Békés, 1921 (53. évfolyam, 1-105. szám)

1921-01-01 / 1. szám

2 A Károlyi-féle forradalom első napjaiban négy magyar főúr kereste fel az akkor Bckartsau­­ban, a magyar határ közelében tartózkodó IV. Károly királyunkat. Eszterházy Miklós herceg, Desseriffy Emil és Széchenyi Emil grófok Wlassics Gyula báró voltak a tagjai ennek a­­ társaságnak. Volt-e ezeknek az uraknak valamely meg­­bizatása, üzentek-e a forradalom urai valamit koronás királyuknak, minő tárgyalások folytak az eckartsamti látogatók és koronás királyunk kö­zött, teljes hitelességgel ma még nem tudjuk. Az akkori újságok közvéleményei szerint a neve­zett urak, mint küldöttség, a magyar kormány abbeli kérését terjesztették a fejedelem elé, hogy az osztrák császári trónról történt lemondása és a magyar nemzetnek már ma is megállapítható közakaratához képest mondjon le a magyar trón­ról is. A társaság egyik tagja úgy nyilatkozott a lapokban, hogy ők nem voltak küldöttség, senki­nek sem a megbízásából, hanem a maguk elhatá­rozásából mentek, hogy a királyt felvilágosítsák a helyzetről és az ország hangulatáról. Bármik le­gyenek is az előzmények, az tény, hogy az urak egy királyi kézirattal tértek vissza Eckartsauból, melyet itthon a miniszterelnöknek, Károlyi Mi­hálynak adtak át és amely szó szerint így hangzik: »Trónralépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmai­tól megszabadítsam, amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettel vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az állami ügyek vitelében lemondok és már eleve elisme­rem azt a döntést, melyr­­el Magyarország jövendő államformáját megállapítja. Kelt Eckartsau, 1918. november 13. Károly s. k.­ Bizonyára erre az okiratra fognak hivatkozni azok, akik azt vélik állíthatni, hogy IV. Károly lemondott a magyar koronáról és igy a trón megürült. Szükségtelen azonban hosszasan bizonyítgatni, hogy ebben a levélben a magyar királyi trónról való lemondás nem foglaltatik és nem is foglal­­tathatik. Elsősorban nem foglaltatik benne az az uralkodói akaratnyilvánítás, hogy IV. Károly ma­gyar király a magyar koronáról lemond, másod­szor pedig ez a nyilatkozat vagy levél nem alkal­mas formája a lemondási akarat nyilvánításának, úgy, hogy még ha tényleg a trónról való lemon­dást akarta is az uralkodó nyilvánítani, azt ebben az alakban érvényesen nem tehette. Mindenekelőtt meg kell állapítani — feltéve egyébként az okirat eredetiségét, hogy t. i. való­ban IV. Károlytól származik — két, azonnal szembetűnő közjogi hiányosságot: először azt, hogy az okirat nem Magyarországon kelt, má­sodszor, hogy nincs rajta miniszteri ellenjegyzés. Ami az elsőt illeti, általában nem érvény­telenek ugyan a külföldön kelt királyi iratok, de ilyen fontos uralkodói aktusnál, mint a trón­lemondás, régi közjogi törvényeink szelleme meg­kívánja, hogy az Magyarországon, magyar állam­férfiak közbenjövetelével történjék, ami az idegen befolyás kizárása és az uralkodói elhatározás sza­badsága érdekében felette kívánatos. A miniszteri ellenjegyzés hiánya nagyobb fokú és feltétlenül ér­vénytelenséget szülő hiányosság. — Az 1848. évi III. t.-c. 3. §-a értelmében a király mindennemű elhatározása csak úgy érvényes, ha a Budapesten székelő miniszterek egyike által, is aláiratik. — Olyan fontos államhatalmi aktusért, mint a trón­ról való lemondás, a felelősséget szintén viselnie kell a felelős minisztériumnak. Ez az egy hiányos­ság egymaga elegendő ugyan a lemondó okirat érvénytelenségéhez, de vannak ezenkívül lényegbe vágó közjogi hiányok is, melyek nem kevésbbé érvénytelenséget vonnak maguk után. Legelőször vissza kell mennünk a már fen­tebb idézett 1867. évi III. t.-cikkre; »minden ezentúl bekövetkezhető trónlemondás Magyaror­szág külön értesítése mellett s alkotmányos hoz­zájárulásával történjék«, mondja ez a törvény, melyet a koronás király azzal az ígérettel szente­sített, hogy mind maga megtartja, mind mások által megtartatja. A közjogokban csak lex perfecta létezik, vagyis csak olyan jogszabály, mellyel el­lenkező jogi tény hatállyal nem bir. A Magyar­­ország külön értesittetése és alkotmányos hozzá­járulása nélkül történt trónlemondás tehát érvény­telen, semmis. Nem lehet vitás, hogy az állító­lagos trónlemondás nem Magyarország előzetes értesítése mellett és alkotmányos hozzájárulásával történt. (Folytatása következik.) Békés Belpolitikai ilirek. Indemnitás. A hivatalos lap legutóbbi száma közli a magyar állami költségvetésnek az 1921. év első három hónapjára meghosszabbításáról szóló törvényt. A törvény 2. § a szerint az orszá­gos betegápolási pótadó az 1921. évre az eddigi 3 százalékról 20 százalékra emeltetett. A 3. § úgy rendelkezik, hogy a tisztviselőknek, alkalma­zottaknak, nyugdíjasoknak, özvegyeknek, árvák­nak kedvezményes ellátásáról intézkedő törvény hatálya az indemnitás tartamára, vagyis március 31-ig meghosszabbíthatott. A népbiztosok bű­nperében, mely négy hónap óta húzódott,, a bíróság ítéletet hozott. 10 vád­lottat felségsértésben, lázadásban, illetve gyilkos­ságra való felbujtásban, ezenfelül hamis pénzek kibocsátásában bűnösöknek mondotta ki és közü­lök Vántus Károlyt, Bokányi Dezsőt­, Ágoston Pé­tert és Haubrich Józsefet összbüntetésképen ha­lálra, a hat más vádlottat pedig életfogytiglani fegyházra ítélte. Az ítélet részletes indokolása ki­emeli azon megdöbbentő katasztrófákat, melyeket az elitéltek kommunista működése és uralma egyesekre, intézményekre és az országra eredmé­nyezett és amelyek végül az ország ellenséges megszállására és feldarabolására vezettek. A ha­lálraítélt négy főember kegyelemért folyamodott s kérelmük a kormányzóhoz fel is lett terjesztve. Külpolitikai hírek: A fiumei felfordulás december 24 én és 25-én érte el tetőpontját. D. Annunzio, aki Fiumét elfoglalta, ezt az ellene küldött olasz reguláris csapatok támadásával szemben is tartani akarta s a város lakosságát terveinek megnyerni óhajtotta. Egy résznél ezt el is érte. A reguláris olasz ka­tonaság ennek dacára elfoglalta a várost, abba bevonult, a lakosság higgadtabb része a reguláris csapatokhoz pártolt.­­ Egyben hírek jöttek D. Annunzia megöléséről is, de mindeddig meg­erősítést nem nyertek. A­­ forogok és törökök békésen akarnak egy­mással megegyezni. Erre mutat, hogy a vezető férfiak mindkét részről kiáltványt bocsátottak ki, melyben a sevresi békeszerződés vitás pontjait egymás között korrigálják. A francia és angol követ mellőzést látván abban, hogy őket meg nem kérdezik, megaprahendáltak és elhagyták Athént. A lengyel—orosz béketárgyalások annyira előhaladtak, hogy a béke megkötése küszöbön van. Ezzel ellentétben az orosz—román tárgyalások Besszarábiára vonatkozólag megegyezésre kilátást nem nyújtanak. 1921. január 1. A vármegyei törvényhatósági bizottság téli­­ rendes közgyűlése. (1920. december 30.) Mint az előre látható volt, a személy­­forgalom szünetelése miatt a bizottság tagjai igen csekély számban voltak jelen. Felszólalások egyet­len tárgynál sem voltak s így vált lehetővé, hogy a több mint 200 tárgyat felölelő tárgysorozatot még az­nap délelőtt 12 óráig letárgyalták. A közgyűlés lefolyásáról szóló rövid tudósí­tásunk egyébként a következő. Elnöklő főispán rövid üdvözlő szavai után az alispán rendszerinti évnegyedes jelentése véte­tett tárgyalás alá amelynek kapcsán utasítja a törvényhatósági bizottság az elöljáróságokat, hogy a pénzügyigazgatóságnak azon adókivetési és be­hajtási rendelkezései ellen, amelyeket szabályelle­neseknek ítél, ide tegyen előterjesztést; megkeresi a pénzügyigazgatóságot, hogy a III. oszt. kere­seti adó kivetését törvényesen foganatosítsa; fel­hívja az adóügyi felebbviteli küldöttség figyelmét a kivetés körüli általános sérelmekre; felkéri a főispánt, hogy a fa-tengeri akcióra felajánlott tengerinek a kivetésbe való betudása iránt hatha­tósan közbe járjon; kimondja, hogy a decemberi közgyűléseket ezentúl mindig december hó első felében tartja meg. A közig. bizottságba a sorsolás folytán meg­üresedett helyre dr. Márky Jánost, dr. Török Gábort Korossy Lászlót, Ambrus Sándort és­­ gr. Wenck­­heim Dénest megválasztotta. A belügyminiszternek a központi gyámpénz­tárból állítólag szabálytalanul jegyzett 50000 K. hadikölcsön megtérítése iránti leiratára kimondta a törvényhatósági bizottság, hogy annak megtérí­tésére magát kötelezettnek nem érzi, mert ezen összeg az állam részére hadikölcsön kötvény címén tény­leg be lett fizetve, tehát ezt az összeget az állam tényleg meg is kapta , így ha szabálytalan is lett volna a jegyzés az államnak kötelessége azt a gyámpénztár részére megtéríteni, mert ha ezt nem tenné, azzal az összeggel jogtalanul gazda­godnék. A törvényhatósági és községi választó­jog törvényhozási tárgyalásánál figyelembe kell venni, a Ferdinándy belügyminiszter által első ízben elő­terjesztett javaslat szerint a virilismus kiterjeszté­sét . A törvénybe a gazda, iparos, kereskedő, közalkalmazottak köre és mindazon társadalmi rétegek felveendők, amelyek az alkotmányos fejlő­désnek mindenkor ha kipróbált harcosai voltak. Az aktív és passiv választó­jogban kizárólag a nemzet­alkotó elemek részesillessenek és abból a destruktiv elemek kizárassanak. A nők a választójog gyakorlásából kizárandók. A lakásínség enyhítése céljából oly törvényes intézkedések megtételét kéri, amelyek az ujonan épült részeket kiveszik a lakbérrendelet hatálya alól és a magán építkezéseket bizonyos anyagi kedvez­ményekkel elősegítsék. Kéri Károlyi Mihály és bűntársai vagyoná­nak zár alá vételét és elkobzását, mert nyilván­való, hogy az ő szerencsétlen kormányzásuknak köszönhetjük minden bajunkat, nyomorúságunkat szégyenünket. A trianoni békeszerződés ellen tiltakozva megállapítja a törvényhatóság, hogy azt a nemzet­gyűlés az antant parancsára, elkerülhetlen szük­ségből fogadta el. Kijelenti, hogy az a béke a magyar nemzet megszentelt teste, az ország terü­lete ellen elkövetett közönséges merénylet és a maga részéről mindaddig nem nyugszik, amig ez a le­alázó szerződés a nemzet létfeltétele által paran­csolt körülményeknek megfelelően nem módosít­­tatik. A tüzelőhiány orvoslása végett kéri a kény­szer kitermelésére vonatkozó miniszteri rendelet erélyes végrehajtását, a meglevő összes tűzifának az erdőkön teljes egészében való zár alá vételét, a fa ára a tényleges kitermelési költségekhez alkalmazkodva a különböző fekvésű területekhez képest különféleképen állapíttassák meg. A nyilvános italméréseknek szombat estétől hétfőn reggel 6 óráig való zárva tartása és a vendéglőkben pedig ugyanezen idő alatt az összes italok kiszolgáltatásának eltiltása érdekében felír. A cukorgyártás biztosítása céljából a cukor­répa termelés állami kezelésbe vételét javasolja. Az alispánnak azon intézkedését, hogy az összes pótadó­nemeket a fillérek elhagyásával kell előírni akként, hogy az 50 fillér s az ennél nagyobb összeg egy koronára kerekítendők, a kisebb összeg pedig egészben elhagyandó, jóvá­hagyólag tudomásul vette. A kórházi ápolási díjak felemelése iránt a népjóléti miniszterhez tett előterjesztést és pe­dig : a sebészeti, operált szülészeti és nőgyógyá­szati betegeknél 40 K, a rendes betegeknél 30 K, tudomásul vette. Az istenkáromlás szigorú büntetése érdeké­ben a büntetőtörvény megfelelő módosítását kéri. Gyula városának a szentbenedeki legelő el­adása, a kispéli legelő bérbeadása, a »Kultura« nyomda r. t., a Nemzeti Kereskedelmi és Köz-

Next