Békés, 1904 (36. évfolyam, 1-52. szám)

1904-05-22 / 21. szám

1904. május 22. BÉKÉS 3 ugyan, tényleg pedig, ha tekintetbe vesszük, hogy a márczius havi napok nagyrészt esősek, nedvesek voltak, míg április túlságosan száraz volt, a tűz­­viszonyokat változatlanoknak mondhatjuk. A tűz által elpusztított házak, illetőleg épüle­tek túlnyomó részben biztosítvak volta így az okozott kár valószínűleg megtérül. II. Gazdasági életünk változatlanul sivár ; az ipar és kereskedelem terén egyedül a gyulai szövő­gyár újabb 2000 darab egyenként 100 koronás rész­vény kibocsátása és az ezzel kapcsolatos üzem nagyobbítás nyújt némi reményt, hogy a munkás és a forgalmi viszonyok viszonylagos jobbulása leg­alább­is Gyulán várható. A­mi azonban nem érinti azt az immár fájdalommal konstatálható tényt, hogy gazdasági életünkben a kis existentiák viszonylagos túlszaporodásuk és illetve a kereseti alkalom nem szaporodása következtében immár nem találják meg a létfentartásához szükséges minimális állandó kere­setet sem. Mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy gazdasági életünk annyira a mezőgazdaságra utalt, egyoldalú, s ennek folytán vérszegény és életnedvek híján szűkölködő, mikép a négyszög kilométerenként átlagosan számítható 50 embert nem képes a meg­élhetés eszközeivel állandóan ellátni. Megemlítendőnek tartom, hogy miután a gádo­­rosi szűkölködők a hamarjában megindított útjaví­tási munkálatok révén pillanatnyira megsegíttettek, ugyan­ilyen módon nyújtandó segélyért folyamod­tak hozzám a nagyszénási és szentetornyai munká­sok, a­kik a jegyzők előadása szerint éppen olyan szűk viszonyok között élnek, mint a gádorosiak. A szarvasi főszolgabíró hozzám intézett jelen­tésében szintén arról tesz jelentést, hogy Öcsödön nagy számban vannak munkások, kik elhelyezésre nem találtak , kérve kér hogy valamiképen segítsünk ezen az igazán nagy szegénységben. Intézkedtem, hogy a nagyszénási és szentetor­nyai munkások részesittessenek a gádorosi szükség­munkában, az öcsödiek számára azonban ily mun­kát nem nyújthattam. Megemlítem, hogy a május elsejére hirdetett munkás ünnepélyek és körmenetek példás rendben tartattak meg, sehol semmi­nemű hatósági beavat­kozás nem vált szükségessé. A közbiztonság és köz­rend megvédésére a legmesszebb menő intézkedése­ket tettem volt meg. Megemlítem, hogy Kornhauzer Zsigmond tátra­­lomniczi vállalkozó Gádoros községből 2­20—2­40 korona napibér igérése mellett sürgönyileg rendelt 28 föld­munkást 4 heti időtartamra. A munkások kellő időben elutaztak, s az első fizetési napon a megígért munkabért meg is kapták, de ugyanekkor a vállalkozó kijelentette előttük, hogy ezentúl csak 1­60 koro­­­napibért fizet, s ha ezt keveslik, azon­nal elmehetnek. A munkások hazatértek, s nevezett vállalkozó ellen a kártérítési pert megindították. A főszolgabírák járásaik községeit április hó folyamán is beutazták s a községek ügy és pénz­kezelését ellenőrizték. Úgy az alispán jelentését, valamint a törvény­­hatósági m kir. állatorvosnak az állategészségügy állapotát kedvezőnek jelző jelentését tudomásul vették. Dr. Zöldy János főorvos szerint a közegész­ségügy állapota április hónapban kedvező volt, a­mennyiben a heveny fertőző betegségekben történt halálozások százaléka lényegesen alászállott. Ily ba­jokban megbetegedett összesen 287 egyén, a­kik közül meghalt 27, tehát 9 százalék. A köztisztasági viszonyok vármegyeszerte kielégítők voltak és az előirt ellenőrző vizsgálatok foganatosíttattak. Rezey Szilviusz kir. tanfelügyelő múlt havi tevékenységéről és iskolalátogatásairól tett jelentést. Bejelentette továbbá, hogy a szarvasi társulati pol­gári leányiskola államosítása megtörtént, valamint hogy Buthy László békéscsaba-erzsébethelyi és Dolga János kétegyhá­zi állami tanítók a magyar nyelv eredményes tanításáért 100 korona állami jutalom­ban részesültek. Csák György kir. pénzügyigazgató az adófize­tés kedvező eredményéről tett jelentést valamint arról, hogy a III-ad osztályú kereseti adó kivetési munkálatai befejeztettek. A közkórházi bizottság javaslatához képest hozzájárult a bizottság, hogy a kórházi pénztár múlt évi maradványa dologi szükségletek beszerzésére és részben a kórházi alkalmazottak jutalmazására for­­dittassék. A közkórház 1905. évi költségvetésében a kór­házi bizottság az alkalmazottak javadalmazásának mérsékelt emelését javasolja, miután a múlt évben elhatározott fizetésrendezés nem nyert jóváhagyást. A bizottság ehhez hozzájárult azonban törölte a költségvetésből a kórboncztani főorvosi állás szerve­zésére felvett javadalmat, miután ezen állás szerve­zésének előfeltételei még nincsenek meg. A napi ápolási díjat ehhez képest az eddigi 160 fillérben állapították meg. A tanfelügyelő javaslatához képest felhívta a bizottság Gyula városát, hogy a remetei tanyák kö­zött szükséges új iskola létesítése, esetleg állami iskola felállításának kieszközlése c­éljából tegye meg a szükséges intézkedéseket. A Szák-Kocsis örökösök hagyatéki ügyében ismételten benyújtott panasz­kérvényt illetékes dön­tés végett a belügyminiszerhez terjesztették fel. Haviár Lajos kir. főmérnök az utak állapotáról tett jelentést. Jelentette továbbá, hogy a békés­­csaba—gerendási után az alaprakás, az Orosháza— gádorosi után a földmunka folyamatban van. Mányi József kir. főmérnök a gyulai hivataltól Szolnokra helyeztetett át. Gyula város kérelmét, hogy a Biczerei tanyá­kon az összes, vagy legalább a reggeli és esti vo­natok megálljának pártolólag tették át az államvas­utak igazgatóságához és Haviár főmérnök indítvá­nyára ugyanazt megkeresik, hogy a Budapest felől délelőtt jövő gyorsvonat Mezőberényben — úgy mint addig — megállittassék. A többi szakelőadó kisebb ügyeket referált, amelyek elintézése után az ülés délre véget ért. Dr. Fábry Sándor tízéves alispánsága. Nem régen múlt húsz éve annak, hogy dr. Fábry Sándor mint aljegyző a vármegye szolgálatába lépett és e hó 16-án volt 10-dik évforduló napja annak, hogy őt a vármegye közönségének egyhangú bizalma az alispáni székbe emelte. Ezt az évfordulót felhasználták az alispán tevékenységének osztályosai, hogy elismeréssel adózzanak az ő érdemeinek és tiszteletük és ragaszkodásuk kifejezésével üdvözöljék benne a közügyek fáradhatatlan munkását, a szere­tett tisztviselőtársat és hivatalfőnököt. A vármegye tisztviselői karában indult meg a mozgalom, hogy vezére közpályán való működésének ezt a nevezetes napját megünnepelje, szűk, bizalmas körben, mond­hatni családias jellegű köszöntéssel, a­mely meg­felel azon benső viszonynak, melynek a tisztviselői karban való fenállása épen az ünnepelt alispán egyéni­ségének egyik érdeme. A tisztviselőkön kívül a köz­­igazgatási bizottság éppen ez évforduló napra esett ülésében elnökének kezdeményezéséből szintén me­leg hangú ováczióban részesítette a jubiláló alispánt. Dr. Fábry Sándornak húsz éves közpályája és ebből tíz évre terjedő alispáni működése a közérde­kek javára irányuló fáradhatlan és eredményekben felette gazdag tevékenység szakadatlan lánczolata. Az ő alispánságának idejére esik és legnagyobb rész­ben az ő egyéni munkájának eredménye vármegyénk közigazgatásának alakulása, modernné és kitűnővé való fejlődése, mely tulajdonságában vármegyénk országszerte elismerten már több idő óta a legelsők között áll. E szorosan vett hivatali érdemek mellett a társadalmi tevékenység legszebb eredményei, vár­megyénk közforgalmi, közgazdasági, kulturális és nyelv zengzete szól. Ez ragadta meg, ez hódította meg a nemzet lelkét. Az elnyomatás gyászos nap­jaiban Erdély aranykorában nyújt menedéket és vigaszt a jelen fájdalmaiban és reményt a jövőt illető kétségbeesés ellen.­­ A Magyar nábobban Széchenyinek segít a nemzetet vészes tespedéséből és oktalan külföldieskedéséből fölrázni. Kárpáthy Zoltánja a nagyratörő, nemes, ideális lelkű ifjúság eszményképe. A mindenható magyar szellem az Uj földesurban szivet átolvasztó, csodatevő, va­rázsló erőben nyilatkozik meg. A magyar földnek varázsa, szentelt hagyományainknak ereje megiga­­zulásra, megtérésre vezeti azokat, kik ellenünk vé­tettek. A Sárga rózsa czimü regénye az Alföldnek és népének élethű képe : valósággal megveszi, kény­szeríti a lelket, hogy szeressük e népet és e gyö­nyörű földet. Jókai a nemzet dicsőséges eszméjét szolgálta mindig. Múltunk gyászos emlékeiből csak okulást, javulást merít, nem pedig csüggedést. Nem­zeti dicsőségünk szárnyat adott nemzeti vágyaink­nak az ő gyönyörű történeteiben. És mily szépen, mily hatalmasan szólalt meg nála a nemzeti nyelv. Jókai uj korszakot teremtett nyelvünk történetében. Föltárta a magyar nyelv rejtett, ismeretlen szépségeit. Megmutatta, mennyire a alkalmas az a lélek legmagasztosabb eszméinek és szív legnemesebb, leggyöngédebb érzelmeinek kifejezésére. Kedvesen játszik a humor sziporká­­zásában; páratlanul fönséges a szenvedély tombo­­lásában. Hatását a nyelvre Pázmányéhoz lehet ha­sonlítani. És ezt figyeljétek meg, ezt jegyezzétek meg, fiaim! Pázmányt épugy mint Jókait a nemzeti ér­zület, a magyar föld és népének rajongó szeretete tette művészszé a magyar nyelvben. Soha senki sem lesz a nyelv művésze, ha nem hatja át, ha föl nem magasztalja nemzetének szeretete, ha el nem töltik nemzetének édes, bús, derűs-borus em­lékei. Hiába minden grammatikai tudás, tájszó és népnyelvismeret , magában holt tőke, nehéz anyag ez. Szívben és szívből születik minden művészet. Jókainak saját, földjét rajongva szerető szivében és szivéből született nyelvmüvészete. Hogy a magyar földet mennyire szerette Jókai, minden müve, százakra menő könyveinek minden lapja a tanú rája. Én most csak azt említem, hogy a magyar tengernek, a Balatonnak és szépségeinek tulajdonképen Jókai volt a fölfedezője. Verses köl­temények már zengték a Balaton szépségét: Csokonai megszólaltatta Tihany riadó leányát: Kisfaludy Sándor regéi hímes képekkel díszítik a Balaton vidékének romjait; Garay költeményeit, Tihany béreztetőit sza­valták már az iskolák. Ám prózában Jókai irta le igazán először a Balaton vidékét 1860-ban a Vasár­napi Újságban. Ez az első igazi tollrajz: tiszta, éles, beszédes, hangulatos és színes. — Magának Vörösmarthynak leírása a háborgó Balatonról Sziv­­halászat czimü elbeszélésében megelőzte ugyan, de elmarad Jókai leírásával szemben. Itt is ismét­lem, mit Jókai nyelvművészetéről mondtam : szív­ben és szívből születik minden művészet. — Jókai rajongón szerette a magyar földet, szeretete avatta művésszé annak leírásában. Azt mondja Beöthy Zsolt Jókai ravatalánál mondott beszédjében, hogy Jókai költészete volt a mi igazán nemzeti iskolánk az elnyomatás szomorú napjaiban, mikor semmit sem volt szabad felednünk és mindent meg kellett tanulnunk, hogy az idő hivó szavára készen legyünk. A kor — a szabadsághar­­czot követő gyászos napokról beszél Beöthy — a kor nemcsak szabadságunktól fosztott meg, hanem erkölcseinket is fenyegette. Jókai gondviselésszerü költészetének kell köszönnünk, hogy a szolgaság erkölcsrontó lánczait erkölcsi romlás nélkül viseltük és ráztuk le; hogy csábitó, mételyes, nemzetet nem ismerő, saját, földijét nem szerető áramlatoktól mentek maradtunk, hogy jogainkat visszavivő erkölcsi erőn­ket megőriztük; hogy idealizmusunkban hitünket, reményünket és szeretetünket el nem vesztettük : mindezt Jókai költészetének köszönjük. Én az a mondó vagyok, édes fiaim, tanítvá­nyaim, hogy Jókai fáradhatatlan szorgalmát utánoz­zátok istenadta tehetségeitek kiművelésében ; hogy Jókai határtalan szeretetét és szeplőtelen hűségét kövessétek magyar nemzetünk és földünk szerete­­tében, akkor ha itt-ott meg is fogyatkozott az er­kölcsi tőke, mert újabban inkább a hazából élnek, mint a hazának élnek, az emberek átlag önzők, erő­szakosak lettek ; ha sokaknál itt-ott kisért is a csábító, mételyes, nemzetet nem ismerő, faját nem szerető nemzetközi világpolgárság eszméje; ha az idealiz­mus , a hit, a remény, a szeretet sokaknál veszen­dőbe ment... fiaim, tanítványaim ! a nevezett két erő, a Jókait halhatatlanná és áldásossá tevő szor­galom az istenadta szellem-erkölcsi talentumok meg-

Next