Békési Élet, 1987 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1987 / 1. szám

rolni... Vieuxville me donna sur les nerfs”.15 Ugyanez az úr csatlakozik hozzájuk, amikor három nappal később a Café Orientale-ba mennek nagy társasággal cigányzenét hallgatni, „...arra kell figyelnem, hogy N. E. Vieuxville ne jussanak egymás mellé” írja, de ez nem sikerül, a győztes mégis N. E. marad: „Egyszer odafordul hozzám s azt kérdi, mi ,mot a mot’ , dummer Kerl’16 franciául. Mert így nevezte Vieuxvillet.­” így fejeződött be a féltékenységi hullám. Egyik nap „Reggeltől estig Jean N.-vel Sarahnak dolgozunk, fordítom Endre és Johanna históriáját”. Sok estén, amelyet Emmyéknél tölt, magyar műveket olvas fel franciául - ilyenkor hol Louise Read,17 a két festő,18 vagy Jean Berge is jelen vannak. így kerül sor Justh Művészszerelem című regényének részleteire és Néthy fordításaira. Justh ajándékba kapja tőle Moreau 19 Salomejának eau fortéját:20 „nem kaphat­tam volna kedvesebb ajándékot”. Egyszer nem tudja megtartani ígéretét: „igen ideges vagyok, mert megígértem Jean de N.-nek hogy pontban 4-kor ott leszek”. A Louvre-ba mennek Botticelliket nézni, az Odéonba Sarah első darabjára (Aveu). Kikocsiznak a Bors­­ba, „a szabad természet ölén, hol az első ibolya s az első napsugár a természet és szerelem ébredéséről beszél... ” Áprilisban is sűrűn vannak együtt; a Napló majd minden bekezdése a leány nevével kezdődik. Közös látogatásokat tesznek Alexandre Dumas-nál2l és másoknál, együtt mennek Munkácsyékhoz ebédre, Cresse Diane 22 jelmezestélyére, Sedelmayerék nagy báljára. Patikárius Ferkó bandája muzsikál: „Cotillon Jean de Néthyvel. Odaülünk majd­nem egészen a cigányok közé, a kis Ferkó közibénk áll, s húzza, húzza egész lelkéből... s amellett olyan szenvedéllyel csalja ki hegedűjéből, hogy Jean de N.-vel úgy elszomoro­dunk, hogy egy szó nem jön ki a torkunkból.” ...„Vacsora után táncolni kezdünk és táncolunk reggel 'A 7-ig.” A következő két estét „maman” társaságában otthon töltik; Vautier23 is ott van, és a Művészszerelem fordítását olvassa. A második estén Jean Berge is ott ül. Máskor a két angol festő, A. C. Elwes és R. Bunny, esetleg Louise Read is ott van, máskor csak ők hárman „en bonne intimité”.24 Ha Justhnál van ebéden a közös, szoros barátságban lévő társaság, utána elindulnak Jean de N.-hez. Justh elméláz: „minden a tavaszról beszél,... az ember úgy véli, hogy minden virág, minden levél az emberért nyílt ki...” A hó vége felé „maman” egészségi állapota gyenge, üdülni, pihenni indulnak. Arcachonba utaznak. „Mikor találkozunk? Ki tudja? ...Könnyek, néma búcsúzás a leszálló esti derengésben, egy pár kézszorítás. Au revoir et a quand? Ki tudja?” - olvasható a Naplóban. A hölgyek mindössze három hétig voltak távol. Folyt a levelezés, de ismereteink egyoldalúak, mivel Justh levelei megsemmisültek, elkallódtak, vagy egy ódon fiók sarkában lappanganak, talán valahol Ausztriában. A leány első levelében köszönetet mond Justhnak „kedvességéért a pályaudvaron”. A későbbiekben „maman” állapotának javulásáról számol be. Az utolsóban megígéri, hogy megsürgönyzi érkezésük idejét, és ha Justh nem tudna a pályaudvarra kijönni, ebédre várják. Emmy kíváncsi a Bunny által festett portréra. A megszólítás most már Cher­ami.25 A Naplóban ismét folyton-folyvást Némethy Emmy alakja bukkan fel. Justh már első nap náluk villásreggelizik: hosszú beszélgetés, másnap este ugyancsak ott van, harmadnap ugyan sok a meghívása, de „végre, 9-kor” odamehet. A következő délután vele Bunnyék­­hoz­­ a leány megnézi Justh portréját, „egészen el van ragadtatva” tőle, csakúgy mint Justh. „Nem csak bámulatosan hasonló, nemcsak él, de egész egyéniségemet bele tudta egy mozdulatba (amint e jegyzeteimet írom) tenni... Ha e jegyzetek sok év múlva meg fognak jelenni - így ígértem Bunnynak - e kép után (melyet ajándékba ad nékem - cadeau princien26) készült eauforte, vagy rézmetszet lesz az élen.” 46

Next