Állami Polgári Leányiskola, Békéscsaba, 1915

1915-16. Az 1914. év nyara óta dúló világháború továbbra is ránehe­zedett közoktatásunkra, így a mi iskolánkra is. Személyileg ugyan nem éreztük a háború csapásait, mert testületünkből senki sem vonult be katonai szolgálatra, de annál inkább megsínylettük a rendes iskolai helyiségek hiányát. Az iskolai épületet továbbra is a katonai hatóság használta kórháznak s mi egy 5 szobás lakásban, az úgynevezett Urszinyi-házban, húzódtunk meg, ahol a VI. osztálynak már csak a cselédszoba jutott, tanári szobául pedig a konyhát rendeztük be. A szobák faltól-falig tele voltak rakva padokkal, úgy hogy jóformán mozdulni is alig lehetett ben­nük s ha egyik tanuló elkésett, két-három osztályon kellett keresz­tül vergődnie, amig a magáéba ért. A szobák egymásba nyíltak s minden hangosabb szó áthallatszott a szomszédos osztályokba, ahol megzavarta az ott folyó tanítást. Szertáraink az iskolai épü­letben annyira el voltak torlaszolva, hogy alig lehetett hozzájuk férni s így a szemléltetés, a modern tanítás legfontosabb eszköze alig jutott szóhoz. Ilyen mizériákkal küzködtünk az egész évben, amelyekhez még a testületben előfordult személyi változások, betegségek, hosszú szabadságolások is járultak. A részletekre nézve a következőket közöljük : 1. Az iskolaév kezdete. A beírások a szabályszerű időben történtek meg s szept. 6-án kezdetét vette a tanítás. Beiratkozott az év folyamán 136 rendes és 4 rendkívüli tanuló, vagyis a tanulók száma a múlt évihez 10-el kevesebb volt. 2. Tanítás és nevelés. A tanításra nézve igyekeztünk minden eszközt felhasználni, hogy azt minél intenzívebbé tegyük, de gon­dunk volt a tanulók valláserkölcsi nevelésére is. Tanulóink ren­desen járnak templomba, hetenként egyszer exhortation vesznek részt s egyébként is eleget tesznek vallásos kötelmeiknek. Gon-

Next