Békési Élet, 1966 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1966 / 3. szám - Irányi István: A gyermek Szendrey Julianna és Mezőberény

zián Györgyné született Major Zsófia — később is jó kapcsolatban ál­lottak a Festeticsekkel. Ezt igazolja egy tulajdonomban levő német szö­vegű végrendelet,16 amely szerint Major Zsófia minden pénzbeli vagyo­nát Festetics Vincénére hagyja. Jelentős összeg volt ez — 6000,— forint, amelyet Kutziánné „nagy tőkének" nevezett. — Kutziáné leányára csak ingatlan vagyont hagyott. E végrendelet tehát kifejezi a Kutziánoknak és Majoroknak a Fes­teticsekhez való mély és bensőséges kapcsolatát, mert a Szendrey Juli­annát befogadó Major Zsófia vagyona jó részt is megosztotta a grófnéval, így nemcsak hivatalos függő viszony állt fenn a Festeticsek, Majorok, Kutziánok — tágabb értelemben Szendreyek — között, hanem igen jól elmélyült régi barátság, esetleg rokonság is. A megtalált végrendelet teljesen hiteles. Külső borítékján 10 pecsét hirdeti gazdája aláírásának eredetiségét. Az aláírások között találjuk Bonyhay Benjáminét is. A fentiek alapján kellő hitelességgel állíthatjuk, hogy Szendrey Ju­lianna gyermekkori mezőberényi lakása a II. kerületi evangélikus pap­lakban volt. Továbbiakban még a leánynevelő intézetről kell biztos tám­pontot adnunk. III. A leánynevelő intézetben A sokat emlegetett gimnázium és nőnevelő intézet fenntartója kez­detben Wenckheim Ferencné Rosenfeld Karolina volt. Később, 1827-i halálával a két iskola fenntartási költségei teljesen örökösét, Festetics Vincénét terhelték, aki a gimnázium jövőjét már nem tekintette an­­nyira szívügyének, mint a nőnevelő intézetet, amely az ő idejében élte virágkorát. E nőnevelő intézet — éppúgy, mint az 1802-es alapítású gim­názium — Skolka András igazgató szervező tevékenységének volt ered­ménye. Skolka szarvasi és berényi működése előtt a németországi Saltz­mann schnepfenthali nevelőintézetben teljesített tanári szolgálatot. Be­rényi letelepedése előtt a szarvasi Tessedik Intézetben is kiváló gyakor­lati eredményeket ért el. A leánynevelő intézet virágkora nem haladt párhuzamosan, nem esett egybe a mellette működő gimnázium fejlődé­sével. A leányintézeti élet emelkedése Wenckheim Ferencné és Benka Ádám halála után (1827, 1829) kezdődött, amikor Wenckheimné és Ben­káné szerepét fokozatosan Festeticsné és Benkáné leánya, Kutzián Györgyné Major Zsófia vette át.17 Az intézet munkaprogramjában már erősen érvényesültek a gyakorlati élet követelményei. Az ország minden részéről összesereglett fiatal leányok elsősorban szőni, fonni és kézimun­kázni tanultak az iskolában. Az intézet a grófi kastély épületében kapott helyet. Az akkor még tágas, emeletes épületben a „fonóka”, — ahogyan a szájhagyomány szerint ma is nevezik — kényes nemesi ivadékoknak és polgári származású leányoknak vált mozgalmas zsibongójává. A híres Salkovitsok leányai is itt tanultak egykor. Sajnos, e nevelőintézet életéről egy versikén kívül már egyetlen írásbeli dokumentum se került elő a mai napig. A szájhagyomány azon­ban szép és hiteles emlékeket őriz. Oertl János emlékeire kell támasz- 64

Next