Békés, 1899 (31. évfolyam, 3-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

Alispán! jelentés a közigazgatási bizottság márczius 13-iki ülésén. Méltóságos főispán úr! Tekintetes Közigazgatási Bizottság ! A február havi közállapotokról szóló rendsze­rinti jelentésemet tisztelettel a következőkben ter­jesztem elő: I. Közbiztonság. A közbiztonság állása kedvezőnek nem mond­ható, a mennyiben úgy a személy mint a vagyon­biztonság több esetben lett megtámadva. B.­Csabán Kliment Pál rendőr 2 gyanús egyént szólított fel igazolásra s ezek egyike a rendőrre reá lőtt s lopott holmik hátrahagyásával az ösmeretlen tettesek elmenekültek, a rendőr sérülésemem­ szen­vedett, a golyó köpenyegét lyukasztotta át. Szarva­son Sutyinszki Pál találtatott halva és testén a külső erőszak nyomai mutatkoztak, minélfogva az eset további eljárás végett a kir. járásbirósághoz feljelen­tetett. Gyulán Kohn Kálmán sütemény-kihordót támadta meg Felföldi Lajos parasztlegény s bics­kával bal karját átszúrta; Bucz János kubikus pedig összeszólalkozván a vele egy házban lakó Varga Jánossal, ez a felesége segítségével Bucz Jánost annyira elverte, hogy súlyosabb természetű sérülé­sekkel a kórházba kellett szállítani; végül a szeg­halmi járásban négy verekedési esettel s igy össze­sen nyolcz esetben lett a személybiztonság megtá­madva. Még nagyobb számú a vagyonbiztonság elleni cselekmény, u. m. a vagyonbiztonság Gyulán 4 lopás, Csabán 5 lopás, Orosházán 6 lopás, 1 betörés, Kétegy­­házán 1 lopás, a szeghalmi járásban egy rablási kísérlet s 4 lopás, a szarvasi és békési járásokban pedig több kisebb lopási esettel lett megtámadva. A rablási kísérletet Biró János füzes­gyarmati lakos követte el. Ugyanis a vele éjféltájban hazamenő Nagy Jánost a földre leteperte, fojtogatni kezdte s kétszer fejbe vágta és a zsebében kutatni kezdett, de a segélykiáltásokra lépéseket hallván közeledni, elmenekült s merényletével felhagyott. A tettesek legtöbb esetben kinyomoztattak s a bíróságnak átadattak. Baleset volt 4. Orosházán Nagy Sándort Dimák Lajos véletlenül agyonlőtte, Bánfalván Vida Vera tűzbe esett és súlyos égési sebeket szenvedett. Szarvason Veres György részben saját vigyázatlan­sága, részben a hiányos óvintézkedések következté­ben egy olaj mal­omba esett és meghalt, az eset az illetékes hatósághoz feljelentetett, végül Gyomán Szilágyi Sándor a holt Körösbe fulladt, öngyilkosság volt 5 esetben; Szarvason, a­hol Jánovszki János 70 éves ácsmester; Békésen Szőke Sámuel akasztással; Sámsonban Sipos György késsel vetett végett életének; Csorváson Csizmadia István megmérgezte. Gyomán Fried Lajos agyonlőtte magát. Tűz volt B.-Csabán ,2, Endrődön 2, Sámsonban 2, Kondoroson és Gyomán 1—1, összesen 8 esetben. II. Állategészségügy. Békés vármegye állategészségügye az elmúlt hóban kielégítő volt, a­mennyiben ragadós állati betegség csak igen gyéren, szórványos jelleggel mu­tatkozott. Ragadós állati betegségek következtében ös­­­szesen 4 drb hasznos háziállat pusztult el, s lépfenében elhullott 2 drb szarvasmarha, s takonykor­a miatt kiirtott 2 drb ló pusztulása jelentéktelen vesz­teségnek mondható. Folyó év február havában felmerült: 1. Lépfene : Szarvas községben 1 udvarban , megszűnt Szarvas községben 3 udvarban és Vésztő községben 1 udvarban. 2. Takonykor: Füzes-Gyarmat és Szarvas köz­ségekben 1—1 udvarban, (t. i. fellépett) 3. Veszettség : Puszta-Földvár, Békés és Mező­berény községekben 1 —1 udvarban; megszűnt Szarvas községben 1 udvarban. 4. Rühker: Békés községben 1 udvarban. Megszűnt. 5. Sertésorbáncz: Vésztő községben, ségben.6. Jó indulatu hólyagos kiütés: Vésztő köz­t. Sertésvész: Gyulavári községben. III. Földmivelés ipar- és kereske­delem. Az őszi vetések állása általában még mindég kedvezőnek jeleztetik, habár több helyen a fagyok okoztak némi károkat. A tavaszi alá való szántás majdnem mindenütt megkezdetett. ’1 A munkások helyzete általában kielégítő csak a sárréti járásból panaszkodnak munkahiány­­ miatt; az aratási szerződések kötése mindenütt folya­matban van s e tekintetben a munkások korántsem oly tartózkodók, mint a múlt évben voltak. Kereskedelem és ipar tekintetében említésre méltó nem történt, az orosházi ipar­kiállítás mun­kálatai serényen folynak IV. Vegyesek. A járási főszolgabirák községeiket beutazták s jelentékenyebb hiányok vagy mulasztások nem észleltettek Békésen a Mezey Lajos nyugdíjaztatásával meg­üresedett I-ső jegyzői állásra Szathmáry Gábor választatott meg. A vármegyei pénztárakat megvizsgáltam s a felvett lelet-jegyzőkönyvet beterjesztettem. Gyulán, 1899. évi márczius 6-án. Dr. Fábry Sándor, alispán, nézve áll. A terem igazán, újságírói frázis nél­kül, „szűknek bizonyult“ s az a szép publikum, mely az előadás után ott maradt tánczolni, gőz­fürdőt csinált a Komló étterméből. Maga a hangverseny egyike volt a legszebb hangversenyeknek, melyeket Gyulán a közel­múltban hallottunk. Winter Róza a „Czigánynő“ áriát énekelte oly bravourosan, iskolázott szép szopránján, hogy ez maga megérte az estélyen való részvételt. Szántó mérnök is „felcserélte ismét a m­angulumot a fortepianó“-val, a­minek a publikum nagyon örült, mert Szántó mérnök jeles zongorista, a­ki, hogy tudással és ízléssel kezeli a billentyűket, bebizonyította most is. Fischer vasúti pénztáros szerzett hasonló szép dicsőséget a m. á. v.-nak. Szép, erőteljes, férfias baritonja van, a­mivel oly szépen tud bánni is, hogy a közönség nem győz neki eléggé t­apsolni az élvezetért. Weinstein Arnold nagy rutinnal mondotta el ezután „Mrekavicska“ tánczmester viselt dii­gáit, Papanek Dani dialektusban szűnni nem akaró derültség mellett. Az estély fénypontja jól összetanult állat­­quartett volt. Az állati maszkba öltözött szereplőket, rend­kívül szellemesen mutatta be Somos Ede buda­pesti orvosnövendék, úgy, hogy már megjele­nésükkel frenetikus hatást keltettek. Szántó mér­nök majom­maszkban a zongorához ült s körötte foglalt helyet az illusztris társaság. A macska (Winter Róza), a tyúk (Braun Vilmosné), a kutya (Fischer), a disznó (Löwy.) A jól összetanult quartet meglepő volt s rendkivül komikus hatást keltett. Winter Róza elragadóan nyávogott, Mraunné herczigül kotko­­dácsolt, Fischer érzéssel ugatott, Löwy pedig jobb ügyhez méltó buzgalommal röfögött. S.olyan helyes kis quartett sült ki a komikus dologból, hogy a sok tapstól meg is ujrázták, de álarcz nélkül a quartettet. Így nem volt olyan komi­kus, de még herczigebb. Az előadást követő bálon, a hely és a tán­­czos fordított arányban állottak egymással. S ebből X egyenlő volt 4o pár négyes tánczoló­­val, az­ eredmény pedig oly óriási melegség, hogy a Popp gőzkabinja sokszor megszégyelhetné ma­gát a Komló kis terme előtt. Hogy a terem melegsége nem igen alterálta azért a mulatságban az ottlevőket, tanúság rá az a szép névsor, meg az ott levő, reggelig kitartó közönségről a következőleg szól: Asszonyok: Bröder Józsefné, Békés Gyuláné, Braun Vilmosné, Braun Mórné, dr. Berényi Arm­inné, dr. Berkes Sándorné, dr. Bárdos Arthúrné, Bródy Samuné, Ehrenfeld Sománé, Freund Sándorné, Fischer Adolfné, Fischer Ja­­kabné, Fogl Adolfné, Goldmann Adolfné, Gold­stein Mórné, Goldberger Ignáczné, Hecks Mik­­sáné, Hevesi Ignáczné, Keppich Edéné (Besz­­tercze-Bánya), Kohn Sarolta, Kauders Zsigmondné Löwy Sándorné, Lusztig Adolfné, özv. Leopold Ignáczné, Leopold Johanna, Morvai Istvánná, Muk­ai Mórné, Neumann Simonná, Pick Józsefné, Rosenthal Lipótné, özv. Reisz Miksáné, Szilágyi Gyuláné, Szántó Henrikné, özv. Schwarcz Her­­manné, Stern Mórné, Schwimmer Adolfné, Schwim­mer Arnoldné, Schillirnger Lipótné, Sonnenfeld Miksáné, Szenes Sándorné (B.­Csaba), Schwarz Mártonné, özv. Szántó Józsefné, Uhlmann Józsefné, Weisz Alajosné, Weisz Edéné, Weisz Mórné, Weinstein Arnoldné. Leányok : Braun Margit, Bleyer Berta, Fogl Bella, Fürstner Teréz (Nagylak), Goldstein Bella, Gunzer Mariska, Leopold Jolán, Pollák Szidike (Nagylak), Pásztor Jolán (Szemes), Reisz Blanka, Reisz Olga, Rottenberg Etel (Arad), Sonnenfi­ld Juliska, Schwarz Etel, Winter Róza. —-re. H­írek. Az Otthon márcziusi füzetét lapunk mai számával együtt küldjük meg azon t. előfi­zetőinknek, kik arra 50 kr. kezelési költség beküldésével igényt szereztek. Ez alkalomból újból felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy az eddigi Otthon példányokból még mindig áll rendelkezésünkre néhány, úgy, hogy eset­leg újból jelentkező előfizetőinknek az eddigi Otthon példányokkal szolgálhatunk. Márczius 15. A nemzeti újjáalakulás nagy nap­ját ez idén is szokott kegyelettel üli meg úgy vá­rosunk, mint a vármegye lakossága. Hosszú évek sora óta minden évben megszenteli a magyar azt a szent napot, mikor megmozdult a lenyűgözött nemzet, s széttörvén a rablánczokat a „Talpra ma­gyar“ szózatára minden magyar szív megdobbant s ettől a sok megdobbant szívtől megmozdult maga a magyar föld is, hogy színterévé váljon hatalmas nagy történeti eseményeknek. Évről-évre nagyobb kegyelettel üli meg a nemzet e szent napot. Men­től távolabb vagyunk tőle, annál nagyobbá teszi a vérüket ontó nagyokat a história teleskópja, annál nagyobb a dicsfény, mely körülövezi a kegyelet piedesztáljára helyezett alakjaikat. Ez évben is nép­ünnepélyek lesznek márczius idusán Gyulán, az ez ref­ templomban reggel 9 órakor ünnepi isten­­tisztelet tartatik, megünneplik a napot az iskolák, köztük a polgári iskola, mely a délelőtt folyamán rendezi hazafias ünnepélyét. A Kossuth-téren dél­után szép ünnepély lesz szavalattal és szónokla­tokkal a nagy nap eseményeiről. Este a polgári, újvárosi körben, a pavillonban és Herodek István vendéglőjében társas vacsorára gyűl össze a város népe, melyekben lelkes szónoklatokban áldoznak a nagy idők emlékének. — Hasonló szép ünnepé­lyek lesznek a vármegye minden községében. A képviselő testületnek tegnap délelőtt tartott közgyűlésén Erdély Sándor díszpolgárrá választá­son kívül, amiről lapunk már helyén referálunk, a Kozits Pálné-féle háznak az ápolda czéljaira való megvételére vonatkozólag érdemleges határozatho­zatal idejéül április hó 12-ik napja tűzetett ki. A városi tőke és árvapénzeknek a helybeli két pénzin­tézetben leendő elhelyezése névszerinti szavazással eldöntetett. Az ipartanodai bizottságba január 1-től 3 évre a városi tanács javaslata folytán a követke­zők választattak meg: Az iparkamara részéről Lé­­derer Lajos, A polgári iskolaszék részéről Jancso­­vits Emil, a hitfelekezetek részéről Plank Alajos Domby Lajos, Biberea Péter és Czinczár Adolf, a polgári iskola részéről Pivár János, az ipartársula­tok részéről Sál József, Szénásy János és Krizsán András, a képviselőtestület részéről Náná­d István és Lendvay Mátyás, a kereskedők részéről ifj. Kohl­­mann Ferencz és Reisner Zsigmond, a tanács ré­széről Dutkay Béla és Endrődy Géza. Az iparis­kola igazgatója és a tantestület képviselője részé­ről Kovalsz­ky József. A közegészségügyi szabályren­deletet, miután ezen szabályrendeletet a közegész­­ségü­gyi szakosztály nem tárgyalta — véleményezés végett utóbbinak kiadatott. Az új törvényszéki épü­let körüli betonjárda, valamint az ártézi kút vízé­nek a törvényszéki épület telkére leendő bevezeté­sére előterjesztett költségvetés elfogadtatott, a fel­merülő költség a konvertálási összegből kiutalvá nyoztatott. Puskás Mihály gyulai lakos volt városi bérlő a hátralékban maradt 71 frt 80 kr. haszon­bér, miután nevezett teljesen tönkre ment, törlésbe hozatott. Az 1898. évi törvényhatósági útadó, vá­rosi napszámosadó, vármegyei közigazgatási pótadó és községi adók az előterjesztés folytán, behajtha­tatlanság czimén törlésbe hozattak. Az 1897—98. évi városi közmunkaadó behajthatatlanság czimen szintén leírásba hozatott. — Bogár Peterné Trippa Flóra után felmerült 105 frt 04 kr. árvatari vesz­teség, miután ezen veszteségnek az árvatari vesz­teségnek az árvatartalék alapból kell megtérülnie, újból a tartalék alapból utalványoztatott és utasit­­tatott a tanács, hogy ezen utalványozásnak a bel­­ügyminiszernél eszközölje ki. A városi főjegyző és ll-od­jegyző lakbér kárpótlásának emelése tárgyá­ban hozott vármegyei határozat tudomásul vétetett. Az alsó fehér-körösi ármentesítő társulat közgyűlé­sének jegyzőkönyve, a február havában megtartott pénztárvizsgálati, a február havi közegészségügyi ál­lapotokról szóló jelentés tudomásul vétetett. A pol­gármester részére megszavazott személyes működési pótlék tárgyában hozott vármegyei határozat meg­hirdetése alkalmával a közgyűlés a megszavazott s jóváhagyott 300 frt működési pótlékot, személyhez nem kötötten lakbér czímen tette folyóvá. Ezzel a közgyűlés délelőtt 11 órakor befejeztetett, Gyula városának hos­­­szu évek során át min­denki által ismert és mindenki által szeretett ked­ves tagja elhunyt, általános nagy részvétet keltve számtalan ismerői és jóbarátai körében. — Erkel Ferenczné, vagy amint a közszeretet őt elnevezte, „Adél néni“, régi tipikus alakja volt Gyulának. — Nem volt olyan úri ház, ahol Adél néni szívesen látott vendég ne lett volna s hasonló kedves isme­rőse volt a megyebeli mágnás családoknak, az Almásy és Wenckheim családoknak, kikhez hos­­­sz­u évi intim barátság kötötte a közszeretetben álló uriasszonyt. Régebbi években zongoratanítás­­sal is foglalkozott, inkább passióból, mint kenyér­keresetből, mert dr. Erkel Rudolf házánál, — hol napjait élte — úri kényelemben és szeretetteljes gondozásban élt, bekövetkezett haláláig. Zongora­­tanítványai szeretettel emlékeznek vissza „Adél néni“-re, ki hosszú, fárasztó iskolázás útján, de kitűnő eredmén­nyel tanított. A gyulai nőegylet valósággal jobb kezét vesztette el az elhunytban. Kedveltségénél és óriási ismeretségénél fogva hor­ribilis összegeket gyűjtött össze évente „boldog újév“ kívánásokkal a nőegyletnek, s agilis érdek­lődő választmányi tagját vesztette el benne a nő­­egylet. Már régebb idő óta betegeskedett. Az agg­kor megviselte erős szervezetét , bár régebbi be­tegsége nem akadályozta őt kedves ismerősei láto­gatásában, az utóbbi időben kényszerűségből vis­­­szavonult életet folytatott s már ez évben is na­gyon megérezte a nőegylet az Adél néni beteges­kedését. Halála múlt szombaton következett be hosszas, kínos haldoklás után. Már hetekkel előtte küzdött benne az életerő és az élni vágyás, de az aggkor betegsége, a végelgyengülés végre mégis legyőzte őt. — Temetése rendkívüli részvét mellett folyt le hétfőn délután. — Az elhunyt gyermekei, köztük Erkel Sándor, a kir. opera főzeneigazgatója, Erkel Gyula, m. kir. zeneakadémiai tanár és nagy­számú rokonság jelent meg ravatalánál. A rokon­ságon kívül nagyszámú ismerői és jóbarátai s a közönség soraiban a vármegye fő- és alispánja s Almásy Dénes gróf is, mint az elhunyt tisztelői. — Ravatalát szebbnél szebb koszorúk borították. — Koszorúkat küldöttek: Felejthetetlen anyámnak — Gyula, (fekete). Isten veled jó nagymamánk — Sándor, Mariska, Jenő, Sárika és Rózsika, (fehér.) Forrón szeretett mamámnak — Mária, (lila.) Özv. Ferentzy Alajosné — felejthetetlen barátnőjének, (fehér.) Felejthetetlen buzgó tagjának — „A gyulai nőegylet, (fekete.) Özv. Gróf Almásy György­né, (fehér.) Kedves Adél néninek — Erkel János és családja, (lila.) Gróf Almásy Dénes és neje, (lila.) özv. Gróf Almásy Kálmánné — szívélyes emlékül, (lila bársony) Kun Pál és neje, (lila.) Szeretett anyánknak — Sándor, Lajos, Pista, (fekete.) Kliment család, (fehér.) Gallacz család — igaz szeretettel, (lila bársony,) Erkel Ferencz özvegyének — a fil­harmóniai társaság, (vörös szegfű fekete szallag), és több koszorú felirat nélkül. — Számos részvét­­levelet kapott az Erkel-család is az ország minden részéből. A gyulai nőegylet szintén szép levélben fejezte ki őszinte részvétét az elhunyt halála fö­lött, kifejezvén, hogy az egylet megalakulása óta buzgó és rendkivül tevékeny tagja volt s az egylet pénzügyeinek felvirágzása körül elévülhetetlen ér­demeket szerzett. — Az elhunyt haláláról a család következő gyászjelentést adta ki: Alulírottak mély fájdalomtól megtört szívvel tudatják, a forrón sze­retett anya, nagyanya, testvér, a legjobb anyós és rokonnak özv. Erkel Ferenczné szül. Adler Adél úrnőnek Gyulán, folyó évi márczius hó 4-én, éjjeli 12 órakor, hosszas szenvedés és a halotti szent­ségek áhítatos felvétele után, életének 79. évében történt gyászos elhunytát. — A boldogultnak földi maradványai folyó hó 6-án délután V*4 órakor fog­nak Gyulán a róm. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni és a Szentháromság sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent mise áldozat folyó hó 7-én reggeli 8 órakor fog Gyulán a róm. kath. főtemplomban az egek Urának bemu­­tattatni. Gyulán, 1899. évi márczius 5-én. Áldás és béke emlékének! Adler György, özv. Szörényi Ká­­rolyné szül. Adler Anna testvérei. Erkel Rezső, Erkel Rezsőné szül. Unger Karolin sógor és sógor­nője. Erkel Gyula, Erkel Sándor, Erkel Mária, Erkel Lajos, Erkel István gyermekei. özv. Erkel Lászlóné, szül. Wittmann Mária, Erkel Sándorné szül. Szabó Róza menyei. Erkel Sándor, Erkel Mariska, Erkel Jenő, Erkel Sárika, Erkel Rózsika, Erkel Ferencz, Erkel Ilona, Erkel Irma, unokái. Halálozás. Városunknak egy kiteHedt, tekin­télyes családja mély gyászba borult. Özv. Reisner Ignáczné szül. Rosenthal Rozália, folyó hó 5-én jobb létre szenderült. Hosszas, súlyos betegség előzte meg a halált, mely a szenvedő nőre igazi megvál­tás volt. A boldogult derék matróna 83 évet élt, nagyszámú gyermekei, unokái, dédunokái s rokonai nagy szeretettel csüggtek az élen s igaz bánattal álltak koszorúkkal elborított ravatala előtt, a­mely fölött dr. Kecskeméti Lipót nagyváradi főrabbi mon­dott mélyen megható szép gyászbeszédet. A halál­esetről kiadott családi gyászjelentés a következő : Azólírottak fájdalomteli szívvel tudatják a forrón szeretett anya, nagyanya, szépanya, anyós, sógornő és rokon özv. Reisner Ignáczné, szül. Rosenthal Rosáliának áldásos élete 83-ik évében, folyó hó 5-én, reggeli 3 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult drága halott halt tetemei holyó hó 6-án, délután 3­/a órakor fognak a gyulai izraelita temetőben örök nyugalomra he­lyeztetni. Béke és áldás hamvaira! özv. Szmetán Amália, szül. Reisner; Dr. Hoffer Sománé, szül. Reisner Róza ; Wolf Zsigmondné, szül. Reisner Szidó­nia; Reisner Emánuel, Reisner Zsigmond, Reisner Ede gyermekei. Reisner Emánuelné, szül. Philipp Karolina; Reisner Zsigmondné, szül. Winter Irma; Reisner Edéné, szül Schönfeld Fanny menyei. Deutsch József, dr. Hoffer Soma, Wolf Zsigmond, vejei: Czinczár József, neje Burger Róza; Czinczár Leontio, férj. Schweinburg; Szmetán Irma, férj. Rosenzweig Hermanne; Szmetán Róza, férj. Rosen­­feld Márkné; Szmetán Etel, férj. Lefkovics Fülöpné; Szmetán Flóra, férj Rosenthal Adolfné ; Szmetán Mariska, férj. Stern Lászlóné; Szmetán Ella, Szme­tán József, Deutsch Róza, férj. Berger Jaquesné; Deutsch Margit, férj. Zsirai Mórné; Hoffer Ödön, Aladári Erzsike, Ilona, Reisner Béla, Arthur, Alice, Endre, Imre, Juliska, István, Emil, Ilona, Tibor, unokái. Özv. Phil­ipp Gizella, özv. Kohn Dávidné, özv. Reisner Jakabné, özv. Rosenthal Izraelné, Reis­ner József, Schwarcz Hermann, Deutsch Mór, Sch­mitz Emánuel, nejeikkel, sógornő illetve sógorai. Huszonkét dédunoka és számos rokon. Küldöttség a miniszternél. A csabai szövet­gyár létesítése tárgyában küldöttség tisztelgett Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszternél, hogy az uj minisztert az ügynek megnyerjék. A küldöttsé­get dr. Fábry Sándor alispán vezette, tagjai Korossy László csabai első jegyző, a község bírája dr. Zsilinszky Endre és Rosenthal Ignácz voltak. A­ miniszter a küldöttséget igen szívélyesen fogadta s az ügynek legmelegebb pártolását ígérte. Az elmegyógyintézet építéséhez az enyhe idő­járás beálltával ismét serényen hozzáfogtak és te­kintve, hogy a múlt évben már sokkal előbbre ha­ladt az építkezés, teljesen biztosítottnak látszik, hogy az építkezés a kikötött idő előtt befejeztetik és az intézet október 1-én megnyitható lesz. Az épí­tést N. Szabados József építőmester nagy szakértelem­mel és buzgalommal vezeti és miután a különböző vállalatokat is gyulai iparosokra bizta, a nagy­szabású építkezés egészen a gyulai épitő­ipar fej­lettségét fogja dicsérni. Az adófelszólamlási bizottságba a pénzügymi­niszter Keller Imrét s Czinczár Adolfot rendes, — Reisner Edét és Sál Istvánt pedig póttagoknak ne­vezte ki. Wenckheim Frigyes gróf, vármegyénk legna­gyobb uradalmainak birtokosa, a kisjenői kerület országgyűlési képviselője, a volt nemzeti pártnak egyik legtekintélyesebb és oszlopos tagja, ki pár hét óta Karlsbadban időzik, — mint a fővárosi lapok közük — Horánszky Nándort sürgönyileg értesítette, hogy az országos nemzeti pártnak, a változott politikai viszonyok következtében felosz­lást kimondó határozatához hozzájárul. Arra nézve, hogy ő is belép-e a szabadelvű pártba, Wenckheim Frigyes gróf nem nyilatkozott. Öngyilkos volt gyulai ref. lelkész. Gyula városa régi polgárai bizonyára emlékeznek még Gonda Lajos lelkészre, ki a gyulai ev. ref. egyháznak nyolcz éven át lelkipásztora volt és 1860-ban tisz­tes állásától megválni kényszerült. Hívei erős felhá­borodása tarthatatlaná tette helyzetét. Az a gyanú merült fel ugyanis ellene, hogy az abszolút rend­szernek titkos kém­szolgálatokat ten, nevezetesen a hazafiúi konspirácziókat besúgta a hatóságnak és amikor a szabadság­harczban részt vett dr. Galgóczy Gábor orvost, aki az emigránsokkal állandó össze­köttetésben volt, egy éjszaka elfogták, és Gyuláról elszállították, a feljelentéssel vádolt Gondának noha a gonosz tettet nem lehetett ellene bebizonyítani, papi állástól meg kellett válni. Gonda különösen nagytehetségű, jeles ember volt, bár kedélyállapota soha sem volt egészen normális, családi élete is boldogtalan volt, egy felnőtt fia gyilkosság áldozata jön. Mikor Gyuláról elköltözött a még akkor csá­szári hadseregbe tábori papnak alkalmazták, s ő volt a közös hadsereg legöregebb lelkésze. Öngyil­kosságáról a Budapesti Hírlapban a következő tu­dósítást olvastuk: Öngyilkos tábori lelkész. Ritka eset, hogy az Isten szolgája maga oltsa ki életét, mert kétségbeesésében vigasztalást és erőt ad neki a vallás. Ha mégis elemészti magát, bizonyos, hogy öntudata kialudt, s mint szerencsétlen elmebajos, nem tudta mit cselekszik. Ma is hasonló megrendítő öngyilkosság történt a fővárosban: egy őszhajú tábori lelkész agyonlőtte magát, mert üldözési mániá­ban szenvedett. Gonda Lajos helvét vallású nyu­galmazott tábori lelkész, a közös hadsereg egyik legöregebb papja f. hó 9-én délelőtt tizenegy órakor a térparancsnokság Irányi­ utczai újpalotájába ment. A czivilruhás papot ismerték az épületben, mert gyakran oda szokott járni, hogy a tiszteknek elpa­naszolja bajait. Dúlt arczczal nyitott be az inspek­­cziós százados irodájába. Alig tette le kabátját és kalapját, kiment. A kapitánynak feltűnt ugyan Gonda szótlan komorsága, de jól tudta, hogy az Özv Erkel Ferenczné.

Next