Békés, 1931 (63. évfolyam, 1-103. szám)
1931-01-24 / 7. szám
LXIII. évfolyam 7. »«ám Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fül. Vidékre . . 3 P 20 fill. Szombat Gyula, 1931. január 3. Hirdetési díj előre fizetendő.BÉKÉS POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyilt terek intézendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Minden kilencedik... A genfi nemzetközi munkaügyi hivatal vezetője, a nagytekintélyű Albert Thomas előadást tartott Prágában a nagy háború egyik rettenetes kísérőjelenségéről, a munkanélküliségről s az előadásból senki sem szűrhet le más tanulságot, mint azt, hogy Normann Angel híres tételét: rossz üzlet a háború, a történelemnek minden példája igazolja idáig és a ma embere, aki a saját bőrén tanulja a történelmet, tapasztalatainak árán állapíthatja meg, hogy kollektív szempontjából, az állami háztartások a nagy néptömegek és a nemzetgazdasági viszonyok szempontjából a háború tényleg az elképzelhető legrosszabb üzlet. Elenyésző kis százaléka az emberiségnek az a réteg, amely anyagi hasznot húzott a véres kataklizmából, amely milliárdjaihoz újabb milliárdokat halmozott, de az ilyen nagy vagyonok összeharácsolása a nyomor egyetemessé éttelével jár. Szükséges-e, hogy magát a tételt konkrét példákkal támasszuk alá? Nem mindenki a saját bőrén érzi-e a termelés válságában, a lelkiek válságában a tételnek a helyességét, de ha más területeken nem is lehetne igazolni a tétel valódiságát, az emberek tömegeinek szörnyű ellátatlansága ijeszti a társadalmakat a múltat és jövőt illetően. Albert Thomas prágai előadásában kimutatta, hogy tizennégymillió ember van munka nélkül és ez azt jelenti, hogy ötvenmillió ember ellátatlan. Nincs, aki ötvenmilliónak kenyeret adjon, nincs, aki ötvenmilliót meleg fedél alá juttasson. Mit jelent ez a szám ? Azt, hogy Európa népességének egykilenced része csak máról-holnapra tengeti életét és a jóságos ég a megmondhatója, hogy miből él. Minden kilencedik ember éhes, aki szembejön velem az utcán. Nincs munkája, nincs kenyere, nem termel és nem is fogyaszt. Ám ne gondoljuk azt, hogy a másiknak nagyon jól megy a dolga. A másik nyolcból legalább négy olyan, aki a hivatalosan megállapított létminimum körüli pénzecskéből tengeti nyomorúságos életét, kettő olyan, aki épen hogy meg tud élni és így egy ilyen kurzusban talán egy embert sem találunk, aki emberhez méltó életet élhet, aki legalább egyszer hetenként fürödhetik, könyvet vásárolhat és színházba járhat. Hogy ilyen embereket találjunk, a kilencesnél nagyobb turnusokat kell alkotnunk. Mi lesz a jövőben, ha ez az állapot nem változik ? És van-e remény, hogy hamarosan jóra forduljon minden. Aligha. Azok a közgazdák és politikusok, akik a gazdasági élet pulzusán tartják kezüket és ismerik annak minden rezdülését, nagyon sötét képet festenek a falra és az új esztendőre nemhogy a helyzet javulását várják, hanem úgy hiszik, hogy a világkrízis még nem is érte el kulminációs pontját. Hol van itt kiút? Hol van itt segítség ? A segítség ott volna a több szeretetben. De amikor a kelleténél nagyobb gyűlöletek irányítanak világokat, lehet-e remény, hogy egyszer úrrá lesz a mindeneken segítő szeretet ? Trauttwein Gyula Az Alsó fehér-körösi ármentesítő társulatnak és Gyula városának nagy gyásza van. A társulat igazgató-főmérnöke, Trauttwein Gyula ma reggel 4 órakor kiszenvedett. Pár hónappal ezelőtt lett súlyosan beteg és leggondosabb, odaadó ápolás sem tudta megmenteni. Trauttwein Gyula 1917. évben jött Gyulára, amikor a társulat választmánya őt egyhangúlag igazgató főmérnökké választotta, azon kitűnő információ alapján, amelyet a társulat vezetősége a leggondosabb utánjárás által szerzett. Különösen néhai Pósa Károly, a gyulai folyammérnöki hivatal volt vezetője akkori kerületi felügyelő volt az, aki Trauttwein Gyulát, mint a legkiválóbb és legmegbízhatóbb szakembert a vezetőségnek ajánlotta. Trauttwein Gyula nemcsak beváltotta a hozzáfűzött reményeket, de sokszorosan felülmúlta azokat és rövid idő alatt az Alsófehér-körösi társulatot az ország egyik legjobban vezetett társulatává tette. A legkényesebb és legnehezebb helyzetekben mutatkozott Trauttwein Gyula kiválósága. Olyan volt, mint az igazi hadvezér, aki nyugalmával, intézkedéseinek fölényes biztonságával mindenkit megnyugtatott és mindenkibe bizalmat öntött. Törékenynek látszó testét lelki energiája képessé tette a legnagyobb fáradalmak legyőzésére. Emlékezzünk az 1919. év tavaszán a román megszállás első napjaira eső csodálatos árvédekezésre és az 1925. karácsonyi árvízre. Isten különös kegyelme volt az, hogy Trauttwein Gyula kezében volt a társulat árvédelme, Gyula ,Békéscsaba és Békés városok lakosainak biztonsága. Trauttwein Gyula működése túlment az ármentesítő társulat keretein. Ott láttuk Őt mindenütt, ahol gondolkodni, tenni, alkotni kellett. Az Ő elgondolása szerint létesült a városon keresztül folyó Élővízcsatorna sétánnyá alakítása és az Ő elgondolása volt a Part-fürdő létesítésének csírája is. A képviselőtestület újjáalakítása alkalmával a város intelligenciája őt találta legméltóbbnak arra, hogy részére a képviselőtestületben helyet biztosítson, a vármegyei mérnököket küldöttek a törvényhatósági bizottságba és a Magyar Mérnökök és Építészek nemzeti Szövetségének gyulai osztálya őt választotta elnökéül. Benne igazán nemes, nagy egyéniséget rabolt el tőlünk a halál! Trauttwein Gyula 1882. évi május 17- én született Romhányban. Alig 21 éves volt amikor mérnöki oklevelet szerzett és vizi társulati szolgálatát megkezdette. A Nagyszalontán székelő Fekete körösi társulatnál