Békési Élet, 1967 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1967 / 1. szám - SZEMLE
nálásával, ismerteti az 1850 után kialakuló tőkés vállalkozási rendszert, melynek képviselői között főként két rétegből, a kereskedő- és szakember rétegből származó személyeket találunk. Ismerteti a legnevesebb vállalkozókat, vagyoni helyzetüket, társadalmi állásukat, jövedelmüket. Megállapítja, hogy a vízszabályozási vállalkozás jó befektetésnek bizonyult, hiszen 30%-os hasznot feltétlenül biztosított. Így érthető, hogy a későbbi nagyburzsoázia exponensei közül nem egy ilyen vállalkozásokkal kezdte gazdasági karrierjét. Megjegyzi a szerző, hogy a rendelkezésre álló források alapján nem tisztázódott teljesen az alvállalkozók problémája. Talán ha kutatásai során a központi anyag mellett igénybe vette volna a területi levéltárakban őrzött Tisza-szabályozással kapcsolatos iratokat ebben a kérdésben is sikerült volna tiszta képet nyernie. A II. rész a kubikos bérmunkásság helyzetének vizsgálatát tűzte ki célul, ismertetve a Tisza-szabályozás során kialakult munkaviszonyokat, az itt folyó munkák természetét, a foglalkoztatott munkások bér- és életviszonyait, a kubikos bérmunkásság kialakulásának körülményeit, valamint sajátos szakmai és társadalmi karakterének kifejlődését. Az előzményekről szólva leszögezi, hogy a feudális jog biztosította megyei vagy községi közmunkával és jobbágyi ingyenmunkával a 19. sz. elején már nem lehetett kielégítő eredményt elérni. Már a század első két évtizedében jelentős közmunkák folytak, így pl. a Körösök szabályozásán 1811-ben 1807 szekér, 7407 fuvarnapszám és 198 gyalogmunkás dolgozott, amelyet 16 Békés megyei község (elsősorban Békéscsaba, Békés és Szarvas) adott. 1812-ben a szeghalmi átmetszésnél 760 ember helyett már csak 300-an jelentek meg, 1813-ban a dobozi munkálatokhoz pedig Bihar megyéből kellett 300 fő munkaerőt hozni. Emiatt Vay Miklós királyi biztos 1815-ben már kidolgozta tervezetét, amely a szakmánybérezést tette bevezetendővé. A tervezet szabta kereteket a munkálatokban részvevő kis- és nagyparasztoknak kellett tartóévekben is találkozunk. További lépést jelentett a fizetett közmunka (mint pl. 1860 táján a Körösöknél), majd később a napszámos munka. A vállalkozóknak a Tisza-szabályozási munkába való belépése azonban feltétlenül szükségessé tette a teljesítménybérek általános bevezetését, mivel a vállalkozó a határidőre teljesítendő precíz, pontos munkát csak így tudta végrehajtatni, így tulajdonképpen ekkor indul meg a kubikosság megalakulása. A vállalkozók toborzói bejárták a munkaerőfölösleggel rendelkező vidékeket (elsősorban Békés, Csanád és Csongrád megyéket), és nagy számban sikerült is munkásokat összeszedniök. Közrejátszott ebben elsősorban az a tény, hogy ezekben a megyékben volt a legnagyobb az agrárproletárok aránya (pl. Békés megyében 1870-ben a napszámosok abszolút száma 27 570 volt, a mezőgazdasági lakosság közel 46%-a). A tanulmány ismerteti a kereseti viszonyokat, itt elsősorban a társulati pénztárnaplók adataira támaszkodik. Sajnos, itt is hiányosságként könyvelendő el, hogy csak a hevesi és beregi társulatok anyagát vizsgálta meg, így az alsó Tiszavidék kubikosainak kereseti viszonyairól nem kapunk képet, pedig az itteni Tisza-szabályozási társulatok (pl. a Bökény—Mindszenti Társulat) anyagából sikerült volna adatokat találni. Igen szemléletes módszer, hogy a keresetek arányainak érzékeltetésére korabeli élelmiszerárakat sorol fel. Tárgyalja ezek után a kubikosság elszállásolási viszonyait, szót ejt a táplálkozásukról és egyéb körülményeikről. Rámutat végül, hogy a kubikosság abból a rétegből rekrutálódott, amely mindig élénken reagált a társadalmi-politikai élet eseményeire és tevékenyen részt vett a külföldi mozgalmakban. A Függelékben két vállalkozás munkanaplóját közli, mely kimutatja, hogy egyik napról a másikra hogyan alakult a munkáslétszám az egyes munkahelyeken. Ez a forrás nem sokat mond, és indirekt jellegénél fogva érdemlegesen nem gazdagítja a tanulmány sokat mondó anyagát. A munka kis terjedelménél fogva természetesen a kérdés teljességének a feldolgozására nem vállalkozhatott. A „fülszöveg" szerint a Tisza-szabályozási vállalkozások forrásanyagát gyűjti egybe, ez a megállapítás azonban vitatható, hiszen a teljességhez éppen a mellőzött területi levéltári anyagok felhasználása hiányzik. Mindenesetre értékes segítséget ad ez a tanulmány ahhoz, hogy megismerjük a kubikosság kialakulását, azét a rétegét, amely később is, de főként az ellenforradalom időszakában, a Viharsarok politikai-társadalmi életének egyik legöntudatosabb, legaktívabb tényezője volt. (Akadémiai Kiadó, 1966.) schneider miklós 144