Békés, 1903 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-04 / 1. szám
A lelkes éljenzéssel kísért szép üdvözletre dr Fábry Sándor alispán válaszolt szintén hosszabb beszédben. A vármegye — úgymond — lépésről lépésre átalakul, most államosították gazdasági kezelését és kilátásban van a közegészségügy, az árvaszék és legutoljára a rendelkező közigazgatás államosítása Mintha olyan erős volna a vármegye, hogy egyszerre nem bírnak vele. Történelmi visszapillantást vet a vármegye szerepére és utal arra, hogy az átmenet idejében a tisztviselők kötelessége a törvények tisztelete és ezzel az autonomikus jogkörök szoros határokkal való megvédése. Szép szavakkal véve búcsút a távozó tisztviselőktől köszönetet mond azokért az elismerő szavakért, amelyekkel a főjegyző illette, kijelentvén, hogy ő is különös jelentőséget talál abban, hogy az ügyviteli szabályzat megalkotását reá bízzák. Mikor nyolcz év előtt az alispáni széket elfoglalta, czélul tűzte ki, hogy a Szapáry belügyminitzter által a vármegyére az ország előtt reá sütött bélyeget, hogy Békés vármegye a legkorrumpáltabb vármegye, letörülje. A különböző ügyviteli és pénzkezelési szabályzatok megalkotásával, új állások szervezésével, a hivatali rend és pontosság biztosításával ez sikerült is annyira, hogy vármegyénket minta vármegyének emlegetik. Ennek az elismerésnek betetőzője volt az a megbízás, melyet az ügyviteli szabályzatok kidolgozására kapott és amely nemcsak az ő személyének, hanem a vármegyei közigazgatás kiválóságának elismerése és ezért méltán illeti meg abból a megfelelő rész munkatársait is. Végül köszönetet mondott a jókivánatokért és szívélyes szavakkal viszonozta azokat. A tisztikar ezután az alispán vezetése alatt átvonult dr. Lukács György főispán lakosztályába, ahol az alispán intézett a főispánhoz üdvözlő beszédet. Nemcsak a megszokás, de az igazi tisztelet vezérli a tisztviselőket a főispán elé, akinek az újév alkalmából őszinte szívvel kíván további lankadatlan munkakedvet, az eddigihez hasonló sikereket, teret fényes tehetségei kifejtésére és teljes egyéni és családi boldogságot. A főispán szívből jövő köszönetet mondott azokért a közvetlen szavakért, melyekkel a tisztikar nemcsak az ő személyét, hanem családját is felkereste és azért felesége nevében is megköszönte a jókivánatokat. A folytonos közvetlen érintkezés, — melyben a tisztikar tagjaival van, — szükségtelenné teszi, hogy ez alkalommal közügyeket tegyen szóvá, annál is inkább, mert ismerve a tisztikar munkálkodását, meggyőződése, hogy az a megnehezült viszonyok között is sikerrel fogja megoldani feladatait. A maga részéről is szívből kíván a tisztikara minden egyes tagjának boldog uj esztendőt. A kir. törvényszék bírói és jegyzői kara, valamint kezelőszemélyzete Novák Kamill kúriai bíró, törvényszéki elnöknél tisztelgett testületileg ■ 5 ’1§ 1 * rt=.aügyi igazgatóság és adóhivatal jjL1 ^ ■ zete Csák György kir. tanácsos, pénzügyigazga.tóH 4 előtt fejezte ki jókivánatait. A pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség Kies István főnök vezetésével és az adóhivatal személyzete Noránt István adótárnokkal élén megjelent dr. Fábry Sándor alispán előtt, hol újévi üdvözletük keretében jelentették be, hogy működésüket, mint a vármegye szakhivatalai az újév beköszöntével megkezdik. Az alispán válaszában kifejezést adott annak a reményének, hogy a hivatalok együttműködése eredményeket fog hozni a közigazgatásra. Úgy a pénzügyigazgatóság, mint a számvevőiség és adóhivatal személyzete, valamint Gyula város tanácsa is testületileg tisztelgett Lukács György főispánnál is, akit ezeken kívül is sokan kerestek fel az új év alkalmából jó kivánataikkal. Mai számunkkal a »Békés« XXXV-ik évfolyamába lép. Újságíró szokásként mi is a közönséghez fordulunk, hogy megköszönjük azt a szíves támogatást, melyben lapunkat eddig részesítette és kikérjük azt a jövőre is. Az elmúlt 34 esztendő tapasztalatai bizonyságot tesznek arról, hogy a »Békés* vármegyénk és városunk közéletében a nyilvánosság hivatott orgánuma, az olvasó közönségnek ily hosszú időn át sem lankadó támogatása meggyőződéssé érleli bennünk ama hitünket, hogy az a program, melyet a »Békés” alapításakor maga elé tűzött, s melyen azóta változatlanul munkálkodik, közönségünk ízlésével egyezik és közéletünk való szükségletének kielégítését czélozza, hogy ezt az általánosan helyesnek ismert programmunkát beváltani nekünk is sikerült. Épen azért az új évfolyam küszöbén nézetünk szerint hibát követnénk el, ha új ígéretekkel lépnénk olvasóink elé. Mint hetilapnak, nem is lehet czélunk, hogy a napi sajtó változatosságra, sokszor szenzácziós hírhajhászatra igyekvő versenyébe mi is beálljunk. A „Békés” marad a régi, komoly, megbízható és hiteles hírszolgáltatója az olvasóknak, ha tükre Békés vármegye és Gyula város közéletének és becsületes, független véleményt nyilvánító munkája azoknak a törekvéseknek, amelyek e vármegye és e város igaz érdekeit képviselik, közgazdasági és társadalmi előhaladását czélozzák. A „Békés” három évtizedet meghaladó fennállása óta mindenkor jónak, helyesnek talált ezen programm hangsúlyozásával lépünk az új évfolyamban is közönségünk elé. Folyton fejlődő vármegyei közéletünkben mindinkább szükség van oly helyi orgánumra, amely minden közérdekű ügyről híven és teljes részletességgel referál és ezért reméljük hogy a vármegye székhelyén megjelenő és erre első sorban képes Békés-tfA a közönség ezután sem vonja meg támogatását sőt azt lapunknak, feladatának lelkiismeretes megoldásával, mindig fokozódó mértékben sikerül kiérdemelni. Előfizetési ára: Egész évre 10 kor. — fillér. Fél évre 50 — » Évnegyedre 2 » 50 » A „BÉKÉS“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hírek. Boldog uj évet. Rokon és jó barát, ismerős ők sokszor ismeretlen is, igaz szívből, jó indulatból, mert a szokásból, de gyakran csak haszonlesésből ,jóságaikat az évfordulón adják, » Ják 5^b?más között a boldog újévet.“ Wn!,*í?j így volt ezúttal és marad bizonyára a jövőben is. Újév napja egyébként kellemetlen formában köszöntött be hozzánk. Esett az eső, locs-pocs volt a betonjárda, nyirkos, ködös a levegő, akinek nem volt muszáj gratulálni, vagy egyéb dolga nem akadt, nem is igen mozdult ki a házból. A vármegye közigazgatási bizottsága január 12-én tartja meg ez évi rendes ülését, amelynek első tárgya lesz az újra alakult bizottság különböző albizottságainak megalakítása. Megyebizottsági tagválasztások. Hétfőn folytak le Gyulán és Szeghalmon az időközben megüresedett törvényhatósági bizottsági taksád helyek üresedett törvényhatósági bizottsági tagsági helyekre kiírt választások. Gyulán a II. alkerületben, ahol a választást dr. Daimel Sándor vezette élénk érdek felhívás előfizetésre, lődés kísérte a szavazást. A megüresedett két hely közül az ötévesre 187, a kétévesre 180 szavazatot adtak be. Megválasztattak pedig az 1907. év végéig terjedő megbízatással Qroh Ferencz prépost-plébános 158 szavazattal, az 1904. év végéig terjedő megbízatással Kóhn Dávid, lapunk felelős szerkesztője 101 szavazattal. Kivülök nagyobb számú szavazatot kaptak még Biberea Péter 69, Scheiben Jakab 15. — Szeghalmon csekély érdeklődés mellett folyt le a választás. Összesen 46 szavazati lapot adtak be, amelyek közül 29 szavazat Técsy József református lelkészre esett, aki ennek folytán a többséget elnyerte. Lemondás: Szabó Béla vármegyei közigazgatási írnok állásáról lemondott s a vármegye főispánja a lemondást elfogadván, őt állásától felmentette. A közigazgatási bizottság erdőügyi albizottsága deczember hó 27-én dr. Fábry Sándor alispán elnöklete alatt tartott ülésén Maár József, gróf Wenckheim Frigyes urad, erdész letette az erdőtiszti esküt. A bizottság ezenkívül tárgyalta a földmivelési miniszter rendeletét, melylyel gr. Almásy Dénes gyulavárii erdei üzemtervének módosítását jóváhagyta és az üzemterv végrehajtását elrendelte Gróf Hoyos-Wenckheim Fülöpnek üzemtervmódositás iránti kérvényét pártolólag felterjesztették ellenben Békés községnek hasontárgyu kérvényét — mely a fásmelléki erdőnek akáczcza) való pótlását czélozza, — nem pártolja a bizottság, mert a kérdéses erdő kötött talaja akáczfatenyésztésre nem alkalmas, kapcsolatosan utasította Békés községét hogy az üzemtervet pontosan tartsa be. Az állandó vegyes felülvizsgáló bizottság az 1903. évben Aradon és Nagyváradon a következő napokon fog működni: januárius 22-én, február 17-én, márczius 17-én, április 15-én, május 12 ik, június 12-ik napján és szükség esetén a következő napokon, július 13-án, augusztus 3-án, október 16 án és 27-én, november 17-én és szükség esetén a következő napokon és deczember 10 én. Új rend a közigazgatásban. Január 1 én léptek életbe a vármegyei pénzkezelés számvitel államosításáról szóló törvény és az u. n. egyszerűsítési törvény végrehajtása czéljából kibocsátott ügyviteli szabályzatok. A rendelkezési állapotba helyezett és a pénzügyigazgatósági számvevőséghez beosztott vármegyei tisztviselők deczember 31-én jelentkeztek új állásuk elfoglalására, pénteken pedig kezdetét vette a vármegye pénzének és értékének az adóhivatal kezelésébe való átadása. Az átadás befejezése után az adóhivatal a vármegye eddigi pénztári helyiségeibe költözik, a megnövekedett számerőség pedig megmarad a pénzügy igazgatósági épületben, míg mindkettő az új pénzügyi palotában nem nyerhet elhelyezést. A kereskedést jelentenek. Áthelyezések a honvédséghez. A hadsereg rendeleti közlönyének egyik múlt heti száma közli azoknak a tartalékos tiszteknek névsorát, akik a véderő törvény értelmében 10. évi hadseregbeli szolgálatuk után a hadseregtől a honvédség tartalkába áthelyeztettek. Az áthelyezettek közül a következő tartalékos hadnagyok osztattak be a gyulai 2. honvéd gyalogezred kötelékébe: Frank Emil, Stoffa János, Popesch Adolf, Blau Frigyes, Klein Manó, dr. Dezső János, Löffler Gyula, Kiss Vilmos, dr. Liptma Frigyes, Kövesdi DJ Serly Sándor, Szalay József, Iby Dénes, Nagy Lászlóó, Polgár Mózes és Sz. Kórházi bizottsági ülés. délután 3 órakor tartotta múlt év kórházi bizottság, dr. Fábry Sándor élete alatt. Az ülés tárgyát elsősorban két kórházi igazgató rendszerinti havi jelentése képezte,melyben rámutat a kórház teljesen elhibázott fűtta berendezésére s a szintén tarthatatlan csatornázási rendszerre. A kórházi bizottság elhatározta, hogy a fűtési berendezés érdekében felír a belügyminiszterhez, hogy az a berendezések végleges átvételét tagadja meg s a vállalkozókat utasítsa, hogy a fennforgó bajokat szüntessék meg. Egyben kimludta azt is, hogy az építkezési albizottságot felhívja javaslatai megtételére. Bejelentette az igazgató, hogy az emebeteg osztályon a nagy beteg átszállra való tekintettel az ápolók számát nyolczczal szaporítani kellett, amit a bizottság tudomásul vet. Fontos tárgya volt az ülésnek a kórházi alaptőke megállapítása. E tekintetben évtizedek óta zavaros bizonytalanság uralkodott, mert a tőkét nem kezelték s nem mutatták ki külön csak az ötvenes évek végéig, azután már együttesen kezeltek minden kórházi pénzt. Dr. Berkes Sándor kórházi igazgató hónapokig tartó munka árán, a vármegye levéltárában eszközölt kutatások útján kimutatta, hogy a kórházi alaptőkét, ha nem is utolsó fillérig pontosan — de megközelítőleg — 94.000 koronában kellene megállapítani. Hosszas vita után a bizottság szótöbbséggel abban állapodott meg, hogy a kórházi alaptőkét 90.000 koronában állapítja meg, melyből 30.000 korona a gazdasági telepbe van befektetve, a 60.000 koronán pedig kamatozó állampapírok beszerzését fogja ajánlani a törvényhatósági bizottságnak. Másik érdekelt tárgya volt az ülésnek azgazgató azon javaslaa, hogy a kórház alapítóinak nevét, adományozásul idejét»1[8 ö«szögű. szemlélhető módon örökítse meg a bizottság. Az igazgató dőszerinti sorrendben ismertette meg a bizottsággal, kik voltak azon nemes szívű jól tevők, akik nagylelkű adományaikkal előbb az intézet létesítését mozdították elő, később annak fentartását tették ehetővé. E tekintetben is hosszú idők óta homályos volt a helyzet, mert alapító levelek híján, csak az összes régi számadások felkutatása , átvizsgálása alapján lehetett megállapítani, hogy kik és mikor tettek alapítványokat a kórház részéről és milyen összegben . A bizottság határozatilag kimondta, hogy elfogadja az igazgatói javaslatot s az alapítóknak, valamint az intézetet nagyobb adományokkal támo vármegyén úggazgatóknak neveit márvány táblán örökiti meg, a alispáni hivatalnál, mint az árvaszéknél is előre malyet a kórház bejárójában fog elhelyezni. Egybán elhatárolta a kórházi bizottság azt hogy jólehet megtették az intézkediseket—Ggy iitermbályzatok életbeléptetésére, amelyek azonban Béke vármegyénél, amelynek közigazgatása eddig is a lehető legnagyobb egyszerűségre törekvő szabályzajaikra betegeket fialhassanak, mert az Agyalapiatokkal birt, a különböző uj formaságok behozatala folytán inkább munkaszaporulatot, mint munkaa kórház régi ágyalapítói nem kötötték ki a maguk, vagy utódaik részére azon a jogot, hogy alapítványi ványok czélja a vakságban az volt, hogy azokon szegény emberek igyen ápoltassanak, mégis tekintettel arra, hogy ezt a jogot az alapítók egy részének utódai tényleg gyakorolják, a bizottság, félreértések elkerülése okából, nem fosztja meg az illetőket ezen kedvezménytől, de kimondta határozatilag azt, hogy az illető alapítványi ágyakon csak annyi napon át ápolhatók betegek, ahány nap ápolási költségét fedezni képes az alapítványi tőke 4 százalékos kamatú. A bizottsági ülés, hosszas és beható vita után, esti hat órakor ért véget. A gyulai róm. hitközség egyháztanácsának múlt vasárnapi közgyűlésén tárgyaltatott és megaz öreg nemzetes urnák minden vér a fejébe szaladt. Most történt meg vele először életében, hogy nem engedelmeskedtek neki és épen egyetlen fia volt az, aki daczolt vele. Vele — egy gyerek ! Még a foga is megcsikordult, amint Gábor urfit mellen kapva, ráordított: — Nem vágod el — Nem, édes apám — felelt a tíz éves kis legény szelíd, de határozott hangon. — Nem ?! — Nem, édes apám ! — ismételte Gábor. — Jó! Pali, vágj egy másik suhogót, jó erőset. Amit ennek a fattyúnak ítéltem, annak felit megkapja az urfi. No, mégis itt vagy? — Megmondtam, punktum! Hát a Matyinek, hát a Gábornak .... Hát vágod-e már urfi ? A kis urfi könnyben úszó szemeit apjára emelve, halványan, egész testében remegve, sírástól megremegő hangon megint csak azt mondta : — Nem, édesapám! — Akkor hát majd elvégzi a Pali — dörögte az öreg jéghideg nyugalommal. A cselédek megriadva bújtak össze s a szép, sugár parasz lányok borzadva várták a történendőket. Mert azt tudta mind, hogy a nemzetes ur megtartja amit egyszer kimondott, hacsak valami csoda nem történik. A csoda megtörtént. Mikor a hajdú ütésre emelte kezét, a csoportból kivált egy szép, deli paraszt lány s egy rántással kikapta a palctát a hajdú kezéből Mindenig elszörnyedve nézett a vakmerőre; az pedig de termetét délezegen kiegyenesítve, odaállt a n^zetes ur gj| s ||||S| arczczal, pgon szólt : erős, bátor nr — Ha már veretni van kedve a nemzetes urnak, hát kiállom helyettük én. — Ki hitt ide, te ... . valami csúnya szó készült kifelé a nemzetes ur száján, de a lány villámló szemekkel kapta meg karját: — Ki ne mondja azt a szót nemzetes uram, mert megkeserüljük mind a ketten. Nem mert pisszenni senki, még az öreg urban is elállt a szó ekkora merészség láttára. Csak kezével intett, hogy elmehetnek mind. A szilfa alatt nem maradt más, csak a két gyerek, a haragtól lángoló arczu leány, meg ő. A kis Gábor, amint szabadon érezte magát, odafutott a paraszt leányhoz és kezet csókolt neki. Az meg ölbe kapta s úgy csókdosta gömbölyű arczocskáját és ajnácsgatta a kis urfit: — Ne féljen aranybogaram, selyembáránykám, ne féljen, míg engem lát. — Tedd le azt a gyereket, parancsolta az öreg ur egész nyugodt hangon, a miben már nyoma sem volt a haragnak. A leány előbb még magához szorította a kis Gábort és kérő tekintettel nézett a nemzetes urra : — Nem bántja már ? — Nem, csak ereszd el. Mire még egy pár csókot nyomva a fiúcska arczára, letette a földre. — A gyerekek összefogózkodva iramodtak el, a nemzetes ur pedig szelíden simogatta meg a leány arczát. — Hogy kinak lányom ? — Koháry Katicza, — felelt szemlesütve a a leány. Nohát, Koháry Katicza, szólt a nemzetes ur, gyöngéden nézve a szemérmesen piruló leányra, ne felejtsd el ezt a napot. És ügyelj arra is, hogy az a másik nap épen ilyen legyen neked is, nekem is ... . s evvel magára hagyta. Az a másik nap pedig nem sokára eljött. Koháry Katicza ettől kezdve csak a könnyebb dolgot végezte, inkább a virágos kertben pepecselt, mig a többiek tenyerét törte a kapanyél Akkor is a virágokat öntözte, úgy alkonyat tájt mikor a nemzetes ur megállóit a virágágy előtt A kapás lányok egy jó hajitásnyira voltak és majd kinézték a szemüket, ha már nem hallhatják mit beszélnek, legalább lássanak valamit s bizony nem sokára megint furcsa dolgot láttak. A nemzetes ur megállott az ágyás mellett s mosolyogva kérdezte a leánytól : korit ?— No Katicza, elfelejtetted-e már a múlt— Nem olyan könnyű olyasmit elfelejteni, válaszolt komolyan a leány; sok ijedséget megértem már, de olyat még nem, mint az volt. — Tán bizony legénytől ijedtél meg, faggatózott az öreg Gábor ur. Nem ugyan, hogy nem ! Nem vagyok beszédes velük. — Ne te ne!talán bizony még azt is elmernéd mondani, hogy meg se csókolt még egy legény sem ? A leány felemelte fejét s nyíltan, büszkén adta meg a választ. De még azt is elmondhatom, hogy csak egy ujjal sem árt hozzám egyetlen egy sem, de nem is kommendálnám — tette hozzá hetyke daczczal. — Ugyan no, tán bizony apáczának készülsz ? — Nem én, csak becsületes akarok maradni. — Hanem azért nem bánnád ugye ha egy kicsit megcsipkednének P I — Már az alighinem joblyjt^sgbájjt meorpró]___________________________ Magdának, aighanem később k BSla Katicza. V kerul mám, szépen átkapta KatLákitPB 1 b talmas csókot cs pparUott . su «erekát Ami aztán történt, arra iBBl ugtak a lányok megint ő vágta. Koháry Ka]za a nemzetes ur , I es urat af I i§ Uczczu I — rikkantott H - tán szóltál volna jobb. ß Juhász Annineg 11| HMMoreK | I W,sz*n I arczen verte [ i * ~ |g| I sem al| a nyakleves Bp g 1 kaptajmzél kezei' a leány kirjá[ ***' | 1|§§ víg.I csak, hogy iá a maszk felére £| tenyered | HB “I sl 4 ibbEmmo “ 4 ' | lÉÉlíi 1 aidl.4 Lei „ ég ' 1 HN akleves is I „ B'"" Hbele. Koháry K .°!n j ""H 18 Poty ° gta BHI If'ff B| megp.r emelti. j| S hozzá, szelíden fel. Ne Él Ka», mondok valamit, Em- V