Békés, 1934 (66. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-27 / 41. szám

LXVI­ évfolyam 41. Bfám Előfizetési árak : Negyedévre : Helyben . . 1 P 60 fill. Vidékre . . 3 P 20 fill. Hirdetési díj előre fizetendő. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP Vasárnap &yula, 1934 május 37. Szerkesztőség, kiadóhivatal Gyulán, Városház-utca 7. sz. Dobay János könyvkereske­dése, hova a lap szellemi részét illető közlemények hirdetések és nyilt terek inté­­zendők. — Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő: DOBAY FERENC. Megjelenik csütörtökön és vasárnap. Jóváhagyta a szegedi tábla a gyulai törvényszék ítéletét a Kultúra 10 ezer pengős perében. (A »Békés« munkatársától.) Lapunk­ban már több ízben is és részletesen foglal­koztunk azzal a perrel, amelyet a Kultúra rt. indított a vállalat volt igazgatósági tagjai ellen azért, mert az általuk jegyzett részvények árát állítólag nem fizették be a vállalat pénztárába, hanem különböző köny­velési manőverekkel abszolút értéktelen könyvköveteléseket befizetésekké változtattak át, olyan követeléseket, amelyek a közvet­len adomány számlán szereplő és 1931. év júniusában politikai szolgálatokért a válla­latnak juttatott 10 ezer pengőig vezethetők vissza. A polgári perrel kapcsolatosan az egyik helyi lapban feltűnő cikk jelent meg, amely a Kultúra rt. keresetével tendenció­zusan foglalkozott. A cikk alapján a perbe­fogott volt igazgatósági tagok nyilatkozatot is tettek közé, amelyben a cikkre vonat­kozólag többek között a következő állott: »A keresetet a lap átlátszó célzattal szen­­zációhajszolásból, az érdekelteknek diszkre­­ditálási szándékával közölte és fűzte hozzá a maga módja szerint purifikálási kommen­tárjait.­ A per megindult, a nagy szenzáció azonban elmaradt, mert a gyulai törvény­szék március 23-án a kultúrát 10 ezer pengős keresetével elutasította s megállapí­totta, hogy a volt igazgatók a részvények ellenértékét teljes összegben befizették. Ezt az ítéletet most a szegedi ítélőtábla folyó hó 25-én tartott tárgyalásán jóváhagyta. 4. Himnusz. Az Erkel Ferenc Dalkör és a Ref. Énekkar vezetésével énekli a közönség. 5. Elvonulás. Ezután a Honsz. és a Frontharcos szö­vetség és a »Gyula Vezér« Bajtársi Egyesü­let a városházán levő hősi­ emléktáblát meg­koszorúzza. Ugyanaznap délután az egyházak a te­metőkben lévő hősi síroknál tartják meg kegyeletes ünnepüket és pedig: Délután: 3 órakor a református teme­tőben, 3 óra 45 perckor a köztemetőben, 4 órakor a róm. kath. Szentháromság teme­tőben és Szent József temetőben, 5 órakor az izraelita temetőben. Kedvezőtlen időjárás esetében az or­szágzászlónál tartandó ünnepély a népkerti pavilion nagytermében lesz. Hősök emlékünnepe. Gyula város közönsége világháborúban elesett hőseinek emlékezetét a folyó évben május hó 27-én vasárnap a következőképen ünnepli meg: Délelőtt 8 óra 15 perckor a József főherceg laktanyán lévő 2. honvéd emlék­tábla megkoszorúzása a helyőrség tisztikara és a volt gyulai m. kir. 2. honv. gy. ezred bajtársi egyesülete által. 8 óra 30 perckor istentisztelet az izraelita templomban. 8 óra 50 perckor istentisztelet a ref. templomban. 10 órakor szentmise a róm. kath. anyatem­plomban. 10 órakor istentisztelet az ág. ev. templomban. 11 órakor istentisztelet a nagy­­románvárosi és kisrománvárosi gör. ker. templomokban. Délelőtt 11 órakor a m. kir. fegyveres erő alakulatainak, hatóságok képviselőinek, egyesületeknek és küldöttségeknek részvé­telével ünnepély az Országzászlónál. Az ünnepély műsora a következő: 1. Magyar Hiszekegy. Előadja az Erkel Ferenc Dalkör és a Ref. Énekkar. 2. Ünnepi beszéd. Tartja: Harsányi Pál ref. esperes. 3. Költemény. Előadja: Kovács Dezső. Szépen haladnak előre a Körösök hajózhatóvá tételének előkészítő munkái. (A „Békés“ munkatársától.) Benedek Pál királyi mérnök a Körösök hajózhatóvá tételére létesített kirendeltség egyik tagja a napokban Gyulán járt s két napos itt tar­tózkodása alatt megtekintette a folyók alsó szakaszain megindult műszaki munkát, to­vábbá helyszíni összehasonlítást végzett a felső és alsó szakaszok között a felső sza­kaszokon indítandó munkák szempontjából. Információja szerint a hajózhatóvá tétel munkája szépen halad előre s a kormány megértő támogatása és áldozatkészsége foly­tán a terv fokozatosan meg is valósul. A Körös­völgyi Vizhasznositó Társaságba évi 20 pengő tagsági díjjal Gyula városa is belépett. T­A­ K . A Petőfi Sándor — Gyulán. Irta: KOHN DÁVID. Ő a magyar nemzet legnagyobb költője. A kiskőrösi szerény hajlék lakói nevezték őt gyermeküknek, rövid életének nagy részét szegény­ség és hányattatás között élte le; születési előkelő­ség, rang, vagyon és hosszú, munkás élet mind hiányzott nála, hogy hirt, dicsőséget, vagy hódola­tot szerezzen és hagyjon maga után örökül, csak lelkének és szivének nagysága, lángelméje szerez­ték meg neki a halhatatlanságot. És emlékezete maradandó hatású, közvetlenebb és mindenkor érezhető, dicsőségének fénye kevésbbé halványuló, neve jobban a nemzet szivébe van irva, mint ki­rályok, államférfiak és hadvezéreké, akiknek tetteit csak a bíráló történelem följegyzéseiből ismerjük, mert müveiből szivének érzéseit, elméjének nagy gondolatait, vágyait, örömét, csalódását és egész lényének melegségét, lüktető elevenségét ma is iga­zán és közvetlenül érezzük. Költő volt, eszmekörénél, tárgyánál és gon­dolatvilágánál fogva sajátos magyar költő, de örök­becsű dalai közkincsekké váltak és a világ legna­gyobb lantosainak sorába emelték őt, hogy a magyar érzelem és észjárásnak e költői megtestesülése, népszerűség, tisztelet és dicsőség részese legyen minden műveit nemzet előtt. lemről, Szerelemről és szabadságról dalolt. A szere­télynek tiszta érzelme végtelenül becses dalaiban az igaz szenvedély közvetlenségével szól és hat mindenkor, amíg érző szív lesz a világon. A szabadságról, a magyar nemzet szabadságáról, amelynek védelmére riadó szívvel hívja fel és lel­kesíti a nemzetet, amelyet magasztalva az élet-ha­lál harcot vívó magyarság Tyrtaeuszává lesz és amely őt magát is elragadja oda, hol harci dicső­ség és halál teremnek, hogy áldozatul kívánja ma­gának azt, kinek hatalmas lelke legszentebbként a hazát és szabadságot tisztelé. „Egy gondolat bánt engemet: ágyban pár­nák közt halni meg, amiről irt és álmodozott, a dicső halált, a segesvári csatatéren találta meg és az édes haza földjét nem áztatta drágább vér, mint az övé. Petőfi rövidre szabott élte folyamán, mint színész, mint poéta, mint katona bebarangolta az egész országot. Békés vármegyében is több ízben járt; legtöbb időt töltött Mezőberényben Orlai Petr­es Soma rokona és benső barátjánál, a jeles festőnél, aki őt le is festette, akinek hajlékát — ma Mezőberény község házát — halála ötvenedik év­fordulójakor a Békésvármegyei Közművelődési Egye­sület, Somló Sándor jeles poétánk költötte követ­kező feliratú díszes emléktáblával jelölte meg : Petőfi­ innen ragadott a végzet Harcok terén keresni dicsőséget. Innen távozva ért utói halálod S leltél halálban halhatatlanságot ! Életrajzírói szerint Petőfi három ízben járt és időzött mindenkor huzamosabb ideig Mezőberény­ben. Először 1842-ben, amikor Orlai és Bonyhai Benjámin feljegyzései szerint velük együtt eljött Gyulára is, az itteni Ó vár megnézésére, mely mint az alföldnek egyedüli épségben maradt vár romja mély benyomást keltett Petőfiben. Gyulai tartózko­dása — mint ezt nekem Bonyhay a hetvenes évek végén élőszóval is elmondotta — akkor csak egy napra terjedt és csupán a várrom megtekintésére szorítkozott. Petőfi 1849-ben június elején érkezett utoljára Mezőberénybe, mégpedig feleségével Szendrei Jú­liával, — aki mellesleg irva mint 9—10 éves lány Bonyhay nagyanyjánál, özv. Benka Ádámnénál volt nevelőben, akinek Mezőberényben messze vidéken hires leánynevelő intézete volt — és alig félesztendős Zoltán fiával. Most is Orlainál, illetőleg annak szü­leinél laktak hosszú heteken át. A Mezőberényben való hosszas tartózkodás alatt Petőfi több ízben eljött Gyulára és pedig mindig Bonyhayval, akit a Wenckheim Béla báró főispán elnöklete alatt 1849-iki junius 11-én tartott megyei védbizottmányi gyűlésen megyei számvevő­nek választottak, még pedig anélkül a kötelezettség

Next