Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)
1899-03-12 / 11. szám
Alispán! jelentés a közigazgatási bizottság márczius 13-iki ülésén. Méltóságos főispán úr! Tekintetes Közigazgatási Bizottság ! A február havi közállapotokról szóló rendszerinti jelentésemet tisztelettel a következőkben terjesztem elő: I. Közbiztonság. A közbiztonság állása kedvezőnek nem mondható, a mennyiben úgy a személy mint a vagyonbiztonság több esetben lett megtámadva. B.Csabán Kliment Pál rendőr 2 gyanús egyént szólított fel igazolásra s ezek egyike a rendőrre reá lőtt s lopott holmik hátrahagyásával az ösmeretlen tettesek elmenekültek, a rendőr sérülésemem szenvedett, a golyó köpenyegét lyukasztotta át. Szarvason Sutyinszki Pál találtatott halva és testén a külső erőszak nyomai mutatkoztak, minélfogva az eset további eljárás végett a kir. járásbirósághoz feljelentetett. Gyulán Kohn Kálmán sütemény-kihordót támadta meg Felföldi Lajos parasztlegény s bicskával bal karját átszúrta; Bucz János kubikus pedig összeszólalkozván a vele egy házban lakó Varga Jánossal, ez a felesége segítségével Bucz Jánost annyira elverte, hogy súlyosabb természetű sérülésekkel a kórházba kellett szállítani; végül a szeghalmi járásban négy verekedési esettel s igy összesen nyolcz esetben lett a személybiztonság megtámadva. Még nagyobb számú a vagyonbiztonság elleni cselekmény, u. m. a vagyonbiztonság Gyulán 4 lopás, Csabán 5 lopás, Orosházán 6 lopás, 1 betörés, Kétegyházán 1 lopás, a szeghalmi járásban egy rablási kísérlet s 4 lopás, a szarvasi és békési járásokban pedig több kisebb lopási esettel lett megtámadva. A rablási kísérletet Biró János füzesgyarmati lakos követte el. Ugyanis a vele éjféltájban hazamenő Nagy Jánost a földre leteperte, fojtogatni kezdte s kétszer fejbe vágta és a zsebében kutatni kezdett, de a segélykiáltásokra lépéseket hallván közeledni, elmenekült s merényletével felhagyott. A tettesek legtöbb esetben kinyomoztattak s a bíróságnak átadattak. Baleset volt 4. Orosházán Nagy Sándort Dimák Lajos véletlenül agyonlőtte, Bánfalván Vida Vera tűzbe esett és súlyos égési sebeket szenvedett. Szarvason Veres György részben saját vigyázatlansága, részben a hiányos óvintézkedések következtében egy olaj malomba esett és meghalt, az eset az illetékes hatósághoz feljelentetett, végül Gyomán Szilágyi Sándor a holt Körösbe fulladt, öngyilkosság volt 5 esetben; Szarvason, ahol Jánovszki János 70 éves ácsmester; Békésen Szőke Sámuel akasztással; Sámsonban Sipos György késsel vetett végett életének; Csorváson Csizmadia István megmérgezte. Gyomán Fried Lajos agyonlőtte magát. Tűz volt B.-Csabán ,2, Endrődön 2, Sámsonban 2, Kondoroson és Gyomán 1—1, összesen 8 esetben. II. Állategészségügy. Békés vármegye állategészségügye az elmúlt hóban kielégítő volt, amennyiben ragadós állati betegség csak igen gyéren, szórványos jelleggel mutatkozott. Ragadós állati betegségek következtében összesen 4 drb hasznos háziállat pusztult el, s lépfenében elhullott 2 drb szarvasmarha, s takonykora miatt kiirtott 2 drb ló pusztulása jelentéktelen veszteségnek mondható. Folyó év február havában felmerült: 1. Lépfene : Szarvas községben 1 udvarban , megszűnt Szarvas községben 3 udvarban és Vésztő községben 1 udvarban. 2. Takonykor: Füzes-Gyarmat és Szarvas községekben 1—1 udvarban, (t. i. fellépett) 3. Veszettség : Puszta-Földvár, Békés és Mezőberény községekben 1 —1 udvarban; megszűnt Szarvas községben 1 udvarban. 4. Rühker: Békés községben 1 udvarban. Megszűnt. 5. Sertésorbáncz: Vésztő községben, ségben.6. Jó indulatu hólyagos kiütés: Vésztő közt. Sertésvész: Gyulavári községben. III. Földmivelés ipar- és kereskedelem. Az őszi vetések állása általában még mindég kedvezőnek jeleztetik, habár több helyen a fagyok okoztak némi károkat. A tavaszi alá való szántás majdnem mindenütt megkezdetett. ’1 A munkások helyzete általában kielégítő csak a sárréti járásból panaszkodnak munkahiány miatt; az aratási szerződések kötése mindenütt folyamatban van s e tekintetben a munkások korántsem oly tartózkodók, mint a múlt évben voltak. Kereskedelem és ipar tekintetében említésre méltó nem történt, az orosházi iparkiállítás munkálatai serényen folynak IV. Vegyesek. A járási főszolgabirák községeiket beutazták s jelentékenyebb hiányok vagy mulasztások nem észleltettek Békésen a Mezey Lajos nyugdíjaztatásával megüresedett I-ső jegyzői állásra Szathmáry Gábor választatott meg. A vármegyei pénztárakat megvizsgáltam s a felvett lelet-jegyzőkönyvet beterjesztettem. Gyulán, 1899. évi márczius 6-án. Dr. Fábry Sándor, alispán, nézve áll. A terem igazán, újságírói frázis nélkül, „szűknek bizonyult“ s az a szép publikum, mely az előadás után ott maradt tánczolni, gőzfürdőt csinált a Komló étterméből. Maga a hangverseny egyike volt a legszebb hangversenyeknek, melyeket Gyulán a közelmúltban hallottunk. Winter Róza a „Czigánynő“ áriát énekelte oly bravourosan, iskolázott szép szopránján, hogy ez maga megérte az estélyen való részvételt. Szántó mérnök is „felcserélte ismét a mangulumot a fortepianó“-val, aminek a publikum nagyon örült, mert Szántó mérnök jeles zongorista, aki, hogy tudással és ízléssel kezeli a billentyűket, bebizonyította most is. Fischer vasúti pénztáros szerzett hasonló szép dicsőséget a m. á. v.-nak. Szép, erőteljes, férfias baritonja van, amivel oly szépen tud bánni is, hogy a közönség nem győz neki eléggé tapsolni az élvezetért. Weinstein Arnold nagy rutinnal mondotta el ezután „Mrekavicska“ tánczmester viselt diigáit, Papanek Dani dialektusban szűnni nem akaró derültség mellett. Az estély fénypontja jól összetanult állatquartett volt. Az állati maszkba öltözött szereplőket, rendkívül szellemesen mutatta be Somos Ede budapesti orvosnövendék, úgy, hogy már megjelenésükkel frenetikus hatást keltettek. Szántó mérnök majommaszkban a zongorához ült s körötte foglalt helyet az illusztris társaság. A macska (Winter Róza), a tyúk (Braun Vilmosné), a kutya (Fischer), a disznó (Löwy.) A jól összetanult quartet meglepő volt s rendkivül komikus hatást keltett. Winter Róza elragadóan nyávogott, Mraunné herczigül kotkodácsolt, Fischer érzéssel ugatott, Löwy pedig jobb ügyhez méltó buzgalommal röfögött. S.olyan helyes kis quartett sült ki a komikus dologból, hogy a sok tapstól meg is ujrázták, de álarcz nélkül a quartettet. Így nem volt olyan komikus, de még herczigebb. Az előadást követő bálon, a hely és a tánczos fordított arányban állottak egymással. S ebből X egyenlő volt 4o pár négyes tánczolóval, az eredmény pedig oly óriási melegség, hogy a Popp gőzkabinja sokszor megszégyelhetné magát a Komló kis terme előtt. Hogy a terem melegsége nem igen alterálta azért a mulatságban az ottlevőket, tanúság rá az a szép névsor, meg az ott levő, reggelig kitartó közönségről a következőleg szól: Asszonyok: Bröder Józsefné, Békés Gyuláné, Braun Vilmosné, Braun Mórné, dr. Berényi Arminné, dr. Berkes Sándorné, dr. Bárdos Arthúrné, Bródy Samuné, Ehrenfeld Sománé, Freund Sándorné, Fischer Adolfné, Fischer Jakabné, Fogl Adolfné, Goldmann Adolfné, Goldstein Mórné, Goldberger Ignáczné, Hecks Miksáné, Hevesi Ignáczné, Keppich Edéné (Besztercze-Bánya), Kohn Sarolta, Kauders Zsigmondné Löwy Sándorné, Lusztig Adolfné, özv. Leopold Ignáczné, Leopold Johanna, Morvai Istvánná, Mukai Mórné, Neumann Simonná, Pick Józsefné, Rosenthal Lipótné, özv. Reisz Miksáné, Szilágyi Gyuláné, Szántó Henrikné, özv. Schwarcz Hermanné, Stern Mórné, Schwimmer Adolfné, Schwimmer Arnoldné, Schillirnger Lipótné, Sonnenfeld Miksáné, Szenes Sándorné (B.Csaba), Schwarz Mártonné, özv. Szántó Józsefné, Uhlmann Józsefné, Weisz Alajosné, Weisz Edéné, Weisz Mórné, Weinstein Arnoldné. Leányok : Braun Margit, Bleyer Berta, Fogl Bella, Fürstner Teréz (Nagylak), Goldstein Bella, Gunzer Mariska, Leopold Jolán, Pollák Szidike (Nagylak), Pásztor Jolán (Szemes), Reisz Blanka, Reisz Olga, Rottenberg Etel (Arad), Sonnenfild Juliska, Schwarz Etel, Winter Róza. —-re. Hírek. Az Otthon márcziusi füzetét lapunk mai számával együtt küldjük meg azon t. előfizetőinknek, kik arra 50 kr. kezelési költség beküldésével igényt szereztek. Ez alkalomból újból felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy az eddigi Otthon példányokból még mindig áll rendelkezésünkre néhány, úgy, hogy esetleg újból jelentkező előfizetőinknek az eddigi Otthon példányokkal szolgálhatunk. Márczius 15. A nemzeti újjáalakulás nagy napját ez idén is szokott kegyelettel üli meg úgy városunk, mint a vármegye lakossága. Hosszú évek sora óta minden évben megszenteli a magyar azt a szent napot, mikor megmozdult a lenyűgözött nemzet, s széttörvén a rablánczokat a „Talpra magyar“ szózatára minden magyar szív megdobbant s ettől a sok megdobbant szívtől megmozdult maga a magyar föld is, hogy színterévé váljon hatalmas nagy történeti eseményeknek. Évről-évre nagyobb kegyelettel üli meg a nemzet e szent napot. Mentől távolabb vagyunk tőle, annál nagyobbá teszi a vérüket ontó nagyokat a história teleskópja, annál nagyobb a dicsfény, mely körülövezi a kegyelet piedesztáljára helyezett alakjaikat. Ez évben is népünnepélyek lesznek márczius idusán Gyulán, az ez ref templomban reggel 9 órakor ünnepi istentisztelet tartatik, megünneplik a napot az iskolák, köztük a polgári iskola, mely a délelőtt folyamán rendezi hazafias ünnepélyét. A Kossuth-téren délután szép ünnepély lesz szavalattal és szónoklatokkal a nagy nap eseményeiről. Este a polgári, újvárosi körben, a pavillonban és Herodek István vendéglőjében társas vacsorára gyűl össze a város népe, melyekben lelkes szónoklatokban áldoznak a nagy idők emlékének. — Hasonló szép ünnepélyek lesznek a vármegye minden községében. A képviselő testületnek tegnap délelőtt tartott közgyűlésén Erdély Sándor díszpolgárrá választáson kívül, amiről lapunk már helyén referálunk, a Kozits Pálné-féle háznak az ápolda czéljaira való megvételére vonatkozólag érdemleges határozathozatal idejéül április hó 12-ik napja tűzetett ki. A városi tőke és árvapénzeknek a helybeli két pénzintézetben leendő elhelyezése névszerinti szavazással eldöntetett. Az ipartanodai bizottságba január 1-től 3 évre a városi tanács javaslata folytán a következők választattak meg: Az iparkamara részéről Léderer Lajos, A polgári iskolaszék részéről Jancsovits Emil, a hitfelekezetek részéről Plank Alajos Domby Lajos, Biberea Péter és Czinczár Adolf, a polgári iskola részéről Pivár János, az ipartársulatok részéről Sál József, Szénásy János és Krizsán András, a képviselőtestület részéről Nánád István és Lendvay Mátyás, a kereskedők részéről ifj. Kohlmann Ferencz és Reisner Zsigmond, a tanács részéről Dutkay Béla és Endrődy Géza. Az ipariskola igazgatója és a tantestület képviselője részéről Kovalszky József. A közegészségügyi szabályrendeletet, miután ezen szabályrendeletet a közegészségügyi szakosztály nem tárgyalta — véleményezés végett utóbbinak kiadatott. Az új törvényszéki épület körüli betonjárda, valamint az ártézi kút vízének a törvényszéki épület telkére leendő bevezetésére előterjesztett költségvetés elfogadtatott, a felmerülő költség a konvertálási összegből kiutalvá nyoztatott. Puskás Mihály gyulai lakos volt városi bérlő a hátralékban maradt 71 frt 80 kr. haszonbér, miután nevezett teljesen tönkre ment, törlésbe hozatott. Az 1898. évi törvényhatósági útadó, városi napszámosadó, vármegyei közigazgatási pótadó és községi adók az előterjesztés folytán, behajthatatlanság czimén törlésbe hozattak. Az 1897—98. évi városi közmunkaadó behajthatatlanság czimen szintén leírásba hozatott. — Bogár Peterné Trippa Flóra után felmerült 105 frt 04 kr. árvatari veszteség, miután ezen veszteségnek az árvatari veszteségnek az árvatartalék alapból kell megtérülnie, újból a tartalék alapból utalványoztatott és utasittatott a tanács, hogy ezen utalványozásnak a belügyminiszernél eszközölje ki. A városi főjegyző és ll-odjegyző lakbér kárpótlásának emelése tárgyában hozott vármegyei határozat tudomásul vétetett. Az alsó fehér-körösi ármentesítő társulat közgyűlésének jegyzőkönyve, a február havában megtartott pénztárvizsgálati, a február havi közegészségügyi állapotokról szóló jelentés tudomásul vétetett. A polgármester részére megszavazott személyes működési pótlék tárgyában hozott vármegyei határozat meghirdetése alkalmával a közgyűlés a megszavazott s jóváhagyott 300 frt működési pótlékot, személyhez nem kötötten lakbér czímen tette folyóvá. Ezzel a közgyűlés délelőtt 11 órakor befejeztetett, Gyula városának hosszu évek során át mindenki által ismert és mindenki által szeretett kedves tagja elhunyt, általános nagy részvétet keltve számtalan ismerői és jóbarátai körében. — Erkel Ferenczné, vagy amint a közszeretet őt elnevezte, „Adél néni“, régi tipikus alakja volt Gyulának. — Nem volt olyan úri ház, ahol Adél néni szívesen látott vendég ne lett volna s hasonló kedves ismerőse volt a megyebeli mágnás családoknak, az Almásy és Wenckheim családoknak, kikhez hosszu évi intim barátság kötötte a közszeretetben álló uriasszonyt. Régebbi években zongoratanítással is foglalkozott, inkább passióból, mint kenyérkeresetből, mert dr. Erkel Rudolf házánál, — hol napjait élte — úri kényelemben és szeretetteljes gondozásban élt, bekövetkezett haláláig. Zongoratanítványai szeretettel emlékeznek vissza „Adél néni“-re, ki hosszú, fárasztó iskolázás útján, de kitűnő eredménnyel tanított. A gyulai nőegylet valósággal jobb kezét vesztette el az elhunytban. Kedveltségénél és óriási ismeretségénél fogva horribilis összegeket gyűjtött össze évente „boldog újév“ kívánásokkal a nőegyletnek, s agilis érdeklődő választmányi tagját vesztette el benne a nőegylet. Már régebb idő óta betegeskedett. Az aggkor megviselte erős szervezetét , bár régebbi betegsége nem akadályozta őt kedves ismerősei látogatásában, az utóbbi időben kényszerűségből visszavonult életet folytatott s már ez évben is nagyon megérezte a nőegylet az Adél néni betegeskedését. Halála múlt szombaton következett be hosszas, kínos haldoklás után. Már hetekkel előtte küzdött benne az életerő és az élni vágyás, de az aggkor betegsége, a végelgyengülés végre mégis legyőzte őt. — Temetése rendkívüli részvét mellett folyt le hétfőn délután. — Az elhunyt gyermekei, köztük Erkel Sándor, a kir. opera főzeneigazgatója, Erkel Gyula, m. kir. zeneakadémiai tanár és nagyszámú rokonság jelent meg ravatalánál. A rokonságon kívül nagyszámú ismerői és jóbarátai s a közönség soraiban a vármegye fő- és alispánja s Almásy Dénes gróf is, mint az elhunyt tisztelői. — Ravatalát szebbnél szebb koszorúk borították. — Koszorúkat küldöttek: Felejthetetlen anyámnak — Gyula, (fekete). Isten veled jó nagymamánk — Sándor, Mariska, Jenő, Sárika és Rózsika, (fehér.) Forrón szeretett mamámnak — Mária, (lila.) Özv. Ferentzy Alajosné — felejthetetlen barátnőjének, (fehér.) Felejthetetlen buzgó tagjának — „A gyulai nőegylet, (fekete.) Özv. Gróf Almásy Györgyné, (fehér.) Kedves Adél néninek — Erkel János és családja, (lila.) Gróf Almásy Dénes és neje, (lila.) özv. Gróf Almásy Kálmánné — szívélyes emlékül, (lila bársony) Kun Pál és neje, (lila.) Szeretett anyánknak — Sándor, Lajos, Pista, (fekete.) Kliment család, (fehér.) Gallacz család — igaz szeretettel, (lila bársony,) Erkel Ferencz özvegyének — a filharmóniai társaság, (vörös szegfű fekete szallag), és több koszorú felirat nélkül. — Számos részvétlevelet kapott az Erkel-család is az ország minden részéből. A gyulai nőegylet szintén szép levélben fejezte ki őszinte részvétét az elhunyt halála fölött, kifejezvén, hogy az egylet megalakulása óta buzgó és rendkivül tevékeny tagja volt s az egylet pénzügyeinek felvirágzása körül elévülhetetlen érdemeket szerzett. — Az elhunyt haláláról a család következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a forrón szeretett anya, nagyanya, testvér, a legjobb anyós és rokonnak özv. Erkel Ferenczné szül. Adler Adél úrnőnek Gyulán, folyó évi márczius hó 4-én, éjjeli 12 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szentségek áhítatos felvétele után, életének 79. évében történt gyászos elhunytát. — A boldogultnak földi maradványai folyó hó 6-án délután V*4 órakor fognak Gyulán a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a Szentháromság sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 7-én reggeli 8 órakor fog Gyulán a róm. kath. főtemplomban az egek Urának bemutattatni. Gyulán, 1899. évi márczius 5-én. Áldás és béke emlékének! Adler György, özv. Szörényi Károlyné szül. Adler Anna testvérei. Erkel Rezső, Erkel Rezsőné szül. Unger Karolin sógor és sógornője. Erkel Gyula, Erkel Sándor, Erkel Mária, Erkel Lajos, Erkel István gyermekei. özv. Erkel Lászlóné, szül. Wittmann Mária, Erkel Sándorné szül. Szabó Róza menyei. Erkel Sándor, Erkel Mariska, Erkel Jenő, Erkel Sárika, Erkel Rózsika, Erkel Ferencz, Erkel Ilona, Erkel Irma, unokái. Halálozás. Városunknak egy kiteHedt, tekintélyes családja mély gyászba borult. Özv. Reisner Ignáczné szül. Rosenthal Rozália, folyó hó 5-én jobb létre szenderült. Hosszas, súlyos betegség előzte meg a halált, mely a szenvedő nőre igazi megváltás volt. A boldogult derék matróna 83 évet élt, nagyszámú gyermekei, unokái, dédunokái s rokonai nagy szeretettel csüggtek az élen s igaz bánattal álltak koszorúkkal elborított ravatala előtt, amely fölött dr. Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbi mondott mélyen megható szép gyászbeszédet. A halálesetről kiadott családi gyászjelentés a következő : Azólírottak fájdalomteli szívvel tudatják a forrón szeretett anya, nagyanya, szépanya, anyós, sógornő és rokon özv. Reisner Ignáczné, szül. Rosenthal Rosáliának áldásos élete 83-ik évében, folyó hó 5-én, reggeli 3 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult drága halott halt tetemei holyó hó 6-án, délután 3/a órakor fognak a gyulai izraelita temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Béke és áldás hamvaira! özv. Szmetán Amália, szül. Reisner; Dr. Hoffer Sománé, szül. Reisner Róza ; Wolf Zsigmondné, szül. Reisner Szidónia; Reisner Emánuel, Reisner Zsigmond, Reisner Ede gyermekei. Reisner Emánuelné, szül. Philipp Karolina; Reisner Zsigmondné, szül. Winter Irma; Reisner Edéné, szül Schönfeld Fanny menyei. Deutsch József, dr. Hoffer Soma, Wolf Zsigmond, vejei: Czinczár József, neje Burger Róza; Czinczár Leontio, férj. Schweinburg; Szmetán Irma, férj. Rosenzweig Hermanne; Szmetán Róza, férj. Rosenfeld Márkné; Szmetán Etel, férj. Lefkovics Fülöpné; Szmetán Flóra, férj Rosenthal Adolfné ; Szmetán Mariska, férj. Stern Lászlóné; Szmetán Ella, Szmetán József, Deutsch Róza, férj. Berger Jaquesné; Deutsch Margit, férj. Zsirai Mórné; Hoffer Ödön, Aladári Erzsike, Ilona, Reisner Béla, Arthur, Alice, Endre, Imre, Juliska, István, Emil, Ilona, Tibor, unokái. Özv. Philipp Gizella, özv. Kohn Dávidné, özv. Reisner Jakabné, özv. Rosenthal Izraelné, Reisner József, Schwarcz Hermann, Deutsch Mór, Schmitz Emánuel, nejeikkel, sógornő illetve sógorai. Huszonkét dédunoka és számos rokon. Küldöttség a miniszternél. A csabai szövetgyár létesítése tárgyában küldöttség tisztelgett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternél, hogy az uj minisztert az ügynek megnyerjék. A küldöttséget dr. Fábry Sándor alispán vezette, tagjai Korossy László csabai első jegyző, a község bírája dr. Zsilinszky Endre és Rosenthal Ignácz voltak. A miniszter a küldöttséget igen szívélyesen fogadta s az ügynek legmelegebb pártolását ígérte. Az elmegyógyintézet építéséhez az enyhe időjárás beálltával ismét serényen hozzáfogtak és tekintve, hogy a múlt évben már sokkal előbbre haladt az építkezés, teljesen biztosítottnak látszik, hogy az építkezés a kikötött idő előtt befejeztetik és az intézet október 1-én megnyitható lesz. Az építést N. Szabados József építőmester nagy szakértelemmel és buzgalommal vezeti és miután a különböző vállalatokat is gyulai iparosokra bizta, a nagyszabású építkezés egészen a gyulai épitőipar fejlettségét fogja dicsérni. Az adófelszólamlási bizottságba a pénzügyminiszter Keller Imrét s Czinczár Adolfot rendes, — Reisner Edét és Sál Istvánt pedig póttagoknak nevezte ki. Wenckheim Frigyes gróf, vármegyénk legnagyobb uradalmainak birtokosa, a kisjenői kerület országgyűlési képviselője, a volt nemzeti pártnak egyik legtekintélyesebb és oszlopos tagja, ki pár hét óta Karlsbadban időzik, — mint a fővárosi lapok közük — Horánszky Nándort sürgönyileg értesítette, hogy az országos nemzeti pártnak, a változott politikai viszonyok következtében feloszlást kimondó határozatához hozzájárul. Arra nézve, hogy ő is belép-e a szabadelvű pártba, Wenckheim Frigyes gróf nem nyilatkozott. Öngyilkos volt gyulai ref. lelkész. Gyula városa régi polgárai bizonyára emlékeznek még Gonda Lajos lelkészre, ki a gyulai ev. ref. egyháznak nyolcz éven át lelkipásztora volt és 1860-ban tisztes állásától megválni kényszerült. Hívei erős felháborodása tarthatatlaná tette helyzetét. Az a gyanú merült fel ugyanis ellene, hogy az abszolút rendszernek titkos kémszolgálatokat ten, nevezetesen a hazafiúi konspirácziókat besúgta a hatóságnak és amikor a szabadságharczban részt vett dr. Galgóczy Gábor orvost, aki az emigránsokkal állandó összeköttetésben volt, egy éjszaka elfogták, és Gyuláról elszállították, a feljelentéssel vádolt Gondának noha a gonosz tettet nem lehetett ellene bebizonyítani, papi állástól meg kellett válni. Gonda különösen nagytehetségű, jeles ember volt, bár kedélyállapota soha sem volt egészen normális, családi élete is boldogtalan volt, egy felnőtt fia gyilkosság áldozata jön. Mikor Gyuláról elköltözött a még akkor császári hadseregbe tábori papnak alkalmazták, s ő volt a közös hadsereg legöregebb lelkésze. Öngyilkosságáról a Budapesti Hírlapban a következő tudósítást olvastuk: Öngyilkos tábori lelkész. Ritka eset, hogy az Isten szolgája maga oltsa ki életét, mert kétségbeesésében vigasztalást és erőt ad neki a vallás. Ha mégis elemészti magát, bizonyos, hogy öntudata kialudt, s mint szerencsétlen elmebajos, nem tudta mit cselekszik. Ma is hasonló megrendítő öngyilkosság történt a fővárosban: egy őszhajú tábori lelkész agyonlőtte magát, mert üldözési mániában szenvedett. Gonda Lajos helvét vallású nyugalmazott tábori lelkész, a közös hadsereg egyik legöregebb papja f. hó 9-én délelőtt tizenegy órakor a térparancsnokság Irányi utczai újpalotájába ment. A czivilruhás papot ismerték az épületben, mert gyakran oda szokott járni, hogy a tiszteknek elpanaszolja bajait. Dúlt arczczal nyitott be az inspekcziós százados irodájába. Alig tette le kabátját és kalapját, kiment. A kapitánynak feltűnt ugyan Gonda szótlan komorsága, de jól tudta, hogy az Özv Erkel Ferenczné.