Békésmegyei Hirlap, 1927. április-június (7. évfolyam, 27-52. szám)

1927-04-03 / 27. szám

Gyula, 1927 április 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Báró Wenckheim Béla­ utca 9. sz. Telefon sz. 134. Ára 16 fillér. Vasárnap VII. évfolyam, 27. szám. BÉK­ÉS MEGYEI HÍRLAP POLITIKAI LAP. MEGJELENIK CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Főszerkesztő: Dr. CSIGE VARGA ANTAL Kiadja a „Kultúra“ Lapkiadó R.-T. Gyulán. Előfizetési ára negyed évre 3 Pengő. Egyes szám ára: csütörtökön 10 fillér, vasárnap 6 oldalas 12 fillér, 8 oldalas 16 fillér. Gróf Bethlen István előkészületei a római útra. A politikai élet érdeklődésének központjában most a miniszterelnök római útja áll. A parlament folyosó­ján napok óta minden tanácskozás és beszélgetés e körül folyik. A miniszterelnök naponként már a kora délelőtti órákban megjelenik a parlamentben, hogy elutazása előtt minden ügyet rendezzen s az ügye­ket teljes rendben adja át Vass Jó­zsefnek, akit a kormányzó a távol­lét idejére a helyettesítéssel fog meg­bízni. Zsitvay Tibor házelnök tegnap tá­jékoztatta a hirlapírókat és kijelen­tette, hogy amennyiben a költségve­tés vitája hosszabb ideig tartana és húsvét előtt nem tudnák befejezni, úgy a nagyhéten is együtt marad a parlament, amely csak azután kezdi meg hús­véti vakációját, amely május 4-ig fog tartani. Mikor ez a folyosókon köztudomásúvá vált, mindenfelé az a vélemény alakult ki, hogy a költ­ségvetés vitáját még a nagyhét előtt okvetlenül befejezik. A vásárhelyi példa. Főispánt installáltak Hód­mezővásárhelyen s az ilyen al­kalmakon megszokott küldött­ségek és tisztelgők között eljöt­tek az odavaló szocialista mun­kások küldöttei is. Azt mondotta a szocialista küldöttség, hogy Hódmezővásárhely munkássága, — amely az összes lakosok­nak harmadát jelenti — épen olyan hűséges fia a magyar nemzetnek, mint a többi pol­gárok s ők, már­mint a vásár­helyiek, nem hagyják magukat a nemzetközi maszlagtól elká­­bítani, hanem az uj főispán segítségével és vezetése alatt igyekeznek önmaguk és az egész nemzet javára munkálkodni. Milyen természetes, milyen magától értetődő és józan lépés volt az, amit a hódmezővásár­helyiek tettek , mégis talán ez az első és egyetlen eset, amikor a szocialista munkásság nyíltan hitet téve a nemzeti gondolatra, kijelenti arra való készségét, hogy egy úton kíván haladni a többi polgársággal. Tavasz van éppen. Nekem úgy tetszik, hogy a hódmezővásár­helyi példa első fecske, melyet követni fog a többi s eljön az a diadalmas, feltámadást hir­dető tavasz, mikor a dolgozó magyar munkásság tudatára éb­red annak, hogy az ő boldo­gulása egy a nemzet boldogulá­sával s azt nem a gyűlöletet hirdető hivatásos szocialista ve­zérek útmutatása szerint lehet elérni, hanem csak a megértés, a közös munka és a szeretet jegyében. Be fogják végre látni, mert be kell látniok, hogy a nemzeti gondolat, az ősi hagyo­mányokhoz való ragaszkodás egyáltalában nem gátja, nem akadálya a munkásság szebb jövőjének, sőt a szebb, a bol­dogabb jövendőt az egész nem­zet számára leginkább éppen a munkásság van hivatva ki­­küzdeni. Nagyon szeretném, ha a vá­sárhelyi példa a gyulai mun­kásságot is gondolkodóba ejtené. Itt élünk, dolgozunk, verejtéke­zünk egymás mellett. Valljuk be őszintén, mindannyiunknak megvan a maga gondja-baja, mindnyájunknak szüksége van a reményre, a jobb, boldogabb jövendő reményére. Vajjon biz­tosabb a remény, ha mint el­lenfelek élünk egymás mellett? Keressük csak mi is a boldo­gulás útját, úgy mint a hód­mezővásárhelyiek, egymás mel­lett, egymásra támaszkodva, s ne hallgassunk a gyűlölet sza­vára, ne hallgassunk a nemzet­ A vármegyei székház épülete tudvalevőleg már évek óta olyan szűk, hogy a hivatalok elhelyezése a legnagyobb nehézségekbe ütkö­zik. Ezen a bajon már régóta segí­teni igyekeznek és most ebben az ügyben a vármegye alispánja kon­krét javaslatot terjeszt a legköze­lebbi megyegyűlés elé. A több mint két gépirott oldalra terjedő elő­terjesztés érdekesebb részletei a kö­vetkezők : Előterjesztést kell tennem a tör­vényhatósági bizottsághoz, mondja ki és határozza el hogy a vár­­megyeházát kibővíti és pedig egyrészt a ref. templom szomszédságában levő telken az árva székig emeletes szárny felépítésével, valamint a levéltári épületszárny meg­hosszabbításával, másrészt jelenleg az­­ államépítészeti hivatal elhelyezésére szolgáló épületnek lebontása mellett egy teljesen új modern eme­letes épület létesítésével, amelyben az államépítészeti hivatal és részben a főispáni lakás helyiségei nyernének elhelyezést. A Gerlóczy Gedeon általánosan elismert műépitő és a m. kir. bel­ügyminisztérium építészeti szakér­tője által elkészített tervezet szerint a kibővítés mintegy 4 milli­árd koronába kerülne. Ennek fedezetéül szolgálna a vár­megye rendelkezésére álló és álta­lam részben erre a célra félretett és összegyűjtött 1500 millió, a hi­ányzó összeg egy részét mintegy 700 milliót kölcsön vehetné a vár­közi ködképek csalfa szavára. Körülöttünk az egész világ nem­zeti alapon szervezkedik és igyekszik a másik rovására bol­dogulni, miért dobnak el egye­dül mi magyarok magunktól ezer esztendő minden megszen­telt hagyományát és örökségét a megye az ebadó alapból, a többi részét pedig a pénzügyminiszter hozzájárulásával, a beruházási köl­csönnek az első két évben fel nem használt összegéből. A felveendő kölcsönt a vármegye öt éven át évi 1 százalékos pótadóval törleszthetné. Ezek szerint a vármegyei szék­háznak alapos kibővítése, amely a szükségletet előreláthatóan egy év­századra kielégítené, a fentiek sze­rint elviselhetetlen terhet a vár­megyére igazán nem róna és a költségeket azt hiszem a fentebb előadott módon a vármegye kön­­­nyen s alig észrevehető módon fe­dezhetné. Ezek után azt kérem a törvény­­hatósági bizottságtól, hogy a vár­megye alispánjának felhatalmazást adjon arra nézve, hogy a részle­tes terveket, költségvetést fent neve­zett műépítésszel sürgősen készít­tesse el, az e címen a fennálló szabályok szerint felszámítható mintegy 270 millió korona költség­gel, a terveknek a belügyminisz­térium műszaki hivatala útján tör­tént felülvizsgálása után a verseny­­tárgyalási hirdetményt azonnal ki­­bocsájthassa, azonban a beadandó ajánlatok és a megtartott verseny­­tárgyalás alapján a munkálatok végrehajtása csakis a törvényható­ság és a felsőbb hatóság jóváha­gyása után hajthatók végre. A munkálatoknak még ez év­ben való végrehajtását az a körül­mény teszi elodázhatatlanná, hogy az építkezéseknek az ország­ban való általános folyamatba té­tele és megindulása előreláthatóan úgy a munkabéreknek, mint az anyagáraknak lényeges megnőve- A vármegyei székház kibővítése. Négy milliárd lesz a költség. kedését és felemelését fogja maga után vonni. A közgyűlés tárgysorozatának a külföldi kölcsön ügyén kívül ez lesz az egyetlen fontosabb tárgya. Magyar kvartett Mussolininál. A békeszerződésekkel reánk sza­kadt nagy szerencsétlenség dacára is büszkeséggel, elégtétellel és szebb jövővel kecsegtető reménységgel ál­lapíthatjuk meg, hogy az ellenségeik által halálra ítélt magyar faj, külö­nösen az utóbbi évek alatt, életre­valóságának és kifogyhatatlan szel­lemi képességeinek oly hatalmasan adta tanújelét, melyre a békeévek­ben is alig volt példa. Magyar írók és művészek neveivel találkozunk úgy Európa, mint Amerika városai­ban igen sűrűn és jól eső örömmel és büszkeséggel olvassuk az értesí­tést arról, hogy a művészet igazi hazájában , Olaszországban négy ma­gyar muzsikus most milyen szép kitüntetésben részesült. Az „Il Popolo d' Italia" c Mussolini személyes lapja feltűnő hosszú cikk­ben,,// quartetto ungherese dal Dace“ cím alatt számol be elsőnek arról a megtisztelő és bensőséges fogadta­tásról, amelyben a Melles Albert ve­zetése alatt Gulden Jenő, Gáthy Ist­ván és Kárpáthy Sándorból álló kvartettet az olaszok mindenható miniszterelnöke fogadta. Leírja a cikk, hogy a Dace bár­mennyire ki van fáradva a napi mun­kájában, este a Razella­ úti lakásán örömmel hallgatja meg kiváló elő­adásban a világhírű zeneszerzők mű­veit. Mussolini maga is zenész em­ber és mikor világhírű zeneművészek érkeznek az olasz fővárosba rende­sen hivatalosak Mussolinihez, így hivatta meg az olasz miniszterelnök a négy tagból álló magyar kvartettet is, amelyről az említett olasz lap a legnagyobb elragadtatás hangján em­lékezik meg. Dicséri bravúros tech­nikájukat, finom stílérzéküket és erő­teljes játékukat, amellyel a zene leg­rejtettebb szépségeit is kifejezésre tudják juttatni. Beethoven, Mozart és Csajkovszky műveiből játszottak és a Daco kér­désére előadták, hogy már előzőleg jártak Mantuában, Firenzében, Li­­vornóban, Pistoiában, Piacenzában és Milánóban és még más olasz vá­rosokat is szándékoznak felkeresni. Végül néhány pohár pezsgő mel­lett a legszivélyesebb hangulatban búcsúztak el a Dúcétól, aki azon reményének adott kifejezést, hogy más alkalommal is viszont fogja őket hallani Rómában. PAPAGA! r mii _ii @ j? € 1Tia_ otthoni fekcéóhQzticuzÜ legtörcésztesebb diffin^ de nőtt­­ kaph­a­tó. öydr vjórtT PóTPro CSribaó

Next