Békés, 1915 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-01 / 1. szám
3 visszavonulni havas, nagy medvebarlangjába, hogy még egy félezreden át izmosodjék a kulturális nemzeti élet terén, hogy európai nemzetnek legyen nevezhető. Békés 1915 január 1. Vármegyei közgyűlés. (December 30.) Békésvármegye törvényhatósági bizottsága rendes téli közgyűlését december 30-án tartotta Kéry Gyula főispán elnöklete alatt. A közgyűlésen, amint előre volt látható, kevesen jelentek meg, alig 60-an vettek azon részt. A közgyűlés azonban elég élénk hangulatban folyt le, mert különösen két jutalmazási ügy tárgyalásánál olyan élénk vita kerekedett, amely majdnem az egész délelőtti tanácskozási időt lefoglalta. Elnöklő főispán a közgyűlést d. e. 9 órakor az alábbi tartalmas, aktuális vonatkozású, szép beszéddel nyitotta meg: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Ha végigtekintünk történelmünkön, azt látjuk, hogy a magyar nemzet egy évezred alatt sok megpróbáltatáson és küzdelmen ment keresztül, azonban szívós erejénél, lelki és erkölcsi tulajdonságainál fogva, mindannyiszor ezeken a kritikus helyzeteken átesett. Phőnixmadárként új életre ébredt és a magyar név mindannyiszor dicsőségesebben ragyogott. Átestünk szerencsésen a tatárjáráson, amelyet Császár Ferenc írónk úgy jellemez: »Hunnia nyög letiporva, simák a bus magyarok.« Rövid ideig tartott ez a szomorú állapot, csakhamar bekövetkezett a feltámadás. IV. Béla, a nagy király második honalapítója lett Magyarországnak. Már utóda IV. László, másként Kun László király két évtized múltán a March mezőn győzelmesen megverte a nagyhatalmú Cseh Ottokárt és ezzel megmentette Habsburgi Rudolfnak német uralmát. Szerencsésen átestünk a török hódoltságon, amely korból visszamaradt reánk a következő magyar egyházi ének : „Hunniának szent királya, Ki után hit néped vágya; Oh ne engedd Hunniának Szép határit hívni másnak“ És kihevertük a mohácsi vereség súlyos következményeit. Mohácsnál pedig tetőpontjukat érték el a nemzeti csapások. A pártoskodás, a pártszellem már majdnem sírba döntötte magyart! »Hős vértől pirosak gyásztér sóhajtva a köszöntlek ! Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács!« Most ismét nagy megpróbáltatásokat, súlyos küzdelmeket, kritikus helyzetet élünk át és ezen is szerencsésen át fogunk esni. Sőt erkölcsileg megerősödve kell ezekből a küzdelsulya alatt. Még a kapitány ur is megdicsérte egy alkalommal: — Derék ember vagy fiam . . . S a vállára veregetett. Ami szemmel láthatólag jól esett Kolerának. Hogyne . . . ! A kapitány ur . . ! Való szent igaz, hogy Kolera rémisztő büszke volt a dicséretre. De még Sebestyén Péter is. Egyik balatonmelléki pajtásának, aki úgy jobb kezére esett neki a vonalban, hetykén oda is vevetette : — Látod . . . Nálunk még a cigány is . . . Ami után természetesen az értetődik, hogy hát még a célszerű tiszaháti magyar ember. Ha mégha némi szünete akadt a háborúnak, hát úgy elmókázott az a fránya Kolera, hogy az egész baka-társaság a hasát fogta nevettében. Egyik előre nyomulás alatt, még a háború elején, a Kolera sikeritett magának egy kozák pipát, ami fene hosszú mesterség s azzal ha jó kedve szottyant, a társaság előtt bemutatta, hogy a holtra ijedt kozák a támadás alatt, hogy hadonázik a honvéd huszárok ellen . . . Alig lehetett nevetéssel győzni. Ilyen pénzzel megfizethetetlen ember volt az a kolera. Az a nagy baj, hogy csak volt. Mert hát hol kerék, hol talp. Kulikovnál éppen a talp következett. — Rohamot vezényeltek. A muszka megállt. — Hajrá ! Hajrá! Mint a fékvesztett vihar hömpölygött előre a mekből kikerülnünk, ha végre maga kárán tanulni fog a magyar. Ha közéletünkben végre megszűnik az ádáz gyűlölködés! Kis nemzetek hódító politikát nem folytathatnak, azoknak erkölcsi erejükkel kell hatniok. Tekintetes Törvényhatósági bizottság! A megpróbáltatás, a szerencsétlenség, a magábaszállás ideje, — erre volt most elég alkalom a béke és szeretet ünnepén, — igaz, a visszaemlékezés, a sok veszteségre fájdalmassá tette ezt a magábaszállást, de hiszen a fájdalom nemesít. Mint a vaskovácsolás által lesz acéllá, úgy az ember és a nemzetek is szerencsétlenségek, küzdelmek által erkölcsileg megerősödnek, nemesednek. A hazafiui érzés és a hitélet, az Istenbe vetett bizalom máris megerősödtek. Csak a legsötétebb lelkek azok, akiknek keblében szerencsétlenség és fájdalom között és után is gyűlölködés és más aljas indulatok honolnak. A magyar nemzetet a mostani veszély, a mostani háború testvéri egyetértéssel egyesítette, remélhetőleg ez az egyetértés fent fog maradni a háború után is, hogy majd annak idején a béke áldásait élvezhessük Egyet még ki kell emelnem: a mostani háború alatt a magyar nemzetnek lelki, physikai és erkölcsi tulajdonságai annyira kidomborodtak, kifejezésre jutottak, hogy a magyar nemzet az európai népek között confiderációban, súlyban rendkívül növekedett és ez a körülmény bizonyára érvényre fog jutni, konkrét alakot fog ölteni gravaminiális politika nélkül is. Csüggednünk nem szabad, a nehéz, kritikus helyzet dacára bizalommal nézhetünk a jövőbe. Talán a mostani megpróbáltatással átestünk a gondviselés által ránk mért megpróbáltatások utolsóján. Adja az Isten! A törvényhatósági bizottság tagjainak összesen és egyenként a legboldogabb újévet kívánva, az utolsó negyedévi rendes közgyűlést ezennel megnyitom. Az első tárgyhoz: az alispáni jelentéshez Kvanka Mihály és Dohányos János bizottsági tagok szólaltak fel Előbb nevezett amiatt panaszkodott, hogy egy orosházi ellenőr választása ellen beadott felebbezés nem lett felvéve a tárgysorozatba. Úgy az alispán, világosítást, mint az ügy előadója megadták a felamely szerint késedelem nem forog fenn, mivel ebben a felebbezett ügyben előbb vizsgálat lefolytatásával kellett a tényállást kideríteni, ez pedig időt vett igénybe. Dohányos János a bélmegyeri békési lakosoknak postaügynökség felállítása tárgyában beadott kérelmét sürgette meg. Annak megemlítése mellett, hogy az ily természetű ügyek nem tartoznak a közgyűlés elé, hanem a közigazgatási bizottság tesz azokban javaslatot, az alispán megígérte, hogy a kérvény sorsa iránt érdeklődni fog. Ezek után az alispáni jelentés tudomásul vétetett és a törvényhatósági bizottság dr. Zöldy János t. főorvosnak a kolerajárvány leküzdése tekinteteszikla-szilárd magyar áradat. Nagy recsegés, ropogás, fülsiketítő diadalordítás reszkettette meg a levegőt. Összecsaptak. A bajonettek fürgén dolgoztak a hozzáértő kezekben . . . Sebestyén Péter is elemében volt. Szúrt, vágót, hasított. Osztogatta a halált jobbrabalra, miközben magyarázgatott: — Ez a királyér, ez a hazáér, ez meg a Rudofér . . . ! De jutott ott egy-két végzetes döfés Világosért is, meg Kossuth Lajosért is . . . Azonban Koleráról se hitte volna az ember, ha nem látja szinről-szinre. A hadnagy urat négy muszka támadta meg. Jutott ott mindenkinek fölösen. Kolera oda ugrott s egy szempillantás alatt vége volt mind a négynek. Kettőt a hadnagy ur vágott le, kettőt meg a Kolera nyársalt föl. Munka közben azonban egy eltévedt muszka golyó beleszaladt a Kolera szájába s azután hiába biztatták : „Köpd ki koma . . . !“ Nem bírta. Ilyenformán volt ez megírva Sebestyén Péter levelében. Nem ugyanezen szavakkal, de sokkal körülményesebben és érzékenyebben. A levél végére Sebestyén Péter még odatette: „ . . A Kolera csalággyának meg aggyátok kiméletesen tudatára a nagy szomorúságot, azt is hozzáragasztva vigasztalásul, hogy olyan vitézül viselkedett a szegény Kolera, mint egy valóságos magyar embör, aminek okául az eklézsia meghuzathatná neki mind a három harangot . . .- ben kifejtett eredményes munkásságáért elismerését és köszönetét fejezte ki. A számonkérőszék jegyzőkönyvének tudomásul vétele után következett a vármegyei bizottságból év végén kilépett 5 tag közigazgatási megválasztása. A titkos szavazás megtarthatása végett Dombi Lajos elnöklete alatt ifj. Kocziszki Mihály és Morvai Mihály tagokból álló bizottság küldetett ki elnök által. Leadatott 59 szavazat és megválasztattak a régi tagok és pedig: gr. Wenckheim Dénes 54, Haviár Dániel 48, dr. Ladics László 44, dr. Berlháty Károly 40 és Beliczey Géza 40 szavazattal. Jelentékenyebb számú szavazatot kaptak még: Dr. Bikádi Antal 22, dr. Tardos Dezső 20, dr. Berényi Ármin 12 és dr. Márky János 11-et. Grünfeld Jakabra is esett egy szavazat. A szavazást megelőzőleg paktum jött létre a békéscsabai és orosházi bizottsági tagok között arra nézve, hogy dr. Tardos és dr. Bikádira szavazzanak. régi A vármegyei igazoló választmány tagjaiul a tagok választattak meg, a főispán is a régi tagokat nevezte ki az említett bizottságba. A vármegyei t. nyugdijválasztmány annyiban változott, közül Beke hogy a segéd és kezelőszemélyzet tagjai Géza irodaigazgató is beválasztatott a bizottságba. Bálint Imre államépítészeti hivatali mérnök részére, aki a dobozi híd újraépítésénél építésvezető mérnök volt, a felülvizsgáló bizottság a megtakarítások terhére 500 korona jutalmat hozott javaslatba nevezett mérnök által kifejtett rendkívül lelkiismeretes és eredményes munkásság elismerése fejében. Az állandó választmány javaslata ellen Grünfeld Jakab szólalt fel, aki ismert elvi álláspontja alapján ellenezte a jutalmat. A jutalmazás mellett dr. Berényi Ármin és feltételesen dr. Berthóty Károly, végül az előadó vármegyei főjegyző és az alispán szólaltak fel és a jutalmat 43 szavazattal 23 ellenében a törvényhatósági bizottság megszavazta. Ugyancsak hatalmas vita kerekedett a következő tárgynál is, amelynél javaslatba hozatott, hogy a vármegyei kórház építésénél az egyes tisztviselők által kifejtett rendkívüli munkásság megjutalmazása fejében az elért 1913. évi megtakarítások terhére a kórházi bizottság által javasolt jutalmak szavaztassanak meg az illetők részére. Az állandó választmány előterjesztése ellen felszólaltak Grünfeld Jakab, aki azért sem szavazta meg a jutalmakat, mert a felesleget szerinte a kórház a betegek élelmezésénél takarította meg. Ugyancsak ellene voltak a jutalom megadásának dr. Bikádi Antal és Kvanka Mihály. Az állandó választmány javaslata mellett érvelt Kiss László főszolgabíró, aki különösen azt bizonyította, hogy a felesleg nem a kórházi betegek kosztján lett megtakarítva, hanem a költségvetés egyéb rovatainál Dr. Berthóty István főszolgabíró pedig azt hangsúlyozta, hogy míg az it és hídépítkezéseknél az építésvezető mérnökök részére évtizedek óta minden szó nélkül — legutóbb az októberi megyegyűlésen — szavazták meg a jutalmakat, addig a megyei tisztviselők részére kért jutalmazások száma 20 év alatt alig tett ki négyet, tehát nem igazolt az a heves ellenzés, amellyel a jutalmazást megtagadó bizottsági tagok a kérdést tárgyalják. Kohn Dávid, aki szintén a jutalmazás mellett szólalt fell, a vármegyei közkórház fejlesztése körül a tisztviselőkar és különösen a kórházi igazgató által szerzett hervadhatatlan érdemeket emelte ki beszédében Botka István szintén sikerrel támogatta az állandó választmány előterjesztését. Az ezután megtartott szavazás eredménye szerint a törvényhatósági bizottság az állandó választmány javaslatát 43 szóval 22 ellen emelte határozattá. A vármegye nevében az alispán a kibocsájtott hadikölcsönből 150000 koronát jegyzett a vármegye különböző alapjaiból. Az alispán erről jelentést tett a törvényhatóságnak és szóval is ismertette, miért nem hívta össze a közgyűlést és miért jegyzett és mely alapokból csupán 150000 koronát és a lombardirozáshoz mily okokból járult hozzá. Dr. Berényi Ármin szólalt fel ennél a kérdésnél bizonyos irányban felvilágosítást kérve. A törvényhatósági bizottság az alispán és árvaszéki elnök felvilágosításai után az alispán bejelentését tudomásul vette és egyben Berényi indítványára felhívta az árvaszéki elnököt, hogy a hadbavonultak hátramaradottainak a tartalékalapból leendő segélyezése iránt tegyen előterjesztést. A most ismertetett tárgyak elintézése után csupán még egyetlen egy tárgynál volt felszólalás. Dohányos János békési bizottsági tag kifogásolta, hogy a bélmegyeri földek vevőjének Békés község nem adta meg a kért egy évi fizetéshalasztást. felszólalás folytán a törvényhatósági bizottság feloldotta a község határozatát és új határozathozatatalát rendelte el. Brasó vármegye köriratát az ellenséges államok iparcikkeinek kiszorítása iránt hasonló szellemű felirattal támogatta a törvényhatóság. Bencze János szeghalmi községi jegyző évi 2480 koronával nyugdíjaztatott.