Békés, 1905 (37. évfolyam, 1-55. szám)

1905-11-26 / 50. szám

1905. november 26. madarasi Beck Nándor, Berzeviczy Albert dr., Bon­­compagni-Ludovisi herczeg, Calvello de la Tour herczeg, Csáky Albin gróf, Csekonics Endre gróf, Darányi Ignácz dr., Dessewffy Aurél gróf, Esterházy Mihály gróf, Festetics Tassziló gróf, Justh Gyula, Hatvany-Deutsch Sándor, Karátsonyi Jenő gróf, Kléh István, Kornfeld Zsigmond, Kossuth Ferencz, Lánczy Leó, Pálffy Miklós herczeg, Rákosi Jenő, Széll Kálmán, Wekerle Sándor dr., Wenckheim Frigyes gróf, Zelenski Róbert gróf, Zichy Géza gr., Batthyány Lajos gróf. Adományokat elfogad e lap szerkesztősége és a budapesti olasz kir. főconsulatus is (VI., Nagy János­ utcza 1/a.) BÉKÉS 3 Képviselőtestületi közgyűlés. (November 25.) Tegnap délelőtt rendkívüli közgyűlést tartott Gyula város képviselőtestülete, a­mely egy szép ünnepi aktussal kezdődött, ekkor adván át a vár­megye alispánja Weiss Mór gyárosnak a legfelsőbb kitüntetés jelvényét, a Ferencz József rend lovag­keresztjét. A nagy számban összegyűlt képviselőtestületi tagok jelenlétében dr. Fábry Sándor alispán nyitotta meg a közgyűlést szép beszéddel. Az utolsó évtized azon törekvéseire utalt, a­melyek a földmivelő mun­kásnép állandó foglalkoztatását czélozzák. E hasznos törekvésben kiváló érdem illeti azt az egyént, a­ki rövid idő alatt több száz munkáskéznek adott állandó keresetet a gyulai kötött szövött iparáru gyár léte­sítésével. Vázolja Weisz Mórnak a gyár alapítása és fejlesztése körül való tevékenységét, azon érdemét, a­melyeket a cognacgyár, a tejszövetkezet és egyéb ipari vállalatok terén szerzett, a város és vármegye közügyeiben való lelkes tevékenységét, a humaniz­mus és kultúra terén való rendkívüli áldozatkészsé­get. E tevékenység megszerezte Weisz Mórnak a társadalom minden rétegének elismerő nagyrabecsü­lését úgy, hogy osztatlan köztudatot képez, miként a királyi kitüntetés arra teljesen méltó egyént ért és a legfelsőbb elismerésnek az adja meg különös be­csét, miként a felsőbbség jutalma találkozik a köz­vélemény elismerésével. A kitüntetés jelvényét öröm­mel és szép jókivánatok kíséretében tűzi a kitüntetett férfiú mellére. A tartalmas szép beszédet gyakori éljenzés szakította félbe és követte, mire Weisz Mór mondott szép köszönő beszédet. — Tisztelettel és örömmel fogadja a kitüntetést és hivalkodás nélkül fogja azt viselni. Talizmán lesz az részére, amely meg fogja óvni a csüggedéstől és ösztönözni fogja, hogy be­csületes jóakarattal működjék tovább a hasznos munka mezején, összefogva pályatársaival a város jólétének előmozdítására. Köszönetet mond az alispán elismerő szavaiért és a képviselőtestület jóakaratáért, mert nemcsak őt éri e kitüntetés, hanem a város összpolgárságát, mert ha munkájának sikere volt, ezt csak polgártársainak támogatásával vívhatta ki. Ismételt köszönetnyilvánítás mellett, Isten áldását kéri a város közönségére. Az ünnepi aktus befejezése után az alispán átadta az elnöki széket Popovics Jusztin helyettes polgármesternek és a közgyűlés áttért a napirendre. A benedeki földvétel ügyében a vétel, a költ­ségek fedezésének és a birtok hasznosításának terve­zetét részletesen ismertette a kiküldött bizottság, javasolván, hogy a várost terhelő vételár a regále kártalanítási kötvény értékesítésével fedeztesssék. A tanács javasolja, hogy az ügyet, a még szükséges intézkedések megtétele után a képviselőtestület deczember 27-én tartandó közgyűlésre tűzze ki érdemleges tárgyalásra. Csőke István az óvadékok letételének megsürgetését kívánja. Hoffmann Ferencz jegyző felvilágosításai után, Weisz Mór annak meg­fontolását ajánlja, hogy mi volna előnyösebb, kölcsön felvétele, vagy e kötvények eladása. Singer Mihály és még többen szóltak hozzá a tárgyhoz, a­melyet úgy, mint a regalekötvények eladásának ügyét a deczember 27-én tartandó közgyűlésre tűzték ki érdemleges tárgyalásra, megbízván a tanácsot, hogy addig az ügyeket, minden részletükben kellőleg elő­készítse. Eperjes puszta orvosi teendőinek ellátása ügyé­ben Endrész Mihály, dr. Bárdos Arthur, F. Schriffert József, dr. Berthóty István és Havasi Hermann hozzá­szólása után a közgyűlés akként határozott, hogy további intézkedésig dr. Császár Ferenczet bízza meg évi 300 kor. tiszteletdíj és természetben adandó fuvar adása mellett a puszta orvosi teendőinek el­látásával. Ezzel a közgyűlés véget ért. Hírek. A vármegye főispáni állása a közeli napokban betöltésre kerül. Értesülésünk szerint ugyanis a békési főispánság a legközelebb közzéteendő fő­ispáni kinevezések sorában elintézést nyer és így valószínűleg már néhány nap múlva lesz kinevezett főispánja vármegyénknek. Uj pápai kamarás, X. Pius pápa, gróf Csáky Károly váczi püspök előterjesztésére dr. Schvarcz Gusztáv városunk szülötte, váczi papnöveldei lelki­igazgatót s egyházmegyei segédtanfelügyelőt pápai kamarássá nevezte ki. Ad multos annos!. Minister! elismerés. A belügyminister dr. Henszelmann Elek békési községi orvos és dr. Chrisztó Pál szeghalmi községi és tb. vármegyei főorvost dicsérő okiratokkal tüntette ki, amelyekben teljes elismerését nyilvánítja az illető orvosoknak hosszú éveken át a m. kir. csendőrlegénység díjtalan orvosi segélyben részesítése s az időszaki orvosi vizsgá­latoknak díjtalan teljesítéséért. Jóváhagyott alapítványok. A vallás és köz­­oktatásügyi minister a néhai Simay János és neje által Vésztő község javára tett iskolai segély és jutalomdij alapítványról, valamint Füzesgyarmat község javára tett iskolai segély és jutalomdij ala­pítványról szóló s az érdekelt községek által az alapítók végrendeleti akaratának megfelelően kiál­lított alapító oklevelét jóváhagyta. A békésvármegyei községi jegyzők egyesülete azzal a kéréssel fordult a vármegye utján a közsé­gekhez, hogy a jegyzők és segédjegyzők fizetésének kiegészítéséül segély czimén az állam által már megszavazott összeget a községek saját pénztáraik­ból előlegezzék. A kormány megtagadta a segély kiutalását azon okból, hogy a rendelkezési alap még az előirányzott terheket sem bírja el. Jóváhagyott alapszabályok. A belügyminiszter az újonnan alakult „Kondorosi népkör­“ alapsza­bályait ellátta bemutatási záradékkal. Ugyancsak a belügyminiszter tudomásul vette, hogy a József kir. herczeg sanatorium-egyesület keretében Endrő­­dön a sanatoriumi bizottság megalakult. Jóváhagyott szervezési szabályrendelet. A bel­ügyminiszter Szarvas község szervezési szabályren­deletét a törvényhatósági bizottság által tett változ­tatásokkal, jóváhagyta. Megyebizottsági tag választások. A választott törvényhatósági bizottsági tagok sorában az év folyamán megüresedett tagsági helyeket hétfőn töltötte be a választó közönség a vármegye négy választókerületében. Gyulán az I. alkerületben a választás a városháza nagytermében történt meg dr. Ladics László elnök és Czinczár Adolf helyettes elnök vezetésével. A szavazás csendes mederben, de elegendő érdeklődés mellett folyt le, amennyi­ben 139 szavazatot adtak be. Ebből 69 szavazattal dr. Follmann János ügyvédet választották meg bizottsági taggá. Rajta kívül dr. Kovács Károly 37, Reisner Ede 28 és néhányan 1 — 1 szavazatot kaptak. Békéscsabán az I. alkerületben Varságh nagyon-nagyon sokan hasonlóan tudnak és vélekednek, megtapasztaltam. Sandnesjeen mellett kiszálltunk mindnyájan s hosszabb sétát tettünk befelé a hegyek felé. Ott lát­tuk aztán, hogy akad ennek az országnak a halon kívül más gazdagsága is. Hatalmas turfatelepek van­nak művelés alatt a helység közelében, amelyekből évenkint száz és száz méter mázsa turfát vágnak és vághatnak ki. Maga­ a sziklás part pedig érdekes bizonyítékokat nyújt arra nézve, hogy keletkezhettek azok a bámulatos alakulási­ fjordok. Élével felfelé áll a réteges szikla, amelyet lábunk tapos, annak jeléül, hogy hatalmas belső forradalmak játszódtak le az óceán partjainál, amelyek szanaszét hányták az eredeti­leg képződött talajt. Víznek, tűznek, levegőnek kellett közreműködnie, míg kialakult mindaz, amiben most szemünk gyönyörködik. Olyan fjordokat is láttunk, amilyenről itthon álmodoztunk: óriási, komor, függőleges sziklák között alig 30—40 méter széles tengerágakat, ahol a hajó alig tud megfordulni. Ilyenek pl. a Raftsund és a Troldfjord, meg a már említett Rombakefjord. A Lyngenfjord fenséges szépsége után azonban alig tettek ezek reánk nagyobb hatást, bár nem tagadom, hogy a Troldfjord csendes vizében az égbenyúló füg­gőleges sötétbarna sziklák között, ahol a hajócsavar csapkodása mennydörgésként verődik vissza a komor sziklákról, szinte aggódva néztem fel, mikor szakad­nak le, maguk alá temetve minket minden örömünk­kel, bánatunkkal, bajainkkal, reményeinkkel. Délebbre fekszenek azok a hegyek, amelyeket a nép „Hét testvérinek nevez. Hét égbenyúló magas sziklahegy mered az utas felé, oly magasak, hogy a felhő derekukon pihen meg, s bámulatos szép látványt nyújtanak. Még délebbre van a híres lyukas hegy, a Torghatten, amelynek oldalában óriási alagút vezet keresztül, amelynek magassága 20, egész 75 méter úgy, hogy szépen s messziről keresztül lát az ember rajta. Ezek a délibb fjordok már nem oly zordonak, mint az előbbiek voltak. Havas hegység csak néha­­néha látszik még a messze távolban. Lent a tenger­part gyönyörű pázsittal borított, a hegyoldalak erdősek; sűrűn láthat az ember legeltető pásztorokat, elszórva magános házakat, s mind sűrűbben váltják fel egymást a községek is. S mintha az éghajlat szelídülésével az [ember kedélye is melegednék: svéd-norvég módon — lefelé fordított tenyérrel integetnek haladó hajónk felé. Mi persze hasonlóan viszonozzuk, ami egész azt a hatást kelti, mintha mindnyájan megsütöttük volna ujjunkat s rázogatnak. Utazásunk hatodik napján délután kanyarodtunk be a gyönyörű Trondhjemfjordba. Egész kis paradi­csom már ez az északiakhoz képest. Norvégia régi székvárosában, egyúttal koronázó városában szálltunk partra. Onnan aztán vasúton folytattuk utunkat Krisztiánia felé. Kedves ismerősünket, a fjordot még egyszer viszontláttuk, Krisztiániában a bájos Krisz­­tiánia fjordban, aztán búcsút vettünk tőle — minden valószínűség szerint, legalább én, örökre. „Az ég egy kincset ad mindenik hazának,“ .Norvégiának a nagy­szerű természetet, de nem sajnáltam otthagyni. Az én szívem nem járt ott, vonzott vissza az én hazámba. . (Foktatjuk.) Magyar regényírók. Az egy százados múltú magyar regényirodalom­nak színét-javát foglalja össze hatvan kötetben az a nagyszabású gyűjtemény, a­melynek gondolatát és tervezetét Mikszáth Kálmán, a legnagyobb élő magyar regényíró, adta a kiadó Franklin-Társulatnak, magára vállalván egyúttal a hatalmas gyűjtemény szerkesz­tését is. A nagy író gondolata immár testet öltött, s regényíróink maradandó emlékezetéül a díszes gyűjte­ményből megjelent most immár a harmadik sorozat, a­mely az eddig megjelent tíz kötetet, Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigmond, Csiky Gergely, Kemény Zsigmond, Pálffy Albert, Vadnai Károly és Herczeg Ferencz egy-egy regényét újabb öt kötettel gyara­pította. Az új sorozat a vállalat programmjának meg­felelően különböző korszak íróit foglalta össze, a múlt század harminczas éveitől kezdve a mai napig. A kötetek azonban szám szerint illeszkednek bele az egész gyűjteménybe, a­mely időrendben tartalmazza a regényeket. Gaal Józsefnek, a Peleskei Nótárius Írójának történeti regénye: Szirmay Ilona, a legrégibb az uj sorozatban. Ez a regény együtt jelent meg 1836-ban Jósika­ Abafijával s ezzel együtt osztozik a magyar regényírás úttörésének a dicsőségében. A ma is érde­kes munkát Wittich Eperjesi Károly illusztrálta. A mai irodalmat Rákosi Viktor fő műve, az Elnémult harangok képviseli, ez az alig két esztendő előtt íródott gyönyörű regény, a­mely egy csapásra

Next