Békés, 1923 (55. évfolyam, 1-103. szám)

1923-03-21 / 23. szám

LT. évfolyam 23. szám Előfizetési sirak: Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI HETILAP, Szerda Gyula, 1923. március 21. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdeté­sek és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes szám­ára 7 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A tisztviselők. Mindenképen egyik legégetőbb problé­mája csonka országunknak a tisztviselőkérdés. Jó pár tízezer család sorsán kívül az állam­hatalom tekintélye fordul meg azon, miként oldják meg a tisztviselőkérdést,hogy A kormány — úgy látszik — csak az előbbit látja. Azt hiszi, hogy a fizetésük­ből élnek azok a tisztviselők, akik még szolgálják az államot és egészen jól tudnak majd elhelyezkedni azok, akik akár önként, akár az állam által kényszerítve, el fogják hagyni az államszolgálatot. Arra — úgy lát­szik — nem­igen gondolnak az intéző kö­rök, hogy az a jövedelemforrás, amelyből a közhivatalnoknak meg kell szereznie az állam által adott mindennapi kenyéren felül a ru­házatot, a legminimálisabb kulturális szük­ségleteket, a legszerényebb szórakozás költ­ségét, hogy ez a jövedelemforrás a legtöbb esetben épenséggel nem épületes, legyen az akár valamely kifogásolható mellékkereset, akár a használati vagyontárgyak eladása vagy elzálogosítása. Azzal sem igen vetnek szá­mot, hogy a tisztviselői létszámcsökkentés, legyen az akár kényszerrel, akár a nyugdí­jazások enyhébb kezelése által keresztülvive, aligha a jobb és használhatóbb elemeket fogja meghagyni a hivatalokban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a legminimálisabb szociális érzéket sem lehet felfedezni abban a felfogásban, amellyel a kormány a tisztviselőkérdést kezeli. Itt van például elsősorban az eljárás, amellyel a csa­ládos tisztviselők javadalmazása van meg­állapítva. Akkor, amikor az állam a tisztvi­selőinek a létminimumot is alig tudja nyúj­tani, akkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a nős és családos tisztvi­selő is ugyanazt a munkát végzi, mint a nőtlefn tisztviselő, tehát javadalmazásuk is­­ egyforma legyen. Ezt a felfogást már a bé­kében is áttörte egy szociálisabb, a család értékét és jelentőségét jobban méltányoló fel­fogás, amidőn 1912. évben a családi pótlé­kot rendszeresítették. Most azonban az a ja­vadalom-többlet, amelyet a családos tisztvi­selő családtagjai után élvez, sehogyan sin­csen arányban sem a békebeli hasonló java­dalom-többlettel, sem a családnak azóta elő­állott fokozottabb jelentőségével. Amíg a bé­kében az állam egy családtag után évi 200, majd utóbb 400 korona pótlékot adott, addig most e címen évi 2000 koronát ad. Való igaz ugyan, hogy a természetbeni ellátásban a tisztviselő családtagjai száma szerint része­sül, de ez csak azt jelenti, hogy a család­tagok négy fő élelmi cikkből, lisztből, cukor­ból, zsírból és burgonyából a legminimálisabb fejadaggal el vannak látva. A százféle egyéb szükséglet fedezésére azonban csak évi 2000 korona áll egy-egy családtag rendelkezésére. Mindenképen úgy áll a dolog, hogy a család­­talan és nőtlen tisztviselő hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben van a családosnál. Ennek az állapotnak népszaporodási és mo­rális hatásait pedig nem szükséges bővebben fejtegetni. Szükséges-e, lehet-e a létszámcsökken­tést keresztül vinni, ezt a kormánynak kell tudnia. E kérdésben mi csak annyit tudunk, hogy az államigazgatás minden ágában inkább keresnek embereket, semmint elbocsátanának. Mindenuntalan olvasunk tömeges pályázati hirdetéseket, nemkülönben hallunk különböző állami alkalmazottak pld. csendőrök, rend­őrök verbuválásáról. Hát ez épenséggel nem azt mutatja, hogy a kormány komolyan gon­dolhat a létszámcsökkentésre. De ha ezt mé­gis keresztül kellene vinnie, mindenesetre célszerű, helyes és igazságos lesz azokon kezdeni a csökkentés keresztülvitelét, akik a tisztviselői pályán is ügyesen ki tudták hasz­nálni az elmúlt évek kedvező konjunktúráit és anyagilag talán jobb helyzetbe kerültek, mint a békében lettek volna. Ezek minden valószínűség szerint, a kevésbbé értékesebb elemei a közalkalmazottak táborának, viszont elbocsátásuk a legkevesebb egyéni és társa­dalmi gondot fogja okozni. Belpolitika: Glattfelder csanádi püspök repatriált­ Az ősi, még Szent István király alapította Csanádi egyházmegye ez idő szerinti püspöke Glattfelder Gyula (aki, mellesleg mondva, egy budai kocsi­gyártó fia) temesvári székhelyét kénytelen volt az oláhok állandó szekatúrája miatt elhagyni és repatriált, vagyis magyar földre tette át lakó­helyét. Ez alkalom folytán bánáti híveihez pász­torlevelet intézett, mely megható példája egy püspök szeretetének hívei iránt és igen jó ok­mány a trianoni országrontó béke tarthatatlan­sága mellett. A püspök magyarföldi székhelye még nincs véglegesen eldöntve, ez lehet Makó, ahol szép kúriája van, de nincs kizárva, hogy Szeged lesz. Külföld:­ ­Agence D’Orient.) Nincs remény a törökökkel való megegyezésre. A »Sunday Times« szerint az angolai kor­mány és a nemzetgyűlés követelései olyan mes­­­szemenőek, hogy nincs remény a közel keleten a hamaros békekötésre. A területi klauzulákkal nem lennének nehézségek, a pénzügyi és gazda­sági feltételek azonban az egész lausannei terve­zetet kiforgatnák, olyan túlzottak és a szövetsé­gesek érdekeit veszélyeztetik. Az angolai nemzet­gyűlés diktálni akarja a békét, ebbe azonban sem az angol, sem a francia kormány nem me­het bele. Fiume körül a régi határok maradnak meg, Belgrádból jelentik. Az abáziai értekezleten a delegátusok közölték az újabban kapott instruk­ciókat a Baross-kikötő és a D­una tekintetében, amelyeknek sorsára nézve az eddigi általános szempontok lesznek irányadók. A delegáció ott a régi határokat tartja szükségesnek, minthogy az SHS királyság érdekei szempontjából ez a leg­helyesebb. Ez a két kikötő ugyanis szerves része Susak városának. Az előadó megállapította, hogy erről a vitás kérdésről rosszul informálták a nyil­vánosságot. Az ülés után dr. Ribais, a delegáció elnöke hosszasan referált a külügyminiszternek a bizottság eddigi munkájáról, majd Nincsics kül­ügyminiszter instrukciókat adott a további tár­gyalásokra nézve. Lapunk mai száma 2 oldal Olvasóinkhoz. A szédületes arányokban növekedő drágaság, a papiros árának és a munka­béreknek folytonos emelkedése arra kény­­szerítette a fővárosi lapokat, hogy egy-egy példány árát 20 koronáról 30 koronára, a vasárnapi számok árát pedig 40 koro­nára emeljék fel. Nem szívesen tesszük ugyan, de a súlyos viszonyok kényszerítő hatása alatt mi is kénytelenek vagyunk lapunk árát a legközelebbi számtól kezdve felemelni. A lap új ára példányonkint 4­2 oldalas 10 korona „ 15 » 6 „ 20 „ A „Békés“ előfizetési díja április 1-től: Helyben 300 K, vidéken 400 K >/4 évre. A „Gyula és Vidéke“ >/4 évi előfizetési díja április 1-től 500 korona. Hisszük és reméljük, hogy olvasóink be fogják látni, hogy erre a lépésre a létfentartás jogos és parancsoló érdeke kényszerített bennünket, s így is, csak a legnagyobb á­ldozatok árán tudjuk lapun­kat továbbra is fenntartani. Gyula, 1923 március 20. BÉKÉS GYULA és VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala politikai lap kiadóhivatala H­I BE­Ke Kossuth Lajos halálának 29 éves évfor­dulója alkalmából a helybeli ref. templomban istentisztelet volt, melyen hazánk e halhatatlan nagy férfiáról megemlékezés történt. Az istentisz­teleten nagy számban voltak jelen. A tanuló ifjú­ság éneke és dr. Pallmann Páter lelkész imája mélyen meghatotta az egybegyűlteket. Ma külön­ben minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy különös tisztelettel emlegessük meg hazánk törté­nelmének nagy férfiait, mert a mai idők sötétsé­gében ők a mi fénylő vezércsillagjaink és a felhő borúlátót az ő emlékezetükről gondosan el kell oszlatni. A közigazgatási bizottság azon kérelmére, hogy ülésein az államrendőrség képviselője is legyen jelen, a belügyminiszter azt válaszolta, hogy ez a kérdés a közigazgatási reform kereté­ben fog elintéztetni. Gyula Városnál az újonnan szervezett má­sodik mérnöki állás betöltését a minisztertanács engedélyezte. A Szociális Misszió Társulat vasárnap a főgimnáziumban jótékony félú vallásos délutánt tartott, melyen nagyszámú, a társadalom minden rendű és rangú közönsége képviselve volt. Március 15. Lapunk múlt számából térszűke miatt kimaradt a gyulai róm. kat. főgimnázium­ban tartott alkalmi ünnepély, úgyszintén a Pol­gári Körben rendezett és rendszerint vezető szín­vonalon álló hazafi is társas körvacsora méltatása, nemkülönben a 48-as körnek szokásos és minden­kor bensőséges hazafias érzésekkel telített alkalmi összejövetele, melyek mindenike külön-külön tárgya lehetne a jól sikerült estélyek részletes méltatásának. Kertészek nem iparosok, ezt kimondotta a kereskedelemügyi miniszter azzal, hogy saját ter­ményeik árusítása céljából üzlethelyiséget tarthat­nak és ehhez nem szükséges iparigazolvány. ___

Next