinek , a márczius 15-iki emlékezetes napnak korszakalkotó jelentőségét feltüntessem. Lássuk tehát a törvényhozást! A pozsonyi diétán vagyunk, melyet V. Ferdinánd 1847. november 12-én nyitott meg. Gróf Széchényi István és Kossuth Lajos vezetése alatt két párt küzd itt egymással. Czéljuk ugyanaz, tudniillik a feudális Magyarországnak modern állammá átalakítása, de nem egy uton haladnak. Széchenyi tartózkodó s minden rázkódástól fél s politikájának súlyát a gazdasági erők kifejlesztésére fekteti. Kossuth türelmetlenebb s merészebb s a nemzet jogainak érvényesítését s a létező állapotoknak gyökeres átalakítását sürgeti. A demokratikus és szabadelvű közvélemény Kossuthtal tart, a külföld eseményei is neki kedveznek. 1848 február havában ugyanis kitör a párisi forradalom s Európa kelettől nyugotig egy jelszótól viszhangzik : „népszabadság !“ Magyarország is forrongásba jő. Széchenyi hiába veti magát a rohanó ár elé, a hullámok elcsapnak feje felett s Kossuth, mint Magyarország politikai reformátora, diadalmasan halad előre, ragyogó beszédeinek varázsával a törvényhozást, hirlapi czikkeivel a nemzetet ragadja magával s már márczius 3-án független felelős magyar minisztériumot követel. Indítványát mind a két tábla elfogadja s márczius 13-án a nádor vezetése alatt fényes deputáczió viszi a feliratot a király elé. Éppen akkor érnek Bécsbe, mikor a népmozgalom a Metternich-rendszert megbuktatja. Bécs nagy lelkesedéssel veszi körül a magyarokat s a király másnap már fogadja őket. Az udvari párt tombol dühében. Hiába! A nemzet kívánsága teljesül. A király az előterjesztésekhez hozzájárul s gr. Batthyány Lajost felhatalmazza az első felelős és független magyar kormány megalakítására. A törvényhozás öt nap alatt elkészül a felelős minisztériumról szóló tör * Felolvastatott a békési kaszinónak 1897. Márczius 16-én rendezett ünnepélyén. jeliv melléklet van csatolva.