Békésmegyei Hirlap, 1932. április-június (12. évfolyam, 73-145. szám)
1932-04-24 / 92. szám
2 BÉKES MEGYEI HÍRLAP Záróbeszéd Mécs László előadóestjén. írta és elmondotta: Harsányi Pál esperes. Mondhatatlanul négy és mély lelki gyönyörűséggel állok meg e pillanatban önök előtt, hogy néhány emelkedett szóval és gondolattal be »árjam Gyula város jótékony egyesületeinek ünnepségét. Nagy és mély lelki gyönyörödésem szeretői mindenekelőt önök, hölgyek és urak, kik ezer oldalról téved és szaggatott magyar jelenünkben költészet és jótékonyság múzsájának oltárán áldoztak. Nagy és mély gyönyörűségem szerzője az, hogy e történelmi múltú s mindig magyar sebeket, gyógyító és magyar reménységet építő város vezetősége igénytelenségemet hívta el arra, hogy én lehessem Mécs László testvérünknek, az újkori költészet és előadó művészete kiválóságának szive elé a magunk szive szerettének, hálájának és köszönetének gyöngyharmatos és bársonyos virágait midőn nem eltöltöttünk, de átéltünk egy estét úgy, hogy a szivünk nemes érzéseinek minden húrja most is remeg és rezeg, hogy a lelkünk minden szárnyaló gondolata pünkösd lélek lángolásával most magasra lobog, hogy a szemünkben ott csillog a fájdalmas vagy boldog, a siralomban kesergő, vagy örömben, hitben, szeretetben felujongó szent könnyeknek mennyei harmada, hogy minden csepp vérünk lázasan lüktet azért, mert tragikus sorsú magyarok vagyunk és boldogan lüktet azért, mert trianoni sírból is feltámadásra hivatott magyar testvérek vagyunk ! Óh, milyen mennyei boldogság a magyarság és közjótékonyság oltára előtt egybeölelkezni egy római katolikus és egy magyar kálvinista papnak, — óh, milyen mennyei boldogság, mikor ez egybeölelkezésre reászórják Önök, e nemes város minden hitfelekezetű közönsége örömüknek és áldó imádságuknak ezer szinpompás virágát, — óh, milyen mennyei boldogság, midőn Krisztus a szeretetnek fejedelme és Isten a magyar feltámadásnak ura ezt látva mennyei üzenetet küld nekünk és e mennyei üzenettel megyünk mindnyájan haza: Imé, ez az én szerelmes gyermekeim, ez az én népem ! Hölgyek és urak ! Emberek, népek és nemzetek életében vannak borúlatos és verőfényes idők, vannak életet csókoló tavaszok és hervadó őszök, vannak aranykalászos nyarak és pusztulásban szendergő telek, vannak csillagtáboros éjszakák és tílzsugarú nappalok : ezek az élet hétköznapjának jó vagy balsorsú idejei. De emberek, népek ás nemzetek életében vannak epochális idők is, mikor vajúdik a világ, mikor százados és ezredéves eresztékek bomladoznak és szakadoznak, mikor örökéletűnek gondolt trónok egybeomolnak, mikor fénylő napok elhomályosulnak, templomok kárpitjai megrepednek s maga a föld inog, recseg, ropog lábaink alatt, mikor ármány rablás hazugság bűnei az égig meredeznek, mikor szent örökségeken tudások osztoznak, mikor szeretet, emberiség, erkölcs mind sárba tiportatnak s üvöltő sakál és hiénaként jár e világon tobzódva a vétek: ilyenkor Isten prófétákat és apostolokat, Mózeseket és Ézsaiásokat, Pétereket és Pálokat, Hunyadiakat, Rákócziakat és Kossuthokat, Jókaiakat és Mikszáthokat, Petőfieket és Arany Jánosokat küld, mondván: vigasztaljátok és emeljétek fel az én népemet ! A magyarságnak és krisztusi szeretetnek ilyen küldöttjeként ünnepeljük e szép estén Mécs László atyánkfiát s benne a testvérünket, benne a hitünket és benne a szeretetünket! Az epochális kor mindig bukást és megdicsőülést jelent. Bukni és veszni kell mind annak, ami veszendő, múló, nyomozat, — bukni és veszni kell mind annak, ami szeretetlenség és becstelenség, — bukni és veszni kell mind annak, ami bűn, rablás és csalás, — s emelkedni és megdicsőülni kell mind annak, ami szép, jó, igaz és nemes, ami szeretet és erény, ami hit, erkölcs és hazaszeretet. Veszendő rossz álom Trianon e vajúdó és mélyre süllyedett kor gyalázatában, dicsőség egére ivelődő igazság a magyar feltámadás rugáros hajnalhasadásával. S hogy Íőtisztelendő Mécs László atyánkfia fividéki paróchiájára, mégpedig nem csehszlovák, hanem magyar paróchiára mehessen vissza mielőbb , onnan szórja szive lelke szerelme napsugarának boldog verőfényét ihletett költészetében ezredéves magyar határokra : ezzel a szereiben feloldó imádsággal köszörűjük Őt s zárjuk be e mai ünnepélyt. NŐI KALAPOK nagy választékban érkeztek MEGHÍVÓ. A Gyulai Általános Ipartestület I. évi május hó 16.-án délelőtt 9 órakor az Ipartestület nagytermében tartja XIX. ÉVI RENDES KÖZGYŰLÉSÉT, melyre a t. testületi Tagokat tisztelettel meghívja Az elnökség. Tárgysorozat: 5. Az iparosság helyzetének megvitatása. 6. A megüresedett tanoncvizsgáló bizottsági helyek betöltése. 7. Az elnökség, elöljáróság és számvizsgáló bizottság lemondása. 8. A lemondás folytán megüresedett tisztségek betöltése. 9. Esetleges indítványok. 1. Jelentés az ipartestület 1931. évi működéséről. 2. Az 1931. évi zárszámadás bemutatása, a számvizsgáló bizottság jelentése, a felmentvény megadása. 3. Az 1932. évi költségvetés, illetve a hozzájárulási kulcs megállapítása. 4. Az ipartestület köszönete az Iposznak a konverziós kölcsön megszerzése körüli eredményes támogatásáért. Indítványok csak abban az esetben tárgyalhatók, ha azok — az alapszabályok 12. §-a 3. pontjának megfelelően — írásban, legalább 10 tag aláírásával, legalább 3 nappal a közgyűlés előtt az elöljáróságnak beadatnak. Határozatképtelenség esetén a közgyűlés 1. évi május hó 22.-én délelőtt 9 órakor, a megjelentek számára való tekintet nélkül tartatik meg. Gyula, 1932 április 21.-én. Erkel Béla s. k. Sál József s. k. ipt. jegyző. lpt. elnök. WERNER divatáruházba. 11433—2 KrimásmíBi M yzoteász sírkőraktára, kőfaragó-, műkő-és betonáru ipartelepe Gyula, Br., Wenckheim B. utca 25 Evangélikus templom mellett. Ismét árleszállítás! Kis beton síremlékek 3 — 4,- 6,- 8,-10— P Simított beton kereszt, beton alappal, 165 cm. magas 15- „ Csiszolt műkő kereszt „ „ 165 » „ 24 - „ Csiszolt műkő ” piramis „ 160 „ 24,- „ Csiszolt műkő piramis „ 190 „ 35,- „ Betonkereszt márványlappal 180 „ 24— „ Vörös márvány síremlék „ » 135 „ „ 35— „ Fehér márvány síremlék „ » 140 „ 45— „ Fehér márvány kereszt „ 194 „ 190- „ Fehér márvány piramis „ 205 „ 150.# „ Beton sírszegély 30 cm magas, folyóméterenként 5— „ Nagy választék márvány és gránit síremlékekben” Különleges művészi síremlékekről költségvetés díjtalan. Vasárnap, 1932 április 24 írta: Implom József. Mint emlékezetes olvasóink előtt, a múlt nyáron a törökzugi szőlőkben a múzeumi ásatások során napvilágra kerültek a ferencrendiek középkori templomának és kolostorának maradványai. A kolostort 1430 táján, tehát úgy félezer esztendeje alapította Gyula akkori földesura, Maróthy János macsói bán. A ferteferidi barátok ott éltek Gyula külvárosában egy és egy negyed századon át. Utolsó nyomuk 1556 ból ismeretes. Ez tíz évvel volt Gyula török kézre jutása előtt. Ebben az évben hurcolkodtak el a szerzetesek Gyuláról. Nézzük, miért tették ? Karácsonyi János püspök, városunk neves történetírója azt vallotta, hogy a ferencrendiek azért mentek el, mert nem viselhették el a protestáns vallásra tért városi tanács és a protestáns várparancsnokok zaklatását. Ez a feltevés azonban aligha állhat meg! A protestantizmus városunkban 1540 táján lépett fel. 1542 ben a hires gyulai főiskola egyik tanulója a wittenbergi egyetemre indult, ahonnan két év múlva, mint az uj hit hirdetője tért vissza. Ez az ifjú Szegedi Kiss István volt. A gyulai jómódú polgárok körében hamarosan számos, buzgó követője akadt. Oly nagy népszerűségre tett szert itt Gyulán, hogy jóval később, amikor török fogságba került, Gyulán nyilvános könyörgést rendeltek el érette. Sőt az egyik gazdag, gyulai kereskedő, Mező Ferenc volt az, aki a török fogságból kiváltotta. Érdekes megemlítenünk, hogy Gyulán különösen két főrangú hölgy buzgólkodott sokat a protestantizmus érdekében: Patócsy Ferenc fiósága, Thurzó Margit és Mágocsy Gáspár második felesége, Majsay Eulália. Mindketten számos ifjat taníttattak külföldi egyetemeken. Az egykorú protestáns írók vallásuk oszlopának nevezik őket. Nem sok időbe telt és a lakosság jórésze, élén a tanáccsal protestánssá lett. A katolikus plébánia templomot a protestáns lakosság foglalta el. A templom arany egyházi szerei, a memondó ruhák természetesen az uj tulajdonosok számára feleslegessé váltak. Amikor ezeket a tanács 1556-ban Kassára vitette és később eladatta, alig néhány gyulai polgár emelt érte szót. Ugyanebben az évben hagyták el a ferencrendiek is kolostorukat. Drágaságaikat azonban nem szedte el tőlük senki sem. Minden vagyonukat, kelyheiket, mint ruháikat magukkal vihették. Alig lehet eltűnnünk, hogy a protestánsok űzték volna el őket innen. Az esetben ugyanis tőlük is elszedték volna egyházi szereiket. Nincs is annak semmi írásos nyoma, hogy a tanács vagy a várkapitány zaklatta volna a szerzeteseket. Ha nem is nézték őket a legjobb szemmel, nem is üldözik. Hiszen a szerződésileg biztosított gabonát és egyéb élelmiszereket Mágocsy Gáspár várparancsnok a legutolsó évig kiszolgáltatta részükre, mint ahogy az utolsó várkapitány, szintén protestáns báró Kerecsényi László is kiszolgáltatta még öt év múlva is az ugyancsak ferencrendi apácák élelmiszer járandóságát. Nem is a protestánsok, hanem mások elől menekültek el a gyulai barátok. 1559 ben az eladott egyházi drágaságok ügyében a pozsonyi káptalan előtt Valkay Kelemen gyulai biró többek közt ezt vallotta : „Gyula város egyházi szerei a város polgárainak egyetértésével és akaratával Kassára vitettek és Vargha Mihály volt gyulai polgárnál letétettek, végezetül a polgárok az ellenséges rajtaütésektől és támadásoktól félvén, nehogy a várost és a várat, magukat, feleségüket és gyermekeiket a török által elvesszék, az elkerülhetetlen kényszerűségről indíttatva, amint a tanú emlékezik, 1100 forintért eladták.“ Az összeget a vár erősítésére, fegyverek és hadiszerek vásárlására fordították. Valóban, abban az évben a tippd törökök ismételten megpróbálkoztak a város bevételével: Kászim basa vezérlete alatt több ízben kemény támadást intéztek a gyarló sövényekkel körülvett város ellen. Minden próbálkozásuk azonban az őrség éberségén és elszántságán meghiúsult. Különösen 1556 augusztus 12-én pusztított itt a török. A védhetetlen külvárost valószínűleg teljesen feldúlta és égette. A ferencrendiek vagy a kolostor hatalmas falai közé, vagy a várba húzódva, kivárták a török pusztítások végét. Mikor aztán minden elcsendesedett, összeszedték minden kincsüket, drágaságukat, innen a biztosabb Ecsedre vonultak, nem a protestánsok, hanem a törökök elöl menekülve. Pejréten 70 hold föld tanítással az áH ° más mellett 1560 IljfuVul négyszögöl szőlő és gyümölcsös esetleg két részben is eladó. Bőv. K. Schriffert u. 1. illil v5-3