Békés, 1923 (55. évfolyam, 1-103. szám)
1923-03-21 / 23. szám
LT. évfolyam 23. szám Előfizetési sirak: Negyedévre helyben 200 K Negyedévre vidéken 300 K Hirdetési dij előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HETILAP, Szerda Gyula, 1923. március 21. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Templom-tér Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyílt terek intézendők. Kézirat nem adatik vissza Egyes számára 7 korona Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC Megjelenik szerdán és szombaton A tisztviselők. Mindenképen egyik legégetőbb problémája csonka országunknak a tisztviselőkérdés. Jó pár tízezer család sorsán kívül az államhatalom tekintélye fordul meg azon, miként oldják meg a tisztviselőkérdést,hogy A kormány — úgy látszik — csak az előbbit látja. Azt hiszi, hogy a fizetésükből élnek azok a tisztviselők, akik még szolgálják az államot és egészen jól tudnak majd elhelyezkedni azok, akik akár önként, akár az állam által kényszerítve, el fogják hagyni az államszolgálatot. Arra — úgy látszik — nemigen gondolnak az intéző körök, hogy az a jövedelemforrás, amelyből a közhivatalnoknak meg kell szereznie az állam által adott mindennapi kenyéren felül a ruházatot, a legminimálisabb kulturális szükségleteket, a legszerényebb szórakozás költségét, hogy ez a jövedelemforrás a legtöbb esetben épenséggel nem épületes, legyen az akár valamely kifogásolható mellékkereset, akár a használati vagyontárgyak eladása vagy elzálogosítása. Azzal sem igen vetnek számot, hogy a tisztviselői létszámcsökkentés, legyen az akár kényszerrel, akár a nyugdíjazások enyhébb kezelése által keresztülvive, aligha a jobb és használhatóbb elemeket fogja meghagyni a hivatalokban. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a legminimálisabb szociális érzéket sem lehet felfedezni abban a felfogásban, amellyel a kormány a tisztviselőkérdést kezeli. Itt van például elsősorban az eljárás, amellyel a családos tisztviselők javadalmazása van megállapítva. Akkor, amikor az állam a tisztviselőinek a létminimumot is alig tudja nyújtani, akkor nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy a nős és családos tisztviselő is ugyanazt a munkát végzi, mint a nőtlefn tisztviselő, tehát javadalmazásuk is egyforma legyen. Ezt a felfogást már a békében is áttörte egy szociálisabb, a család értékét és jelentőségét jobban méltányoló felfogás, amidőn 1912. évben a családi pótlékot rendszeresítették. Most azonban az a javadalom-többlet, amelyet a családos tisztviselő családtagjai után élvez, sehogyan sincsen arányban sem a békebeli hasonló javadalom-többlettel, sem a családnak azóta előállott fokozottabb jelentőségével. Amíg a békében az állam egy családtag után évi 200, majd utóbb 400 korona pótlékot adott, addig most e címen évi 2000 koronát ad. Való igaz ugyan, hogy a természetbeni ellátásban a tisztviselő családtagjai száma szerint részesül, de ez csak azt jelenti, hogy a családtagok négy fő élelmi cikkből, lisztből, cukorból, zsírból és burgonyából a legminimálisabb fejadaggal el vannak látva. A százféle egyéb szükséglet fedezésére azonban csak évi 2000 korona áll egy-egy családtag rendelkezésére. Mindenképen úgy áll a dolog, hogy a családtalan és nőtlen tisztviselő hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetben van a családosnál. Ennek az állapotnak népszaporodási és morális hatásait pedig nem szükséges bővebben fejtegetni. Szükséges-e, lehet-e a létszámcsökkentést keresztül vinni, ezt a kormánynak kell tudnia. E kérdésben mi csak annyit tudunk, hogy az államigazgatás minden ágában inkább keresnek embereket, semmint elbocsátanának. Mindenuntalan olvasunk tömeges pályázati hirdetéseket, nemkülönben hallunk különböző állami alkalmazottak pld. csendőrök, rendőrök verbuválásáról. Hát ez épenséggel nem azt mutatja, hogy a kormány komolyan gondolhat a létszámcsökkentésre. De ha ezt mégis keresztül kellene vinnie, mindenesetre célszerű, helyes és igazságos lesz azokon kezdeni a csökkentés keresztülvitelét, akik a tisztviselői pályán is ügyesen ki tudták használni az elmúlt évek kedvező konjunktúráit és anyagilag talán jobb helyzetbe kerültek, mint a békében lettek volna. Ezek minden valószínűség szerint, a kevésbbé értékesebb elemei a közalkalmazottak táborának, viszont elbocsátásuk a legkevesebb egyéni és társadalmi gondot fogja okozni. Belpolitika: Glattfelder csanádi püspök repatriált Az ősi, még Szent István király alapította Csanádi egyházmegye ez idő szerinti püspöke Glattfelder Gyula (aki, mellesleg mondva, egy budai kocsigyártó fia) temesvári székhelyét kénytelen volt az oláhok állandó szekatúrája miatt elhagyni és repatriált, vagyis magyar földre tette át lakóhelyét. Ez alkalom folytán bánáti híveihez pásztorlevelet intézett, mely megható példája egy püspök szeretetének hívei iránt és igen jó okmány a trianoni országrontó béke tarthatatlansága mellett. A püspök magyarföldi székhelye még nincs véglegesen eldöntve, ez lehet Makó, ahol szép kúriája van, de nincs kizárva, hogy Szeged lesz. Külföld: Agence D’Orient.) Nincs remény a törökökkel való megegyezésre. A »Sunday Times« szerint az angolai kormány és a nemzetgyűlés követelései olyan messzemenőek, hogy nincs remény a közel keleten a hamaros békekötésre. A területi klauzulákkal nem lennének nehézségek, a pénzügyi és gazdasági feltételek azonban az egész lausannei tervezetet kiforgatnák, olyan túlzottak és a szövetségesek érdekeit veszélyeztetik. Az angolai nemzetgyűlés diktálni akarja a békét, ebbe azonban sem az angol, sem a francia kormány nem mehet bele. Fiume körül a régi határok maradnak meg, Belgrádból jelentik. Az abáziai értekezleten a delegátusok közölték az újabban kapott instrukciókat a Baross-kikötő és a Duna tekintetében, amelyeknek sorsára nézve az eddigi általános szempontok lesznek irányadók. A delegáció ott a régi határokat tartja szükségesnek, minthogy az SHS királyság érdekei szempontjából ez a leghelyesebb. Ez a két kikötő ugyanis szerves része Susak városának. Az előadó megállapította, hogy erről a vitás kérdésről rosszul informálták a nyilvánosságot. Az ülés után dr. Ribais, a delegáció elnöke hosszasan referált a külügyminiszternek a bizottság eddigi munkájáról, majd Nincsics külügyminiszter instrukciókat adott a további tárgyalásokra nézve. Lapunk mai száma 2 oldal Olvasóinkhoz. A szédületes arányokban növekedő drágaság, a papiros árának és a munkabéreknek folytonos emelkedése arra kényszerítette a fővárosi lapokat, hogy egy-egy példány árát 20 koronáról 30 koronára, a vasárnapi számok árát pedig 40 koronára emeljék fel. Nem szívesen tesszük ugyan, de a súlyos viszonyok kényszerítő hatása alatt mi is kénytelenek vagyunk lapunk árát a legközelebbi számtól kezdve felemelni. A lap új ára példányonkint 42 oldalas 10 korona „ 15 » 6 „ 20 „ A „Békés“ előfizetési díja április 1-től: Helyben 300 K, vidéken 400 K >/4 évre. A „Gyula és Vidéke“ >/4 évi előfizetési díja április 1-től 500 korona. Hisszük és reméljük, hogy olvasóink be fogják látni, hogy erre a lépésre a létfentartás jogos és parancsoló érdeke kényszerített bennünket, s így is, csak a legnagyobb áldozatok árán tudjuk lapunkat továbbra is fenntartani. Gyula, 1923 március 20. BÉKÉS GYULA és VIDÉKE szerkesztősége és kiadóhivatala politikai lap kiadóhivatala HI BEKe Kossuth Lajos halálának 29 éves évfordulója alkalmából a helybeli ref. templomban istentisztelet volt, melyen hazánk e halhatatlan nagy férfiáról megemlékezés történt. Az istentiszteleten nagy számban voltak jelen. A tanuló ifjúság éneke és dr. Pallmann Páter lelkész imája mélyen meghatotta az egybegyűlteket. Ma különben minden alkalmat meg kell ragadnunk, hogy különös tisztelettel emlegessük meg hazánk történelmének nagy férfiait, mert a mai idők sötétségében ők a mi fénylő vezércsillagjaink és a felhő borúlátót az ő emlékezetükről gondosan el kell oszlatni. A közigazgatási bizottság azon kérelmére, hogy ülésein az államrendőrség képviselője is legyen jelen, a belügyminiszter azt válaszolta, hogy ez a kérdés a közigazgatási reform keretében fog elintéztetni. Gyula Városnál az újonnan szervezett második mérnöki állás betöltését a minisztertanács engedélyezte. A Szociális Misszió Társulat vasárnap a főgimnáziumban jótékony félú vallásos délutánt tartott, melyen nagyszámú, a társadalom minden rendű és rangú közönsége képviselve volt. Március 15. Lapunk múlt számából térszűke miatt kimaradt a gyulai róm. kat. főgimnáziumban tartott alkalmi ünnepély, úgyszintén a Polgári Körben rendezett és rendszerint vezető színvonalon álló hazafi is társas körvacsora méltatása, nemkülönben a 48-as körnek szokásos és mindenkor bensőséges hazafias érzésekkel telített alkalmi összejövetele, melyek mindenike külön-külön tárgya lehetne a jól sikerült estélyek részletes méltatásának. Kertészek nem iparosok, ezt kimondotta a kereskedelemügyi miniszter azzal, hogy saját terményeik árusítása céljából üzlethelyiséget tarthatnak és ehhez nem szükséges iparigazolvány. ___