Békési Élet, 1974 (9. évfolyam, 1-3. szám)
1974 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Sárhelyi Jenőné: Bartók Béla Békés megyében
Bartók Béla Békés megyében sárhelyi jenűné Közeledik hazánk felszabadulásának 30. évfordulója. A felszabadulást követő három évtized alapjaiban változtatta meg népünk politikai, gazdasági, társadalmi, tudományos és művészeti életét. Ezek a változások tették lehetővé, hogy kellően értékelhessük olyan szellemi kiválóságaink helyét, mint pl. Bartók Béla. Bár mindig tudatában voltunk jelentőségének, mégis felvetjük a kérdést: vajon mindent megtettünk ez ügyben? Ez az írás amolyan számadásféle, mely rámutat arra, hogy honnan indultunk és meddig jutottunk? Nekünk Békés megyeieknek különösen kellett igyekeznünk, hogy kulturális téren behozzuk lemaradásunkat. Megyénkben sajnos nem alakultak ki tartós művelődéscentrumok, amelyek kisugároztak volna a területre, emelve a közművelődés színvonalát. Ha létesítményekben, csillogó hagyományokban nem is voltunk gazdagok, mégis volt egy szilárd alap a múltból, amelyre bizton építhettünk; a néphagyományra s annak a személyére, aki felfigyelt erre a kincsre és fáradságot nem kímélve kiterjedt, hosszú évekig tartó gyűjtő és rendszerező munkát végzett. A jelen tanulmány célja, hogy ezt a kapcsolatot megismertesse olvasóival olyan mértékben, amennyiben az eddig feltárt feljegyzések, levelek, visszaemlékezések, tanulmányok megengedik. Elsősorban családi kapcsolatok kötötték Bartókot Békés megyéhez. Fiától, ifjabb Bartók Bélától ered a közlés, mely szerint Bartók anyai nagyapja Voit Mór legidősebb fia, Lajos a magyaróvári gazdasági akadémián tanult. Itt megismerkedett Wenckheim Ferenccel, aki meghívta Voit Lajost csorvási uradalmára gazdatisztnek. Voit Mór 1873-ban Pozsonyban meghalt és özvegye fiához költözött Csorvásra, ahol még ugyanazon évben meghalt. Csorváson temették el. Voit Mór legkisebb lánya Paula (Bartók édesanyja) ebben az évben szintén Csorvásra költözött, majd a tanítóképző elvégzése után Torontál megyébe, Nagyszentmiklósra került. Itt ismerkedett meg az ottani földműves iskola igazgatójával, Bartók Bélával, akivel házasságot kötött. Esküvőjüket a csorvási plébánián tartották, 1880. április 5-én. Az egyházi anyakönyv I. kötet 9. lapja 3. tételének adatai szerint a tanúk: Bartók Kálmán és Kós Adolf tiszttartók voltak. Bartók Béla Nagyszentmiklóson született ugyan, de Békés megyében élő rokonaival állandó kapcsolatban maradt. Ez a kapcsolat különösen akkor mélyült, amikor húga, Elza 1904. novemberében férjhez mert Oláh Tóth Emilhez, Wenckheim Dénes Vésztő-sziládpusztai uradalmának gazdatisztjéhez. 38 évig, férje nyugdíjazásáig élt Bartók Elza a megyében: Vésztőn, Dobozon (Rudolf-majorban), újra Vésztőn -Kertmegpusztán - végül 1921-1942-ig a Pusztaföldvár melletti Szöllőspusztán. Bartók sűrűn látogatta húgát és az uradalmak gazdasági cselédeitől volt alkalma népdalt gyűjteni. 13 557