Községi Fiú Felső Kereskedelmi Iskola, Békéscsaba, 1935

7. Az írásjelek. A pont. Pont kell: a) a mondat végére, ha valamit tudtul adtunk, vagyis mikor nem kérdeztünk, nem parancsoltunk és nem óhajtottunk; b) címek lezárására; c) szavak és számmal írt sorszámok rövidítése után: a) Leteszem a lantot. Nyugodjék. Tőlem ne várjon senki dalt. Nem az vagyok, ki voltam egykor; belőlem a jobb rész kihalt. — b) Az ember tragé­diája. Im­akönyvem. — c) V. László. — Márc., csüt., 1932. IV. 24. A kérdőjel. Kérdőjel kell a kérdő mondatok végére (1.); de kérdő mel­lékmondat esetén csak akkor, ha a főmondat maga is kérdő, mert az szabja meg az összetett mondat jellegét (2): 1. Mi mélyebb a Duna vizénél ? Hány csepp van az óceánban ? Hol vagytok, ti régi játszótársak? Miért zúg a tömeg? Leend­ő haszna verseim­nek ? Túlélik-e majd apjokat ? 2. Nem tudod, (hogy) elutazott-e már? [De: Nem tudom, (hogy) elutazott-e már] A felkiáltójel. Felkiáltójel kell: 1. Felszólító módú állítmányos felszólítást, parancsolást, tiltást, kérést (a),­­ továbbá feltételes módú állítmányos óhajtást, kívánást (b) kifejező mondat után: a) Tiszteld atyádat és anyádat ! Ne ölj! Ne bántsd a magyart! b) Csak szólna már, csak szólna már a harcok harsány trombitája ! 2. Jelentő módú vagy elhallgatott állítmányos figyelmeztető, intő mondat (vagy szó) után: Most festették! Fog ! Vigyázat! (vagyis: Itt vigyázz ! Itt vigyáznod kell!) 3. A rémületből, a hirtelen támadt örömből, csodálkozás­ból, ámulatból, lelkesedésből, sajnálkozásból, elkeseredésből fakadó (esetleg kihagyásos) felkiáltás után: Tűz van! Tolvaj! Segítség! — Fenséges éj! Mért csalnak mindig, min­dig a remények ! Ez már aztán az élet ! Előre ! Szegény család, szegény csa­lád ! De hideg van ! Hejd Debrecen, ha rád emlékezem ! 4. Indulatszók után (de állhat vessző is!): Hej! ha tudta volna, az utas ki legyen, vacsorája miatt megölné a szé­gyen. Hohó! nagyon sok van még, mit te nem tudsz s nem is fogsz tudni. 5. Levélben, folyamodványban a kezdő megszólítás után, a míg a többi megszólítás után (de előtt is) vessző kell!]: Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram ! Nagyságos Asszonyom ! Kedves Barátom ! Tisztelt Cím ! — Uram! rettentő látások gyötörnek és nem tudom, mi bennök a való. Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért.

Next