Békés, 1935 (67. évfolyam, 1-118. szám)
1935-01-03 / 1. szám
2 BÉKÉS teni. De Kánya külügyminiszter nyiltan megdicsérte Litvinov inkább jóakaratú semlegességét. Rejtélyek, kérdőjelek, merednek itt elénk. Németország számbeli, de ezen is túlemelkedő kulturális jelentősége, lerázta magáról a versaillesi bilincseket, de belső politikai bajai, gazdasági legyengülése miatt, ma még nem találja meg igazi helyét Európában. Hiába nem törődik a versaillesi békeparancs leszerelési követelményeivel, Schacht, az igazi német diktátor, a gazdasági diktátor nem ad valutát nyersanyagokra. Németország még mindig forrásban van, egyenes következményeképen a gonoszul buta békekötéseknek. Ezért olyan bizonytalan politikája és ebből folyik az, hogy genfi válságunk idején inkább Jugoszlávia felé vonzódott. A kis entente belső bajai, Románia gazdasági csődje, az orosz közelsége, amelyről nem tudja, hogy barát-e vagy ellenfél, Csehország tarthatatlan határai, a marseillesi golyók eldördülésénél élesen kirajzolódó, belső bajoktól gyötört, Jugoszlávia problémái, mind közismertebbek, mintsem róluk beszélni kellene. Íme Európa problémái! És ha meggondoljuk, hogy a fehér emberek száma az egész világon 678 millió, a színeseké háromszor ennyi és az évi kerek 61 millió születésből a fehér fajra csak 17 millió jut, akkor könnyű belátnunk, hogy Európa az öngyilkosság felé halad, ha problémáit békés szellemben meg nem oldja. Megoldja-e, mégsem tudja megmondani senki sem. Azt sem tudjuk megmondani, vájjon a megoldás békés szellemben a történelmi tanulság alapján, a józan ész kívánalmai szerint fog-e megtörténni, vagy amint Rákosi Jenő idézte Petőfit, „a vihar, e barna paraszt, kezében villámösztökével“ fogja e szétverni Európa felhőit ? A jóslások lehetetlenségéből reánk nézve csak egy következik, a fokozott munka követelménye, az, hogy gazdasági bajainkat Széchenyi szellemében megoldva erősek legyünk, ha akármilyen eshetőség elé is állíttatunk. Az ifjúság elhelyezkedésének problémája, a 16 éven felüli teljesen vagyontalan mezőgazdasági munkások 700.000-et kitevő száma, egyes megyék túlzsúfoltsága, másokkal szemben, mind nyugodt, higgadt, jelszavaktól mentes munkára intenek. És ha Széchenyi szellemében a kiművelt magyar emberfő megoldja a magyarság belső problémáit, akkor Trianonról is elmondhatjuk azt, amit Carlyle, a legnagyobb történeti igazságként hirdetett, a hazugság nem tarthat örökké. Dr. Gáli Géza. Dobay Ferenc ipartestületi díszelnök arcképének leleplezése. Szentes Károly: Önmagát becsülte meg az iparosság. (A „Békés“ munkatársától.) Vasárnap délelőtt 11 órakor az Ipartestület elöljárósága díszülés keretében leplezte le Dobai Ferencnek, az Ipartestület hosszú éveken át volt elnökének, jelenlegi díszelnökének arcképét. Az ünnepi aktus a közgyűlési teremben folyt le, mintegy másfélszáz főnyi közönség jelenlétében. Az Erkel Dalkör megnyitó éneke után Barát István elnök emelkedett szólásra s méltatta az ünnepelt munkásságát és érdemeit. Húsz esztendeje áll fenn az Ipartestület, mondta, s e húsz esztendő első fele Dobay Ferenc elnöksége alatt telt el. Éppen a legmostohább esztendők voltak ezek. Világháború volt, amely időben a puszta megmaradás is nagy eredménynek számított. A körülmények mostohasága tehát lehetetlenné tette, hogy Dobay Ferenc a nevét nagy alkotásokkal írja be az ipartestület történetébe, de mint ember és mint elnök, aki teljes odaadással, szorgalommal és áldozatkészséggel intézte az iparosok ügyeit, feledhetetlenné és példássá tette elnöksége tíz esztendejét. Egy arcképsorozat első képe ez. Az Ipartestület elhatározta ugyanis, hogy nagyjai arcképét megfesteti. A választás elsőül az előre esett, mert ha már emléket állít érdemes vezetőinek, akkor olyat igyekszik állítani, amely egyéniségüket a leghívebben tükrözi vissza. Ezért, ha a többi érdemesek már elköltöztek, legalább arról az egyről készüljön nem fénykép után az arckép, aki még itt él közöttünk. Itt lesz közöttünk ez az arckép, hogy szeretetre, munkára és egymás megbecsülésére buzdítson bennünket. Meg fogjuk becsülni, mint ahogy Dobay Ferenc megbecsülte az iparosságot. Barát elnök után Szentes Károly főjegyző beszélt. Történelmi visszapillantást vetett a város életére, a hódoltság előtti és a hódoltság utáni Gyulára. A hódoltság előtt élte a város fénykorát. Virágzó ipara volt, amely egész Magyarországon híressé tette. A török hódoltság alatt ez a virágzó ipar is teljesen tönkre ment. A magyar lakosság elmenekült, úgyhogy a XVII-ik század derekán a város helyén valósággal pusztaság volt. A hódoltság megszűnése után a várost újra kellett építeni, elölről kellett kezdeni a munkát. Évszázadok szorgalma kellett hozzá, hogy az ipari élet városunkban ismét virágzó legyen. Jött azonban a világháború s fejlett iparunkat, amely különösen építés terén volt országos hirű, ismét megtörte lendületében. Ezelőtt húsz esztendővel, amikor az ipartestület megalakult, Dobay Ferencre esett a választás az elnöki szék betöltésénél. Tudása, képzettsége révén kimagaslott a többiek közül. Az elsők közé tartozott s tartozik még ma is. Elnöksége tíz esztendeje megmutatta, hogy a választás helyes volt, hogy valóban érdemes volt arra, hogy vezére legyen az iparosságnak. Önmagát becsülte meg a város iparossága, amikor őt az elnöki székbe ültette s becsüli meg most is, amikor arcképét megfestettette. Ma az értéket nem szokás becsülni. Aki dolgozik, fárad a közért, csak gáncsot és kicsinylést kap érte jutalmul. Épen ezért örvendetes, hogy az ipartestület példaadóan megbecsüli nagyjait, azokat, akik a köz érdekében önzetlenül fáradoztak. ben A város lakossága és vezetősége nevemegköszönte az ünnepeltnek az iparosság érdekében kifejtett munkáját s kérte, hogy az ügyüket továbbra is pártfogolja. Majd Isten áldását kérve az ünnepeltre és családjára, az egybegyűltek lelkes ovációja mellett befejezte szavait A meleg hangú, szeretettől és tisztelettől áthatott szavak után Dévényi Lajos vm. tűzrendészeti felügyelő, az Erkel Dalkör elnöke üdvözölte az ünnepeltet. Üdvözölte, mint az önkéntes tűzoltó testület egyik lelkes tagját s mint aki minden szépért, jóért, nemesért lelkesedvén, mindenkor készséges anyagi és erkölcsi támogatásban részesítette az iparosság dalegyletét, az Erkel Dalkört. A mai önző és közönyös világban valósággal életszükség van olyan férfiakra, akik a közért önzetlenül fáradnak. Kétségbe kellene 1935 január 3 esnünk, ha időnkint nem lehetne egy-egy férfit ünnepelnünk, aki az önzetlen, közért való munkának a megtestesülése. Kétségbe kellene esnünk, ha nem volnának nagyjaink. Az üdvözlő beszédek elhangzása után az ünnepelt beszélt. — Igaz hálával mondok köszönetet azért a megbecsülésért, amelyben az ipartestület arcképem megfestésével részesít. Nem kerestem ezt a kitüntetést Munkásságomat úgy végeztem, és ünneplést, hogy sohasem gondoltam annak jutalmára. Dolgoztam a közért, az iparosság érdekeiért, önzetlenül s lélekben és szívben mindenkor egy voltam az iparossággal. Majd azokról emlékezett meg, akik vele együtt munkálkodtak az ipartestület elöljáróságában, de már meghaltak. Kérte az egybegyűlteket, hogy emléküknek felállással áldozzanak. — Továbbra is szolgálatára állok az iparosságnak, folytatta az emlékezés után szavait, s kérem, hogy bizalmukat továbbra is tartsák meg irántam. A megható, bensőséges ünnepség után Dobay Ferencet családjával együtt meleg szeretettel köszöntötték a megjelentek, majd átvonultak a szomszédos terembe, ahol a fehér asztal mellett közvetlen beszélgetésben a régi időkre való emlékezéssel mintegy mésfél óráig maradt együtt a társaság. Üres a taxiállomás. Miért maradt a megyeszékhely autótaxik nélkül ? (A „Békés“ munkatársától) A kereskedelemügyi miniszter még évekkel ezelőtt redeletet adott ki, hogy a nyilvános állomásokon álló bérautók vidéken is taxaméterrel szerelendők fel. Tekintettel arra, hogy a taxaméter felszerelése többszáz pengőbe kerül és mert arra vidéken, ahol alku szerint megy a szállítás, szükség nincsen, a gyulai bérautótulajdonosok beadvánnyal városon keresztül a miniszterhez fordultak , és kérték, hogy a rendelet végrehajtásától Gyulán tekintsen el, illetve adjon a felszrelésre két évi halasztást. A kérelemre a válasz a mai napig sem érkezett le , mivel január 1-én a rendelet értelmében autótaxik az állomásokra taxaméter nélkül nem állhatnak ki, újév napján már egyetlen bérautó sem hajtott ki a Városház utcai állomásra. Az amúgy is rendkívül súlyos viszonyok közt élő gyulai taxisok egyszerűen képtelenek arra, hogy a taxamétert fölszereltessék. Az új helyzet, talán mondanunk is felesleges, cseppet sem előnyös a közre. Bárki által igénybe vehető bérautó ugyanis most már csak kettő van Gyulán s azok is kapu alatt, kevesek által tudott s idegenek előtt meg éppenséggel ismeretlen helyen, úgy, hogy a közel 30 ezer lakosú megyeszékhelyen ha valakinek sürgős útja akad, nem tud autót igénybe venni. fonja már nem is működik. Az állomás telea „stand“-on egyetlen kocsi sem áll. Ez a helyzet tarthatatlan és ezért kívánatos, hogy illetékesek a taxaméterrendelet revíziója ügyében minél sürgősebben eljárjanak. A/T 1 “ r Megbízásra veszek a legmao tori arany, ezüst árgyakat, régi arany-, ezüst pénznemeket. Elzálogosított tárgyakat kiváltok. Kívánatra házhoz megyek. EHRENFELD, Vida u. 9. 319 3_6