Békés, 1929 (61. évfolyam, 1-103. szám)

1929-01-05 / 1. szám

2 Békés 1929 január 5. Mesterségesen gyártották Bratianuék az irredenta és kommunista pereket. Vajda-Vojvoda gyilkos kritikája az embertelen kisebbségi politikáról. Bukaresti jelentés szerint a román ka­mara ülésén Vajda Sándor belügyminiszter kijelentette, hogy a Bratianu-kormány mester­ségesen gyártotta az irredenta és kommunista pereket és kínozta a kisebbségeket A kisebb­ségi kérdést szerinte nem szeretetre, hanem rendszerre kell építeni. Nem várja a magyar­ságtól, hogy Romániáért rajongjanak, a kisebb­ségeknek azonban meg kell tudniuk, hogy mik a jogaik és kötelességeik. A kisebbségekkel szemben követett po­litika miatt románok is szenvedtek, ő maga is szerette volna gyermekeit német és magyar iskolákba járatni, de a kormány iskolapoliti­kája miatt nem tehette. Kijelentette még, hogy véleménye szerint Maniu becsületesen fogja majd a jövőben a kisebbségi kérdést megoldani. Mi kell az iparosságnak? Magyarország lakosságának egy tekin­télyes száma kisiparos, nagyrészt olyanok, kik többé kevésbé iskolázottak, de feltétlen jobb elemekből áll, kikre egy államhatalom mint józan elemre számíthat. Ezek az embe­rek megérdemelnek mindennemű pártolást. Sajnos azonban épen ez a társadalmi osztály az, mely a mai időkben a legjobban elnyomva és segítség nélkül küzd a mostoha viszonyok­kal, nekik csak néha-néha csepegtetnek va­lamit, mely épen csak a kimúlástól meg őket. Örvendetesen halljuk ugyan menti már a vezető kormányférfiaktól is, hogy a gép felőrli az embert, de különösen a kisiparost. A gyárak produkciója oly nagy méretű és aránylag jóval olcsóbb, mint a kisiparosé, ami bizony ezeknek kárára van. Mai Magyarországon pedig sokkal ideáli­­sabb volna a kisiparost segíteni, szervezni szövetkezetbe gyűjteni, hogy a kisiparosság méltóan betölthesse szerepét hazánk felvirá­goztatásában, mert hisz a kisvállalkozó sokkal jobban becsüli és értékeli az alkalma­zottait és inkább gondolkozik emberségesen mint a nagyüzem. Tehát neveljünk igazi jól iskolázott kis­iparosokat, kiknek, ha nem volt módjában az iskolában megszerezni tanulmányait, az élet­ben különböző szaktanfolyamon pótolhassák azt. Tanoncot csak oly mester, illetve kis­iparos tarthasson, kinek a szakmai képzett­sége és társadalmi műveltsége biztosítja, hogy az, aki nála nevelkedik, illetve sajátítja el iparához szükséges tudnivalókat, feltétlen megtanulja, mert bizony rossz mester nem adhat a társadalomnak jó alkalmazottat, ki­ből jó mester sem lehet később, de viszont a jól képzett és a mesterségét igazán értő iparos könnyen megbirkózik az élet nehézsé­geivel és így fokozottabb mértékben tudja szakmai tudását értékesíteni. A szegényebb kisiparnak, ha nem rendelke­zik nagyobb munkához szükséges tőkével, hi­tel formájában feltétlenül módot kell nyúj­tani, hogy olcsó pénzt kaphasson. A kontárokat minden elképzelhető esz­közzel lehetetlenné kell tenni, mert a kontá­rok azok, kik különösen rontják az ipart, először azért, mert legtöbbnek a mesterségé­hez szükséges képzettsége is hiányzik, sokszor az államnak az adóztatás terén má­árt, harmadszor tökéletlen munkájával rontja az árakat, amely körülmény a minden igények­nek megfelelő iparra szintén nagyon rossz hatással van, bizalmatlanná teszi a rendelőt. Tudjuk, hogy vannak már erre elég szigorú törvények, sajnos azonban a végrehajtás, az ítélet meghozása még oly lassú, hogy bizony sokszor felépül a kifogásolt ház, vagy elké­szül a munka és a büntetés még csak jön és az is oly csekély, és kíméletes, hogy at­tól ugyan a kontárkodó nem igen riad vissza. Ebben a kérdésben még nagyon sok rendezni való van s várjuk az időt ennek végleges orvoslására, mikor már jól bevált eszköz fog az iparos rendelkezésére állani. Munka kell az iparosságnak, sok-sok munka, hogy dolgozni és dolgoztatni tudjon, adjunk, szerezzünk munkát a kisiparnak. A nagyközönség, a tulajdonképeni nagyfogyasztó, az állam és minden és mindenki, aki azt akarja, hogy szegény megcsonkított hazánk­ban megélhetés, öröm és munkakedv, ennek kapcsán vállalkozás fakadjon. Mi hisszük és tudjuk, hogy útban van a jobb belátás. Minden fórum rá fog jönni a dolgok nagy fontosságára és közéig az idő mikor majd a mi országunkban is mindenki , az iparos is bizakodva tekint jövője elé. Nagy erővel indul meg az egész orszá­gban a gazdasági szakoktatás. Tízmillió pengőt bocsájt a pénzügyminisztérium a szikes talajok megjavítására. A földmivelésügyi minisztérium az egész ország területén hozzálát a szakoktatáshoz. Azoknak a terményeknek előállítását, ter­mesztését fogják tanítani, amelyeket kitűnő jövedelmezőségük ellenére eddig nálunk nem termeltek. Nagyszabású akció indul meg a talajjavítás érdekében is. A pénzügyminiszter erre a célra rendelkezésre bocsájtott tízmillió pengőt, amelynek az a rendeltetése, hogy az országban levő mintegy 900,000 katasztrális hely szikes területet megfelelő eljárás útján mielőbb termékennyé tegyenek. Nagy összeg áll a földmivelésügyi miniszter rendelkezésére műtrágyaakció céljára és az eddiginél foko­zottabb mértékben osztanak ki vetőmagva­kat is. A csiárdAs Szilveszterkor Szabadkán. Szabadkáról jelentik. Miközben a bel­grádi cincárok és a vajdasági magyarság ne­vében ágáló politikai stréberek szövetsége­t kötnek mint a szerbség és magyarság meg­bízottai, azalatt Szabadkán Szilveszterkor is megtörtént az, ami megesik minden alkalom­mal, amikor a magyarság életkedve megnyil­vánulást keres. A szilveszteri mulatságon szerb fiatalemberek akik más tartományokból jöt­tek oda egyetemi hallgatóknak, brutálisan megtámadták a városi kávéházban a zenekart, amely csárdást játszott és követelték a kólót. Verekedés támadt, vér folyt, a nagybőgőt be­rúgták. Ez volt a csárdás szilveszteri esete Szabadkán. Mussolini lapja sürgeti a revíziót. „Magyarország sohasem járul hozzá, hogy örök érvényű­eknek ismerje el a befejezetlen tényeket.“ Milánói jelentés szerint Mussolini minisz­terelnök lapja, a „Popolo d’ Italia“ az 1929. év politikai kilátásáról írva, arra a megálla­pításra jut, hogy a világsajtó teljesen szem elől vesztette a versaillesi békeszerződések ama szakaszait, amelyek fenntartják a béke­­szerződések revíziójának lehetőségeit. Francia­­ország, Lengyelország és a kisantant államok a versaillesi szerződéseknek ezeket a szaka­szait úgyszólván teljesen megsemmisítették. A revízió lehetőségének megtagadása, — írja a lap, — a békeszerződés rendkívül súlyos és döntő jelentőségű megváltoztatásának tekin­tendő. A status quo fenntartását illetőleg Európa ma mindennek nevezhető, csak nem egységesnek és a megcsonkított, széttaposott Magyarország a gasztalan tragédiában él és sohasem járul hozzá, hogy örök érvényűek­nek ismerje el a befejezetlen tényeket. Felrobbant a petróleum­tartály egy orosházi fűszerüzletben. Pintér Imre orosházi vas- és fűszerke­­reskedésében robbanás történt. Az üzletben levő petróleumtartályból kiszivárgó gáz a kálybseső melegétől tüzet fogott és felrobbant. Csakhamar lángra lobbant az üzlet belső helyi­ségébe vezető ajtó és az egész lakás meg­gyulladt A robbanás következtében minden ablak betörött és három szoba ajtaja az ajtó fóliával együtt kiesett a falból. Az üzlethelyiségben tartózkodott Pintér Imre 3 éves fiacskája a szomszédok 4 éves kisleányával­ A kereskedő berohant a már lángokban álló szobába és nagy nehezen ki­mentette a két gyermeket, azután a kiállott izgalmaktól idegsokkot kapott és összeesett. Pintér felesége a konyhában tartózkodott és amikor látta férje ölében a két kisgyermeket, idegrohamában elájult. A tűzoltósággal együtt kivonult egy or­vos is, aki megállapította, hogy Pintérék kis­fia arcán könnyebb égési sebeket szenvedett, míg a másik gyermek sértetlen maradt Délután tűzvizsgáló bizottság szállott ki az elpusztult lakásba. A kár körülbelül 6000 pengő, amely biztosítás révén megtérül.

Next